SZEMPONT
A Rovatból

"Ameddig egy vezető politikusnak nem születik fogyatékkal élő gyereke, itt nem lesz akadálymentesítés"

Egy átlagembernek fogalma sincs arról, mekkora hátrányban vannak a látássérültek a leghétköznapibb tevékenységek során is. Egy friss videósorozattal beleképzelheted magad a helyzetükbe.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. május 02.



Tegyük fel, hogy el szeretnél menni bulizni a Király utcába egy tetszőleges péntek estén. A metró ugyan nem jár, de semmi gond, ott a pótlóbusz, világosan ki van táblázva az útvonal.

Leszállsz a Deák téren, megérkeztél. Mindenhol hömpölyögnek a részeg legénybúcsús turisták, ráadásul az autók is lépten-nyomon felparkolnak a járdára. Kicsit bosszús vagy, amiért kerülgetned kell őket, de a kellemetlenségen túl valódi problémát nem okoz a dolog.

Akkor most csavarjunk egyet a dolgon, és legyen az a kiindulópont, hogy nem látsz. Így mindjárt más a helyzet, ugye?

Ma Magyarországon több tízezer ember számára ez a mindennapi valóság, igényeikre még sincs tekintettel szinte senki: az esetek legnagyobb részében egyszerűen rájuk bízzák, boldoguljanak, ahogy tudnak.

Március végén került fel a YouTube-ra egy videó „Bele a vakvárosba” címmel, ami pont a fentebb említett szituációra épül. A narrátor, Juhász Tomi 29 éves, kortársaihoz hasonlóan szeret eljárni szórakozni, sőt saját zenei karrierjét is egyengeti.

Vakságából adódóan viszont nehezített pályán mozog, annak ellenére, hogy mindig is igyekezett úgy élni az életét, mint bármelyik átlagos ember.

„Milyen jó dalokat játszol ahhoz képest, hogy nem látsz!”

Tomi már egészen fiatalon önfejűségével tűnt ki, személyiségéből adódóan igénye volt arra, hogy a társaság középpontja legyen. Adódott is ebből konfliktusa rendesen, elég, ha elképzeljük a tizenéves korban mindennapos dominanciaharcokat.

Helyzete azért is speciális, mert világ életében látó közösségekben mozgott, integrált iskolában tanult, és azt is egy kezén meg tudja számolni, hány vak barátja van.

Koncertjei során is számtalanszor mennek azzal oda hozzá, mennyire tehetséges, milyen pozitívak és életigenlőek a dalai „ahhoz képest”, hogy nem lát. Ezt persze dicséretnek szánják, ő viszont ilyenkor mindig igyekszik rávezetni az illetőt: nincs olyan, hogy „ahhoz képest”.

Szerinte nem azért különbözik a többi embertől, mert vak, sokkal inkább az eltérő szemléletmódja és a tudása miatt. „Nyilván a társadalmi problémák iránti fokozott érzékenységem összefügg azzal is, hogy nem látok, de úgy gondolom, egy újságíró anyával ez egyébként is adott lenne” – teszi hozzá.

„Nem a vakság miatt vagyok valamilyen, hanem úgy általában, és ehhez tartozik hozzá a vakságom. Csak ezt általában meg szokták fordítani.”

Elmondása szerint emiatt nem is érzi annyira fontosnak, hogy egyfajta misszióként az akadálymentesítés lelkes szószólója legyen.

Végül édesanyja győzte meg, hogy mégis vállalja fel: ő azzal érvelt, hogy ha egy társadalmi csoportnak van egy olyan arca, aki az átlagosnál jobb képességekkel rendelkezik, akkor "kutya kötelessége", hogy ezt a csoportot segítse, ameddig a diszkriminációt nem sikerül felszámolni.

Hogy lettek ebből videók?

Az alapötlet még teljesen más tőről fakadt: Tomi terve az volt, hogy szervez egy koncertet Budapest felszabadításának évfordulójára, aminek keretében a fővárosról szóló dalokat énekel, valamint egy történésszel beszélget a világháborús időszakról.

Ez egyeztetési problémák miatt végül nem valósult meg, azonban a beharangozását elkezdték. Pillanatképeket készítettek olyan emblematikus helyekről, mint a Kossuth tér, a Széll Kálmán (Moszkva) tér, vagy a Budai Vár, Tomi pedig a kísérőszövegben leírta, hogyan látja ő ezeket a helyszíneket.

Kitaláltak egy játékot is: a Blaha Lujza téri aluljárót videóra vették, utólag elhomályosították, a narrációban pedig végigmentek rajta, hol mi látható. Például balra fekszenek a hajléktanok, szemben a metrólejárat és így tovább.

Az ötlet nagy sikert aratott, a Vaklárma Facebook-oldalán kiemelkedően magas elérést produkált. Tomi elmondása szerint ez kicsit szívfájdalma is volt, hiszen azt érezte, hogy hiába tette ki korábban valamelyik klipjét, vagy jobban sikerült szövegét, közel sem érdekelt annyi embert – holott maga az oldal elméletileg mégiscsak a zenéről szól.

Juhász Tomi - Vaklárma

Jól ismered Budapestet? Vannak helyek, ahová "vakon" is eltalálnál? Nézd meg a videót és találd ki, melyik aluljáróban vagyunk? Nemsokára az is kiderül, ha tájékozott vagy, mit nyerhetsz. :)

„Szívesen beszélek arról is, milyen az élet vakon, ez egy fontos téma. A média viszont a szenzációkra éhes, ezért nyilván úgy ad el egy ilyen sztorit, hogy »hoppá, itt van egy vak, aki el tud menni az egyik faltól a másikig anélkül, hogy hasra esne«. Mintha ez annyira ritka lenne”

– magyarázza, miért érzi azt, hogy az egész kisiklott kissé abból a mederből, amibe szánta.

Marketinggel is foglalkozó édesanyja viszont – a fentebb leírtakból adódóan – nagyon győzködte, hogy csináljon még hasonló videókat, így a témában járatos más ismerőseivel beszélgetve végül beadta a derekát.

„Úgy voltam vele, hogy rendben, legyen, de akkor a hangsúlyt fokozatosan toljuk át a zenére. Az első még szóljon arról, hogyan megyek végig a városban, a következő viszont már készüljön egy próbán, illetve egy koncerten” – meséli.

Ez a két videó el is készült, de szükség volt hozzájuk egyfajta felvezetésre is. Így jött az ötlet, hogy folytassák a fentebb említett budapesti képsorozatot, arra fókuszálva, hol milyen akadályok keserítik meg a látássérültek életét.

„Ezek engem egyébként is nagyon dühítenek, tehát végső soron örültem, hogy kiírhattam magamból” – meséli Tomi. Szerinte a látók legnagyobb része tudatában sincs annak, egy-egy cselekedetükkel mekkora bosszúságot okoznak a vakoknak.

„Ahogy jöttem a Dob utcán, a járda közepén egyszer csak ott volt egy szemetesláda. Na most sok dologra számít az ember a járda közepén, de erre pont nem” – említ egy tipikus példát, hozzátéve: ilyenkor döbben rá a saját tehetetlenségére, hiszen a látóknak nyilván teljesen mindegy egy ilyen tereptárgy, egyszerűen kikerülik, a hozzá hasonló helyzetben lévők viszont eleve hátrányból indulnak.

A köznyelvben „Demszky-karónak” nevezett zöld oszlopok is sok bosszúságot okoznak, hiszen ha az ember pont elüt mellettük a fehér bottal, simán nekik lehet menni. És ezeket is nagyon gyakran a járda közepére, illetve más képtelen helyekre teszik.

Akadálymentesítés: a kulcs a kommunikáció

Tomi úgy látja, tájékozódni nem feltétlenül tud jobban más vakoknál, ami azért is lehet, mert a tájékozódás inkább egy készség, ami független a vakságtól. Az élete viszont kétségtelenül sokkal színesebb az átlagnál.

Persze azzal is tisztában van, hogy ez nem csak rajta múlt. „Abból a szempontból nyilván igen, hogy rettentően önfejű vagyok és mindig kiharcoltam magamnak a dolgokat, de nagyon sokat számít az is, hogy budapesti értelmiségi családba születtem, ebből számtalan olyan lehetőségem adódott, ami a vakok 80, sőt 90 százalékának nincs meg” – fejti ki Tomi.

Ami az akadálymentesítést illeti, szerinte a legfontosabb feladat az lenne, hogy az emberek fejében tegyenek rendet.

Nagyon sokszor azért születnek hibás döntések, mert egyszerűen nem kérdezik meg az érintetteket.

Juhász Tomi - Vaklárma

Minden józan építkezési elvnek ellentmondanak a városban random elhelyezett Demszki oszlopok. Az itt látható utcaszakasz ennek mintapéldája. Az oszlopok elméletileg a parkolást gátolják. Persze csak...

A legtipikusabb példa szerinte az, amikor szó nélkül átviszik a látássérültet az út túloldalára, holott ő egyáltalán nem akart átmenni. Emögött persze nem rosszindulat, sokkal inkább jó szándék van, de a kommunikáció hiánya miatt mégis rosszul sül el a segíteni akarás.

„Gondolj bele, mit tennél akkor, ha mondjuk Kínában állnál egy utca közepén, fogalmad sem volna, merre kell menned, aztán hirtelen jönne egy helyi lakos és elkezdene rángatni téged egy adott irányba” – mond egy példát arra, hogy az egész problémát akár függetleníteni is lehet a fogyatékkal élőktől.

„Nyilván te is azt várnád el turistaként, hogy mindenekelőtt megkérdezze tőled, segíthet-e” – teszi hozzá. Szerinte ezek a párbeszédek normális esetben teljesen jól lezajlanak, de a látássérültekre, vagy a másmilyen fogyatékkal élőkre valamiért eltérő módon reagál az emberek többsége.

Tomi úgy látja, ez felső szinten is hasonlóan működik:

valamit eldönt a politikai vezetés, hogy ez márpedig jó lesz, és az adott terv azonnal meg is valósul – csak épp az érintetteket nem kérdezik meg róla.

Felidézett egy tipikus példát is: a Weöres Sándor emlékév alkalmából a költő válogatott verseit kinyomtatták 1000 példányban Braille-ben. Ezzel Tomi szerint két probléma volt. Egyrészt manapság egyre kevesebben olvasnak Braille-t, a fiatal generáció már gyakorlatilag egyáltalán nem.

A Braille-könyvek ráadásul sokkal terjedelmesebbek a hagyományosaknál: a Harry Potter első része például 6 kötetből áll (ezek egyenként olyan hosszúak, mint az eredeti), A/4-es méretű lapokkal.

Weöres Sándor pedig nyilván jóval szűkebb réteget mozgat meg, Tomi úgy becsüli, valószínűleg összesen nincs 1000 vak az országban, akit tényleg érdekelne egy ilyen válogatáskötet – különösen, hogy a költő legismertebb versei kerültek bele, amit az arra fogékonyak már amúgy is ismernek.

Ha az erre szánt tetemes pénzt inkább eszközbeszerző pályázatokra költötték volna, azzal Tomi szerint sokkal többet segítettek volna a közösségnek.

Juhász Tomi - Vaklárma

Az M 3-as és M 4-es metró közti átjáróban vagyunk. Ha a 3-astól lemegyünk a mozgólépcsőn, pont rálépünk a vakvezetősávra, Ami a falnak vezet. Tételezzük fel, az építők úgy gondolkoztak, a falig...

Juhász Tomi - Vaklárma

A Móricz Zsigmond körteret az elmúlt években többször átépítették, először a metró, később a fonódó villamosok miatt. A képen a vadonat új 47-es, 41-es, stb villamosmegállót láthatjuk. Ahogy a...

A fizikai akadálymentesítés hasonlóan működik: ott is pont azokkal nem működnek együtt, akik miatt elvileg az egészet csinálják. A kommunikáció lenne mindennek az alapja, különösen, hogy a fogyatékkal élőknek több érdekképviseleti szervezetük is van, akikkel simán lehetne egyeztetni.

Abszurd példa, hogy Pécsett a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa projekt során a Széchenyi téri vakvezető-sávot a tér köré építették ki, körkörösen. Azóta már áthelyezték, de valószínűleg az okozta a problémát, hogy az építészek nem tudták, mire való, és úgy terveztek vele, mintha díszburkolat lenne.

„Erre szokta anyám mondani, hogy egészen addig, amíg egy vezető politikusnak nem születik fogyatékkal élő gyereke, rohadtul nem fog senkit érdekelni ez a téma. Ha viszont ez megtörténne, egész biztos, hogy rögtön fontossá válna.”

(A budapesti köztéri fotókat Nyikos Kitti és Balogh Dénes készítették.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: