JÖVŐ
A Rovatból

A vegyszerek és a klímaváltozás is veszélyezteti őket - így védhetnénk meg a méheket és a beporzókat

A méhek rendkívül érzékenyek a környezet változásaira, az időjárási viszonyokra, a levegőminőségre vagy a táj megváltozására. Pedig nélkülözhetetlenek az ökoszisztémák működéséhez, az emberi jóléthez és az élelmezésbiztonsághoz.


Évente 5 milliárd euró (közel 2000 milliárd forint) értékben profitál a beporzó rovarok munkájából az európai mezőgazdaság, miközben ezek az élőlények az ökoszisztémák működéséhez és élelmezésbiztonságunkhoz is alapvetően járulnak hozzá. Az Európai Parlament által még nyáron jóváhagyott természet-helyreállítási törvényjavaslat ezért kiemelt figyelmet szentel a beporzók védelmének, amire egyre nagyobb szükség is van. Bár globálisan mind a méhcsaládok, mind az általuk létrehozott méhészeti termékek (méz, viasz, propolisz, virágpor, méhkenyér stb.) mennyisége nő, az nem képes lépést tartani az emberiség növekvő létszámával és vele együtt az igényekkel. Európában még csökkent is a méhkolóniák száma, míg a méztermelés mennyisége nőtt, ami fokozódó kiszolgáltatottságot vetít előre – a jövőben egy méhcsaládnak sokkal több embert kellene ellátnia, mint most. A legnagyobb veszélyt a földhasználat változásból fakadó élőhely csökkenés és a vegyszerek jelentik, amihez gyorsan zárkózik fel a klímaváltozás, ami a mostani növekvő mézhozamot is negatívba fordíthatja. A méhek rendkívül érzékenyek az őket körülvevő környezet változásaira, legyen szó időjárási viszonyokról, a vegetációs időszak eltolódásáról, levegőminőségről vagy a táj megváltozásáról (pl. fakivágás). A biodiverzitás fenntartása (vadméhek, egyéb beporzók), nem kizárólag a házi méhekre való támaszkodás azért is fontos, mivel méheink nem minden növény megporzására képesek alaktani felépítésük miatt, illetve a különböző méhfajok különböző virágokat is kedvelnek. Elemi érdekünk a természet-helyreállítási törvény végrehajtása, a növényvédő szerek visszaszorítása és a klímaváltozás mérséklése, hogy ne sérüljön az élelmiszerbiztonság és a mezőgazdaság.

Leelőssyné Tóth Eszter fotója.

Az európai élőhelyek 81%-a rossz állapotban van, amely a beporzók, különösképp a mézelő méhek természetes élőhelyeit is érinti. Az Európai Parlament által jóváhagyott természet-helyreállítási törvényjavaslat ezért a beporzók védelmére is nagy hangsúlyt fektet. Célja a biodiverzitás és a természetes élőhelyeknek a védelme és rekultivációja. Kiemelt témaköre a beporzók populációjának csökkenésének visszafordítása, egy növekvő trend elérése és ennek folyamatos vizsgálatára egy egységes módszertan kidolgozása

A beporzók a vad és a termesztett növények beporzása révén alapvető fontosságúak a szárazföldi ökoszisztémák működéséhez, az emberi jóléthez és az élelmezésbiztonsághoz.

Az EU éves mezőgazdasági termelése csaknem 5 milliárd euró értékben profitál a beporzó rovaroknak köszönhetően, ez közel 2000 milliárd forint.

Az elmúlt évtizedben azonban drasztikusan lecsökkent a beporzó rovarok száma az Unióban. Minden harmadik méh- és lepkefaj visszaszorulóban van, és minden tizedik ilyen faj a kihalás szélén áll. Emellett számos más előnye is van a szabályozásnak, ideértve a kártevők elleni biológiai védekezést és a biodiverzitás általános javulását.

A maximumot hajtjuk ki a méheinkből, kérdés, hogy ez fenntartható?

Ha csak a házi méheket (Apis mellifera) tekintjük, globálisan a méhcsaládok száma 1961–2017 között megduplázódott, a termelt mézmennyiség triplázódott, és a termelt méhviasz is duplázódott.

Ha az emberi népesség növekedésére vetítjük a méhcsaládok számát, akkor viszont 23,9%-os csökkenés tapasztalható a kolóniák számában és 15,6%-os növekedés a termelt méz mennyiségében.

Tehát gyorsabban nő az emberiség létszáma, amivel a méhpopuláció nem tud lépést tartani, így a jövőben egy-egy méhcsaládnak több embert kell ellátnia, mind mézzel, mind méhészeti termékekkel (viasz, propolisz, virágpor, méhkenyér stb.), ami komoly gondokat jelenthet.

Regionálisan még nagyobb különbségek vannak, Európában a kolóniák száma 11,6%-kal csökkent, viszont a termelt méz mennyisége 46%-kal és a méhlegelők területe 117,8%-kal nőtt. A legnagyobb növekedést háziméh populációban és méztermelésben Ázsia érte el, a sorban őt követte Dél-Amerika és Afrika.

A méhcsaládok globálisan növekvő száma ellenére az 1 főre jutó, háziméhek által megtermelt méhészeti termék (viasz) csökken, amely egyre kiszolgáltatottabbá tesz minket.

A fő veszélyforrások: élőhelycsökkenés, vegyszerek, klímaváltozás, légszennyezés

A Vörös Lista alapján eddig összesen 1887 fajt vizsgálva 35%-a az Apoidea családnak nem fenyegetett, 5,32% mérsékelten fenyegetett, 3,72%-a sebezhető, 2,34%-a veszélyeztetett és 0,16%-a súlyosan veszélyeztetett kategóriába került. A méhek vizsgálatánál viszont nagy gond, hogy elég nagy az adathiány (52,71%).

A legnagyobb problémát a különféle vegyszerek használata jelenti a földhasználat, földgazdálkodás megváltozása mellett.

A vegyszerek összetétele mellett a kijuttatás időpontja is fontos kérdés. A repülő rovarok hátára permetezett vegyszer akár halálos is lehet. A vegyszerek hatása fajonként viszont különböző, vannak olyan fajok, amelyek kevésbé érzékenyek és vannak, amelyek kisebb dózis hatására is elpusztulhatnak. Például egy összefoglaló tanulmány alapján a fullánk nélküli méhek (M. scutellaris, N. perilampoides, S. postica, T. iridipennis, T. nigra and T. spinipes) sokkal érzékenyebbek a peszticidek használatára, mint a házi, vagy mézelő méhek (Apis mellifera).

Emellett egyre nagyobb szerepet kap a vizsgálatban a klímaváltozás és az összeadódó stresszfaktorok is. A növekvő hőmérséklet akár 70%-kal növeli a gyűjtési időt, így egy forróbb nyári napon sokkal kevesebbet gyűjtenek, emellett energiájukat a kaptár hűtésére, a páratartalom fenntartására kell fordítani. Egyes kutatások emiatt

a mézhozam csökkenését prognosztizálják a klímaváltozás hatásai miatt.

Ez nem egy jövőbeli lehetséges probléma, a növekvő szárazság, hőmérséklet és a kiszámíthatatlan időjárás már manapság is megnehezíti a méhészek munkáját.

Hazánkban a fehér akác (Robinia pseudoacacia) jelenti a méhészek egy nagy bevételi forrását, amelynek virágzása az emelkedő hőmérsékleteknek köszönhetően egyre korábbra tolódik, így a fagyveszélynek a kockázata is növekszik. Magyarországon az 1950–2000-es évek között a Robinia pseudoacacia évtizedenként átlagosan 1,9–4,4 nap eltérést mutatott a virágzás kezdetében. A hőmérséklet növekedése a fehér akác vegetációs időszakának hosszabbodását eredményezi. A méhekre viszont nemcsak közvetett módon (pl. a virágok nektártermelésén keresztül), hanem közvetlenül is hatással van az időjárás.

Több kutatás is megerősítette, hogy mind a csapadék, fényviszonyok, hőmérsékleti, légnedvességi értékek befolyással vannak a méhek viselkedésére és gyűjtésére. Egy hosszabb csapadékos, esős időszak előtt például a méhek többet gyűjtenek, illetve a zivatarok közeledtét is érzékelik. Hatással van rájuk a levegőminőség, a fény polarizációja.

Érzékelik a légnyomás, hőmérséklet változását, különféle feromonokkal figyelmeztetve egymást. A Nap segítségével tájékozódnak, így egy felhősebb idő is megnehezíti nekik a visszatalálást a kaptárba. Rendkívül érzékenyek az őket körülvevő környezet változására és ezt jelzik is egymásnak (méhtánccal, feromonokkal). A szabadban nemcsak színek, de tereptárgyak alapján is tájékozódnak, így

ha megváltoztatjuk a környezetet (kivágunk egy erdőt, fát), nehezebben találnak vissza a kaptárba.

Ezért sokszor a méhészek színes formákat, mintákat festettek a kaptárra, valamint a röppályáját is úgy igyekeznek beállítani, hogy az a legideálisabb legyen. Egy-egy méhlegelő kiválasztásánál, ha a helyszín is úgy engedi, a méheket a völgyben, vagy mélyebben fekvő területekre helyezik, el, így megkímélve őket, hogy hazafelé “megrakottan” felfelé kelljen repülniük. Ezenkívül kis röpdeszkákkal segítik a leszállást a kaptárba.

Továbbá az invazív ragadozó rovarok, új méhbetegségek is komoly problémát okozhatnak. Itthon legnagyobb probléma jelenleg a Varroa atkás elhullásokkal van. Ezek ellen tejsavval, oxálsavval és különféle bio készítményekkel igyekeznek védekezni a méhészek, továbbá minőségi (pollen és méz) diétán tartani a családot, erősítve az immunrendszerüket. További méhbetegségek lehetnek:

• Paraziták: ázsiai óriás atka (Varroa destructor), egysejtű parazita, Nosema betegség (Nosema ceranae, Nosema apis),

• Vírusok: ABPV – heveny méhbénulás, DWV – deformált szárny, IAPV – izraeli heveny méhbénulás, BQCV – fekete anyabölcső, SBV – költés tömlősödés, CBPV – idült méhbénulás

• Bakteriális fertőzések: nyúlós (amerikai) költésrothadás (Paenibacillus larvae), európai költésrothadás (Melissococcus plutonius)

• Gombás megbetegedések: költéskövesedés (Aspergillus flavus), költésmeszesedés (Ascosphaera apis)

Ahány méh, annyi étrend, ezért fontos a biodiverzitás. A vadméhek szerepe és jelentősége

A biodiverzitás fenntartása, nem kizárólag a házi méhekre való támaszkodás azért is fontos, mivel méheink nem minden növény megporzására képesek morfológiai (alaktani) felépítésük miatt (szipóka hossza), illetve a különböző méhfajok különböző virágokat is kedvelnek. Szerencsénkre a világon több mint 20 000 méhfaj van.

A háziméh a paradicsom, lucerna megporzását egyedül nem képes teljesen elvégezni (és nem is annyira kedveli), így erre a célra manapság már poszméheket alkalmaznak. Üvegházakban, kis kaptárokban már elterjedt egy-egy poszméh család alkalmazása a jobb termésátlag elérésének érdekében.

Nem minden növénynek van szüksége beporzásra, mivel vannak önmegporzó (autogám), szél vagy víz által megporzódó fajok a virágosok között. A paradicsom is egy önmegporzó növényfaj, viszont szüksége van egy kis “rázásra” a beporzáshoz. Itt jönnek képbe a poszméhek. Nagy testalkatuknak köszönhetően a virágokat összerázzák, így megtörténik a beporzás.

A gyümölcsfák viszont rovarmegporzásúak. Legfontosabb beporzóik a háziméhek. Sok esetben azonban a gyümölcsfák virágzása kora tavasszal van, amikor a házi méheknek még túl hideg van a gyűjtéshez. De problémát jelenthet egy közeli repcetábla nyílása is, amely elvonhatja a méheket a gyümölcsfáktól, így megporzás nélkül hagyva őket.

Ezért fontos a változatosság, mivel nem minden méhfaj “üzemel” ugyanazon a hőmérsékleten, és mások a preferenciáik is.

A háziméhek 10 °C alatt nem, vagy csak kivételes esetben repülnek ki. A gyűjtésüknek a felső határa 35–40 °C, viszont ekkor a magas hőmérséklet már a nektárképződésre is káros hatással van. A nektárgyűjtés optimális hőmérséklete a házi méhek esetében 18–25 °C.

Fehér akác és bálványfa: rossz az őshonos növényeknek, jó a méheknek

Sok a vita a méhészek és az ökológusok között a virágzó invazív növényekről, amelyek egyaránt méhlegelők is, viszont az őshonos növényeket kiszorítják. Ezek a növények agresszív terjedésükkel számos védett és fokozottan védett növényt szorítanak ki élőhelyükről. Ellenük a nemzeti parkokban és természetvédelmi területeken szigorúan fellépnek.

Ezzel szemben ezek a növények bőséges nektár- és virágporforrást kínálnak a méheknek, így mézet a méhésznek.

Ilyen fontos méhlegelő növények közé tartozik a már említett fehér akác, amely nemcsak méze, de erdészeti, faipari jelentősége miatt is fontos, továbbá a cserjés gyalogakác (ámor, Amorpha fruticosa), közönséges selyemkóró (vaddohány, Asclepias syriaca), kanadai és magas aranyvessző (szolidágó, Solidago canadensis, Solidago gigantea), mirigyes bálványfa (ecetfa, Ailanthus altissima), tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos), keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), kőrislevelű vagy zöld juhar (Acer negundo), bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera).

Virágzó fehér akác. Forrás: Pixabay

Ezek a növények azért is népszerű méhlegelő növények, mivel a termesztett mezőgazdasági növényekkel (napraforgó, repce) ellentétben nem kezelik őket különféle növényvédő szerekkel. Manapság is még komoly probléma a méhek mérgezése, és a legtöbb elhullás ehhez kapcsolódik.

Felmerül a kérdés, hogy vajon érdemes-e bizonyos nem természetvédelmi és mezőgazdasági területeken (pl. városokban) meghagyni ezeket a növényeket, amelyek táplálhatják a méheket?

Beporzók nélkül elképzelhetetlen az élelmiszerbiztonság és a mezőgazdaság

Mit tehetünk? El kell fogadnunk és végre kell hajtanunk a természet-helyreállítási törvényjavaslatot (aminek az eredeti, ambiciózus célszámai így is mérsékelve lettek már), biztosítva a leromlott ökoszisztémák helyreállítását és a növényvédő szerek visszaszorítását. Mérsékelnünk kell a klímaváltozást, mert ahogy mi, úgy a természet sem képes a végletekig alkalmazkodni a hirtelen változó körülményekhez, különösen az erre érzékeny beporzók.

De kicsiben, egyénkét is segíthetjük méheinket és beporzóinkat. Lecsökkentjük, minimalizáljuk a növényvédő szerek használatát, amennyire csak lehet, valamint a kijuttatás időpontját is naplemente utánra állítjuk be, amikor a méhek már nem repülnek. Helyet hagyunk a rovarvilágnak a kertben, ha szárazság van gondoskodunk itatásukról, táplálékukról. Kaszálással, virágzó invazív növények irtásával is lehetőleg várjuk meg a virágzás végét.

Építsünk akár rovarhotelt, vagy hagyjunk kivágott farönköket, gallyakat, kupacokat, ahova a beporzók beköltözhetnek télre. Sok kérdés van még a beporzó–növényzet kapcsolat között, a kérdés viszont nem fekete–fehér, elég csupán a fent bemutatott invazív növényekre gondolni, amelyeknek az ökológusok és az őshonos növényzet nem, de a méhek és a méhészek örülhetnek.

Ami biztos, hogy ha nem bánunk jól a beporzókkal, akkor azt előbb a mezőgazdaság, nem sokkal utána pedig a lakosság is meg fogja érezni az élelmiszerárakban, illetve az élelmiszerbiztonság csökkenésén keresztül.

De kik is azok a méhek, akiket meg kell védenünk?

A méhek a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendje (Order) közé tartoznak, azon belül is a darázsderekúak (Apocrita) alrendjébe. A méhalkatúak (Apoidea) családja (Superfamily) nagyon szerteágazó, de először is tisztázzuk, mikben is különböznek leginkább a darazsaktól. A morfológiai különbségek mellett a darazsak ragadozó rovarok, más kisebb rovarokkal táplálkoznak, míg a méhek átálltak a cukros, pollenes diétára. Ezt gyűjthetik növényekről, vagy más rovarfajok által kiválasztott cukros folyadék formájában. Ezen kívül még virágport is gyűjthetnek, melyek főként fehérjeforrásként szolgálnak.

A táplálkozásból eredő különbségek küllemükön is megjelennek. Fullánkjukat a házi méhek főként védekezésre használják, és használat után méregzsákjukkal együtt kiszakad, míg a darazsak fullánkja támadásra és táplálékszerzésre fejlődött ki. A darazsak többször is tudnak szúrni, míg a házi méhek elpusztulnak támadás után, számukra a család, ivadékok védelme, fenntartása az elsődleges feladat.

Ezenkívül a házi méhek nagyon törékenyek, mivel ”vérük” nem alvad meg, egy kisebb sérüléstől, amit csapkodás közben ejthetünk rajtuk, elvérezhetnek.

Sokszor a kutatók szuperorganizmusként is emlegetik őket, mivel az egyének akarata felett a család gondtalan működése és fennmaradása a legfőbb cél. A családos méheknél megkülönböztetünk nőstény (anya, dolgozó) és hímnemű (here) egyedeket. Az anya a család összetartásáért és az utódok létrehozásáért felelős. A herék feladata pedig az utódnemzés. A dolgozók életkortól függően különféle feladatokat látnak el: utódok gondozása, takarítás, méz szárítása, viaszépítés, hőmérséklet, páratartalom és CO2-szint szabályozása, őrködés, felderítés, gyűjtés (nektár, pollen, propolisz, víz). Bár természetesen a teljes kép ennél sokkal árnyaltabb.

A méhalkatúak (Apoidea) között is megkülönböztetünk családos és magányos méheket. A méhek ősei valószínűleg a kaparódarazsak (Sphecidae) voltak. Megjelenésük körülbelül a kréta korig nyúlik vissza (146–76 millió évvel ezelőttig), a valódi virágos növények megjelenéséig. Ezek olyan darázsderekú, fullánkos rovarok voltak, melyek étrendjében már megjelent az édesharmat fogyasztása, viszont a lárvákat még tetvekkel, kisebb rovarokkal etethették.

Apoidea (méhalkatúak). A szerző fotói.

A méhalkatúak családjába tartozó fajok rendkívül változatos fiziológiai tulajdonságokkal, megjelenéssel, életmóddal, életciklussal, morfológiával rendelkeznek. A méhalkatúak között megkülönböztethetjük a Melittidae (földi méhek) családját, az Andrenidae (bányászméhek) családját, a Halictidae (karcsúméhek) családját, a Colletidae (ősméhek) családját a Megachilidae (művészméhek) családját és a Apidea (méhek) családját stb. Ezek közül több egyed Magyarországon is őshonos.

Bányászméhek gyűlése, a szerző fotója.

Ahogyan a nevük is takarja, többféle életmódot folytathatnak. Vannak fajok, amelyek földben, üregekben fészkelnek. A fészeképítés nagyon szerteágazó lehet. Egyes fajok gödröket, alagutakat ásnak a földben, vannak, akik levelekkel, állati vagy növényi szőrökkel, virágszirmokkal, saját váladékokkal, és vannak, akik sárral bélelik ki az ivadékbölcsőket (szabóméhek, gyapotszedő méhek, sártapasztó méhek). Ezek lehetnek társas és magányos fajok is. A megjelenésük, nagyságuk is változatos. Számukra építhetünk méhhotelt, ahova télire ivadékaiknak bölcsőket húzhatnak. A nagyságbeli és életmódbeli különbségek miatt is fontos, hogy a méhhotelünk minél egyedibb, és különböző nagyságú, méretű, anyagú üregekkel legyen tarkított.

A háziméhek, akiktől a mézünk származik, a méhfélék családjába (Apidae) és az Apis (méhek) genushoz (nemzetséghez) tartoznak. Ezen kívül a méhfélék közé tartoznak a következő fontosabb genusok: Bombus (poszméhek), Anthophora, Xylocopa, Ceratina, Nomada, Melipona.

• Apis cerana (indica) = keleti mézelő méh v. indiai méh

• Apis dorsata = óriás mézelő méh

• Apis florea = kis mézelő méh

• Apis mellifera = európai mézelő méh (háziméh)

• Apis laboriosa = himalájai mézelő méh

• Apis andreniformis = délkelet-ázsiai törpe méh

• Apis koschevnikovi = odúlakó mézelő méh

Az Apis melliferának is többféle alfaja terjedt el. Itthon az Apis mellifera carnica pannonica (Krajnai vagy Pannon) méhet tenyésztik a méhészek, amelyet csak szürke magyar méhnek is emlegetnek. Ez egy nagyon szelíden viselkedő alfaj, amely jól bírja a zord teleket, de könnyen fejlődik és szaporodik tavasszal. Nevét a kissé szürkés szőrözöttségéről kapta. Világosabb az Észak-Európában tenyésztett rokonainál, de kevésbé sárgás színű az olasz méhekhez viszonyítva.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Hevesi Kriszta: az AI illúziókkal töltheti ki a kapcsolati hiányt, már a szex fizikai megélésére is lusták vagyunk
A szakpszichológus az AIToday-nek fejtette ki, miért tart attól, hogy egyre többen használnak kommunikációs maszkot az ismerkedés során. Az AI még a valódi, szenvedélyes szeretkezéseket is egyre inkább kiölheti az életünkből, és növeli az elidegenedést.


Az intimitás új korszakában az algoritmusok diktálják a szerelmi elétünk szabályait. Segítenek bemutatkozó szövegeket írni, üzeneteket fogalmazni, párkapcsolati tanácsokat adni, sőt sokak számára már bizalmas beszélgetőpartnerré vagy akár érzelmi társsá válhatnak. A mesterséges intelligencia a munkánk után a magánszféránk felé is utat talált: az algoritmusok jelenléte alapjaiban változtatja meg azt, hogyan ismerkedünk, miképp ápoljuk a párkapcsolatainkat, sőt, azt is, ahogy az intimitást megéljük.

De milyen következményekkel jár, ha a gép hús-vér emberek közé áll, és átveszi a flörtölésben, a bizalmas beszélgetésekben vagy akár a szexualitásban játszott emberi szerepeket?

Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológiai szakpszichológussal, az ELTE PPK egyetemi docensével, aki az AIToday.hu-nak részletesen kifejtette az AI intim kapcsolatainkra gyakorolt lehetséges hatásait, az ezzel kapcsolatos kutatások - helyenként kifejezetten sokkoló - eredményeit, valamint saját szakmai álláspontját. A szakértő azt mondja, a chatbotok átformálják a másik ember felé támasztott elvárásainkat, és akár a legalapvetőbb humán képességeinket is tompíthatják.

— Egyre többen használják a mesterséges intelligenciát társkereső tanácsadóként: segít bemutatkozó szöveget és üzeneteket írni, sőt egyesek bensőséges társalgásra vagy romantikus kapcsolatra is használják. Pszichológiai szempontból mi történik akkor, amikor egy algoritmus betolakodik az ismerkedés és a párkeresés legintimebb szakaszaiba?

 — Az emberi kapcsolatokban eleve nehéz a kezdeti, megismerkedéskor mutatott „szebbik arcunk” fenntartása hosszú távon, amennyiben pedig egy gép formálja ezt, végképp megugorhatatlan szakadékot alakíthatunk ki a látszat és a valóság között. A fiataloknál már eddig is problémát jelentett a jól bevált „chat-nyelv” után személyes találkozáskor a beszélgetés, hiszen társas készségeink is – éppúgy, mint a személyes ismerkedés – „használat hiányában” elkopnak.

Az okos eszközök már helyettünk számolnak, tájékozódnak, emlékeznek – ha még a randizás kezdeti lépéseit is átadjuk nekik, egyre kevesebb részünk lesz a másikkal kialakított közelség érzés elérésében.

Hogy mennyire elterelhetőek vagyunk a sokkal ingergazdagabb vizuális képeket kínáló internet világa által, jelzi az a sajnos gyakori jelenség, amikor a társaságban töltött közös idő nagy részét is az okos eszközeinkre fordított figyelem teszi ki.

— Lehet-e valódi érzelmi kötődést kialakítani egy mesterséges intelligenciával? Vagy csak elhisszük, hogy valódi érzelmi kötödést alakítottunk ki vele?

— Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy kommunikációnk technológiai eszközökön keresztül zajlik, hogy innen már csak egy lépés annak elfogadása, hogy a másik oldalon nem is egy ember, hanem akár a mesterséges intelligencia áll. Ez különösen akkor válik csábítóvá, ha az AI legalább olyan kedves, sőt gyakran még megértőbb, támogatóbb és érzelmileg kielégítőbbnek tűnő válaszokat ad, mint egy hús-vér társ. Sok esetben éppen azokat a reakciókat nyújtja, amelyekre a felhasználó a leginkább vágyik, hiszen

a generatív mesterséges intelligencia egyik alapvető célja, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a felhasználó igényeihez – beleértve az érzelmi szükségleteit is.

És hogy valójában mennyi érzelmet tud egy gép felénk viszonozni? Paraszociális kapcsolatoknak nevezzük azokat az egyoldalú kötődéseket, amelyek a kölcsönösség és az intimitás illúzióját keltik – az AI azonban a folyamatos interakciók révén még inkább egy valós viszony téves érzését keltheti a felhasználóban.

— Mit jelenthet az önbizalom szempontjából, ha valaki egy mesterséges intelligenciától kap folyamatos megerősítést? Segítheti ez az önértékelést, vagy veszélyes, ha valaki kizárólag egy algoritmustól vár visszaigazolást?

— Hevér Lóránt rendező éppen erről a folyamatról készített egy zseniális filmet, amelyet néhány hónap múlva mutatnak be itthon. A Szerető című lélektani drámában egy válságba került párkapcsolatba lép be a mesterséges intelligencia, és megadja a nőnek azt a figyelmet, amely eltűnt a kapcsolatából. A film fő kérdése:

megcsalásnak számít-e, ha valaki egy mesterséges intelligenciával alakít ki intim, érzelmi kapcsolatot?

A film is azt feszegeti, hogy mi, emberek, miközben szomjazzuk mások figyelmét, mennyire nem vagyunk képesek ugyanezt megadni a másiknak, és inkább elmondjuk a gondjainkat az AI-nak, mint egy másik embernek, mert félünk a kapcsolati veszteségtől. Én magam úgy látom, hogy ezt a hiányt, ezt a rést tudja az AI kitölteni, azonban egy nagyon veszélyes és illuzórikus módon, amely ráadásul azt eredményezi, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól. Összességében növeli az elidegenedés érzését, károsítja a mentális egészséget és a valódi emberi kapcsolatokat.

— A chatbot mindig elérhető, figyelmes, nem utasít el, és személyre szabható. Átalakíthatja ez az elvárásainkat a valódi emberi kapcsolatokkal szemben, amelyekben nem minden szép és jó?

— Egy 2024-es kutatás alapján az amerikaiak 20 százaléka már folytatott flörtölő beszélgetést chatbottal, egy 2025-ös reprezentatív felmérés pedig azt az eredményt hozta, hogy a kapcsolati AI-partnereket használók 42 százaléka szerint könnyebb az AI-jal beszélgetni, mint valódi emberekkel, 43 százalékuk szerint jobb hallgatóság, és 31 százalékuk pedig úgy érzi, hogy az AI jobban megérti őt, mint más emberek. A mesterséges intelligenciával csevegők 33 százaléka szexuális izgalmat keres itt, a fiatal felnőttek 44 százaléka szerint az AI-képek vonzóbbak lehetnek, mint a hús-vér emberek, valamint a húszas éveikben járó fiatalok közül minden negyedik személy romantikus vagy szexuális célból használja a technológiát. Összességében tehát az erre fogékony és/vagy magányos személyek nagyfokú nyitottságot mutatnak az AI-partnerek iránt, amely kapcsolatok ráadásul ugyanazokat a neurokémiai és dopamin válaszokat váltják ki a felhasználóból, mint a nagyon kielégítő és jutalmazó emberi viszonyok.

— Az AI-társak gyakran emlegetett előnye, hogy csökkenthetik a magány érzését. Van tisztán – a felhasználó által is – észrevehető határ a chatbot, mint hasznos érzelmi támasz, és aközött, hogy valaki elkezdi kiváltani vele a valódi emberi kapcsolatokat?

— A BBC Loneliness Experiment 237 ország részvételével vizsgálta a magányosság témakörét, és az eredményeik szerint az individualista kultúrákban ez leginkább a fiatal korosztályt érinti. A mesterséges intelligencia által kínált kapcsolatok azt ígérik, hogy gyógyírt jelentenek a magányosságra, azonban minél több időt tölt valaki ebben az antropomorf, vagyis emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel, szándékokkal és személyiséggel felruházott, a felhasználó által tökéletes partnerré alakított AI-társsal, annál inkább hozzászokik ennek kockázat- és ítélkezésmentes biztonságához és kényelméhez. Az elmúlt 10-15 évben egyre több tanulmány foglalkozik a fejlett országokban, kiemelten az USA-ban, Nyugat-Európában, Japánban tapasztaltható szexuális recesszió jelenségével.

Az emberek ritkábban élnek szexuális életet – a legerősebb csökkenést a 18-24 éves férfiaknál találták –, a Z generáció később kezd el randizni, idősebben veszíti el a szüzességét, kevesebbet jár társaságba, viszont több időt tölt a képernyő előtt.
A teljes egészében és ingyenesen az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában Hevesi Kriszta arra is kitér, hogy

- milyen veszélyeket lát abban, ha az emberi intimitást AI-partnerekre cseréljük,

- az AI miként gyengítheti tovább a személyes kapcsolódás képességét,

- milyen következményei lesznek, ha a társkeresőkön AI-jal írjuk meg a bemutatkozást vagy akár a flörtölő üzeneteket,

– hogyan alakítják át az AI-vezérelt társkereső alkalmazások algoritmusai az ismerkedési szokásokat, és miért hasonlítanak egyre inkább jutalmazásra épülő videojátékokhoz,

- összességében mit veszíthetünk pszichológiai szempontból, ha egyre mélyebb érzelmi és intim kapcsolatot alakítunk ki a mesterséges intelligenciával.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Budapest főtájépítésze: Ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba, akár pár hét alatt
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a kormányzati locsolási tilalommal kapcsolatos félreértésekre reagált. Szerinte a városi zöldfelületek öntözésének leállítása a természetes hűtőrendszer összeomlásához vezetne.


Káros, ha a politikusok azt hiszik, vagy azt sugallják, hogy a vízgazdálkodási és környezeti rendszerek egyik napról a másikra átalakíthatóak, erről beszélt Bardóczi Sándor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

Budapest főtájépítésze szerint a miniszterelnök felhívását, hogy ne locsoljunk, sokak félreérthették. A pazarló öntözést kerülni kell. Célzott locsolásra viszont továbbra is szükség van, különben évtizedek munkája mehet tönkre. Szerinte a kormányzati kommunikáció szerencsétlen volt. Olyan háttéranyagra épült, amely vízhiány esetére szól, csakhogy Budapesten van víz.

A főtájépítész kifejtette, hogy a fővárosi vízellátó rendszer túlméretezett. A mai lakosságszámhoz és fogyasztási szokásokhoz képest is.

„A 80-as években kiépült rendszer azt feltételezte, hogy már két és fél millióan leszünk, és nagyjából úgy használjuk a vizet, ahogy akkor, vagyis nagyon pazarló módon” – magyarázta.

Hozzátette, hogy ehhez képest ma jóval kevesebben élnek a városban, és a modern háztartási gépeknek köszönhetően a vízfogyasztás is sokkal takarékosabb.

Szerinte éppen ez a tartalék teremti meg a lehetőséget, hogy a város ne hagyja veszni a zöld infrastruktúráját. „A városnak még mindig a 65 százalékát zöldfelületek borítják, ezt nagyon sokan el szokták felejteni. Ötezer hektárnyi erdőnk van például.”

Bardóczi Sándor a zöldfelületek hűtőhatásáról beszélt: „Ezek a város legnagyobb természetes légkondicionáló berendezései, amelyek vízzel működnek. Vizet táplálunk be azért, hogy elpárologtassák, és ezzel megszüntessék a hősziget jelenséget, és kevesebbet kelljen használni a klímát”.

Figyelmeztetett: ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba. Szerinte ez akár néhány hét alatt megtörténhet.

Azt is hozzátette, hogy a tűzveszély is egyre nagyobb, Spanyolországban például már riadót fújnak, ha a hőmérséklet 30 fok fölé megy és a szél sebessége meghaladja a 30 km/órát, és Magyarország is ennek a határán van.

A szakember szerint a locsolásnál rangsorolni kell. Először az angol pázsitot érdemes elengedni. „Arra kell berendezkednünk, hogy sokkal inkább száraz gyepeket fogunk látni, akár a közparkokban is.”

Bár a kiégett gyep nem szép látvány, mégis fontos szerepe van. „Nagyon hatékonyan takarja a talajt, és ha van pára vagy harmat, azt csapdába ejti, átnedvesíti egy kicsit a talajt, és legalább a talaj felső, mikrobiom rétegét védi a kiszáradástól” – mondta. Épp ezért „a gyepeket is kell valamennyire locsolni, de nem azért, hogy szép zöldek legyenek, hanem azért, hogy a talaj felső rétegét megóvjuk a teljes kiszáradástól.”

A fiatal fákat szerinte különösen védeni kell.

„A fiatal fák az első öt évben, a begyökeresedés időszakában nagyon érzékenyek, életben kell tartanunk őket, hiszen ők a jövő árnyékai. Egyáltalán nem hagyhatjuk őket magukra” – jelentette ki.

Bardóczi Sándor kitért a vízhiány kapcsán újra és újra előkerülő vízlépcsőépítés kérdésére is, amelyet rossz iránynak tart. „A Duna Magyarországon síkvidéki szakaszon folyik, itt nagyjából 7-8 métert esik 100 kilométeren, míg egy hegyvidéki szakaszon, például Ausztriában, 42 métert” - magyarázta.

Szerinte a Duna magyarországi, síkvidéki szakaszán a járulékos költségek óriásiak lennének. Ezért nem támogatja az ilyen beruházást. Emlékeztetett, hogy a Bős–Nagymarosi vízlépcső tervének megtérülését egy nemzetközi közgazdász csapat 200 évre becsülte.

Úgy véli, a vízmegtartásra és a vízszintemelésre más megoldások is léteznek, például a meder szűkítése szabályozó művekkel. „Rehabilitálni kellene a folyók menti, lefűződött mellékágakat is, hogy sokkal nagyobb víztestek legyenek.”

A főtájépítész szerint a tájhasználat megváltoztatására is szükség lenne.

„Ezeket a mély fekvésű területeket az 50-es években a magyar mezőgazdaság nagy büszkén lecsapolta, elvezette a vizeket. Most pedig csodálkozunk, hogy porzik a határ, és nincsenek belvizek” – mondta.

Úgy véli, az ökológiai kiegyenlítő felületek szabályoznák a helyi klímát. Szerinte így több esőfelhő keletkezne az Alföld felett. „Az Alföldön nem a leállított Országos jégkármérséklő rendszer (JÉGER) miatt nincsen eső, hanem azért, mert ezek az ökológiai kiegyenlítő felületek eltűntek.”

Kritizálta a mezőgazdasági támogatási rendszert is, amely egyszer a belvízkár, másszor az aszálykár miatt fizet, ahelyett, hogy a tájhasználat-váltást támogatná. „Támogathatná például, hogy bizonyos típusú területeket fölhagyjanak, és a tájhasználat-váltást segítsék.”

Úgy látja, a politika nehezen érti meg, hogy a tájépítészetben mások a szabályok. „Azt tudja megcsinálni egy kormány, amit az előző előkészített.”

„Egy tájépítész 50 évben gondolkodik. A legkisebb intervallum egy projektnél hét év, mert a tervezés, engedélyeztetés, környezeti hatásvizsgálatok és a tulajdonosi hozzájárulások mind időt visznek el. Ebben az a csapdahelyzet, hogy a politikusok négy évben tudnak gondolkodni.”

Bár léteznek előkészített tervek, mint például a Vásárhelyi-tervhez kapcsolódó víztározók, ezek hasznosítása is akadályokba ütközik. „Ezeknél a víztározóknál az történik, hogy szükségvíztározóként épültek ki, tehát nem vásárolták meg vagy nem kompenzálták azokat a gazdákat, akiknek a területén megépültek.”

Pedig a vízmegtartás nagyon fontos lenne. „A Mediterráneumban rendkívül sok víztartalmú levegő kering, és ez előbb-utóbb lecsapódik az Alpokban vagy a Kárpátokban, tehát ha jön egy nagy árvíz, azt meg lehetne fogni.” Bardóczi Sándor szerint ezeket a tárgyalásokat le kellene folytatni a tulajdonosokkal, hogy onnantől kezdve egy-egy terület vizes élőhely lesz.

A teljes beszélgetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño-jelenség: Különös folyamatokat észleltek az Atlanti-óceánon
Ritka időjárási jelenség, az úgynevezett atlanti „Niña” van kialakulóban a trópusokon. Bár a „La Niñához” hasonlóan az átlagosnál hidegebb tengerfelszín jellemzi, ezúttal nem a Csendes-, hanem az Atlanti-óceán egyenlítői térségében csökken jelentősen a víz hőmérséklete.


A Csendes-óceánon egy El Niño-jelenség erősödik. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) már arra figyelmeztetett, hogy a közelgő El Niño tovább emelheti a globális átlaghőmérsékletet és fokozhatja a szélsőséges időjárási eseményeket. A rekordmeleg tengervíz miatt egyenesen egy „szuper” El Niño kialakulásának esélye is felmerült.

Most azonban egy ritka és szokatlan légköri jelenség, egy úgynevezett atlanti Niña jelent meg az Atlanti-óceán trópusi vizein - ami nem összekeverendő a La Niñával, ami a Csendes-óceánon fordul elő.

A jelenségről, ami névrokonához hasonlóan szintén hidegebb tengerfelszíni hőmérsékletet okoz a Severe Weather Europe írt részletes elemzést.

Ennek a lényege, hogy

A meleg El Niño és a hideg atlanti Niña óceáni anomáliák légköri hatása kedvezőtlen, ellenséges környezetet teremt a trópusi viharok kialakulásához és megerősödéséhez.

Az európai meteorológiai központ (ECMWF) legfrissebb, augusztusra szóló előrejelzései is ezt támasztják alá. A modellek a hurrikánok fő képződési zónája fölött süllyedő légmozgásokat, magasabb légnyomást és az átlagosnál kevesebb csapadékot jeleznek.

Az előrejelzés szerint ez a száraz, stabil légkör a Karib-térségtől a Mexikói-öblön át egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig elfojthatja a heves trópusi viharok, például hurrikánok kialakulását az amerikai kontinensen.

Az elemzés kitér arra is, hogy a mostani csendesebbnek ígérkező szezon előrejelzést adhat az amerikaiak 2026/2027-es telére is. A tapasztalatok szerint az ilyen évek után gyakran gyengébb, töredezettebb poláris örvény alakul ki, ami hidegebb légtömegek betörését eredményezheti Észak-Amerikában.

Bár a hatás csökkenti a trópusi viharok számát a térségben, a kockázat sosem nulla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño: 150 éve nem volt ilyen brutálisan erős a jelenség, 2027 lehet az eddigi legforróbb évünk
A kutatók szerint 150 éve nem látott erősségű El Niño van kialakulóban a Csendes-óceánon. Ez a globális felmelegedéssel kombinálva 2027-et a valaha mért legforróbb évvé teheti.


A Csendes-óceánban erősödő El Niño éghajlati jelenség az előrejelzések szerint legalább 150 éve a legerősebb lehet, és a következő évet szinte biztosan a valaha mért legforróbbá teheti – írja a Nature.

A Berkeley Earth nevű kutatószervezet klímatudósa, Zeke Hausfather szerint a legfrissebb modellek alapján a mostani esemény csúcsa az eddigi rekordot felülmúlja.

A szakértő egy sajtótájékoztatón arról beszélt, a mostani esemény az eddigi rekordot „igazán észvesztő mértékben” fogja felülmúlni.

A szakértő 14 különböző klímamodell eredményeit összevetve azt mondta, a csendes-óceáni vízhőmérséklet csúcsa körülbelül 0,8 Celsius-fokkal lehet magasabb a korábbi, 2015-2016-os rekordnál. Hausfather hozzátette: „nem zárható ki”, hogy a jelenség a globális felmelegedéssel együtt 2027-re akár 1,7 Celsius-fokkal is megemelheti a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest.

Ez a bolygót a párizsi klímaegyezményben rögzített 1,5 fokos küszöb átlépésének szélére sodorná

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) legfrissebb előrejelzése szerint négy az öthöz az esélye annak, hogy az év végére egy „nagyon erős” esemény alakul ki, és szinte biztos, hogy az El Niño-körülmények legalább 2027 tavaszáig fennmaradnak. A hivatal szakértői szintén úgy gondolják, hogy légkör és az óceán jelei egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az eddig mért legerősebb El Niño-jelenség jöhet.

A rekordméretű éghajlati jelenség súlyos következményekkel járhat. A hőhullámok, aszályok, áradások, erdőtüzek és egyéb természeti katasztrófák miatt rengeteg ember élete kerülhet veszélybe, és komoly gazdasági károk keletkezhetnek, ami az egész világon éreztetni fogja hatását.

A Dartmouth College kutatója, Justin Mankin szerinta jelenlegi esemény akár 10 ezer milliárd dolláros veszteséget is okozhat a világgazdaságnak 2032-ig.

A szakértők úgy számolnak, hogy egy korábbi, 1997-98-as erős El Niño 5,7 ezer milliárd dolláros veszteséget hozott az azt követő években - tehát a mostani esemény még az anyagi kár mértékében is minden korábbit felülmúlhat.

Nyár elején a az ENSZ Meteorológiai Világszervezete bejelentette az El Niño kezdetét, és felkészülésre szólította fel a világ kormányait.

A tudósok körében egyelőre még vita tárgya, hogy az ember okozta felmelegedés hozzájárul-e az erősebb és gyakoribb El Niño-jelenségek létrejöttéhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk