News here

JÖVŐ

A mesterséges intelligencia arra kényszerít, hogy újraértékeljük, mit is jelent kreatívnak lenni

Lysandre Follet, a Nike vezető dizájnere mesterséges intelligencia segítségével tervezi a jövő cipőit. Azt mondja, az AI az alkotás során valódi partnere, de van, amiben az ember nem helyettesíthető.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. október 19.


Link másolása

Lysandre Follet ipari tervezőként, kreatív technológusként, művészként, zenészként és innovátorként határozza meg önmagát. A Nike vezető dizájnereként a mesterséges intelligencia segítségével a világ legjobb sportolóinak tervez egyedi cipőket. A generatív tervezésért felelős vezetőként pedig a design, a digitális technológia és a tudomány ötvözésével alakítja a Nike jövőjét. Nemrég Budapesten járt, a nyolcadik alkalommal megrendezett Brain Bar Jövőfesztiválon, ahol a mesterséges intelligencia alkotófolyamatban betöltött szerepéről tartott előadást. Itt készítettünk vele interjút.

– Hol kezdődik a gépek kreativitása?

– Találkoztam kutatókkal Londonban, akik a számítási kreativitásnak nevezett mutatók alapján próbálják kideríteni, intelligensnek tekinthető-e egy rendszer. Azt próbálják felmérni, hogy mik a mérőszámok, a sikerkritériumok, melyek alapján egy rendszert kreatívnak lehet tekinteni. Mit is jelent kreatívnak lenni? Hogy is lehet ezt mérőszámokkal meghatározni? Ha bármelyik AI-rendszert a kritériumokon keresztül vizsgálják, valószínűleg arra a következtetésre jutnak, hogy az nem minősül kreatívnak. Azt fogják mondani, hogy a legjobb esetben is csak a már meglévő információk finom pixelkombinációját variálja a gép. De végül is nem ezt csinálja sok művész, tervező is?

A látott dolgok inspirálnak bennünket. Amint megszületünk, elkezdünk mintákat tárolni az agyunkban. Gyakran az teszi kreatívvá a jó tervezőt, hogy képes pontokat összekapcsolni olyan dolgok között, amelyek korábban nem voltak kapcsolatban egymással.

Amikor dolgozol, lehetőséged van utazni a semmi közepén. És olyat látni, amit még soha senki, mert te vagy az első, aki odautazott. Ha visszamész, összekapcsolhatod valami mással, és valami újszerűt alkothatsz. Valóban újszerű? Vagy valami tapasztalat ihlette? Tehát úgy gondolom, hogy ezek az eszközök arra kényszerítenek, hogy újraértékeljük, mit is jelent kreatívnak lenni.

– Mindez a művészet határait is elmossa?

– Az biztos, hogy ma már nem elég pusztán egy képet mutatni, és azt mondani, hogy művész vagyok. AI-jal készült? Kizárólag mesterséges intelligenciával készült? Együtt hoztad létre az AI-jal? Látni akarom a folyamatot. Meg akarom érteni, hogyan készült ez, hogy fel tudjam mérni, mit nézek. Sok jó barátom volt, akik képzett fotósok, értik a kompozíciót, a különböző optikák szerepét egy adott témához. Aztán jött az Instagram, és a mobilos fényképezés, és az emberek azt kezdték mondani, hogy ők fotósok, mert hiszen milyen gyönyörű képeket csináltak. Ettől lesznek fotósok?

Most már mindenki fotós? Ez a kérdés. Nem tudom.

Bizonyos értelemben jó látni, hogy ma már mindenki számára elérhető a fotózás, mert korábban nagyon elitista volt. A nagyapám olyan szerencsés volt, hogy fotózhatott, mert geológus volt. A gépét az osztrák akadémia bérelte, de persze családi fényképezésére is használták. Így készült néhány fekete-fehér családi fotó. De ez akkor csak egy szűk réteg kiváltsága volt. Mára mindez megváltozott. Szerintem a mesterséges intelligenciával való közös alkotás demokratizálja az alkotási folyamatot, ami nagyszerű dolog, mert mindenki megteheti, hogy kifejezze magát, még akkor is, ha nincs pénze egy festészeti tanfolyamra. Olyasmit csinálhat, amit talán valaki, aki látja, művészetnek tart. És számukra ez művészet is, hiszen amikor megosztják a barátaikkal és a családtagjaikkal a műveiket, akkor az érzelmeket vált ki a befogadóból.

Lysandr Follet

– Ön most művészként dolgozik a mesterséges intelligenciával. El tud képzelni egy olyan helyzetet, amely az AI már nemcsak eszköz, hanem partner is az alkotói folyamatban?

– Azt hiszem, ez már meg is történt velem. Tíz éve, amikor elkezdtük használni az algoritmustervezést. Csak nagyon kezdetleges elképzelésem volt még arról, hogy egy adott terméknek milyennek kell lennie. Miután felépítettük a modellt, megkérdeztük a gépet, hogy mi lenne a legjobb struktúra, amit használhatnánk? Hagytuk, hogy a rendszer javasoljon valamit. És akkor, ami visszajött a számítógépből, olyan volt, amit soha nem gondoltam volna. Hogy ez a design lehetséges megoldás. Nem is tudtam lerajzolni, mert annyira bonyolult volt.

Számomra ez olyan fontos pillanat volt, mint amikor Garri Kasparov veszített az IBM Deep Blue-val szemben. Aki ezt átélte, az társként tekinthet az AI-re a játékban, partnerként az alkotásban.

Ki merem jelenteni, hogy az alkotás során partnerem a mesterséges intelligencia. Nem azt mondom, hogy művészibb, tehetségesebb nálam, vagy hogy kreatívabbak lenne. De partner. Nagyon különbözik az Illustrator vagy a Photoshop használatától. Mert ez egy olyan dolog, amely képes tanulni és idővel fejlődni az önkorrekción keresztül. Együtt alkottuk azt a képet is, amit bemutattam az előadásomban. Igazából annyi történt, hogy beszéltem vele. Kérdeztem, szeretnél festeni? És azt mondtam, legyen Nike, Picassotól. Az eredmény elképesztő.

Nike, Picasso stílusában nővel és egy kosár gyümölccsel. Alkotó BlenderBot mesterséges intelligencia

– Eljöhet az az idő, hogy az AI önállóan fog alkotni, emberi társ nélkül?

– Személy szerint és nem gondolom. Talán azért sem, mert az ipari formatervezés kézzelfogható, fizikai tárgyat készít. Ha olyan ember lennék, aki a virtuális szférában dolgozik, talán egy kicsit jobban megijednék, mert meglehet, hogy egyszer csak nincs már szükség arra, hogy az ember is jelen legyen. De mint ipari formatervező, a nap végén olyan dolgot kell készítenem, ami valóban létezik: amin ülni fogunk, vagy sokáig használni fogjuk. És ezek azok a dolgok, amelyekről úgy érzem, hogy a mesterséges intelligencia nem értheti, mert a nap végén

az AI soha nem ülhet át a székbe vagy nem tudja kipróbálni a fizikai terméket. Megpróbálhatjuk megtanítani az AI-nek, mit jelent egy széken ülni. De adott esetben egy rosszul megtervezett székben nekünk kell két órát kell ülnünk, hogy rájöjjünk, mi töri a hátunkat.

Tehát azt a tapasztalatot, amelyet emberi lényként a kézzelfogható és fizikai világról szereztünk, nem tudják megszerezni. Amiről az előadásomban is beszéltem, például nem értik az ókori kínai kerámiát. Az elmúlt tíz évben az interneten megtanulhatták, mit jelent kerámiát készíteni, de ez nem fogja helyettesíteni az igazi tapasztalatot.

Akik generációkon keresztül élik meg az anyaggal való munkát, azoknak a tudását nem érti az AI. Korábban, csellóztam. És szeretem a szintetizátorokat is, de ez két különböző dolog. És semmi sem helyettesítheti az igazi hangszert. Ott ülsz, érzed, hogy van vibráció. Valószínűleg könnyebben meg tudok csinálni egy csellódarabot számítógéppel. De ez egy egészen más élmény.

Az embernek szerintem szüksége van a fizikai élményre is, különösen akkor, amikor egyre inkább a virtuális világ felé haladunk, amelyből olykor sok hiányzik abból, amit szeretünk.

Egész nap otthon lenni a számítógép előtt nem olyan menő. Jobb, ha elmegyek valakivel, és egy igazi sör mellett beszélgetünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Több mint 330 kiló szemetet találtak egy bálna gyomrában, ami „lassú és fájdalmas halált” halt Új-Skócia partjainál
A bálnák egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a tengerben található szemét miatt.

Link másolása

Egy bálna „lassú és fájdalmas” halált halt Új-Skócia partjainál a hónap elején, miután elfogyasztott 330 kilónyi, a gyomrában összetömörödött szemetet. A bálnát egy sziklás parton találták Craigmore-ban, Judique közelében.

A DailyMail beszámolója szerint a 45 méter hosszú hím lesoványodottnak tűnt, amikor november 4-én partra vetődött. Bár több csapat is dolgozott a megmentésén, másnap elpusztult.

Az átlagos kifejlett bálna súlya 35-45 tonna között van, de ez a kifejlett hím nem haladta meg a 30 tonnát, mivel a szemét megakadályozta, hogy megfelelően tudjon táplálkozni.

A kanadai Wildlife Health Cooperative a boncolás során megállapította, hogy az állat gyomrában halászhálókat, köteleket, kesztyűket és különféle műanyag tárgyakat találtak.

Ezek a bálnák úgy esznek, mint a porszívók – kinyitják a szájukat, és hagyják, hogy bármi, ami körülöttük van, beáramoljon. Ezzel nagy a veszélye annak is, hogy a vízben és a tengerfenéken lévő szemetet lenyeljék.

Tonya Wimmer, a MARS munkatársa elmondta, hogy a bálnák lakmározása miatt gyakran találnak műanyagot a gyomrukban, de a hím gyomrában összetömörödött szemétcsomó nagyobb volt, mint amit valaha is találtak.

