Berobbanhat az űrturizmus: milyen kihívásokkal kell szembenézniük az űrturistáknak?
A SpaceX történelmet írt az első űrturisták eljuttatásával az ISS-re, a szerencséseknek azonban ugyanolyan fiziológiai kihívásokkal kell szembenézniük, mint a hivatásos űrhajósoknak. A kereskedelmi űrhajózás beindulásával jó, ha tisztában vagyunk a hátulütőkkel, mielőtt jegyet váltanánk a kalandra. Utánajártunk, hogy mire számíthatnak azok, akik nagytotálban szeretnének gyönyörködni a Földben.
"A 'space motion sickness' vagy űr-tengeribetegség a tengeri betegséghez hasonló állapot, amit a belső fülben található egyensúlyszerv és a látás által közvetített információ összhanghiánya okoz. Ez az űrhajósoknál is fellép" - mondja Balázs László, a Természettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
Az egyensúlyszerv a fej helyzetét és mozgását érzékeli, működéséhez azonban nélkülözhetetlen a gravitáció. Mozgásunk alatt a fej helyzete állandó változásban van a gravitációs tengelyhez képest, amely a Földön a függőleges, az űrben viszont ez nem létezik. Az egyensúlyszerv nem érzékel változást, viszont a látás és az úgynevezett proprioceptív rendszer - az izmokban és inakban levő érzékelők - érzékelik a mozgást. Ebből származik az érzékletek közötti összhang hiánya és a hányingerrel és szédüléssel járó jelentős rosszullét, amely két-három napig is eltarthat az űrutazóknál.
"Hihetetlen nagy az emberek között a különbség. Van, aki ezt nagyon megszenvedi, még olyanok is, akik már többször jártak az űrben, és van, aki alig érez valamit. Felkészülni nem nagyon lehet rá, de gyógyszerekkel enyhíthetők a kellemetlen tünetek."
Amint az idegrendszer hozzászokik ahhoz, hogy ki kell kapcsolnia a labirintus ingert, ez a probléma már nem jelentkezik. Amikor azonban visszatérnek, megint elszenvedik a betegséget. De ott sokkal több, más jellegű probléma is fellép.
- mondja Balázs László. Éppen ezért az űrben kötelező a napi két óra edzés. Ez alól nincs kivétel.
A súlytalanság az egyszerű mozgások koordinációját is felborítja.
“Amikor odanyúlunk egy pohárért, akkor a karunk súlyát kell érzékelnünk, majd a pohár súlyát, és így emeljük a szánkhoz a poharat. Ezt a súlytalanságban az idegrendszernek teljesen újra kell tanulnia. A karunknak ott nincs súlya, így minden elérő mozgásban túlnyúlnak az űrhajósok, tehát túl hevesek lehetnek mozdulataik egy pár napig."
A fizikai megpróbáltatásokon túl az alvás is kihívást jelenthet, ugyanis az alvás-ébrenlét ciklus váltakozását a Nap irányítja.
Az esetek többségében alvászavarok lépnek fel. Ez a Sarkvidéken is így van, ahol három hónapos éjszaka van. Ha ugyanis nem látjuk időnként a Napot felkelni és lemenni, akkor az az alvás rovására megy. Az alváshiány pedig mindenre kihat. Van ugyan napirend, mesterséges ébresztő, reggeli, munkarend, mégis nehezen alszanak el az űrben.
Balázs László szerint az aggyal és az idegrendszerrel kapcsolatos másik probléma a folyadékáthelyeződés. Az alsó végtag vénái ugyanis arra vannak kondicionálva, hogy ellenálljanak a hidrosztatikai nyomásnak.
A Földön a szívtől a lábig egy vízoszlop méternyi nyomást kell megtartania a vénáknak. A súlytalanságban viszont ez a nyomás megszűnik, aminek a következménye az alsóvégtagi erek összehúzódása, így a testfolyadékok egy része a test felső részének irányába helyeződik át, főleg a feji és nyaki részre. Így megnő a szembeli, valamint az agyi nyomás.
Hivatásos űrhajósok számára a sztenderd szolgálati idő az űrállomáson hat hónap. Ez idő alatt többen vesznek részt spacewalk-ban, vagyis űrsétában, ami komoly felkészülést igényel, így ebben az űrturistáknak belátható idő belül nem lesz része.
”Ezt a szakmában EVA-nek, vagyis 'extra vehicular activity'-nek hívják, így ez tulajdonképpen minden, csak nem séta, hiszen egy nagyon kemény megpróbáltatás. Veszélyes is, bár eddig nem történt baleset. A szkafander körülbelül 100 kg, a Földön két ember kell hozzá, hogy megemeljék. Persze az űrben ennek sincs súlya, de mozogni benne mindenképpen kihívás. Személyesen hallottam egy űrhajós beszámolóját arról, hogy hogyan fulladt meg majdnem a ruhában, mivel hibás volt a szkafandere és a kilélegzett pára összegyűlt a sisakjában" - meséli a szakértő.
Akármennyire is vonzó kalandnak tűnhet az űrutazás, az biztos, hogy a bátor jelentkezőktől komoly felkészülést és összpontosítást igényel a kiruccanás. Talán egy oka van, amiért legalább egyszer mindenki eljátszik a gondolattal, hogy milyen érzés is lehet az űrben lebegni.
Azt mondják az űrhajósok, hogy amikor visszatérnek, kifejezetten szomorú érzés megélni, hogy többé nem képesek repülni, és ez már mindig így lesz.
