Szép dolog a műanyagmentesség, de reális?
Az emberek évezredek óta használnak műanyagszerű anyagokat, de a mai formájuk 20. századi találmány: a bakelitet, az első fosszilis tüzelőanyagokból készült műanyagot 1907-ben találták fel. Csak a második világháború után, katonai célokból indult meg igazán a szintetikus műanyagok gyártása. Azóta a műanyagtermelés szinte minden évben nőtt, az 1950-es kétmillió tonnáról 2015-re már 380 millió tonnára. Ha ez így folytatódik, 2050-re a műanyagtermelés az olajipar 20%-át teheti majd ki – írja a BBC.
Ez azt jelenti, hogy egy teljesen műanyag nélküli világ irreális elvárás.
Egy tanulmány szerint egyetlen mandulaműtét egy brit kórházban több mint 100 különálló műanyaghulladékot eredményezhet. A műanyagok sok orvosi cikkben nélkülözhetetlenek, és életek forognának kockán nélkülük. Csomagolást használunk arra is, hogy megvédjük az élelmiszereket a szállítás közbeni sérülésektől, és tárulni tudjuk őket. Nem lennének például paradicsom- és babkonzervek sem, de ott vannak az óvszerek és a légzőkészülékek is.
A műanyag nélküli élethez az öltözködésünkben is változásra lenne szükség. 2018-ban a világszerte előállított textilszálak 62%-a szintetikus volt, de a pamut és más természetes szálak, például a kender jó helyettesítők lehetnek. Műanyag nélkül el kellene hagynunk a fast fashiont, és tartós darabokat választanánk.
A szintetikus műanyagok megjelenése előtt a cipők gyakran bőrből készültek. 2020-ban 20,5 milliárd pár lábbelit gyártottak, de a bőrcipő egyszerűen nem kivitelezhető minden ember számára a bolygón.
A műanyagtermeléssel rengeteg mérgező gáz szabadul fel, a gyártás során hozzáadott vegyszerek pedig megzavarhatják az endokrin rendszert, amely a növekedésünket és fejlődésünket szabályozó hormonokat termeli. Csökkenthetik például a tesztoszterontermelést, a spermiumok számát és növelhetik a férfiak termékenységi problémáit, de összefüggésbe hozhatóak immunológiai, neurológiai, metabolikus, valamint szív- és érrendszeri betegségekkel is.
Ezek készülhetnek a növények ehető részeiből, mint a cukor vagy a kukorica, vagy fogyasztásra alkalmatlan növényi anyagokból, például a cukornád zúzása után visszamaradt pépből. Még ha létre is hoznánk a komposztálásukhoz szükséges infrastruktúrát, nem oldanák meg azonnal a problémát.
A legnagyobb változás, amellyel szembe kellene néznünk, az lenne, ha újraértékelnénk az eldobható kultúránkat. Nemcsak azt kell megváltoztatnunk, ahogyan elfogyasztjuk a cikkeket – a ruháktól és az élelmiszerektől kezdve a mosógépeken át a telefonokig –, hanem az előállításuk módján is. Túl gyorsan veszünk olcsó és eldobható dolgokat, holott sok tárgyat meg lehetne javítani.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