Egy új tanulmány szerint, amit november elején tettek közzé, felhívja a figyelmet, hogy a bálnák naponta akár 10 millió mikroműanyagot is megesznek.

A kék bálnák fogyasztják a legtöbbet, mivel szinte kizárólag apró, garnélarákszerű állatokkal táplálkoznak. E miatt rendkívül nagy kockázatnak vannak kitéve.

Ennek oka a szűrővel táplálkozó viselkedésük, az általuk megevett hatalmas mennyiségű zsákmány, valamint az a tény, hogy jellemzően szennyezett területeken élnek, mint például a Kaliforniai Áramlat.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
Újra elindult az emberiség a Holdra – miért csúszott ennyit a start és hogyan folytatódik a küldetés?
Rengeteg halasztás után elindult az Artemis-1 küldetés, ami hatalmas lépés a holdraszállás és az állandó holdbázis létrehozása felé. Tamási Dáviddal a kihívásokról beszélgettünk.

Link másolása

Többszöri halasztás után szerda reggel, közép-európai idő szerint 7:47-kor végre elindult a Hold felé az Orion űrhajó, ezzel elstartolt az Artemis program. A holdraszállást megcélzó tervről korábban részletesen írtunk már.

A sorozatos halasztások okairól, és arról, mi várható a következő napokban, Tamási Dáviddal, a Spacejunkie internetes portál és Youtube-csatorna alapító főszerkesztőjével beszélgettem.

A Spacejunkie élő közvetítése. Az indítás 1 óra 37 percnél látható

– Először augusztus 28–ra vártuk az indítást, aztán ezt halasztották jó néhányszor. Mennyire volt váratlan vagy szokatlan, ami történt?

– Azt kell látni, hogy az SLS rakéta, tehát a Space Launch System nevű hordozórakéta, amit a NASA most használ, az űrsikló program örökségén alapul. Tehát olyan rendszereket használnak, amit anno az űrsiklóknál is. Ilyenek a cseppfolyósított állapotban, hidrogénnel és oxigénnel működő hajtóművek, illetve a szilárd hajtóanyagú segédrakéták. Ezek viszont olyan rendszerek, melyekkel már korábban is rengeteg probléma volt. Nem is nagyon volt olyan indítás, amit ne kellett volna legalább egyszer elhalasztani. Ráadásul a NASA úgy akarta elindítani augusztus végén a rakétát, hogy egy teljes tankolási tesztet sem sikerült maradéktalanul, hibátlanul végrehajtani. Tehát úgy, hogy minden egyes pontot ki tudjanak pipálni azon a bizonyos listán. Így aztán nem túl meglepő módon technikai akadályokba ütköztek.

– Miért ezt a rendszert használja a NASA, amikor ennyi probléma van vele?

– Igen, ez jogos kérdés. Az egész projekt Constellation néven indult, még George Bush második kormányzása idején, amit aztán az Obama-adminisztráció törölt. Ez a korai program is az űrsiklóprogram egyes részeit kívánta felhasználni, akkor még a rakétát is Ares-5-nek nevezték. Aztán amikor immár Artemisz program néven 2017–ben, a Trump adminisztráció idején a projekt újraindult, győzött a politikai lobbi. Shelby szenátor ugyanis azt mondta,

vagy az SLS rakétát lövik fel az űrbe, vagy nem kapnak támogatást a Szenátustól.

Az űrsikló program végével, ami a 2011 júliusában, az Atlantis ST-135-ös küldetésével zárult, a NASA-nak nem volt saját használatban lévő rakétája, az amerikaiak rá voltak utalva például az oroszokra, ami a személyzetes repülést illeti. Szerencsére ez a helyzet mára megszűnt, 2020 május óta már Amerika ismét képes eljutni az űrbe, de egy magáncég rakétájával.

Viszont az SLS a NASA űrhajója és rakétája, sőt, úgy szeretnek hivatkozni rá, hogy a „nemzet rakétája”, mert ennek a fejlesztésében mind az 50 tagállam részt vett valamilyen formában.

Ezért is volt ekkora politikai lobbi a szenátorok részéről, hiszen nyilván gazdaságilag nekik nagyon megérte, hogy a rendszer különböző szegmenseit egy adott államban gyártják.

– Nézzük át, hogy mi történt augusztus 28. és november 16. között, mert azért történt egy-két dolog. Ugye először szeptember 2-ra halasztották ezt a startot, akkor a feltöltés során szivárgás volt, ha jól tudom.

– A hidrogénnel nagyon nehéz bánni, hiszen jelenlegi tudásunk szerint ez a a legkisebb sűrűségű anyag. Annyira nehéz kezelni, hogy szinte bármilyen kis résen, szinte még a szigetelésen is átjutnak a hidrogénatomok, arról nem is beszélve, hogy elképesztően alacsony hőmérsékleten kell tartani, hogy cseppfolyós állapotban maradjon. A négy fő hajtómű, az RS-25-ös hajtóművek, melyek szintén az űrsikló programban dolgoztak, cseppfolyós üzemanyaggal működnek, tehát a hidrogént is és az oxigént is cseppfolyós állapotban kell tartani. Ahogy az üzemanyagtartályban a hidrogén eléri a forráspontot, elkezd gázneművé szublimálni, és emiatt elkezd szivárogni is. Arról nem is beszélve, hogy a NASA úgy kezdte el az egész tankolási folyamatot, hogy túl nagy sebességgel, túl nagy nyomáson próbálták ezt az átfejtést végrehajtani, azért, hogy így próbálják behozni valamennyire azt az időt, amit egy korábbi kisebb szivárgás miatt vesztettek el. Ezért is mondtam az elején, hogy úgy akarták indítani első alkalommal, aztán még második alkalommal is a rakétát, hogy nem volt egy teljesen tökéletes tankolási teszt korábban.

– Ha jól okoskodom, a nagy sebesség és a nagyobb nyomás következtében felmelegedhetett a hidrogén. Ez volt a baj?

– Pontosan. Minél nagyobb nyomású egy anyag, annál nagyobb a hőmérséklete is.

– Na jó, ez szeptember másodika volt. Azonban utána sem történt semmi.

– Utána felmerült az a probléma, amitől már tartott is a NASA, hogy bizonyos anyagok, alkatrészek szavatossági ideje hamarosan lejár. Arról nem is beszélve, hogy az Ian nevű hurrikán is közeledett Florida felé, ezért vissza kellett vinni a teljes rakétát a szerelőhangárba, a Vehicle Assembling Buildingbe.

Az SLS rakéta a híres összeszerelő csarnok, a VAB előtt

Ebbe az óriási ikonikus hangárba kellett visszaszállítani a rakétát, mert bizonyos szerelési műveleteket csak ott tudnak elvégezni, az indítóálláson nem.

Tehát több szerelési munkát eredményezett az a korábbi csúszás, ami amiatt alakult ki, hogy nem voltak megfelelően felkészülve a mérnökök a feladatra.

Természetesen, amikor az űrsikló-programot hajtották végre, akkor az a szerelőgárda és az a műszaki gárda rutinosan végezte a dolgát, de a mostaniaknak újra kellett tanulni az egész technológiát.

– Végül miután visszakerült az indítóállásra az SLS, még lábon átvészelt egy újabb hurrikánt...

– Mondjuk úgy, hogy az időjárás sohasem volt kegyes a NASA-hoz. Ahhoz képest, hogy az Ian nevű hurrikán sokkal kisebb veszélyt jelentett a prognózisok alapján a rakétára, mégis visszavitték a szerelőhangárba, míg a legutóbbi Nicole nevű hurrikán, mint utólag kiderült, jóval nagyobb széllökésekkel érkezett. Mégis úgy ítélte meg a NASA, hogy nem kell tartani semmilyen komolyabb kártól, kint is hagyták az indítóálláson. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy

egy rakétát nem lehet akárhányszor ide-oda szállítgatni, ugyanis ez a szerkezeti integritását nagyon befolyásolja, még akkor is, ha csak másfél kilométer per órás sebességgel „süvít” a feladatot végző lánctalpas szállítójármű.

Ezért is döntött úgy a NASA, hogy ezúttal kint hagyják az indítóálláson. Csak közben a Nicole, ami egy kisebb trópusi vihar volt eleinte, hurrikánná erősödött. Szerencsére vihar utáni tesztek, illetve vizsgálatok alapján végül nem lett komolyabb baja a szerkezetnek. Alakulhatott volna másképp is, mert bár olyan rakétáról van szó, ami képes a hangsebesség többszörösével repülni, nem mindegy, hogy milyen irányú erőhatások érik. Nem oldalirányú széllökésekre tervezték.

– A legutóbbi start végül sikerült, és jelenleg már a Hold irányába tart az űrhajó. Az elkövetkező napokban mi várható?

– Olyan 1 óra 50 perccel az indítás után vált le az Orion űrhajó a második fokozatról, és az európai szervizmodul segítségével elindult a Hold felé. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy most nyílegyenesen a Hold irányába tart, hanem különböző keringési pályákon keresztül éri majd el a Hold körüli pályát. Ez egy 25 napos küldetés lesz, és ez idő alatt az Orion egy úgynevezett távoli retrográd pályára fog állni, ami azt jelenti, hogy a Hold tengely körüli forgásával ellentétes irányban kering majd, és mivel ez egy elnyújtott pálya lesz, ez azt eredményezi, hogy a Földtől valaha legtávolabbra kerülő űrhajó lesz, ami személyzet szállítására alkalmas. Ez nagyjából 450 ezer kilométert jelent.

– Ha ez a küldetés rendben lemegy, akkor gondolom a tanulságokat elemzik majd, és nyilván ennek alapján készítik fel az első személyzetet.

– Igen. Legkorábban két év múlva indulnak útnak, de amennyi csúszást ez a program már elszenvedett, a 2024-es dátumot érdemes fenntartásokkal kezelni. Az Artemis-1 egy személyzet nélküli tesztküldetés.

Az Artemis-2 szintén tesztküldetés lesz, de akkor az űrhajó már személyzetet is szállít. De még ők sem szállnak le a Holdon.

Viszont már arra a pályára állnak, amiről aztán majd az Artemis-3 küldetés során ténylegesen leszállhatnak a Hold felszínére.

– Addig még azért elég sok mindent meg kell oldani...

– Igen. Többek között maga a hardver is épül, tehát még a második SLS rakéta sincs kész, az Orion űrhajóról nem is beszélve. És egyelőre még az is kérdés, hogy a mostani küldetés milyen sikerrel zárul, milyen adatokat kapnak, hogyan vizsgázik az űrhajó rendszere, hogyan vizsgázik az európai szervizmodul. Tehát rengeteg kérdőjel van, ami még későbbi küldetésekre hatással lehet.

– Gondolom tényleg nincs hova sietni. Talán mégsem véletlen az, hogy ötven évet kellett várni, hogy megérjen a helyzet, hogy ismét eljussunk a Holdra. Azért a '60-as években nagyon vakmerő vállalkozás lehetett ezt megtenni az akkori technológiai szinttel...

– Persze, ma már nagyon mások a biztonsági rendszerek, és a kockázat is. A NASA most körülbelül 10 százalék esélyt ad egy végzetes eseményre, de szeretnének 1-2 százalék alá menni. De amúgy is nehéz az Apollo–programot az Artemisszel összehasonlítani, mert ott eleve más volt a cél. Most egy fenntartható holdbázist szeretnének majd kialakítani, és ehhez az első pár küldetéssel azt kell megtanulni ismét, hogy hogyan tudunk eljutni a Holdra. Ráadásul ezúttal nemcsak önerőből jut el a Holdra a NASA, például beszéltem már az európai szervizmodulról, ami az Oriont gyakorlatilag meghajtja, itt már egy komoly nemzetközi partnerség, együttműködés van, illetve a magántőke is komoly részt vállal a programban.

Páran biztosan hallottak róla, hogy a SpaceX nyerte el a lehetőséget, hogy egy holdi leszállóegységet fejlesszen ki.

Tehát teljesen más kinézete lesz a mostani holdraszállásnak, mint az elsőnek 1969-ben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
Salátatermesztés a pincében: a jövő élelmiszer-termelése vagy csupán kisegítő lehetőség a vertikális mezőgazdaság?
Az egyre népszerűbbé váló mezőgazdasági forma rengeteg lehetőséget rejt, de akad néhány árnyoldala is. A Másfélfok cikke.

Link másolása

Az éghajlatváltozás, a növekvő népesség, a talajok kimerülése mind kihívást jelentenek a mezőgazdaság számára. A vertikális farmok megteremtik a lehetőséget arra, hogy beltérben, a világon bárhol, egész évben, azonos minőségű növényeket termesszünk, vegyszermentesen és a hagyományos mezőgazdasághoz képest sokkal kevesebb víz felhasználásával. Akár szinte teljesen automatizált környezetben, úgy, hogy emberi kéz nem is érinti a termést, mivel robotok intéznek el mindent, amit lehet. Azonban nem minden növény alkalmas erre a berendezkedésre, például a jelentősebb gabonák nem, de salátafélék, paradicsom, fűszernövények vagy eper talaj nélkül termeszthető a pincében. A limitált kínálat mellett pedig további hátrány, hogy magas az energiaigénye ezeknek a farmoknak, amit jelenleg nagyrészt fosszilis energiaforrásokból fedezünk, tovább súlyosbítva így a mezőgazdaság számára is problémát jelentő klímaváltozást.

A klímaváltozás hatásai a mezőgazdasági termelésre nézve is komoly problémát jelentenek: az aszály, az árvizek, a heves esőzések, az erdőtüzek, a fagykárok mind fenyegetik a termést és így az élelmiszerbiztonságot. Az éghajlati, időjárási tényezőkön kívül a talaj állapota, a biológiai kártevők esetleges túlszaporodása, a biodiverzitás csökkenése, a járványok, vagy éppen a fokozott műtrágya és növényvédőszer használat is gondot okozhat a gazdáknak, az ellátási rendszernek. A fogyasztók igénye ráadásul nő az egészséges, lokális, alacsony környezeti terheléssel járó termények iránt.

A nehezedő körülmények ellenére egyre több élelmet kéne termelni, hogy biztonságosan kiszolgálhassuk a növekvő népesség igényeit.

Megjegyzendő továbbá, hogy a természeti tényezők okozta károk mellett az élelmiszerellátásnak sajnos olyan nehezítő körülményekkel is számolnia kell, mint például egy háború (jelenleg az oroszok inváziója Ukrajna ellen).

Ezek ismeretében érthető, ha elgondolkozunk azon, milyen jó lenne otthon a pincében megtermelni például a paradicsomot vagy a salátát, az időjárástól függetlenül, egész évben, azonos minőségben. Ez nem csak ábránd – a vertikális farmokban megvan a lehetőség, hogy kezeljék ezeket a kihívásokat. Egyesek szerint a jövő mezőgazdasága, mások szerint egy problematikus megoldás a magas energiaigény miatt. Az igazság megint valahol a kettő között van.

Kanadától a Lónyay utcán át Japánig

A világ számos táján találhatunk példát a vertikális farmokra, hiszen pont ez az egyik előnyük, hogy éghajlattól függetlenül bárhol működtethetjük őket, mivel beltérben élnek a növények, nincsenek kiszolgáltatva sem a klimatikus adottságoknak, sem a szeszélyes időjárásnak. Budapest belvárosában található a bedrock.farm, ami egy kb. 100 négyzetméteres pincegazdaság.

A Lónyay utcában termesztett fűszernövényekből, ehető virágokból és mikrozöldekből éttermekbe és boltokba is szállítanak.

A fővárosban egy másik példa az Újpesten található Tungsram vertikális farmja, ahol a salátanövények és mikrozöldek mellett például paradicsom, kapor és koriander is nő. Debrecenben pedig arra is lehetőségünk nyílik, hogy meglátogassunk egy vertikális farmot.

Az első olyan rendszerek, amik hasonlítottak a vertikális mezőgazdaságra az USA-ban, Japánban és Hollandiában létesültek a 20. század vége felé. A LED világítás előnyei pedig segítették a módszer globális terjeszkedését.

Ma az USA-ban, Ázsiában és Európában is több példát találhatunk a vertikális farmokra.

Mivel a klímaváltozás egyre inkább érezteti hatását, a Los Angeles-i vertikális farm alapítói szükségesnek találták, hogy legyen egy alternatíva, ami segíti biztosítani az élelmiszerellátást. A 2006-ban alakult japán Spread már több mint 4500 zöldségeshez szállít és a friss salátájáról, édes epréről ismert. Dubajban egy 330 ezer négyzetméteres vertikális farmot adtak át, amely évente 1 millió kg leveles zöldség (pl. spenót, rukkola, fejes saláta) vegyszermentes termelésére képes.

Európában az egyik legnagyobb vertikális farm Németországban található, de például Finnországban vagy Csehországban sem ismeretlen a fogalom. A kontinens legnagyobb vertikális farmja a dán Nordic Harvest, amely évente 1000 tonna élelmet termel.

Stockholmban egy 26 emeletes irodaház föld alatti részében kapott helyet a Plantagon CityFarm, 2018 elején. A LED-ek segítségével termesztett növényeknek albérleti díjat sem kellett fizetni, mivel a felesleges hőt az irodák melegen tartására tudták fordítani és ezzel ki is egyenlítették a számlát. Ráadásul az irodákban képződött szén-dioxidot elvezették a növényekhez, a növények által termelt oxigént pedig vissza a dolgozókhoz. A termények kb. harmada a közeli zöldségesekhez került (olyan közeliekhez, hogy ne kelljen a szállításhoz fosszilis üzemanyagot használni), a többi pedig a felhőkarcolóban található éttermekbe, illetve üzletbe.

A cég azonban 2019-ben csődöt jelentett, belső források szerint nem tudták olyan áron értékesíteni a terményeket, amely szükséges lett volna.

Mi fán terem a vertikális mezőgazdaság?

Kb. 12 000 éve foglalkozunk mezőgazdasággal és sok minden változott ez idő alatt, de van olyan is, ami állandó maradt, például hogy a legtöbbször a szabadban termesztünk a talajon és hogy fontos tényező a napfény.

A vertikális mezőgazdaság ezzel szemben beltéren művelhető LED-es világítással, a nagyvárosoktól a sivatagig (hiszen nem függ az időjárástól és éghajlattól), és egész évben garantált a termények minősége és mennyisége.

Többszöri aratás lehet egy éven belül, nem szezonális a munka, hanem állandó. A vertikális mezőgazdaság további előnyei közé tartozik a hely- és víztakarékosság, valamint az, hogy mindent irányítás alatt lehet tartani.

A hagyományos mezőgazdasághoz képest kisebb a területigénye és 90-95%-kal kevesebb vizet használhat a zárt rendszer miatt, nincsenek traktorok, növényvédőszerek, sem műtrágya.

Több szinten, talajmentesen működhet és így közvetve lehetőséget teremthet a talajok revitalizálására és a biodiverzitás növelésére. Akár szállítókonténerek, földalatti alagutak vagy elhagyott bányák is átalakíthatók vertikális farmmá; sok úgy néz ki, mint egy polcokkal teli raktár.

Nincs szükség termőföldre, mert tápanyagban gazdag oldatban fejlődnek a növények. Az akvapóniás rendszerekben (hidropónia és akvakultúra ötvözése) pedig egy haltartály is van: az ő trágyájuk táplálja a növényeket, amik viszont tisztítják a vizet.

Elsősorban a kompakt, alacsonyabb növények ideálisak a vertikális farmokon való termesztésre, azaz saláták, fűszer- és gyógynövények, bogyós gyümölcsök. Sőt, növényi alapú kozmetikumoknak és gyógyszerkészítményeknek az előállítására is alkalmasak lehetnek.

A rendszer teljes mértékben kontrollált: számos olyan környezeti változó szabályozható, ami meghatározza a növény viselkedését,

úgy mint a fény mennyisége, a víz- és tápanyag elérhetősége, a hőmérséklet, a relatív nedvesség és a szén-dioxid koncentráció. A precíz kontrollt döntéshozó szoftver támogathatja, így valós idejű szabályozás valósul meg, ami állandó termelékenységet és minőséget biztosít.

A vertikális mezőgazdaság megadja a lehetőséget arra, hogy a fókusz a genetikai módosítás helyett a környezet módosításán legyen.

Tiszta, magas minőségű növényi részeket termeszthetünk a piac számára. A minőség alatt a megjelenést (szín, forma), a víz- és tápanyag (vitamin) tartalmat, a textúrát, az aromát és a szavatossági időt értjük. A megfelelő környezeti kontroll pozitív hatással lehet a termék minőségére, illetve csökkentheti a káros hatásokat: a kihívás abban rejlik, hogy ezt a tudást a gyakorlatban is kamatoztathassák a különböző igényeknek megfelelően, de a vertkális mezőgazdaságban nagy potenciál rejlik a minőség optimalizálását tekintve. A termények nyomon követhetők, tovább frissek maradnak és kisebb a baktériumok okozta kockázat, hiszen nincs szennyeződés a lefolyásból vagy fertőzött állati ürülékből.

A szabadtéri és a vertikális mezőgazdaság közötti fő különbségek.

A vertikális farmokon különböző mértékű az automatizáltság.

Bizonyos feladatokat robotok is el tudnak látni: hatékonyan, konzisztensen és nagy precizitással.

Emberek nélkül ráadásul a munkahelyi egészség, biztonság és jóléti szabályozás kevésbé releváns, valamint UV sugárzás alatt is nőhetnek a növények, magas nedvesség és szén-dioxid szint mellett.

A termesztési területet is jobban ki lehet használni, hiszen a robotoknak nem kellenek folyosók és olyan magasságot is elérnek, ami emberek számára nem lenne biztonságos. Az ültetésre és átültetésre is van robotizált rendszer, néhány helyen pedig a betakarítás is automatizált, de itt még van mit fejleszteni.

A jelenleg alkalmazott robotoknak azonban alacsony a sikerességi rátájuk: lassúak és mechanikai sérüléseket okoznak a terményen, illetve nehezebben veszik észre a termést az állományban. Az automatizálásnak köszönhetően az is megvalósítható, hogy 10 perccel a szüretelés után már eladásra kész csomagolásban legyen az áru úgy, hogy emberi kéz nem is érintette soha a termést.

A totális üvegházgáz-kibocsátásban a mezőgazdaságnak is jelentős szerepe van; ezen a téren is fontos lenne a csökkentés a klímaválság mérséklésének érdekében.

A vertikális mezőgazdaság elősegíti a helyi termelést, lerövidíti az ellátási láncot, kevesebb üzemanyagra van szükség a szállítás során.

Csökken a szüretelés és vásárlás közti idő, ami mérsékelheti az élelmiszerpazarlást és minimalizálja a szállítás közbeni – például a nem megfelelő hűtési miatti – megromlást.

A vertikális farmok nem jelentenek (mindenre) megoldást

A vertikális mezőgazdaság zárt mivolta miatt kisebb közvetlen hatást gyakorol a környezetre, míg a hagyományos mezőgazdaság befolyásolhatja a levegő összetételét, szennyezheti a vizeket és a talajokat, fokozhatja a talajeróziót és az erdőirtást, hozzájárulhat a biodiverzitás csökkenéséhez. A beltéri gazdálkodáshoz viszont több energiára van szükség.

Néhány berendezés megújuló energiaforrásból táplálkozik, de a fosszilis forrásokból való üzemeltetés inkább hozzátesz a klímaváltozás problémájához, mintsem hogy megoldaná azt.

Továbbá a megfelelő ingatlan megvásárlása is drága lehet. A költség nagy hátrány a nagyobb mértékű elterjedést illetően, hiszen a napfény és az eső ingyen van, de a LED-ek és a szoftverek nem;

a technológia és az ingatlan ára, valamint az energiaellátás fosszilis alapokon nyugvása akadályozó tényezők.

A jelenlegi élelemtermelés nem lesz fenntartható a növekvő népesség mellett és a vertikális mezőgazdaság egy jó kiegészítő megoldás lehet. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden növény számára ideális ez a forma: például a paradicsom, a saláta, a kaliforniai paprika és a brokkoli alkalmas a vertikális termesztésre, akárcsak a menta, a bazsalikom, a kelkáposzta vagy a metélőhagyma, de

az olyan alapvető gabonanövények termesztésére, mint a kukorica, szója vagy búza, nem jelent megoldást.

A körülmények beállítása sem mindig egyszerű: a komplex légkeveredésnek köszönhetően az egyenletes hőmérséklet és relatív nedvesség, vagy éppen a szén-dioxid koncentráció fenntartása kihívást jelent. Az álló levegő pedig csökkentheti a növény növekedését és fiziológiai rendellenességeket okozhat.

Kritika, hogy inkább egy elit számára érhetőek el a vertikális farmok terményei és valójában nem járulnak hozzá a szélesebb körű élelmiszer-ellátáshoz. A városokban új munkahelyeket teremthet, de a vidéken csökkentheti azok számát.

Jelentős különbségek vannak Európa, Ázsia és USA között, például az ázsiai országokban a vertikális farmok társadalmi elfogadottsága viszonylag alacsony. Ez a „növény gyár” kifejezésnek is köszönhető, ami olyan benyomást ad, hogy ezek ”Frankeinstein élelmek”. De vannak jó tulajdonságai is, mint a termények esztétikai megjelenése, a tisztaság, a magas minőség és frissesség, és az egészségre jótékony hatást gyakorló összetevők magas szintje.

Sok helyen a belső termesztést és a teljes kontrollt biztonságosnak gondolják, míg más kultúrák szerint nem egészséges a nem természetes előállítás.

A gyakorlatban a vertikális farmok sokkal kevésbé környezetbarát megoldások lehetnek, mint ahogy beállítják és felmerül a kérdés, hogy hogyan lenne képes valóban az egész világot etetni, amely olyan gabonafélékre támaszkodik, mint a szója, kukorica és búza. Ahhoz, hogy a vertikális mezőgazdaság jobban elterjedjen, fejlődésre van szükség a jövedelmezőségében, az energiahatékonyságban és a vásárlók elfogadásában is. Jelenlegi formájában kiegészítő elemként tehermentesíthetné a mezőgazdaságot, friss és helyi élelmiszerhez juttatva az egyre növekvő városi lakosságot.

A cikk szerzője, Kiss Anna,

Meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa, a Másfél fok egyik állandó szerzője


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Tudósok olyan sisakot hoztak létre, amely képes az elmével irányítani a tolószéket
Új reményt adhat több millió mozgássérültnek az a most kifejlesztett sapka, ami képes az elme által irányítani a kerekesszéket.

Link másolása

Az austini Texasi Egyetem kutatói kifejlesztették azt a technológiát, ami egy olyan 31 elektródával ellátott koponyához illeszkedő sapka, ami érzékelni képes az agyi régióban a mozgást szabályozó jeleket.

Ehhez tartozik egy kerekesszékhez rögzített laptop is, ami a jeleket mozgássá konvertálja át.

A betegeknek csak azt kell elképzelniük, hogy a kezüket vagy a lábukat mozgaltják. Ha jobbra haladnának, akkor a felhasználók mindkét karjuk, a balra való mozgáshoz pedig mindkét lábuk mozgatását kell elképzelniük.

A DailyMail által szemlézett sajtóközleményben kifejtették a kutatók, hogy a gondolattal irányított kerekesszék koncepcióját évek óta tanulmányozták, de a legtöbb projektben nem fogyatékkal élő alanyokat vagy nem megfelelő ingereket alkalmaztak, ezért nem tudták irányítani az eszközt.

Ebben az esetben három tetraplégiában szenvedő személy, akik a gerincsérülések miatt nem tudták mozgatni karjaikat és lábukat, zsúfolt, természetes környezetben működtették a kerekesszéket, változó sikerrel.

Az elektródákkal ellátott koponyakupak non-invazív módszerrel gyűjtik össze az agyból érkező jeleket, amit végül egy eszközre, jelen esetben a kerekesszék hátulján lévő laptopra továbbít.

A kísérlet első fázisában kiképezték a betegeket, hogy hogyan használhatják az elme által irányított kerekesszéket.

A kutatók arra kérték őket, hogy képzeljék el azt, hogy a saját kezüket és lábukat mozgatják. Ezek az elképzelések adták meg, hogy a rendszer milyen irányba mozgassa a széket.

A sikeresség másik fontos eleme a robotika, ugyanis a kerekesszéket olyan szenzorokkal szerelték fel, amit képes a környező környezetet feltérképezni. A szoftver pedig megtervezi a pontos és biztonságos mozgást a felhasználó elképzeléseinek összehangolásával.

A csapat mind a három résztvevővel összesen 60 alkalommal tesztelte a balra vagy jobbra mozgást a New Scientist információi szerint.

Az első 10 alkalom során az „1. ​​személy” átlagosan az 37 százalékában adott megfelelő parancsokat, ami az utolsó 10 alkalommal viszont már 87 százalékos pontosságú volt, azaz a kerekesszék nagy részben olyan irányba fordult, amerre a testelő szerette volna.

A „3. személy” pontossága pedig 67 százalékról 91 százalékra javult a tesztelési folyamat során.

A tesztelés következő fázisában minden résztvevőnek egy olyan akadályokkal teli utat kellett megtenniük egy szobában, amiben voltak térelválasztók és a kórházi ágyak is.. Ezeket szándékosan úgy rendezték, hogy szimulálják a valós környezetet.

Az első személy körülbelül négy perc alatt fejezte be a pályát, 80 százalékos pontossággal. A 3. személy hét perc alatt teljesítette, a 2. személy azonban 5 perc alatt elérte el a harmadik ellenőrző pontot, de nem tudta teljesíteni a pályát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: