hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Tilesch György: A mesterséges intelligencia ma már könyvet ír

A Facebook üzleti modellje nem szolgálja a társadalom érdekeit, Sofia bolhacirkuszi látványosság – állítja a Mesterség és Intelligencia című könyv egyik szerzője, akit arról is kérdeztünk, milyen szakmákat veszélyeztet a mesterséges intelligencia.

Link másolása

hirdetés

Áprilisban jelent meg magyarul Tilsech György és Omar Hatamleh Mesterség és Intelligencia című könyve. Tilsech Györggyel, a Neumann Társaság MI nagykövetével, a PHI Institute elnökével beszélgettünk a könyvről.

- Az MI behálózza az életünket, a téma nemcsak a tudományos cikkekben van jelen, hanem a popkultúrában is. Azt gondolná az ember, hogy már mindent elmondtak róla. Mi volt az a hiátus, ami arra indította Önöket, hogy mégis könyvet írjanak róla?

- A hiátust úgy fogalmaztuk meg, hogy bizonyos cégek és államok úgy gondolják, tudják, mi a mesterséges intelligencia fejlesztési és terjesztési iránya, mi lesz legjobb a társadalomnak, de ugyanezek az emberek, amikor nem a pulpitusról beszélnek, hanem magánemberként, bizalmas légkörben, akkor elárulják a félelmeiket. Mi egy balanszírozott könyvet szerettünk volna írni.

Fontos leszögeznem, hogy személyes benyomásokból indultunk ki. Nem szobatudósok vagyunk, hanem vállalatvezetők és tanácsadók. Kint dolgozunk a terepen.

Ön is utalt rá, hogy a science-fiction világa erőteljesen beszűrődött a mainstreambe.

hirdetés
Mi ezt inkább kártékonynak látjuk, elsősorban azért, mert valahova a távoli jövőbe vetíti a problémát, és ezzel elvonja a figyelmet a jelenről, a most megoldandó problémákról.

Mi azt szeretnénk bebizonyítani a könyvben, hogy a mesterséges intelligencia nem jövőidejű kérdés, hanem jelen idejű, és a legnagyobb civilizációs feladatunk jelenleg ennek a megfelelő irányba állítása.

- Ha mesterséges intelligenciáról beszélünk, sokaknak Terminátor-szerű gépemberek jutnak eszükbe. Pedig ennél jóval színesebb a kép. Mi az MI ismérve?

- A mesterséges intelligencia egy marketing „buzzword”. Egy ernyő, körülbelül 15 technológiai ágazat összefoglaló neve.

A mesterséges intelligencia körülbelül ötven éve született meg, mint tudományág a mi Neumann Jánosunk aktív közreműködésével a Princeton Egyetemen. Az az 5-6 ember, aki akkor elkezdett dolgozni ezen, azok nagy része játékelméletekkel foglalkozott, ezért a korai definíciók is a játékosításra épültek.

Alan Turing például kitalálta a Turing-tesztet, amely lényege, hogy egy játék-környezetben, gyakorlatilag egy chatszobában kell valakinek kitalálni azt, hogy akivel épp beszélget, az robot vagy ember. Ha nem tudja eldönteni, akkor megszületett az emberrel ekvivalens, úgynevezett általános mesterséges intelligencia.

Eddig egy gép az alapján tudott működni, amit beleprogramoztak. A mesterséges intelligencia pont ezt a határt haladja meg. Egyre növekvő autonómiát adunk a gépek kezébe. Képesek ajánlásokat adni, vagy ha hagyjuk, akár döntéseket hoznak helyettünk, ráadásul sokkal több adatpont alapján, mint amit az emberi elme képes kezelni, sokkal hatékonyabban, és közben nem kérnek enni.

Ez egy nyílt végű folyamat, és ez az, ami félelmetessé teszi. Ez az, amiben a sci-fim filmeknek igaza van: bizony, eljöhet az a pont, amikor az emberrel egyenértékű lesz a mesterséges intelligencia. Bár azt gondolom, ha meg is történik ez, akkor is a nagyon távoli jövőben. Igaz: azt a pillanatot körülbelül két perc választja el attól, hogy az MI szuperintelligenciává váljon, magyarán az embert messze meghaladóvá.

Onnantól a bolygó és az univerzum uralása sincs nagyon messze.

Tehát ezek igaz narratívák, amikkel foglalkoznunk kell, de mi a könyvünkben azt mondjuk, hogy a jelenre és a közeljövőre kell fókuszálnunk, mert itt tudunk cselekedni.

-  Egyszer Kürti Sándorral beszélgettem erről a témáról, aki azt mondta, biztos benne, hogy a mesterséges intelligencián is lesz valamiféle „kikapcsoló gomb”, ha baj van, le fogjuk tudni állítani. Ön szerint bebiztosíthatjuk magunkat?

- Az biztos, hogy maximálisan óvatosnak kell lennünk, ami nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk erről a technológiáról, hanem hogy fékeket és ellensúlyokat kell beépíteni.

Egyébként az Európai Unió a múlt héten jelentette meg az világ első mesterségesintelligencia-szabályozását. Ők nagyon erősen a kockázatokra helyezik a hangsúlyt. Ha úgy tetszik, a Kádári „tiltott, tűrt, támogatott” rendszerhez hasonló kategóriákat vezettek be. Bizonyos MI technológiákat kifejezetten tiltani akarnak.

