UTAZZ
A Rovatból

Kicsinálta Balit a Covid: így vészelték át a járványt a szigeten, ahol szinte mindenki a turizmusból él

Kirschner Péter közel két évtizede jár vissza az Indonéziához tartozó szigetre, melynek lakói különösen megszenvedték az elmúlt két évet. A járvány kitörése óta most tudott először odautazni, tapasztalatairól mesélt.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. május 16.


Link másolása

Sokan földi paradicsomként tekintenek a Délkelet-Ázsiában található Bali szigetére, ahová 2019-ben még több mint 6 millió látogató érkezett, tavaly viszont teljesen földbe állt a turizmus.

Az elsősorban zenészként és producerként ismert Kirschner Péter (Bródy János, Müller Péter Sziámi és Ónodi Eszter zenekarának gitárosa) hosszú évek óta visszatérő vendég a szigeten, a Covid miatt azonban két és fél évet ki kellett hagynia. A napokban tért haza kéthetes útjáról, ennek apropóján beszélgettünk vele.

– Mikor és hogy indult a kötődésed Balihoz?

– A harmadik világba való utazgatásaimat Kelet-Afrikával kezdtem, ezt követte Indonézia egy másik szigete, Jáva, utána pedig a vele szomszédos Bali. Először 2004-ben jártam ott, onnantól két évvel ezelőttig pedig legalább 25, de talán még ennél is több alkalommal. Nem túlzás, hogy a második otthonomként tekintek rá. Az egyik ok a vállalkozásom, az ázsiai és kelet-afrikai kézműves termékeket importáló Cserépváros üzlethálózat volt, innen is rendszeresen szerzek be árut.

De ez a dolog kétirányú: egyrészt a vállalkozásomnak köszönhetően utazhatok, másrészt az utazásoknak köszönhetően vállalkozhatok. Tipikusan igaz rá a „kellemest a hasznossal” mondás, hiszen valószínűleg rossz érzésem lenne attól, ha csak úgy utazgatnék és szórnám a pénzt a vakvilágba.

Így viszont, hogy gyakorlatilag megtermelik a költségüket ezek az utak, már rendben van a lelkivilágom.

– Mi szerinted a sziget legnagyobb vonzereje? Mivel tűnik ki Indonézián belül?

– A balinézek is gyakran kérdezik tőlem, hogy mi tetszik nekem annyira ebben... (nevet) Persze érthető, hisz nekik a sziget a mindennapi életüket jelenti. Indonézia rendkívül sokszínű: bár hivatalosan egyetlen ország, de nagyjából 5000 kilométer széles, és rengeteg sziget alkotja. Ezek mindegyike más egy kicsit, sőt sok esetben (ilyen például Celebesz, Flores) egy szigeten belül is tudsz találni több különböző kultúrát egymás közvetlen közelében.

Az viszont mindegyikükre igaz, hogy nagyon figyelmesek és barátságosak. Bárhová mész az országon belül, biztosan jó élményben lesz részed, szemben mondjuk Afrikával, aminek egyes részei azért veszélyesek, vagy Indiával, ahol ugyan sok szép hely van, de rettenetesen koszos és zajos, az emberek viselkedése pedig gyakran negligáló, például simán fellöknek az utcán.

Ami Balit illeti: az itteni kultúra egészen mély, zenében, táncban és képzőművészetben egyaránt, különös tekintettel a faragásokra. Több ezer éven át fejlődött és ma is virágzik, ráadásul nagyon erősen áthatja az a fajta mindennapi vallásosság – a szó pozitív értelmében –, amit európaiként el se tudunk képzelni.

Az a szerencse ért, hogy a szállásadóim meghívására részt vehettem egy nagy temetési ceremónián, legalábbis annak egy részén. Ezek a szertartások arrafelé akár egy hétig is eltarthatnak, és alapvetően vidám események, óriási élmény volt közelről megtapasztalni. Fontos templomok turisták elől elzárt részeibe is eljutottam most ugyanígy, ami szintén fantasztikus élmény volt.

– Hogyan érintette a járvány a helyieket?

– Balin kis túlzással mindenki, minimum a lakosság 90 százaléka a turizmusból él, szóval kijelenthető, hogy brutálisan súlyos csapás érte őket. Lényegében a sziget egész gazdasága a turisták igényeinek kiszolgálására épül, a rizstermesztéstől a baromfitenyésztésig. Az állandó lakosság bő 4 millió fő, ehhez képest 2019-ben még 6 millió turista érkezett ide. Tehát a teljes fogyasztás több mint felét ők generálták, különösen azt is figyelembe véve, hogy a fizetőképességük a sokszorosa a helyiekének. A járvány kitörése óta viszont gyakorlatilag le volt zárva a sziget, sokáig a repülőtér sem működött egyáltalán. Amennyire látom, ez teljesen lenullázott mindenkit: több olyan emberrel beszéltem, akik most kénytelenek vizet árulni az utcán, a korábbi bevételeik töredékéért.

Azt a visszaesést, ami Magyarországot érte a Covid miatt, az ő esetükben nyugodtan meg lehet szorozni tízzel. Nem túlzás, hogy megállt az élet. Most már egy fokkal jobb a helyzet, de az ideálistól még nagyon messze van, a turisták által leginkább kedvelt helyek olyanok, mintha szellemvárosok lennének.

A sétálóutcák rengeteg üzlete és étterme közül jó, ha 1-2 kinyitott, a vendégházban, ahol mindig lakni szoktam, most én voltam az egyetlen lakó. Ami látszik, hogy a megszokott ázsiai turisták még nem tértek vissza – nem csoda, hiszen Kínában most is komoly lezárások vannak, de japánokat és koreaiakat se láttam –, az oroszok viszont érezhetően felülreprezentáltak voltak. Ez szintén érthető, a világpolitikai helyzet miatt ők Európa felé most nem nagyon tudnak menni turistáskodni.

– Tartottad a kapcsolatot az ottani ismerőseiddel az elmúlt időszakban, tudtál nekik segíteni valahogy?

– Persze, ma már ott is mindenkinek van mobiltelefonja és aktívan használják az internetet is, a kapcsolattartással így nem volt probléma. A vállalkozásomnak pedig az összes nehézség ellenére módjában állt segíteni őket megrendelésekkel, amiért hihetetlenül hálásak voltak, hiszen helyi bevételek híján csak azoknak maradt esélye a túlélésre, akik exportálni tudtak külföldre. Persze a távolból jóval körülményesebb volt üzletet kötni, mint személyesen, de a hosszú évek ismeretségének hála kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk, így sem ők, sem én nem féltünk belemenni.

– Milyen volt visszatérni két és fél év után?

– Egyszerre fantasztikus és nagyon szomorú. Egyrészt annyira erős a hely szelleme, olyan mély nyomot hagy az emberben a helyiek viselkedése és vendégszeretete, hogy fejben még a napokkal a hazaérkezésem után is ott voltam.

Másrészt szívfacsaró volt látni a rengeteg bezárt, megszűnt, csődbe ment helyet, amely így legalább annyira idegen volt, mint amennyire ismerős. Összességében nagyon vegyes érzésekkel jöttem el, abszolút átéreztem, milyen kemény időszak van mögöttük.

– Mit gondolsz, mennyi időre lesz még szükség a kilábaláshoz?

– Ez nagyban függ a turisták számától. A balinéz emberek egyébként nem olyanok, mint a magyarok, egyáltalán nem szeretnek panaszkodni. Inkább úgy állnak hozzá, hogy ha a maguk részéről mindent megtettek a helyzetük jobbra fordulásáért, onnantól inkább már csak bizakodnak. Ez a lelki része, anyagilag pedig fogalmam sincs, hiszen óriási bevételtől estek el.

– Számíthatnak-e drágulásra az odalátogatók?

– Ez a kérdés felmerült itthoni barátaim részéről is, akik az indonéz gazdasággal foglalkoznak egy kereskedelmi központ élén. Nekik azt feleltem, hogy nyilván szeretnék behozni a kiesett bevételt, de a kínálat elsősorban a keresleten múlik majd. Ha fokozatosan emelkedik majd a látogatószám, valószínűleg nem emelnek drasztikusan az árakon, jelenleg még semmi különbséget nem érzékeltem a járvány előtti szinthez képest. Ha viszont átmenet nélkül elkezdenek ömleni a turisták – amit egyébként kívánok a helyieknek, hiszen megérdemlik –, azt biztosan az árszínvonal is követi majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Egy nap nem elég! - Új fejezet nyílt a miskolci turizmus történetében
Felújított épített és megújult természeti környezet várja a Miskolcra érkező turistákat több uniós forrásból finanszírozott fejlesztésnek köszönhetően. Új arcát mutatja a miskolctapolcai Csónakázó-tó és az azt körülölelő őspark, a felújított Avasi kilátó és a Horváth-tető is.

Link másolása

Miskolctapolca jól ismert brand a hazai turizmusban, a város idegenforgalmának zászlóshajójaként emlegetett desztináció évtizedek óta nagyszámú vendéget vonz. A Barlangfürdő szomszédságában található Csónakázó-tó és park felett viszont eljárt az idő, egy népszerű utazási céltól pedig elvárható, hogy rendezett környezettel fogadja az oda érkezőket. Ezt a célt szolgálta a „Miskolctapolca turisztikai fejlesztése” elnevezésű - Széchenyi 2020 Program részét képező -, európai uniós pályázat, melynek köszönhetően olyan fejlesztések mentek végbe, melyek hozzájárultak Miskolc turisztikai vonzerejének növeléséhez.

Újrafestett zászlóshajó

A komplex turisztikai fejlesztéscsomagnak köszönhetően az ide érkezők megtapasztalhatják, hogy lépten-nyomon egy-egy csoda várja őket, azokat megismerni szinte egy nap már nem elég. Amellett, hogy iszapmentesítették a tavat, a parkban új sétányokat alakítottak ki, pihenőpadokat, asztalokat és szeméttárolókat helyeztek ki. Az utcabútorok és a kandeláberek telepítése mellett növényeket ültettek. A komfortérzetet fokozzák az új, interaktív táblák is, melyek hasznos információkkal ellátott, háromdimenziós felületeken mutatják be a környék élővilágát. Egy digitális kijelzőt is telepítettek, az érintőképernyős felületen a látogató minden alapvető, fontos és érdekes, helyi információt megkap, a tájékozódást digitális térkép segíti. Egyfajta kincskeresésként pedig bronzból készült minifigurák mutatják be a térség állatvilágát és nevezetességeit a látogatóknak. Erről bővebb információkat ide kattintva találsz!

Régi terek új időkre hangolva

Felújították az Akropolisz Szabadtéri Színpadot is. A padokat kényelmes székekre cserélték, a kavicsos talaj helyére térkő borítás került, felújították az öltözőket, valamint külön feljárót építettek ki a színpadhoz. A Barabits Fülöp sétány egységes arculata jó példa lehet további, hasonló beruházásokhoz, az ötletek között pedig még számos, további elem szerepel a szabadtéri mozitól kezdve, a napozóágyak telepítésén át gasztronómiai és zenés programokig. További információk Miskolctapolcáról, ide kattintva!

A hegy megmozdult, az utóhatások most következnek

A vonat ablakából megpillantott lakótelep toronyházai, vulkanikus domb, amit a város hegyének becéznek, kőkori szakócák, a református templom miskolcikumként emlegetett jellegzetes harangjátéka, az emblematikus kilátó, borospincék, kilátás a városra és a Bükkre. Volt idő, amikor státuszszimbólumnak számított, ha valakinek pincéje volt a 114 méterrel Miskolc fölé magasodó dombon, amiről sokan, sok mindent gondoltak és éreztek az elmúlt évtizedekben. Ez mind az Avas.

Egy évtizede ha valaki a belvárosból az Avasra pillantott, a református templomon és a kilátón kívül szinte csak fákat és bokrokat láthatott. Ma már több látszik a hegyből, főleg amikor valamilyen rendezvény miatt nyüzsög zenével, lampionokkal, tömeggel és jó hangulattal. A környéken több mint kilencszáz pince és borház, valamint számtalan kanyargós utca található különleges, egyedi hangulattal. Az önkormányzat, civilek, borbarátok és turisztikai szereplők fogtak össze Miskolcon, hogy a sokáig szunnyadó történelmi Avas újra egy szebb arcát mutathassa. Ehhez kapcsolódott a Borangolás nevű bor- és gasztronómiai rendezvénysorozat is azzal a céllal, hogy a hagyományos, helyi és egyedi pincekultúrát újjáélesszék. A rendezvény kezdetben hatszáz érdeklődővel indult, 2023-ban viszont a program két nap alatt elérte a harmincezres látogatószámot. Az Avason való boros kalandozás, az egyedi környezet és a változatos zenei kínálat - mindez pár lépésre a belváros nyüzsgésétől - egyre több vendéget vonz. A környék népszerűségét jelzi, hogy az utóbbi években csaknem száz pince cserélt gazdát.

Fotó: Horváth Csongor

Turizmust erősítő beruházások

Tovább erősítette a turizmust az a beruházássorozat, mely a Széchenyi 2020 Program részeként valósulhatott meg. A Történelmi Avas turisztikai fejlesztése című projekt részeként a többi közt átépítették és modernizálták az Avasi kilátót, melynek korlátján található mini szobrok pedig egy városismereti sétára invitálnak, továbbá fejlesztették a környezetét, bővítették a Bormúzeumot, felújították az Avasi Református Templom tetőszerkezetét, izraelita emlékhelyet alakítottak ki, továbbá fejlesztették a Bortanyát is.

Régi iránytű új köntösben

Egyre több dolog miatt van miért felmenni a hegyre, és egyre gyakrabban téma az Avas, az ottani társasági események és a Horváth-tetőn épült szabadidőpark. A 60 éves Avasi kilátó már sok mindent látott, ha beszélni tudna, sok mindent mondana. Látta az acélváros virágzását, a változást, az ezredfordulót, a kiútkeresést, és minden bizonnyal látja majd a jövőt is. Tervek bőven maradtak: új parkolók, sétányok, kerékpárosok számára tervezett beruházások. Egy biztos, az Avas mindig a miskolciaké volt és az is marad. Az pedig, hogy mi tartogat a következő években Miskolcnak, és hogy mit tesznek érte az itt élők, az csak rajtuk múlik. A jelek szerint konkrét tervek és eredmények is vannak, ezért is mondják: Ideje másképp gondolni az Avasra. További információk az Avasról, ide kattintva!

Fotó: Horváth Csongor


Link másolása
KÖVESS MINKET:

UTAZZ
A Rovatból
Jelentősen megnőtt a Velencei-tó vízszintje, majdnem háromszorosa a két évvel korábbinak
Volt ok az aggodalomra, mert a tó annyira leapadt korábban, hogy már csak 53 centiméternyi víz volt benne. Megmutatjuk milyen volt.

Link másolása

Csütörtök reggel Agárdnál 145 centimétert mutatott a vízmérce - írja az Időkép.

Már február elején újra a régi fényében pompázott a Velencei-tó, a 2022-es kritikusan alacsony vízállást követően ugyanis ekkorra 75 centiméterrel emelkedett a vízszint.

Az elmúlt időszakban ez az emelkedés tovább folytatódott, csütörtök reggel már 145 centimétert mutatott a vízmérce Agárdnál, vagyis az 53 centiméteres rekordalacsony vízállás óta mára közel egy méterrel (92 cm) emelkedett a Velencei-tó vízszintje.

Ez az érték már meghaladja a 140 centiméteres alsó szabályozási szintet, így a tó újra a régi fényében pompázik.

Ilyen állapotok volttak 2022-ben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


UTAZZ
Itt a lista Európa legélhetőbb városairól – egy magyar is bekerült a száz legjobb közé
Élhetőség, szerethetőség és a gazdasági lehetőségek mentén írták össze Európa legjobb városait.

Link másolása

Megjelent a Resonance Consultancy legfrissebb listája Európa 100 legjobb városairól. 2024 első tíz helye így alakult:

1. London

2. Párizs

3. Berlin

4. Róma

5. Madrid

6. Prága

7. Barcelona

8. Amszetrdam

9. Isztanbul

10. Milánó.

A három fő szempontjuk az élhetőség, a szerethetőség és a gazdasági lehetőségek voltak. Ezek alapján mindössze egy magyar város, Budapest került be a száz legjobb közé. A magyar főváros a 20. helyet szerezte meg.

A teljes listát itt lehet böngészni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


UTAZZ
Lezárták az egyik legnépszerűbb magyar kirándulóhelyet – balesetveszélyes a Rám-szakadék
2024. április 24-től kezdődően további tájékoztatásig nem látogatható. Az ok a klímaváltozás, ami ronthatja a kőfalak állékonyságát.

Link másolása

A Telex írta meg a Pilisi Parkerdő felszólítására hivatkozva, hogy a klímaváltozás hatásai miatt a Rám-szakadék jelenlegi állapotában veszélyes.

A klímaváltozás miatti hosszú, aszályos időszakok és rendkívül nagy mennyiségű csapadékkal járó esőzések váltakozása a Rám-szakadék kőfalainak állékonyságára is negatívan hat, ezért a Pilisi Parkerdő a látogatók biztonsága érdekében a helyszínt a teljes körű geológiai és statikai vizsgálatok elvégzéséig és kiértékelésééig ideiglenesen teljes egészében lezárja

– olvasható a közleményben.

A túrázni vágyók így a Rám-szakadék elkerülő útvonalaként a Lukács-árokban futó sárga sávú jelzést tudják használni.

A Rám-szakadék természeti adottságai miatt hazánk egyik legnehezebben járható jelzett turista útvonala, ahol még kőgurulás vagy sziklaomlás is előfordulhat. A szakadékot emiatt csak saját felelősségére látogathatják az érdeklődők.


Link másolása
KÖVESS MINKET: