A század végére teljes egészében mediterrán körülmények várnak a magyar bortermelőkre. Aggodalomra ugyan lehet és van is ok, ám a pánik és a borágazat temetése túlzó és felesleges. Míg az olaszrizling, a kadarka vagy a hárslevelű termelése sokkal bizonytalanabbá válik, a vörösborok esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár számolni. De ehhez is biztosan szükség lesz alkalmazkodásra, egyebek között új fajták bevonására, különböző klónok használatára, új dűlők kialakítására. A fogyasztóknak pedig azt kell megszokniuk, hogy nem várhatunk el konstans minőséget, ízélményt és mennyiséget a hazai borászoktól, miközben folyamatosan a fejük felett lebegnek az időjárási szélsőségekből adódó veszélyek és befolyásoló tényezők - olvasható a Másfélfok cikkében.

A régiónkra vonatkozó éghajlati előrejelzések masszív felmelegedést, illetve a csapadékeloszlás változékonyságát, a lehulló csapadék intenzitásának növekedését emelik ki. Ezek mind erősen befolyásolják a szőlő fejlődését és az elkészült bor minőségét, élvezeti értékét.

Olyan ikonikus magyarországi szőlőfajták, mint az olaszrizling, a kadarka vagy a hárslevelű kifejezetten érzékenyek bizonyos klimatikus paraméterekre. Az olaszrizling a nagy meleget tűri nehezen, a hárslevelűt a vízhiány sanyargatja, míg a kadarka kifejezetten érzékeny a rothadásra. Ha összetesszük ezeket az érzékenységeket az előbb felsorolt megváltozó klimatikus viszonyokkal, már láthatjuk is azokat a kihívásokat, amikkel a jövőben, sőt, már a jelenben is szembe kell néznünk.

Egy 2012-ben Gaál Márta vezetésével készült kutatásban egy regionális klímamodell alapján próbálták meg meghatározni, hogy a hazai borvidékekre a 2010-es években érvényes éghajlati tényezőkkel a jövőben hol találkozhatunk. Rossz hírünk van a borászati szakmának: a 21. század végének gazdálkodói vakrepülést fognak végezni.

Eredményeik szerint legkésőbb a század közepére a legtöbb területen a 2000-es évek elejének szekszárdi és hajós-bajai körülményeivel kell számolni, ugyanakkor a dunántúli területeken jellemző lesz a soproni és a neszmélyi borvidék éghajlati viszonyainak megjelenése.

A gazdálkodás és a szóba jöhető fajtaválaszték szempontjából kiemelt fontossággal bír az ún. Huglin-index, mely segítségével megállapítható, hogy a vegetációs időszak alatti átlaghőmérséklet, a napi maximum hőmérséklet és a földrajzi szélességet figyelembe vett hőösszeg szerint melyek az adott területen termeszthető fajták.

Az utóbbi a korai érésű, illatos fajták esetén 1500 °C, pinot noir, chardonnay, cabernet franc/sauvignon, olaszrizling esetén 1700-1900 °C, míg a mediterrán térségben elterjedt vörös fajtáknál 2000-2300 °C közötti.

Az alábbi ábrán ennek az indexnek az 1961-1990-es, 2021-2050-es és a 2071-2100-as időszakra vonatkozó előre jelzett és múltbeli értékeit látjuk három klímamodellen keresztül futtatva. Látható, hogy a század közepére nagyrészt,

Hazánk egyik legdélebbi borrégióján, Szekszárdon keresztül jól bemutathatóak egy borvidék klímaváltozás miatti sérülékenysége és a lehetséges alkalmazkodási beavatkozások. A borvidékre jellemző, hogy az elmúlt bő négy évtizedet tekintve sokszor változékonyabb csapadékeloszlással bír az országos átlaghoz képest, valamint déli fekvésének hála magasabb hőmérsékleti értékekkel is rendelkezik (3. ábra).

Az átlagos csapadék és hőmérsékleti értékek anomáliája mellett a területnek a jövőben intenzív aszályokkal is szembe kell néznie. A magas kitettség mellett a borvidékre jellemző fajták érzékenysége is jelentős. A legnagyobb arányban telepített fehér- és kékszőlő fajták szinte mindegyike érzékenyen reagál legalább egy paraméterre (szárazság, fagyok, vagy pedig a Huglin-index megemelkedése közül legalább egyre).

Különösen érdekes ez annak függvényében, hogy az utóbbi évek egyik fontos borvidéki eredménye a „szekszárdi palack” megjelenése. Az érvényes szabályozás szerint kékfrankos, kadarka vagy bikavér, tehát a terület ikonikus vörös borai kerülhetnek ebbe, melyek részben veszélyeztetettek. Szerencsére nem mindegyik fajta érintett egyenlő mértékben, a kékfrankosban a termelők igen nagy potenciált látnak, éppen a klímaváltozás által okozott éghajlati hatásokkal szembeni viszonylagos ellenálló képessége miatt.

Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni két fontos összefüggést:

1. A klímaváltozás nem egyenlő csak és kizárólag a felmelegedéssel, sokkal inkább az extrém időjárási jelenségek gyakoriságának növekedésén keresztül ragadható meg. Ide tartoznak akár a tavaszi fagyok, vagy a villámárvízi elöntések is, amelyek jelentős negatív következményekkel járnak az ültetvényekre.

2. A rövid távú hasznokat és előnyöket a század végére akár el is veszíthetjük, ha nem követünk alkalmazkodási beavatkozásokat: a jelenlegi fajtaszerkezet magas érzékenysége az egyre kiszámíthatatlanabbá váló körülmények között magas sérülékenységet eredményez.

Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a korábban ismertetett összefüggések nem csak a hazai termelőket és fogyasztókat sújtják. Szerte Európában a termelők az emelkedő hőmérséklet miatt magasabb cukor tartalmú szőlőszemekkel dolgoznak, amely magasabb alkoholfokot eredményez, ez pedig szembe megy a jelenlegi fogyasztói igényekkel.

Elkezdődik tehát egy nagyon vékony pallón futó mutatvány: az elkészített borokban alapvetően az egyensúlyt keressük, az alkohol, a sav és az aromák egységét. Mindemellett

Ezt kiküszöbölendő több olyan alkalmazkodási megoldást is bevezettek a nagy(obb) termelők és borvidéki szövetségek, mellyel az igényeket kielégíthetik.

Az adott régióra jellemző, ellenben a klímaváltozással szemben sérülékenyebb, hagyományos szőlőfajtákat új, ellenállóbb fajtákkal próbálják meg helyettesíteni. Erre jó példa, hogy a Bordeaux és a Bordeaux Supérieur boroknál már portugál fajták is megengedettek. A fajtaválaszték diverzifikálása már csak azért is említésre méltó, mivel a világon az összes bortermelő terület 70-90%-án összesen tizenkét különböző fajtával dolgoznak, ami alig éri el a fajtaválaszték 1%-át.

Klasszikus alkalmazkodási megoldás az egyre magasabbra ültetett szőlőtőkék esete: itt azonban a nagyobb lejtőszög, a talajminőség romlása és a helyben megtartható víz hiánya ellensúlyozza a kezdeti pozitív hatásokat. Az egyre magasabbra telepített területek mellett egy másik nagyszabású adaptációs jelenség is megfigyelhető, főleg az újvilági borászoknál. Idáig jellemzően a déli kitettségű lejtőket használták bortermelésre, azonban a túlzott felmelegedés miatt elkezdték az északi oldalt is intenzíven használni, így előzve meg azt, hogy a melegben könnyen elégjenek a savak.

Léteznek természetesen sokkal kevésbé drasztikus megoldások is, mint a fajtaválaszték megváltoztatása, vagy a bortermelő területek nagyarányú áttelepítése. Ezek az alkalmazkodást segítő beavatkozások sokkal jobban illeszkednek a kisebb területeken, sokszor családi vállalkozásban dolgozó magyar borászatok és termelők lehetőségeihez. Egyre szélesebb körben terjed például az éjszakai, vagy lépcsőzetes szüretelés, a különböző klónokkal kapcsolatos kísérletek, a talajtakaró növényzettel összefüggő vizsgálatok a víz helyben tartására, illetve a korábban őshonos magyar fajták telepítésének számba vétele.

A klímaváltozással kapcsolatos kihívások a vörösborok tekintetében jelenleg még lehetőségnek hatnak, azonban minden szegmensnek változnia, változtatnia szükséges. A borászok munkájában fontos szerepet kell, hogy játsszanak az éghajlati adottságok és változások folyamatos monitorozása és számba vétele, a fogyasztók részéről pedig nagyobb rugalmasságra lesz szükség.

Be kell látnunk és el kell fogadnunk, hogy

Az évjárathatás az egyik legszebb és legszerethetőbb jellemzője a hazai boroknak. Tanuljunk meg együtt élni ezzel és támogassuk a hazai borászatokat és kistermelőket azzal, hogy magyar bort fogyasztunk. Már csak fenntarthatósági szempontból is érdemes ezt tennünk.

A Purdue Egyetem kutatói megalkották a világ legfehérebb festékét, írja a USAToday. A festék bekerült a Guinness Rekordok könyvébe is.

Az Indiana állambeli egyetem kutatóinak célja az volt, hogy a találmánnyal hozzájáruljanak a globális felmelegedés megfékezéséhez.

"Amikor körülbelül hét évvel ezelőtt elkezdtük ezt a projektet, az energiatakarékosságot és a klímaváltozás elleni küzdelmet tartottuk szem előtt" - mondta Xiulin Ruan, a Purdue gépészmérnöki karának professzora.

Ha egy körülbelül 1000 négyzetméteres tetőfelületet vonnának be a festékkel, az 10 kilowatt hűtési teljesítményt eredményezne, ami jobb, mint a legtöbb házban használt légkondicionálóé - mondta Ruan.

A kutatócsapat egy céggel közösen az Egyesült Államokban már piacra is dobta az ultrafehér festéket.

A fiatalok 60 százaléka nagyon aggódik vagy rendkívül aggódik a klímaváltozás miatt, írja a BBC egy új, globális kutatás alapján. A Bath-i Egyetem további öt egyetemmel összefogva 10 országban kérdezett meg 10 ezer 16 és 25 év közötti fiatalt a klímaválsággal kapcsolatban.

A megkérdezettek több mint 45 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos érzései rányomják a bélyeget a hétköznapokra is. A válaszadók háromnegyede szerint a jövő egyenesen ijesztőnek tűnik, miközben a fiatalok több mint fele (56%) szerint az emberiség sorsa megpecsételődött.

A felmérésben részt vevők kétharmada számolt be arról, hogy szomorú, fél és szorong a globális felmelegedés várható következményei miatt. Jó hír, hogy szép számmal akadnak azonban olyanok is, akik reménykednek, miközben rengeteg fiatal inkább haragot, kétségbeesést, bánatot és szégyent érez a klímaválság kapcsán.

A fiatalok közül sokan úgy vélik, hogy a politikusok és az idősebbek egyenesen elárulták őket, ráadásul véleményüket egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Miközben a megkérdezettek többsége szerint egyszerűen érthetetlen, miért nem csinálnak semmit a kormányok.

Szakértők szerint az éghajlatváltozás miatti krónikus stressz növelheti a mentális és fizikai problémák kialakulásának kockázatát. A jelentés szerint ráadásul a fiatalokat különösen érintheti a globális felmelegedéssel összefüggésbe hozható félelem.

A kutatás vezető szerzője szerint az öko-szorongás a gyerekvállalásra is rányomhatja a bélyegét: 10-ből 4 fiatal hezitál a családalapítással kapcsolatban.

Caroline Hickman azt is elmondta, hogy a helyzet azokban az országokban a legrosszabb, ahol a kormány éghajlat-politikáját gyengének ítélik az emberek. Ennek megfelelően a déli országokban kritikus a helyzet, de a megkérdezett nemzetek közül az erdőtüzektől sújtott portugáloknál negatívabban senki sem áll a klímaváltozás kérdéséhez.

A tudósokat megdöbbentette a fiatalok szorongásának mértéke. A legjobban egy ismeretlen válaszadó mondatai jellemzik a generáció aggodalmát:

A klímaváltozás mérséklésének egyik kulcskérdése, hogy sikerül-e radikálisan csökkenteni a fosszilis fűtőanyagok használatát. A londoni University College kutatása arra hívja fel a figyelmet, hogy a korlátozást már a kitermelésnél el kell kezdeni.

A Nature-ben megjelent tanulmány szerint

A cél eléréséhez éves szinten 3%-kal kell csökkennie a kőolaj- és földgáz-kitermelésnek. A covid-világjárvány miatt ugyan rövid ideig nagy mértékben visszaesett a termelés, de az utóbbi hónapok ismét emelkedést mutatnak. Pedig a Föld több mint egy celsius fokot melegedett az ipari korszak 150 évvel ezelőtti beköszönte óta, és az Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottság (IPCC) múlt havi jelentése figyelmeztetett: a 1,5 C fokot már két évtizeden belül elérhetjük.

Dan Welsby, a UCL professzora és kollégái egy 2015-ös, jelentős visszhangot kiváltó tanulmány eredményeire alapozták új kutatásukat. Hat évvel korábban azt elemezték, hogy a világ szén-, olaj- és gáztartalékait milyen arányban kell érintetlenül hagyni, hogy az ipari forradalomhoz képest a felmelegedés 2 C fok alatt maradjon. Ezúttal viszont 1,5 C fok volt a cél, mivel kimutatták: a klímaváltozás hatásai, az állandó jégtakarók olvadása, a tengerszint emelkedése, a rendkívüli időjárási jelenségek sokkal súlyosabbak lesznek plusz 2 Celsius foknál, mint 1,5-nél.

Welsby a tanulmányt bemutató sajtókonferencián leszögezte: az eredmények összecsengenek az ENSZ jelentésével, amely szerint drámai csökkentésekre van szükség a fosszilis fűtőanyagok termelésében. A kutatók ráadásul azt mondják, hogy ezek az adatok valószínűleg alábecsültek, már csak azért is, mert évente 6 milliárd tonna szén-dioxid atmoszférából való eltávolításával számolnak. Csakhogy az ezt lehetővé tevő technológiák egyelőre gyerekcipőben járnak.

Az viszont már ebből is kiderül, hangsúlyozta a tanulmány másik szerzője, James Price, hogy milyen kemény kihívások elé néznek azok az országok, amelyeknek jövedelme az olajtól és a gáztól függ.

Sokan közülük valószínűleg pénzügyi és technológiai segítségre szorulnának, hogy átállhassanak egy fenntarthatóbb gazdaságra.

A tanulmány országonként is végigveszi, hogy a fosszilis nyersanyag-tartalékok mekkora részét kellene a földben hagyni, annak figyelembevételével, hogy a globális készlet mekkora része van egy-egy állam birtokában.

Kanadának például olaja 83%-át kellene érintetlenül hagynia, míg Oroszországnak és más volt szovjet köztársaságoknak csak 38%-át. Az Egyesült Államokban a ki nem aknázandó mennyiség 31% az olajból, 52% a földgázból és 97% a szénből. Ez utóbbi nyersanyag globális mennyiségének a felével rendelkezik Oroszország és az Egyesült Államok. Kanada elsősorban az Északi-sarkkör felszíne alatt húzódó fosszilis fűtőanyagok kibányászásával veszélyeztetné a klímacélokat.

A szénre ez a világ minden régiójában igaz, az olajtermelés esetében ez a következő években, legkésőbb 2025-ben várható. A földgáz esetében nagyobb eltérések tapasztalhatók. Európában, valamint az Egyesült Államokban és Oroszországban jelenleg tetőzik a termelés. A Közel-Keleten, Afrikában és Ázsia egyes részein egyelőre még emelkedik, csökkenése 2030 után várható.

Az IEA arra figyelmeztetett, hogy nem szabad újabb olaj- és gázkutakat nyitni, ha a világ el akarja érni 2050-re a zéró kibocsátást. Egyes társaságok, mint például a BP, az alacsony széntartalmú energiára való átmenethez kötik olaj- és gázterveiket. Vannak azonban olyan is, mint a Qatar Petroleum, amely növelni szándékozik termelését.

Welsby hangsúlyozta: bármit is hoznak az új technológiák, a fosszilis fűtőanyagok felhasználása jelenleg rossz irányban halad. Szerinte elsősorban politikai akarat kérdése, hogy az utolsó csepp fosszilis nyersanyag kibányászása helyett az alacsony széntartalmú gazdaságra összpontosítsunk. Már léteznek erre nemzetközi törekvések is.

De a nemzetközi erőfeszítéseket szolgálhatja a készülő Global Fossil Fuels Registry is, amely az összes ismert fosszilis nyersanyag nyilvános adatbankja lesz – emlékeztet a Conversation.

Egymillió dollárt ajánlott fel az Amazon alapítója különböző természetvédelmi projektekre - írja a Guardian.

Jeff Bezos júliusban repült az űrbe űrcége, a Blue Origin űrhajójával. Ez volt az első alkalom, hogy a New Shephard embereket szállított a világűrbe, és Bezos is most először repült a Föld felett.

Az utazás nagyon tanulságos volt a világ leggazdagabb embere számára. Elmondása szerint akkor eszmélt rá igazán, hogy milyen törékeny a bolygónk, amikor az űrből nézett le a Földre.

- fogalmazott Bezos.

Talán ezért is döntött úgy, hogy ő is hozzá akar járulni a bolygó megmentéséhez. Tavaly februárban bejelentette, hogy 200 milliárd dolláros vagyonából 10 milliárdot adományoz 2030-ig olyan projektekre, amelyek a Föld megóvását szolgálják.

Bezos szerint ez csak az első lépés a környezetvédelmi alapja három részből álló természetvédelmi stratégiájának, amely az ökoszisztéma helyreállítását és az élelmiszer-rendszer átalakítását is célul tűzte ki.