Persze vannak kiskapuk. Mondok egy példát: elsődleges veszélyként a manipulációt határozták meg. De kérdezem én, mi számít annak? A marketing nem manipulatív? A közösségi média nem manipulatív? Vagy a politikai hirdetés? Hol lesznek a manipulálás határai?

Ami a „kikapcsoló gombot illeti”, Kürti Sándornak abban mindenképp igaza van, hogy azt szabályozásként be kell építeni mindenhová. Ezzel csak két probléma van:

Az egyik, hogy a kockázatok nem azonnal derülnek ki. A mesterséges intelligenciában pont az a félelmetes, hogy amit egy ember száz év alatt végez el, azt ő öt perc alatt.

Már ma is sok olyan kormányzati MI rendszer van a világon, ami az emberek életére hatással bír. Kevesen tudják például, hogy Amerikában a feltételes szabadlábra helyezéseknél 30-40%-ban mesterséges intelligencia támogatja a bíró döntését.

A gond ott kezdődik, amikor az emberi beavatkozás, kontroll lehetőségét elengedjük, ami az emberi lélektől nem teljesen idegen. Amikor azt mondjuk, hogy a gép úgy is okosabb, nekem ezzel nincs is dolgom. Ezt tesztelték is már, és az lett az eredmény, hogy a tisztségviselők 98-99%%-ban nem bírálják felül a gép javaslatát.

Tehát az egyik probléma, hogy hiába van ott a kikapcsoló gomb, az ember nem fogja használni.

A másik probléma, hogy nagyon nagy károkat tud okozni egyetlen hiba is. Amire elérünk a gombhoz, addigra már megszületik több millió döntés. Lehet, hogy a fejlesztő szemével az csak egy „bug”, amit két héten belül majd megold, de a társadalom szempontjából óriási károkat okozhat, a jogi következményekről nem is beszélve.

- Néhány éve, amikor Elon Musk 115 társával petíciót írt az ENSZ-hez, hogy tiltsák be az autonóm fegyvereket, Vlagyimir Putyin is megszólalt a kérdésben, idézem: „A világ ura lesz az az ország, amelyik elsőségre tesz szert a mesterséges intelligencia kifejlesztése terén.”

Putyin ugyan azt ígérte, hogy Oroszország megosztja majd a technológiát a világgal, de hát ő mégis csak Putyin.

Szépen hangzik, hogy mi, európaiak önmérsékletet tanúsítunk az MI használata terén, de ha más nagyhatalmak nem ilyen belátóak, akkor elképesztő erőfölényre tehetnek szert.

- Oroszország jelenleg abból él, hogy sokkal nagyobbnak és erősebbnek mutatja magát, mint amilyen. Nem hiszem, hogy Oroszország a mesterséges intelligencia tekintetében vezető hatalom lesz. Az igaz, hogy kiberháború és dezinformáció tekintetében tényleg jók, de a gazdasági befektetéseik rendkívül csekélyek.

Az ENSZ egyébként már évek óta foglalkozik az autonóm fegyverek betiltásával. A gond az, hogy az öt legnagyobb tagállam ellenáll, épp ezért szerintem ez itt meg is fog állni, vagy kiüresítik.

Az MI szoftveres hadászati alkalmazásai ennél jóval tágabbak, és ezen a téren most is folyamatosan háború zajlik, amiről a közvélemény nem is nagyon tud. Egy NATO főtisztviselő 3-4 évvel ezelőtt azt mondta zárt ajtók mögött, hogy

napi 60 ezer támadás éri a NATO szerverparkját.

Ezt négy éve mondta, képzeljük el, ma mi van!

Tény és való, hogy jelen pillanatban rövidtávon a negatív aktoroknál van az előny. De úgy gondolom, ez csak ideiglenes előny. Abban igaza van Önnek, hogy ezt szabályozási oldalról nagyon nehéz kikényszeríteni. Ennek egyik konzekvenciája a fegyverkezés.

A másik, hogy a társadalmi bizalom fontos értékmérővé válik. A könyvben is sokat írunk arról, hogy korunk egyik legkarakteresebb jellemzője a bizalomvesztés.

Nem bízunk senkiben és semmiben: sem az intézményekben, sem a politikusokban. Ez alól a mesterséges intelligencia sem kivétel. Most már többségben vannak a világban azok, akik féltik a kormányoktól és a cégektől az adataikat, félnek, hogy ellenük fogják felhasználni a mesterséges intelligenciát. Két évvel ezelőtt még nem ez volt a helyzet.

Mit mondunk mi a könyvben? Új technológiai generációra van szükség. A közérdeket szolgáló technológiákat kell támogatni és terjeszteni, amelyek alapvetően arra építenek, hogy a felhasználó megbízik bennük, és minden okot meg is adnak rá, hogy a felhasználó megbízzon bennük.

Egyik vesszőparipám, hogy a Facebook átvette a társadalmi párbeszéd szerepét. Miért fogadtuk el, hogy ez az egyedülálló modell? Gondoljuk újra! Azzal a kérdéssel kell kezdenünk, hogy milyen üzleti és technológiai modellek, milyen dizájnok és objektívák szolgálják a társadalom érdekeit,

mert hogy a Facebook üzleti modellje nem szolgálja a társdalom érdekeit, az is biztos.

- Szintén nagy félelem, hogy az MI el fogja venni a munkánkat. Míg az egyszerűbb gépek főleg a fizikai munkásokat fenyegették, hiszen az izomerőt tették fölöslegessé, az MI már olyan intellektuális szakmákat fenyeget, mint a jogászoké vagy a fordítóké.

- Azok az állások, amiket szeretünk értelmiséginek titulálni, nagyon sok esetben valójában nem azok. Az embereket alulfoglalkoztatják.

Elvégez valaki öt évig egy jogi vagy közgazdaságtudományi egyetemet, és utána lótifuti lesz valami nagy cégnél. Kávét főz és űrlapokat tölt ki.

Az, hogy a gyári munkások veszélyben vannak a mesterséges intelligencia miatt, az 100 százalék, de látok egy rohamosan növekvő fehérgalléros problémát is. Azoknak a szakmáknak, amelyek főleg folyamatalapú dolgokkal foglalkoznak, nem lesz sok értelme.

A szoftveralapú automatizáció manapság a leggyorsabban fejlődő területe az MI-nek. Ha akarjuk, kiválthatjuk vele az emberek munkáját, és elbocsáthatjuk őket. Vagy azt is mondhatjuk, hogy értelmesebb feladatot adunk az embereknek. Ez nagyrészt a munkáltatók hozzáállásán fog múlni.

Egyébként a legnagyobb robbanás éppen a szövegalapú technikák területén volt. A Microsoft tulajdonolta OpenAI-nak van egy GPT-3 nevű szöveggenerátora, amit a nagyközönség egyáltalán nem ismer még belülről. Azok, akik a szövegiparban dolgoznak, még nem is sejtik, milyen brutális eredményeket értek el. Az a mesterséges intelligencia már könyveket tud írni - igaz, még nem tökéletesen.

- Újságíróként és műfordítóként kicsit abban bízom, hogy az egyéniséget, a stílust nem képes utánozni a gép.

- Az újságírók vagy a műfordítók könnyen lehet, hogy inkább lektori szerepbe kényszerülnek majd. A munka oroszlánrészét elvégzi a gép, az embernek csak a finomhangolás jut.

Mindent, amit iparrá silányítottak – zeneiparrá, szórakoztatóiparrá, irodalom iparrá –, az veszélyben van, mert „iparban” a mesterséges intelligencia sokkal jobb.

Ráadásul exponenciálisan sokkal jobb. A személyiséggel rendelkező robotembereket én inkább az ábrándozások világába sorolnám. A legnagyobb probléma, hogy ettől függetlenül mindenki ebbe az irányba megy, mindenkinek produkálnia kell ezen a területen, és mindenféle szörnyek, illuzionisták és cirkuszi törpék fognak kijönni MI néven, amikről a profitra éhes előállító azt fogja állítani, hogy mindent tud. Körülbelül úgy, mint a mi Kempelen Farkasunk 300 évvel ezelőtt.

Nagy „kedvencem” a Sofia nevű robot, ami szintén egy bolhacirkusz szintű attrakció, de az alkotója körbeutazza vele a világot.

Ez egy női fej olyan szöveggenerátorral, ami szerintem jóval butább, mint mondjuk a Google asszisztens vagy Siri. Az MI szakértők általában nem szeretik, a média viszont imádja, mert lehet mutogatni. Egy Android asszisztensen nincs mit mutogatni.

- Miközben az MI nyitotta fantasztikus lehetőségekről álmodoztunk, jött egy világjárvány, ami azért kicsit visszarángatott a földre: még mindig nagyon is sebezhetőek vagyunk. Mit jelentet a Covid az MI szempontjából?

- A könyv, amit a kezében tart, angolul jelent meg először, tavaly áprilisban. Ez azért érdekes, mert márciusban adtuk le a kéziratot, és akkor zárult a világ. Nem tudtuk, meddig fog tartani. Annyit tehettünk, hogy releváns maradjon a munka, hogy az utolsó pillanatban betettünk egy utószót, amely a Covid es az MI kapcsolatával foglalkozik.

Hogy ne csak írjunk róla, összehoztunk a NASA-nál egy nagy, egy hónapos roham-kollaborációt a világ legnagyobb cégeinek innovációs es technológiai vezetőivel. Pont azt vizsgáltuk, hogy milyen MI alapú megoldásokat, javaslatokat nyújthatunk a kormányoknak a pandémiára.

A mesterséges intelligencia rendkívül felgyorsította a vakcinafejlesztést, jó volt a járvány előrejelzésében, készítettek kontaktkutató alkalmazásokat. Kaliforniában ez államilag támogatott projekt: majdnem minden ember telefonján ott ez az alkalmazás. Semmit nem kell csinálni, csak bekapcsolni a bluetooth-t, és a rendszer anonim módon regisztrálja, ha kapcsolatba kerültünk olyan emberrel, akiről később kiderült, hogy Covidos volt. Ilyen esetben riaszt a telefon, hogy menj el tesztelni.

Tehát ebben a káoszban is bizonyította a mesterséges intelligencia, hogy hasznos, lehet jó dolgokra használni.

Ez fontos, mert amíg az embereknek azt kell magyarázni, hogy ez nem Terminátor, addig nem tudunk a hasznosságáról beszélni.

A történet másik oldala, hogy sajnos a pandémia alatt sok ember elvesztette a munkáját, és attól tartok, többen a vírus után sem fogják visszakapni, mert a munkáltatók rájöttek, hogy sok minden megoldható szoftveres alapon.

- Meséljen még kicsit a kutatóintézetről, amelynek alapítója és elnöke.

- Ez a PHI Institute for Augmented Intelligence. A közérdekű, emberi arcú mesterséges intelligenciáért küzdünk és tanácsot adunk kormányoknak, nagy cégeknek, jobbító programokat indítunk be.

Most szeretnék Magyarországra hozni egy átképzési programot. Amerikában jelenleg a Fehér Házzal, 25 minisztériummal, két nagy tech céggel és 42 egyetemmel dolgozom azon, hogy a teljes közalkalmazotti réteget át tudjuk képezni adatérettre és MI érettre.

Amerika ezt a programot szeretné kiterjeszteni a szövetségesekre, hogy segítsen nekik gyorsabban, hatékonyabban a mesterséges intelligencia útjára lépni. Ez Magyarországnak is rendkívül fontos lesz.

Tilesch György és Omar Hatamleh könyvükben az MI innovatív értelmezését, valamint a jelen és a közeljövő legégetőbb problémáinak tematizálását tűzik ki célul, amely problémákra megoldási javaslatokkal is szolgálnak.
További információk a könyvről itt olvashatóak.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ

Mesterséges intelligencia által vezetett vadászgép győzte le Kína egyik legjobb pilótáját

A gépi tanuláson alapuló technológia szitává lőtte az ünnepelt bajnok repülőjét - szerencsére egyelőre csak a szimulátorban.

Link másolása

hirdetés

Kína egyik legjobb pilótáját győzte le egy olyan vadászgép, amelyet mesterséges intelligencia vezetett - írja a kínai állami médiához tartozó Global Times.

A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légierejének újabb tesztjében két vadászgép csapott össze: az egyiket mesterséges intelligencia irányította, a másikat egy hús-vér pilóta. Ráadásul nem is akárki: Fang Guoyu, pilóta, a tesztelőcsapat vezetője, nem mellesleg légiharc-bajnok csapott össze a géppel - természetesen nem a valóságban, hanem egy élethű szimulátor segítségével.

A mesterséges intelligenciával ellátott robotpilóta hamar kilyuggatta az ellenséges pilóta repülőjét.

Fang szerint ellenfele, amely a gépi tanulás (machine learning) elvén működik, saját taktikájával győzte le őt: a harc során feltérképezte Fang taktikáját, majd ellene fordította.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ

„Akkor lesz boldog a gyerekem, ha tud közösségben élni, kapcsolódni, tud hasznos, aktív lenni”

Van-e ebből kiút? Hogyan legyünk okos nemzet? – ezzel a címmel hirdette meg újabb webinarját az Egyensúly intézet, amelyre L. Ritók Nórát, az Igazgyöngy Alapítvány létrehozóját és Halácsi Pétert, a Prezi és a Budapest School mikroiskola-hálózat társalapítóját hívták meg,

Link másolása

hirdetés

Az idén lesz 50 éve, hogy elkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat. Jószerével azóta hallom, hogy a tankönyvek rosszak, a gyerekek túlterheltek, felesleges tudással terhelik őket, miközben nem tanítják meg őket tanulni és önállóan gondolkodni. Továbbá a tanárok alulfizetettek, nincs a szakmának igazi megbecsülése, ezért nem is az arra legalkalmasabbak mennek tanítani. Tehát átfogó oktatási reformra van szükség. Azóta számtalanszor próbálták „megreformálni”, de inkább toldozás-foldozás folyt, vagy olyan felülről levezényelt átalakítások voltak, amelyek irányítóinak többnyire nem is volt gyakorlati pedagógusi tapasztalatuk. Nekem nagy szerencsém volt, mert a kor egyik legkiválóbb középiskolájába, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumba járhattam, a szép emlékű dr. Grezsa Ferenc igazgatósága alatt, ahol a diákok nemcsak európai szintű műveltség alapjait szerezhették meg, hanem egy életre magukévá tehették a szabad szellemiséget is. Holott az 1970-es évek Magyarországán szó sem volt még „alternatív” iskolákról, és a Bethlen példája igazolta, hogy rendszertől függetlenül, egy bátor és nyitott igazgatóval és tanári karral akkor is lehetett csodákat művelni. Az általános problémák azonban maradtak, pedig lassan már unokáim beiskolázása kerül napirendre.

Van-e ebből kiút? Hogyan legyünk okos nemzet? – ezzel a címmel hirdette meg újabb webinarját az Egyensúly intézet, amelyre L. Ritók Nórát, az Igazgyöngy Alapítvány létrehozóját, az Igazgyöngy alapfokú művészeti iskola igazgatóját és Halácsi Pétert, a Prezi és a Budapest School mikroiskola-hálózat társalapítóját hívták meg, a magyar közoktatás megújításáról pedig az intézet kutatói, Filippov Gábor és Bartha Diána beszélgettek Boros Tamásnak, az intézet igazgatójának vezetésével.

L. Ritók Nóra 1999-ben indította el Berettyóújfalu körzetében alapítványát, eredetileg egy gyerekközpontú művészeti iskola elképzelésével. Mivel azonban egy leszakadó térségről volt szó, úgy döntöttek: oktatási módszerekben, tananyagban, szemléletben azt tartják szem előtt, hogy az személyre szabott, hátránykompenzáló legyen, különös hangsúlyt fektessen a szociális készségek fejlesztésére és a gyereket a teljes szocio-kulturális környezetével együtt értelmezze. Ezzel szociális munkát is kapcsoltak az oktatáshoz, hogy kezelni tudják azokat a gyerekeket érő pozitív hatásokat, amelyek leamortizálódnak az otthoni közegben. ”Meggyőződésem, hogy a leszakadó térségeknek és társadalmi csoportoknak olyan iskolát kell biztosítani, ami komplexen kezeli az összes problémát, amit bevisznek magukkal az iskolába” – mondta az igazgatónő.

Halácsi Péter szerint a Budapest School hálózat, amelynek óvodai, általános és középiskolai csoportjai egyaránt vannak, tulajdonképpen ugyanazt csinálja Budapesten, mint az Igazgyöngy Hajdú-Bihar megyében, és nem érti, hogy az elit iskolák miért nem tudják magukévá tenni ezt a komplex szemléletet.

Miért válik az iskola feladatává a szociális készségekre való nevelés?

hirdetés
Az állami iskolák nem figyelnek arra, hogy egy gyerek jól érzi-e magát az iskolában, milyen az önértékelése, az önbecsülése, az együttműködési készsége – hangsúlyozta L. Ritók Nóra, aki úgy véli: a szociális készségek az értelmi intelligencián keresztül alapozzák meg, hogy milyen felnőttek leszünk.

Ezért engedték el az Igazgyöngyben a tananyag-központú oktatást és a készségfejlesztésre fókuszáltak. És bár az Igazgyöngynél tanuló gyerekek 70%-a hátrányos helyzetű és legalább 300-an vannak, akik halmozottan hátrányos, szegregált környezetből érkeznek, de nemcsak nekik, hanem minden egészséges gyereknek fontos a szociális készségfejlesztés. Hogy legyen reális önértékelése, legyen toleráns, szolidáris, tudjon együttműködni a különböző tudású és készségű társaival. „Ha egy élhető, befogadó társadalomról beszélünk, ahol mindenkinek boldogulnia kell, akkor e készség elengedhetetlen” – mondta az igazgatónő.

„Nagyon sok krízisben lévő 25 évessel dolgoztam, mert van egy dolog, amit addig sosem kellett csinálni, sőt, tilos volt: döntést kell hozniuk az életükről” – mesélte Halácsi Péter. Tehát olyan iskolára van szükség, ahol ezt megtanítják a gyerekeknek.

A Budapest School-hálózat vezetője szerint ideje lenne már a gyakorlatban is kipróbálni, hogy a diákok csoportban dolgozzanak, internet segítségével, holott ezek ma már a legtöbb munkahelyen alapkövetelmények, de a jelenlegi rendszer ezt tiltja. Emlékeztetett arra, hogy Maria Montessori több mint 100 évvel ezelőtt már óvodásokat is arra biztatott, hogy válasszanak a különböző tevékenységek között. A választás jogát kapja meg a gyerek, a tanár és a szülő is, és ezáltal egy csomó döntést be lehetne vinni az oktatásba.

„Van egy probléma: ha megengedjük, hogy sok szereplő döntsön, csökken a kiszámíthatóság. A jelenlegi minőségbiztosítási rendszerek azon alapulnak, hogy megmondjuk: 5 év múlva történik egy gyerekkel november 10-én. Körülbelül ilyen szinten kell megírni a tanterveket, hogy azokat elfogadják. Ebbe nem fér bele a döntés.”

Boros Tamás felvetette, hogy az Intézet kutatói tanulmányuk készítése során tapasztalták, a változást sokszor a szülők akadályozzák. L. Ritók Nóra szerint a „poroszos” rendszer annyira beleégett az emberekbe, hogy sokan képtelenek nyitottabban gondolkodni e téren. „Szabadság nélkül nem lehet sem a pedagógusnak dolgozni, sem a gyereket fejleszteni. A szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Vannak szabályok, amiket mi magunk hozunk meg, amiket a gyerekek értelmezni tudnak és amikhez igazodni tudnak, és e keretek között tudnak alkotni, önmagukat megvalósítani. Mi a művészetet használjuk arra, hogy a gyerek ismeretei bővüljenek, de közben azt akarjuk, hogy boldog legyen, sikerélménye legyen és együtt örüljünk. Ez az, ami a mai oktatási rendszerből hiányzik.”

„A gyerek, szülő, tanár hármas nagyon erős triumvirátus. Rengeteg meló beszélgetni arról, hogy ha valamit nem úgy csinálnunk, ahogy tegnap, attól még lehet jó. Lehet, hogy nem jó, de ki kell próbálnunk” – mondta Halácsi Péter, aki bevallja: öt éve „kísérletezik a gyerekekkel”. „Nem ajánlom mindenkinek, de muszáj.”

Nagyon fontos, hogy a szülő mit gondol az iskoláról – tette hozzá L. Ritók Nóra, aki úgy látja, hogy az állami rendszerben már nincs meg ez a kontaktus, főleg nem azokkal a szülőkkel, akikre azt mondják: „nem partnerek”, mert csak akkor megy be az iskolába, ha behívatják, mert baj van a gyerekkel, holott mindenkinek fontos a pozitív visszacsatolás.

Mindketten egyetértettek abban, hogy a tehetséggondozás, a kreativitás támogatása nemcsak a gyerekekre vonatkozik, hanem a tanárokra, ezért olyan iskolaigazgatókra van szükség, akik beosztásukat nem hatalmi pozíciónak fogják fel, hanem hagyják „szárnyalni” kollégáikat, mert csak ők képesek kreatív, boldog gyerekeket nevelni.

„Be kellene emelni egy szociális nézőpontot a képzésbe mindenhol, ahol emberekkel foglalkozunk. Tudomásul kell venni, hogy nem átlagok vannak, hanem olyan mértékű leszakadások családoknál, gyerekeknél, amit fel sem tudnak fogni azok, akik a felsőoktatásban szakembereket képeznek.

Ha ezzel a ténnyel nem tudnak az onnan kikerülő hallgatók szembesülni, és nem tanulják meg kezelni, a terepen csődöt mondanak. Az én igazi pedagógiai tudásom nem a felsőoktatásból jött, hanem amikor bekerültem egy szegregált, túlkoros roma gyerekekkel teli osztályba. Mindent sutba kellett vágnom, amit addig tanultam, egy teljesen más struktúrát kellett felépítenem magamban, amiből az Igazgyöngy kinőtt” – emlékezett L. Ritók Nóra.

Milyen felnőttnek kellene kijönni az iskolából 16-18 évesen, és milyen képességgel jönnek ki ma az állami intézményekből? – hangzott az első rész záró kérdése. L. Ritók Nóra felhívta a figyelmet arra, hogy a leszakadó térségekben az oktatási szegregáció soha nem látott méreteket öltött.

„Ma az általános iskolából alapkészség-hiányosan kerülnek ki a gyerekek. Azt, hogy céljaik, probléma-megoldó, együttműködő, szociális készségeik legyenek, nem is említik, mert nincsenek benne ezeknek az iskoláknak nemcsak a fókuszában, de még a lehetőségeiben sem. Ezek a gyerekek 16 évesen kikerülnek az iskolából. Légüres térben élő, szakmával nem rendelkező fiatalok tömegével találkozunk ma. Biztosan kell egy központi szabályozás, amely legalább azt a törvényt betartatja, hogy egy településen a plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekekből azt a bizonyos 25%-ot minden iskolának legyen kötelező felvennie - az egyházi iskoláknak is, amelyek e térségekben az oktatási szegregáció okozói azzal, hogy nem veszik fel őket. Aki nem tanul meg olvasni az alsó tagozatban, annak hiába csinálnak bármilyen programot 14 évesen” – mondta az igazgatónő.

„Akkor lesz boldog a gyerekem, ha tud közösségben élni, kapcsolódni, tud hasznos, aktív lenni, és tud navigálni a szabályok között” – tette hozzá Halácsi Péter.

Magyarország egyik legsürgetőbb kihívása ma a pedagógusutánpótlás megoldása: több fiatalt kell a pályára vonzani, és közülük is a legtehetségesebbeket - állapítja meg az Egyensúly Intézet oktatási szakpolitikai javaslata, amelyet Filippov Gábor kutatási igazgató és Bartha Diána kutató ismertettek.

Ennek érdekében a pedagógusképzésben hatékonyabban össze kell kapcsolni a kutatást és a tanítás gyakorlatát, és mind szemléletében, mind módszereiben korszerűsíteni kell a túl poroszos, tantárgy- és ismeretközpontú rendszert. Ezért az orvosi és pszichológusi képzés mintájára be kell vezetni a 4+1+3 éves pedagógusképzést. 2030-ra fel kell zárkóztatni a kezdő pedagógusbéreket az átlagbér kétszeresének szintjére, miközben a tanárhiány rövid távú mérséklése érdekében ösztönözni a nyugdíjaskorú tanárok pályán maradását.

Az Intézet szerint az államnak fel kell hagynia az oktatás tartalmi túlszabályozásával: a stratégiai döntéseket neki kell hoznia, de hagyja szabadon dolgozni a pedagógusokat. A közoktatásban az állam feladata a minőségi követelmények megszabása és ezek teljesülésének nyomon követése, illetve segítése. Ennek érdekében integrált monitoringrendszer jelzése alapján csak ott és akkor lépjen közbe, ahol és amikor szükséges.

Kulcsfontosságúnak tartják, hogy hálózatosodjanak az iskoláink. Az intézményrendszer jelenlegi szétaprózottsága és pazarló humánerőforrás-gazdálkodása fenntarthatatlan, miközben a világ sikeresebb oktatási rendszerei nagyobb egységekben, hálózatokban kezelik a hasonló kihívásokkal vagy lehetőségekkel szembesülő intézményeket.

Az agytröszt szerint az oktatás egyik legfontosabb feladata a társadalmi esélykülönbségek ellensúlyozása – nem pedig ezek erősítése. Ennek érdekében tartsuk minél tovább az iskolákban a gyerekeket: legyen ismét 18 év a tankötelezettségi korhatár. A tények alapján illúzió, hogy a korai szelekció bármilyen pozitív hatást gyakorolna a továbbtanulás esélyeire és a későbbi bérekre. Egyetlen kimutatható hatása a szegénység újratermelődése.

Az alapfokú oktatás ezért legyen egységesen 8 osztályos; ez idő alatt ne legyen lehetőség a teljesítményalapú kiválasztásra és a tanulói utak szétválasztására. A szülők körében ma ismertebb, teljesítményalapú iskolarangsorok helyett az esélyteremtési iskolarangsorokat kell népszerűsíteni – javasolja az Egyensúly Intézet.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

„Őrületes mértékben” emelkedik tavaink használati intenzitása, és ez látszik is vizeink állapotán

A partok rendezésével egyfolytában csökken a tavak természetes szűrőzónája, de a horgászati igények miatt betelepített halfajok sem tesznek jót - mondja az Ökológiai Kutatóközpont szakembere.

Link másolása

hirdetés

A Nature nemrég számolt be egy tanulmányról, amely szerint az elmúlt évtizedekben csökkent a tavak oxigénszintje. A kutatók több mint 45 ezer oxigén- és hőmérsékleti mérési adatot elemeztek, amelyet 393 mérsékelt égövi tóból gyűjtöttek be. A vizsgálat szerint 1980 óta jelentős vízhőmérséklet-emelkedést illetve ezzel párhuzamosan az oldott oxigén csökkenését mutatták ki.

Az oldott oxigén megfelelő koncetrációja a vízben azért fontos, mert az ott élő élőlények többsége aerob szervezet, tehát oxigénre van szüksége a létezéshez, ugyanúgy, mint az embereknek, vagy bármelyik szárazföldi élőlénynek. Az oxigént a vízben alapvetően az algák és az edényes növények termelik nappal fotoszintézis révén, majd ezt a többi élőlény használja el a légzése során. Viszont a gázok oldhatósága a víz hőmérsékletével változik.

Minél melegebb a víz, annál kevesebb oxigént képes magában tárolni, így tavaink legnagyobb ellensége a globális felmelegedés.

A tanulmány során mély, hőmérsékleti rétegzettséggel rendelkező tavakat vizsgáltak, és az 1980-as évektől elemezték az adatokat. Hazánkban azonban a bányatavakat kivéve a sekély tavak vannak többségben.

"Magyarországon a hetvenes években kezdődött el néhány jelentősebb tavon és folyóvizen a monitoring, 2000-től kezdve pedig minden folyóvizet és 50 hektárnál nagyobb állóvizet rendszeresen vizsgálnak. Csak tavakból körülbelül 200-nak az állapotát figyeljük folyamatosan." - mondta a Szeretlek Magyarországnak Lukács Balázs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

"Biológiai mintavételek történnek, de emellett mérnek számtalan fizikai és kémiai paramétert is, amelyek között ott van az oxigéntartalom is. Viszont a magyarországi vizek döntő többsége sekély tónak minősül, tehát nem olyan mély tavak, amikben kialakulna hőmérsékleti rétegzettség, mint amiket a tanulmány szerzői vizsgáltak. A sekély tavaknál - mint amilyen a Balaton vagy a Tisza-tó is, - csak szélcsendes időben alakulhat ki ez az állapot, és csak rövid időre."

hirdetés

Legnagyobb tavunknál, a Balatonnál egy állandó észak-északnyugati szélnyírásnak köszönhetően szinte mindig fúj a szél, amely folyamatosan felkeveri a rétegeket. Ráadásul a nyári felmelegedések alkalmával a felső, kisebb sűrűségű vízrétegbe a hullámzás során is belekeveredik az oxigén, javítva ezzel a tó vizének oxigénellátását.

Azokban a sekély vizű tavainkban, amelyekben a túlhasználat miatt jelentős mértékű eutrofizálódás van, jellemzően augusztus elején mégis előfordul olyan mértékű oxigénszint-csökkenés, ami drasztikus halpusztuláshoz vezet.

"Az oxigénszint csökkenés azért veszélyes, mert ha a tavakból eltűnik az élővilág, akkor elposványosodik a víz. Ezáltal nem lesz alkalmas horgászatra, sportolásra, vagy fürdésre. Fontos, hogy ne egy kristálytiszta, hal nélküli vizet képzeljünk el, amikor oxigénhiányról beszélünk tavaink kapcsán. A szárazföldi lét is vízhez kötödik. A vizek a szárazföldi környezettel is összefüggenek, mert oda járnak inni a szárazföldi állatok. Egy zavaros, büdös, élhetetlen vízterületet kell magunk előtt látnunk, amikor ennek a folyamatnak a végét keressük." - mondja Lukács Balázs.

"Az eredeti cikk is megemlíti, hogy néhány esetben a tavakban a hőmérséklet emelkedés mellet kivételesen esetekben oldott oxigénszint növekedés történt. Ez azokon a helyeken jelenkezett, ahol a vízgyűjtő terület több, mint 50%-a vagy beépített, urbánus környezet volt, vagy intenzív mezőgazdasági tájban helyezkedett el a tó. Ezáltal jelentős diffúz terhelés, jellemzően szerves tápanyagterhelés érte a vizeket, ami algásodást okoz."

A megnövekedett alga-mennyiség miatt nappal oxigén túltelítettség is mérhető egy vízben, éjjel viszont, amikor az állatok mellett a növények is lélegeznek, hirtelen oxigénhiány is felléphet.

"Magyarországon az elmúlt tizenöt évet tekintve a használati intenzitásban őrületes mértékű emelkedés tapasztalható és ez látszik is a vizeink állapotán. Egyre több vizünkben a partmenti mocsári növényeken (pl. nád, gyékény), vagy a néhány felszínen kiterülő levelű fajokon (pl. sulyom) kívül alig találni vízinövényt. Ennek több oka van."

"Egyrészt rendezzük a partot, csökkentve a tavak természetes szűrőzónáját. A horgászati igények miatt olyan halfaunát hoznak létre bennük, ami közvetlenül és közvetve is az alámerült növényeket pusztítja."

"Vannak növényevő halak, amik direkt módon kieszik a növényeket, és vannak halak, amelyek például az iszapot túrva folyamatosan zavaros állapotban tartják a vizet. A zavaros vízben pedig nincs elegendő fény a növények számára. A mezőgazdasági területekről pedig folyamatosan bemosódó trágya (növényi tápanyagok) az, ami nagyon megterhelik a tavak vizét. A tulajdonviszonyok miatt sajnos nagyon nehéz megfelelő szélességű puffer területet kialakítani a folyók és tavak körül"

Lukács Balázs szerint restaurációs eljárásokkal lehetne hűteni a tavat, és jobb állapotba hozni.

"Ha egy víz szabadon van és tűzi a nap, akkor gyorsan felmelegszik. De az a víztest, aminek a partján magas fák vannak, amik árnyékolják a vizet, az kevésbé melegszik. Árnyékolással jelentősen lehetne javítani a helyzeten, ez az oxigénviszonyokat is befolyásolná."

A fő probléma, hogy ugyan jogszabályi keretek biztosítják tavaink minőségének megőrzését, az állóvizek hasznosítása eltolódott a haltermelés és a szabadidős tevékenységek irányába. Előbbire azért kell nagyon odafigyelni, mert a tóban fellelhető halfajok aránya sem lenne mindegy.

"A hazánkban legnépszerűbb hal, a ponty például folyamatosan túrja az iszapot eleségért, amivel az ott leülepedett szervesanyag folyamatosan visszakerül a tóba. Ez nagymértékben növeli az algavirágzást, ami meggátolja, hogy olyan növények telepedjenek meg benne, amelyek megkötnék az iszapot, és oxigénnel látnák el a vizet. Mindkettőnek megvan a helye a víztestben, csak nem mindegy, hogy milyen arányban."

Fontos megemlítenünk, hogy ugyan a szakemberek szerepe nélkülözhetetlen, mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne csökkenjen a tavak oldott oxigénszintje. Az oxigént az élőlények mellet nagy mértékben fogyasztja az üledék bomlása is, vagyis ne dobáljunk semmilyen etetőanyagot a tavakba, ne etessük a halakat, hattyúkat és kacsákat, mert bizony a maradék leülepedve a tó alján rothad el, ezzel tovább rontva annak oxigénellátását.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Több mint 1 millió ember halálát okozta a fosszilis tüzelőanyagok égetése 2017-ben

Az összes haláleset 20 százalékához járult hozzá a szén, olaj vagy földgáz égetése, az áldozatok több mint fele pedig Kínában és Indiában vesztette életét.
Címkép: stevepb/Pixabay - szmo.hu
2021. június 19.


Link másolása

hirdetés

A globális felmelegedésért nagyban felelős üvegházhatású gázok legfőbb forrása a fosszilis tüzelőanyagok – a kőolaj, a földgáz és a szén – égetése. Ez azonban nemcsak a környezetünket károsítja súlyosan, de a mi egészségünket is.

Egy friss tanulmány szerint - amelyet a Nature tudományos folyóiratban publikáltak - ugyanis 1 millió ember halálához járult hozzá a fosszilistüzelőanyag-​égetés.

Az olyan súlyos betegségek, mint a stroke, a tüdőrák vagy a légzőszervi fertőzések okozta halálesetek ugyanis a 2,5 mikronnál kisebb keresztmetszetű, PM2,5-nek nevezett finom részecskék légkörben lévő koncentrációjának tulajdoníthatóak a tudósok szerint.

A PM2,5-szennyezés az egyik legfőbb környezeti kockázati tényező az emberiség egészségének szempontjából. Ezek a részecskék az otthoni fűtés, a porviharok, a tűzesetek, a nemzetközi szállítás során és hulladékokból is kerülhetnek a levegőbe, de a kibocsátás jelentős részéért a fosszilis tüzelőanyagok égetése a felelős.

A kutatók most 21 régió, benne 204 ország és 200 regionális terület 2017-es adatait vizsgálták meg. Arra jutottak, hogy

hirdetés
abban az évben a világ népességének több mint 90 százalékánál volt magasabb a PM2,5-szint, mint kellene, és nagyrészt a fosszilistüzelőanyag-égetés miatt. Az összes haláleset 20 százalékához járult hozzá a szén, olaj vagy földgáz égetése, az áldozatok több mint fele pedig Kínában és Indiában vesztette életét.



# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: