SZEMPONT
A Rovatból

„Egy korrupt rendszer hosszú távon is életképes tud maradni” – Tóth István János szerint lehet, hogy vágyálom a gyors változás

A téma egyik legelismertebb hazai szakértője úgy gondolja, a 2010 óta kibontakozó magyar modell sorsa nagyban függ attól, meddig hajlandók ezt finanszírozni a többi tagállam állampolgárai.


Az Európai Bizottság 3000 milliárd forint megvonására tett javaslatot a jogállamisági eljárás legújabb lépéseként, elsősorban a rendkívüli magyar korrupciós kockázatok miatt. A magyar korrupciós helyzetről, a mindennapi életünkre és az ország fejlődésére gyakorolt hatásairól a terület egyik vezető hazai kutatójával beszélgettünk.

– Provokatív leszek. Mi értelme van korrupciókutatást végezni, amikor a kormányzat részéről biztosan nem fogadják szívesen a munkáját, az emberek többségéhez meg el sem jut?

– Kicsit pontosítanék. Közgazdász vagyok. Olyan, hogy korrupciókutató, nem létezik, ahogy inflációkutató sem. A gazdasági intézményrendszer működését kutatom, és ezen belül valóban fontos kérdés a korrupció jelenségének vizsgálata.

Tóth István János az MTA KRTK KTI tudományos főmunkatársa. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán végzett 1984-ben. Egyetemi doktori fokozatot szerzett 1989-ben, majd 1990-91-ben ösztöndíjasként a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) hallgatója volt. Kandidátusi fokozatát szociológiából a Magyar Tudományos Akadémián szerezte 1998-ban. Az MKIK GVI igazgatója és a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) társalapítója. Főbb kutatási területei a korrupció és a gazdasági intézmények közötti kapcsolatok, a rejtett gazdaság, és az adócsalás problémaköre.

De nem kerülöm meg a kérdést. Először is, amellett, hogy munkatársaimmal elsősorban magyar adatokkal dolgozunk, olyan jelenségeket vizsgálunk, amelyek más országokban is léteznek. A kutatásaink eredményei más kutatók számára is érdekesek és tanulságosak lehetnek. Remélem ezek az eredmények más ország kutatói számára is segítenek jobban megérteni egy gazdaságban a korrupcióra utaló jeleket. Azonban még ezzel együtt sem igaz, hogy a munkánknak ne lenne közpolitikai eredménye. Az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatos július 20-i keltezésű dokumentuma hivatkozik például egy, a közbeszerzési szerződéseket vizsgáló tanulmányunkra is.

– Az orosz hadsereg példáján keresztül nagyon érzékletesen írja le, hogy egy korrupt rendszer miért veszélyes az egész társadalomra; előbb-utóbb súlyos működési zavarokhoz vezet...

– Nem simán veszélyes, hanem életveszélyes. Amikor az egyes intézmények működését vizsgáljuk, akkor megnézzük azoknak az integritását, azt, hogy politikai hatásoktól mentesen végzik-e a dolgukat. A politikusnak más szempontjai és érdekei vannak, miközben szakmailag rendezett, kiszámítható működés várható el. A közbeszerzési hatóságot például azért hozzák létre, hogy felügyelje a közbeszerzéseket, a versenyhivatalt pedig azért, hogy adott esetben eljárjon a piaci szereplőkkel szemben, ha azt tapasztalja, hogy a verseny szabályait megsértették. Ha ilyen hatóságoknál politikai szempontok érvényesülnek, az életveszélyes lehet. Először nem látjuk, de később egyre inkább észrevehető lesz ez.

Például Romániában annak idején szó szerint életekbe került, hogy az egészségügyi rendszert mélyen átitatta a korrupció. Emlékszünk a bukaresti Colectiv Clubban bekövetkezett diszkótűzre. 65 ember halt meg.

A többségük azért, mert a román egészségügyi rendszerben nem volt olyan ellátórendszer, amely az égési sérülteket ellátta volna. Ugyan volt, voltak ilyen eszközök, de a korrupció miatt nem tudták beüzemelni ezeket. De ne menjünk messzire. Halálozási adatok statisztikai elemzése arra utal, hogy

a Covid-19 többlethalálozás és a korrupció szintje között szignifikáns egyenes irányú összefüggés áll fenn: azon országokban ahol magasabb a korrupciós szint, ott magasabb a Covid-19 többlethalálozás is.

Ez az információ azonban nehezen értelmezhető az állampolgárok, a választók számára. Ha egy korrupcióval átitatott döntés nyomán bekövetkezik egy katasztrófa és többezer ember meghal, az kiverte volna a biztosítékot. Ez nem. Hiába lehet alátámasztani ezt az összefüggést statisztikai adatokkal. És még mindig ne menjünk tovább. A COVID-19 járvány alatt a magyar kormány mintegy 300 milliárd forintért vásárolt 16 ezer darab lélegeztetőgépet, miközben tudható volt, hogy csak 2000 gép egyidejű működtetéséhez van szakember. Egy ilyen döntés nyilvánvalóan nem racionális. Akik ebben az üzletben, mint közvetítők részt vettek, busás haszonhoz jutottak. Végső soron a magyar adófizetők pénzéből. Ez szürreális. Ott állnak a lélegeztetőgépek a raktárakban, nem nagyon tudják eladni őket. És a 300 milliárd forint olyan nagy összeg, amit a választók már nem tudnak értelmezni, miközben egy ekkora összeg nagyjából megfelel annak az éves nettó költségvetési kiadásnak, ami a tanárok és az óvodapedagógusok 45 százalékos béremeléséhez szükséges lenne.

– Az, hogy mindenfajta előkészítés, tanulmányok nélkül ilyen nagyságrendű döntések születnek, ez is a korrupt rendszer sajátossága?

– Igen, ez így van. Amikor egy intézmény nem a rendeltetésének megfelelően működik, hanem egy politikai vezető kénye-kedve szerint hoz döntéseket, ez bizony nagyon költséges. Nekünk kutatóknak ezeket az eseteket kell feldolgoznunk, elsősorban tudományos szempontok szerint. Az külön öröm, ha sikerül úgy bemutatnunk az eredményeket, hogy ezeket a szélesebb közönség is megértse, és a későbbiekben ilyen, egyébként nemkívánatos jelenségekre, döntésekre ne nagyon kerülhessen sor.

Van olyan jelenség is, ahol nincs megvesztegetés, nem történik pénzek magánzsebekbe áramoltatása, csak a kialakított gazdasági rendszer már olyan, hogy ebben már nem tudnak racionális döntések születni. Ekkor épülnek például teljesen haszontalan beruházások.

Például olyan híd, ami nem vezet sehonnan sehová. Az ilyen projekteket a politikai gazdaságtan „fehér elefántoknak” hívja. Olyan projektekről van szó, amelyeknél a pénz elköltésén túl semmi célja és társadalmi haszna nincs. Hamarosan megjelenik egy rövid tanulmányunk néhány magyar fehér elefántról. Például ilyen a hatvani bicikli-crosspálya, ami több száz millió forintba került, de nem lehet használni, mert életveszélyes, vagy a tizenegy tyukodi kilátó, amelyekből a falut és a többi kilátót lehet látni.

– Amikor a jogállamisági eljárás miatt (ami leginkább a korrupcióval összefüggő kritikákat jelenti) nem érkezik be Magyarországra az a pénz, amely lélegzethez juttatná az energiaválság kellős közepén, súlyosbítva az amúgy sem könnyű helyzetet, mondhatjuk azt, hogy ez a korrupció ára?

– A korrupt rendszerek jellemzően sokkal nagyobb társadalmi költségekkel működnek, mint a kevésbé korruptak. Igen, ezt látjuk most Magyarországon. De Magyarország csak egy példája annak, amit ugyanígy meg lehet figyelni néhány fejlődő országban Afrikában vagy Latin-Amerikában. Tehát ez egy általános jelenség, és most éppen itthon, Magyarországon ezt láthatjuk testközelből, és magyar állampolgárként ennek vagyunk, leszünk a kárvallottjai.

– Egy írásában a magyar gazdasági berendezkedést az arab tavasz előtti Tunéziához hasonlítja. Első hallásra ez meghökkentő.

– Igen, ez a haveri rendszer, ez egy létező modell...

– Akkor ezt nem Orbánék találták fel?

– Nem. Ez több fejlődő országban megfigyelhető és a politikai gazdaságtani kutatások által jól dokumentált modell, amelynek egyik jellemzői a gyenge, integritásukat vesztett intézmények.

– De ha ez a fejlődő országokra jellemző, akkor hogy kerül ide, Európába?

– Nem tudom a választ.

Azt hiszem, hogy Magyarország ezen a téren úgy viselkedik most, mint egy fejlődő ország. Csak az önképünk más. Azt gondoljuk magunkról, hogy mi különlegesek vagyunk, de nem.

Egy kollégám mesélte pár éve, hogy indiai kutatók jöttek hozzájuk, akiknek a szegénység és a társadalmi mobilitás volt a kutatási területük. Eljutottak Borsod-Abaúj-Zemplén megye halmozottan hátrányos helyzetű falvaiba is. Azt mondták később, hogy néhány helyen olyan mértékű szegénységgel szembesültek, ami még Indiában is kivételesnek számít. Visszatérve a kérdésre: igen, a magyar rendszer jelenleg hasonlóan működik, mint amit a politikai gazdaságtani kutatások egy-egy fejlődő országban leírtak már. Igen, mint Tunéziában, az arab tavasz előtt. Sok a közös jellemző.

A modern társadalmakban az állam szerepe, hogy kiszámítható működésével biztonságot teremtsen a polgárok számára és bizalmat teremtsen az üzleti életben is. Az modern állam dolga a jogbiztonság, a tulajdonjogok kikényszerítése, a piaci verseny feltételeinek megteremtése és nemcsak az üzleti életben, hanem a közbeszerzések esetében is. Tehát, ha én indulok egy versenyen, akkor azt megnyerhessem, ha az én teljesítményem jobb, mint a vetélytársaimé. Ne lehessen az, hogy valaki azért nyer, mert a főnök embere. A Világbank kutatói által készített tanulmány szerint Tunéziában az állami piacszabályozás például Ben Ali embereit, családját részesítette előnyben. Hasonlót látunk Magyarországon is.

Itt úgy tűnik, hogy az Orbán Viktorral jó kapcsolatokat ápoló kör (Mészáros, Garancsi, Simicska, Tiborcz) és az ő barátaik és üzlettársaik boldogulására optimalizálják a rendszert.

Erre mutatnak azok a kutatási eredmények is, amelyek a közbeszerzések korrupciós kockázatait vizsgálják.

A kiválasztott kör által nyert közbeszerzések korrupciós kockázata számottevően magasabb, mint a többi – politikai kapcsolatok nélküli – cég által nyert tendereké. A kormányzat ezt a kört úgy hívja, hogy nemzeti burzsoázia. Itt igazából arról van szó, hogy a kiválasztottak előnybe kerüljenek. Magyar Bálint maffiaállam-koncepciója is erről szól. De ez nem egyedi jelenség. A nemzetközi irodalom ezt a jelenséget, az ilyen rendszert, haveri rendszerként, rabló államként vagy kleptokrata államként írja le. A politikai gazdaságtanban ezek bevett fogalmak.

– Oké, elfogadom, hogy az ország fejlettsége alacsony. Ezért...

– Azért odébb vagyunk Ugandától. Magyarország sokkal-sokkal fejlettebb, de a gazdasági rendszer, ami 2010 után kezd kialakulni Magyarországon, az ezekkel a fejlődő országbeli rendszerekre emlékeztet.

– De akkor azt nem értem, hogy miért csak nálunk alakult ez így ki? A velünk egy szinten lévő európai országokban nem alakult ki ilyen struktúra? Ez akkor mégsem törvényszerű.

– Ilyen rendszer valóban csak itt épült ki.

– Miért?

– Jó kérdés. Ezt nem tudom. További gazdaság-történeti, politológiai és összehasonlító gazdaságtani kutatásokra van szükség ennek a kérdésnek a megnyugtató megválaszolásához. És nemcsak azért, hogy majd a magyar elit tanuljon belőle, mert nem biztos, hogy fog tanulni, de a tanulságok azért mások számára is hasznosak lehetnek. A CEU Pressnél nemrég jelent meg egy könyvünk, amelyben erről is szó van. Arról beszélünk benne, hogy

a magyarországi rendszernek van egy belső dinamikája. Ha magára hagyjuk, akkor, mint a rák, felfal mindent. Szépen lassan, lépésről lépésre eszi meg a piacgazdaságot.

És eközben sorra számolja fel az integritással még bíró intézményeket. Most legutóbb például az Országos Meteorológiai Szolgálat volt soron. Elbocsátották a vezetőit és nem egy szakmabelit tettek az élére. Mindezt azért, mert többek között a politikai vezetésnek nem kedvező időjárás-előrejelzést tettek közzé. Ez a folyamat végül olyan rendszert eredményez, amely saját belső jellemzőiből adódóan egyre kevéssé tud a közjót szolgálva, racionálisan működni.

– Hova vezet ez?

– Nem tudom mi lesz a vége. Sokféle kimenetel lehetséges. Nem hiszem, hogy egy arab tavaszhoz hasonló kimenet reális lenne. Lehet egy argentin forgatókönyv is, azaz hosszan, évtizedekig elhúzódóan válságok sorozata, de lehet a bolgár kimenet is. Az utóbbi úgy néz ki, hogy létrejön egy egyensúly, ahol viszont a társadalom képzettebb és mobilisabb része folyamatosan hagyja el az országot, ami így egyre inkább veszíti el humán tőkéjét és ennél fogva gazdaságilag is leszakad, egyre messzebb kerül a fejlett európai országoktól.

– Miért nem tud egy ilyen rendszer gazdaságilag jól működni? Vannak itt is vállalkozások, vállalkozók, mi a baj?

– Ezeknek a társadalmi rendszereknek a dinamikáját a közgazdasági elméleti irodalom már régen bemutatta.

Az ilyen társadalmakra a járadékvadászat terjedése jellemző, ahol a járadékvadászat azt jelenti, hogy a vállalkozók saját jól felfogott érdekükből a politikai elit kegyeit kezdik keresni.

Ebben a modellben a vállalkozók egyre nagyobb erőforrást kénytelenek a politikai kapcsolatok keresése fordítani. Hogy a politikusok kegyeit keressék, előnyökhöz jussanak vagy egyszerűen csak békén hagyják őket. Ez költséges és időigényes tevékenység. Egyre költségesebb és egyre időigényesebb. Ha pedig a vállalkozók elfordulnak a versenypiactól és nem termékfejlesztéssel, innovatív megoldásokkal foglalkoznak, hanem egyre inkább a járadékvadászattal, akkor az adott gazdaságban egyre kisebb lesz a gazdasági növekedés. Magyarországon öt éve még nem gondoltuk, hogy Orbán Viktorhoz közelálló kör fogja a magyar autópályákat kezelni.

Amikor jövőre valaki vagy valamely cég autópálya matricát vesz, akkor óhatatlanul valamiféle Orbán-adót is fog fizetni, tehát akaratlanul is hozzájárul a rendszer fenntartásához.

Ugyanez a helyzet a Budapest-Belgrád vasútvonallal is. A mostani becslések szerint 800 milliárd forintba kerül, de semmi gazdasági értelme nincsen, egyes becslések szerint kétezer év alatt térül majd meg. Ez teljesen abszurd. Ha megnézzük, kik építik, kiderül, hogy Mészáros Lőrinc „cégei”, az R-Kord és a Fejér-B.Á.L. van az építők között. Ennek a projektnek a költségeit Magyarország következő generációi fogják fizetni. A magyar állam, az adófizetők, végső soron mi, hitelt veszünk fel, hogy ezt a vasutat a kiválasztott „vállalkozók” felépíthessék. Ez Magyarország, de hasonló jelenségeket tártak fel az empirikus kutatások fejlődő országokban is. Az egyik ilyen kutatás például egy afrikai iskolafejlesztési programot vizsgált. Egy afrikai országban nemzetközi támogatásból elindítottak egy iskolaépítési programot, átutalták a pénzt, majd megnézték, hogyan hasznosult. Kiderült, hogy a kapott támogatás egy-két százalékát költötték valójában iskolák építésére, a többi mind a korrupt rendszer fenntartására ment el.

– Miben különbözik ettől a hazai rendszer?

– A mértékek persze teljesen mások, de a mechanizmus hasonló: a korrupt rendszerekben a kormányzatok a nemzetközi támogatások, segélyek jelentős részét magukra, illetve a klientúra táplálására költik.

– Azt írja egy helyen, hogy az ilyen rendszerekben a kedvezményezettek, tisztviselők, politikusok, vállalkozók, sokkal inkább hajlamosabbak külföldre kimenekíteni a pénzüket, mert érzékelik a rendszer instabilitását. De hát én itthon azt látom, hogy itt földeket és kastélyokat vesznek. Nincs veszélyérzetük, tényleg ennyire stabil a pozíciójuk?

– Azért ebben van egy optikai csalódás. Azt nem látja, mennyi pénz vándorol ki. Valószínűleg elég sok. Persze, amiről itt szó van, az sem magyarországi példa, hanem egy nemzetközi vizsgálatot összegző, statisztikai adatokra alapozódó elemzésről van szó. Nevezetesen arról, hogy azok az országok, amelyek több nemzetközi segélyt kapnak, ott magasabb az offshore számlákra történő pénztranszfer volumene is. Kétszáz ország adatait vizsgáló kutatásról van szó. Más kutatásokból pedig azt is tudjuk, hogy általában az egyébként magas korrupciós szinttel jellemezhető országok kapják – az ország fejlettségéhez viszonyítva – a legnagyobb arányú segélyt. Szóval itt a segélyek relatív súlya és a korrupciós szint között is van egy pozitív kapcsolat. A közgazdasági elméletek pedig is azt mondják, hogy ennek így kell történnie:

a magas korrupciós szint a joguralom hiányával jár együtt: ezért érdemes külföldre, biztonságba menekíteni a pénz ezekből a rendszerekből.

A joguralom hiányát pedig, amely e rendszerek jellemzője, paradox módon, az a gazdasági és politikai elit is érzékeli, amely egyébként e rendszer haszonélvezője, és ezért neki is ésszerű a korrupcióból származó pénzt külföldre vinni. De a hazai példára visszatérve. Az is lehet, hogy a rendszer kedvezményezettjei között sokan azt gondolják, hogy érdemes itt vásárolni, berendezkedni, piacot foglalni, mert a rendszer stabil és eszük ágában sincs arra gondolni, hogy menekülni kellene innen valamikor. Megtörténhet, hogy nekik van igazuk. Mert lehet, hogy azok csapják be magunkat, akik ennek a rendszernek csak a hosszútávú negatív hatásait látják, és csak vágyvezérelt jóslat, wishful thinking, amikor azt gondolják, hogy ennek a belátható időben vége lesz.

Egy ilyen rendszer ugyanis hosszú távon is életképes tud maradni. Ahogy a sokszor emlegetett példában, a békával és a fazékkal, szépen lassan, fokozatosan hozzá lehet szokni ehhez is.

Ahogy korábban említettem, az is egy kimenet, hogy egy ország beleragadhat egy korrupt rendszerbe hosszabb távon. Argentína például, a múlt század közepe óta máig nem tudott ebből kijönni. A múlt században, a ’80-as évekig Argentína fejlettebb volt, mint Chile, de most már fordított a helyzet és az olló egyre nyílik Chile javára.

Lehet, hogy ez lesz Magyarország jövője.

Egy lassú lemaradás, erózió. Annyira lassan történik minden, hogy az itt élő emberek észre sem veszik. De egy ilyen kimenetet, hogy ez fog történni, nem lehet megjósolni, ugyanis van egy nagy különbség Magyarország és Argentína között: Magyarország az Európai Unió tagállama.

Sok múlik azon is, hogy mit is gondolnak a többi tagállam állampolgárai a 2010 óta kibontakozó magyar modellről, meddig hajlandók ezt finanszírozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk