A klímaváltozás megfékezése elsősorban a G20-akon múlik – hamarosan elkezdődik az ENSZ klímacsúcs

A mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatása került fókuszba a The Diary Of A CEO című podcast egyik legfrissebb adásában, vette észre a Unilad. A közel két és fél órás beszélgetésben három techszakértő fejtette ki, milyen változások várhatók a következő két év során.

Az epizód figyelemfelkeltő címet kapott: „A mesterséges intelligencia ügynökök vészhelyzeti vitája: ezek a munkák nem léteznek majd 24 hónap múlva! Fel kell készülnünk arra, ami jön!”

A vendégek között szerepelt Amjad Masad is, aki a San Francisco-öböl környékén él, és 2016 óta a Replit nevű vállalkozás vezérigazgatója. A Replit egy online platform, amely lehetővé teszi, hogy mesterséges intelligencia segítségével gyorsan és hatékonyan hozzanak létre, osszanak meg és indítsanak el szoftvereket és weboldalakat.

Masad a beszélgetés során elmondta, hogy szerinte hamarosan eltűnhetnek azok az állások, amelyek ismétlődő, rutinszerű feladatokat tartalmaznak. Amikor a műsorvezető, Steven Bartlett megkérdezte, szerinte mely szakmák tűnhetnek el először, így válaszolt:

„Ha a munkád teljesen rutinszerű, akkor az a munka el fog tűnni a következő néhány évben.”

Példaként említette az adatbeviteli és minőségellenőrzési munkákat, és így fogalmazott:

„Ha egy számítógép előtt ülsz, és az a dolgod, hogy bizonyos sorrendben kattints és gépelj, akkor ezeket a feladatokat hamarosan olyan technológiák váltják fel, amelyek már most is nagyon gyorsan jelennek meg a piacon, és sok munkahelyet ki fognak szorítani.”

Azt mondta: „Az egészségügy területét nehéz előre megjósolni a szabályozások miatt, hiszen ezek sok szempontból korlátozzák, hogy ez a technológia hogyan tud belépni a gazdaságba. De azoknál az állásoknál, ahol nincs szabályozás, és csak szöveget dolgoznak fel – bemeneti szöveg, kimeneti szöveg –, azok veszélyben vannak.”

A beszélgetés nagy visszhangot váltott ki a YouTube-on, a kommentelők pedig nem fogták vissza magukat. Egyikük így fogalmazott: „Nagyon szívesen látnám ugyanezt a beszélgetést néhány olyan emberrel, akinek a munkáját épp most készülnek leváltani. Különösen akkor, ha még nem is sejtik, mi vár rájuk. Kíváncsi vagyok, mit mondana nekik az a piros dzsekis fickó, ha egy szobában lennének.”

Egy másik hozzászóló ezt írta: „Olyan érzésem van, mintha egy sci-fi film elejét hallgatnám, ahol senki sem hallgat arra a kockafejű srácra, aki figyelmeztet mindenkit arra, ami közeleg. A kopasz fickó pirosban pedig egyértelműen a főgonosz.”

Egy harmadik néző így reagált: „Úgy tűnik, ezek a vállalkozók boldogan indítanak új cégeket, de nem gondolnak arra, hogy ezeknek talán nem is lesz vásárlójuk.”

Egy újabb hozzászólónak ez volt a véleménye: „Nagyon jó beszélgetés volt. De ami igazán megijeszt, az nem a munkahelyek elvesztése, hanem a techvezetők és a politikusok empátiájának hiánya. Az emberek jelentős részét lökik egy olyan élet felé, ami nem egészséges és nem is értelmes. Még mind megbánjuk, hogy nem tettünk semmit időben. Remélem, tévedek.”

Egy ötödik néző pedig egy javaslattal is előállt: „Vissza kellene hívni ezeket a vendégeket félévente, hogy lássuk, hol tart az MI, és hogy beigazolódtak-e az előrejelzéseik.”

A kínai Zeekr autógyárban humanoid robotokat teszteltek, melyek már most képesek csapatban dolgozni. A Walker S1 nevű robotokat az UBTech fejlesztette, és a Geely tulajdonában lévő elektromosautó-gyárban próbálták ki őket. A gépek 5G-s kapcsolaton keresztül csatlakoztak a gyártósorhoz.

A robotok feladata nem volt éppen egyszerű: részt vettek a végső összeszerelésben és az ellenőrzési folyamatokban is. Az együttműködésükről videó is készült, amelyen jól látszik, hogyan segítik egymást a gyártásban. Ugyanakkor néhány jelenetnél furcsaságokat is észre lehet venni – például az 55. másodpercnél, ahol úgy tűnik, mintha az ajtóra kerülő takaróelem mozgása visszafele történne. Hasonló érzetet kelt az elektromos töltőfej behelyezése is.

A robotok működésének alapja a UBTech saját mesterségesintelligencia-keretrendszere, a BrainNet. Ez a rendszer különféle készségeket és következtetéseket szervez össze egy úgynevezett Swarm Intelligence nevű hálózatba.

A fejlesztéshez a DeepSeek R1 nevű modellt használták, ami lehetővé teszi az elosztott tanulást, a gyors képzést és a robotok közötti tudásmegosztást is.

A cég tervei szerint a Walker S tömeggyártása 2026 januárjában kezdődhet el. Az év végéig 500 és 1000 közötti darabszámban készülhet el az új típus – írja az Interesting Engineering.

A South China Morning Post úgy tudja, hogy már vásárló is akadt a fejlesztésre: a Dongfeng Liuqi Motor, a Dongfeng Motor Group egyik leányvállalata legalább 20 darabot rendelt a következő egy hónapra. A UBTech hivatalosan nem erősítette meg a vásárló kilétét.

(via hvg.hu)

A legtöbb mesterséges intelligenciával foglalkozó labor külön szakértőket tart fenn arra, hogy megakadályozzák az AI-k „szökését”, illetve azt, hogy az emberek ellen forduljanak. Hátborzongató, hogy ez egy reális veszély, de akad ennél hétköznapibb és még félelmetesebb forgatókönyv is: egyszerűen elavulttá válunk – mutat rá a The Guardianban David Duvenaud. A Torontói Egyetem számítógépes tudományokkal foglalkozó professzora úgy gondolja, ha a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése a mai ütemben folytatódik (és persze elképesztő iramban gyorsul), akkor teljesen automatikusan megtörténik, hogy az ember maga irrelevánssá válik egy csomó szerepkörben.

A kanadai tudós szerint a fejlesztők, akarva-akaratlanul, de egy szinte minden humán szerepre jobb alternatívát jelentő AI megalkotása felé haladnak. Ezzel nemcsak gazdasági szempontból – vagyis a dolgozók, döntéshozók szintjén –, hanem kulturális és társas szinten is irrelevánssá tehetik az embert, úgy, mint művész és alkotó, sőt, mint barát vagy romantikus partner.

Az aggodalma teljesen jogos. A Stanford Egyetem 2025-ös AI Index riportja például arra jut, hogy a nyelvi modellek bizonyos körülmények között már most jobban teljesítenek az embereknél programozási feladatokban, különösen szűkös időkeretek között. A Carnegie Nemzetközi Békéért Alapítvány év elején közzétett jelentése azt állapította meg, hogy az AI rendszerek gyorsabban érik el az emberi szintű teljesítményt összetett matematikai és természettudományos problémák megoldásában, mint korábban várták.

A Digital Watch Observatory később arról számolt be, hogy egy kutatás szerint az AI sokkal meggyőzőbben vitázik, mint az ember. A ChatGPT-4 hatékonyabban változtatta meg a felmérésben résztvevő 600 személy 64 százalékának véleményét, mint az emberi ellenfelek – már amikor képes volt az érveket személyre szabni olyan részletek alapján, mint az életkor, a nem és a politikai hovatartozás. Márpedig ezeket az adatokat tálcán kínáljuk neki.

Nemcsak a munka világában válthatja ki az embert

Az AI jelenlegi képességeiről szóló beszámolók marketing szövegnek tűnhetnek, és gyakran azok is, de borítékolható, hogy valóban képessé válnak az emberi készségek elsajátítására.

„Én húsz éve kutatom a mesterséges intelligenciát, és végignéztem, ahogy az alapvető következtetésektől eljutott a bonyolult tudományos problémák megoldásáig. Olyan képességeket, amelyek egykor kizárólag emberinek tűntek – mint a kétértelműségek kezelése vagy az elvont analógiák használata – ma már könnyedén alkalmaz” – hangsúlyozza Duvenaud.

A professzornak meggyőződése, hogy az AI-k nemcsak segíteni fogják az embereket – hanem fokozatosan átveszik a szerepüket, és teszik ezt szinte észrevétlen módon. Először azért, mert olcsóbbak, aztán azért, mert valóban jobbak az embernél, később pedig – ha tényleg megbízhatóvá válnak – azért, mert szinte minden fontos feladatra ők jelenthetik a felelős választást – legyen szó jogi döntésekről, oktatásról vagy éppen egészségügyi ellátásról.

Ezt a jövőt persze a munka világában lehet a legkönnyebben tetten érni: egyre több leépítésről fogunk hallani, és egyre nehezebb lesz állást találni. A cégek lassíthatják, majd leállíthatják a toborzást, hiszen egy sor feladatra találnak AI-alternatívát. Mindeközben a saját munkánk is egyre inkább abból áll majd, hogy „megbízható, kedves és készséges AI-asszisztensek” javaslatait fogadjuk el – jósolja Duvenaud.

Aztán lassan ellépünk a ChatGPT hasznos bájcsevejétől egy olyan AI-technológia felé, amelyben a gépek megtanulják a társas készségeket. Ami a Her című film saját operációs rendszerével romantikus kapcsolatban élő főhősét figyelve bizarr utópiának tűnt, napjainkban már messze nem elképzelhetetlen. Egyre többen ismerünk olyan magányos embereket, akik az estéiket valamelyik nyelvi modellel, jellemzően a ChatGPT-vel beszélgetve töltik, ami lopakodó kötődést alakít ki. És nemrég még az tűnt ijesztőnek, ha valaki személyes találkozások helyett inkább a közösségi médiában tartja a kapcsolatot a barátaival.

„Lehet, hogy egyetértünk abban, hogy valami elveszett a virtuális társakra való áttéréssel, mégis egyre idegesítőbbnek és fárasztóbbnak érezzük a nyers emberi kapcsolatokat a mesterséges alternatívákhoz képest” - fogalmaz Duvenaud. „A probléma az, hogy sok területen nehéz lesz észrevenni az AI-t, és ahol mégis észrevesszük, ott gyakran komoly előrelépésnek fog tűnni. Azok a szervezetek például, amelyek lassú és drága embereket foglalkoztatnak, alulmaradnak majd azokkal szemben, akik gyors, olcsó és megbízható AI-t alkalmaznak.”

Az üzlet és a magánélet mellett teret nyer a politikában is

A kormányzatok vélhetően ugyanazokat az ösztönzőket fogják követni, mint a gazdasági szereplők, és az AI-ra támaszkodva még kevésbé lesz fontos számukra az emberi tényező, ami csak lassítja, bonyolultabbá teszi a politikai akarat végrehajtását. Erre egyébként van kézzel fogható elmélet, ami az AI okozta hatásokkal rokon jelenséget vázol fel. Ez az ún. „erőforrás átok”, vagy „a bőség paradoxona”, amit a közgazdászok és politológusok a természeti erőforrásokban (olajban, földgázban, ritkafémekben vagy más ásványkincsekben) bővelkedő autokráciákra, például Szaúd-Arábiára és a Kongói Demokratikus Köztársaságra vetítve használnak.

Ugyanez megtörténhet az AI-val kapcsolatban, hiszen végtelen erőforrásnak tekinthető, ami egyre jobb válaszokat ad az oktatás, az egészségügy és a gazdaság problémáira.

„A demokratikus jogok részben gazdasági és katonai szükségszerűségből alakultak ki, a stabilitás érdekében, de ez már nem számít, ha a kormányok AI-k generálta adókból élnek, és a minőség, illetve hatékonyság jegyében ők is elkezdik AI-val kiváltani az embereket” – magyarázza a professzor. „Ha a mesterséges intelligencia már szinte mindent helyettesíteni tud, amit az emberek csinálnak, nem lesz nyomás a kormányokon, hogy gondoskodjanak a lakosságról.”

A legnyugtalanítóbb lehetőség pedig az, hogy mindez számunkra teljesen észszerű folyamatnak fog tűnni.

Mert ez az új világ csak addig tűnik megnyugtatónak, amíg a barátságos AI-k mindössze repetitív és idegesítő feladatokat látnak el. Ennél azonban jóval tovább mennek, és máris látszik, hogy forradalmian jobb szolgáltatásokat képesek nyújtani – legyen szó szórakozásról, kutatásról, gazdasági vagy jogi döntéshozatalról, esetleg betegségek diagnosztizálásáról.

„És, ha az emberek gátjaivá válnak a növekedésnek, a demokratikus jogaink pedig elkezdenek kicsúszni a kezeink közül, akkor tehetetlenek leszünk, hogy megvédjük magunkat” – jelentette ki Duvenaud.

Van-e kiút az AI szorításából, és hogyan lehet megvalósítani?

Lehetséges megoldásokban sajnos nem dúskálunk, pedig sürgős szükség lenne rájuk. Dario Amodei, a Claude nagy nyelvi modellsorozatot fejlesztő Anthropic vezérigazgatója például idén februárban azt nyilatkozta, az AI-technológia 2026–2027-re képessé válhat rá, hogy önállóan hozzon létre új AI-rendszereket az egyes feladatok elvégzésére, ami jelentős gazdasági és társadalmi kihívást fog jelenteni. Alig pár hónappal később aztán arról beszélt az Axiosnak, hogy

E hatások miatt kormányzati és iparági intézkedéseket sürgetett, hogy kezelni lehessen a nyilvánvaló társadalmi hatásokat.

Hasonló véleményen van az eddigi legnagyobb hatású nyelvi modellt, a ChatGPT-t megalkotó OpenAI igazgatója is. Sam Altman többször is azt nyilatkozta, hogy újra kell szervezni a globális gazdasági rendszert, felkészülve arra az esetre, hogy az emberi munkaerő nem lesz versenyképes.

Jensen Huang, az AI-chipeket fejlesztő Nvidia vezérigazgatója a The Economic Times szerint azt hangsúlyozta, hogy az AI alapjaiban fogja átalakítani a munkahelyi szerepeket és felelősségeket. Szerinte nemcsak eszköz, hanem „kolléga és alkotó is lesz”, amely újradefiniálja a munka megközelítését.

Ez viszont aligha jár együtt a humán munkaerő megbecsülésével és gyarapodásával, sőt, inkább a bérek zuhanását eredményezheti – figyelmeztetett a Nemzetközi Biztonságos és Etikus Mesterséges Intelligencia Szövetség első, Párizsban tartott csúcstalálkozóján a Nobel-díjas Joseph Stiglitz. A közgazdász a Forbes szerint azt hangsúlyozta, hogy „az önérdek követése nem jelenti a társadalom jólétét”, márpedig a mesterséges intelligencia korában a vállalatok érdekei nincsenek összhangban a társadalom érdekeivel.

„Nagy a bizonytalanság a mesterséges intelligencia fejlődési sebességét illetően, de a kockázatok is nőnek. Az egyre nagyobb egyenlőtlenség az egyik legnagyobb probléma, amellyel ma a társadalmunk szembesül. Ez hozzájárult a társadalom megosztottságához és működési zavaraihoz” – közölte Stiglitz. A közgazdász világossá tette: az AI lenullázhatja a béreket, sokan mégsem hajlandók elismerni, hogy nem csak kiegészítője lehet az emberi munkának, hanem hatékony alternatívája.

De mit tehetünk az ellen, hogy végképp a háttérbe szoruljunk?

Duvenaud válasza erre az, hogy kezdjünk el nyilvánosan beszélni róla, mert szerinte aggasztó, hogy a tudósok, újságírók és filozófusok mennyire mélyen és nagyokat hallgatnak a témáról. Ennek oka az lehet, hogy maguk is félnek elismerni: tartanak a jövőtől, illetve attól, hogy nem lesznek versenyképesek vagy egyenesen feleslegessé válnak. Nélkülük ugyanakkor aligha alakul ki társadalmi vita és ellenállás, a társadalom nyomása nélkül pedig elhárul az akadály az AI-fejlesztők és a jogalkotók útjából, hogy engedjék létrejönni az embernél mindenben hatékonyabb általános mesterséges intelligenciát.

Sőt, a betiltás még veszélyesebb is lenne, mivel totalitárius rendszerekre jellemző szabályozást kellene kialakítani hozzá. Az viszont csak a magán AI-fejlesztést korlátozná, míg az államok, amelyek elfogadják és betartatják a törvényt, ugyanúgy használnák tovább az AI-t, például katonai célokra vagy megfigyelésre.

Az AI-katasztrófa elkerülésének négy módja

Duvenaud felvázolta, hogy lépcsőzetesen, négy fokozatban el lehet kerülni a civilizáció ma ismert formájának összeomlását. Az első lépés szerinte az, hogy nyomon kell követni, hol és hogyan használják az AI-t a gazdaságban és az államigazgatásban, illetve tudni kell, hogy hol szorítja ki az emberi tevékenységet, és milyen léptékben kezdik el alkalmazni például lobbizásra vagy propagandára.

A második lépés valamilyen szintű felügyelet és szabályozás létrehozása az AI-laborok és rendszerek területén, megakadályozandó, hogy túl nagy befolyásra tegyenek szert.

A harmadik lépcsőt az AI felelős felhasználása, vagyis az jelentené, hogy megerősítjük az emberek képességét az önszerveződésre és az érdekeik érvényesítésére. Ebben jó barátunk lehet az AI, hiszen az általa generált előrejelzés, felügyelet és tervezés révén megbízhatóbb intézményeket, gazdasági folyamatokat, kormányzási modelleket, illetve törvényeket formálhatunk.

A tudós javaslata az, hogy az „AI-összehangolás” tudományterülete – amely annak kutatására törekszik, hogy a gépek milyen módon szolgálják az emberiség céljait – ki kell terjedjen a kormányokra, intézményekre és az egész társadalomra. Ez a kialakulóban lévő irányzat a közgazdaságtan, a történelem és a játékelmélet tapasztalataira támaszkodva segíthet megérteni, milyen jövőképek tűnnek elérhetőnek, és hogyan célozzuk meg ezeket.

„Minél világosabban látjuk, merre tartunk, és minél jobban össze tudjuk hangolni az erőfeszítéseinket, annál nagyobb az esélye, hogy olyan jövőt hozunk létre, amelyben az emberek továbbra is fontos szerepet játszanak – nem, mint az AI versenytársai, hanem mint annak haszonélvezői és gondozói. Jelenleg azonban épp azzal vagyunk elfoglalva, hogy megalkossuk a saját helyettesünket” - figyelmeztet Duvenaud.

Rájár a rúd az internet két óriására, a Google-re és a Metára. Az előbbit azzal vádolják, hogy nemcsak a webes keresések, hanem az online hirdetések piacán is szinte egyeduralkodó, utóbbit pedig közösségi médiás felvásárlásai miatt citálták bíróság elé.

A helyzetük azért különösen érdekes, mert mindketten igyekeztek az újra megválasztott Donald Trump kedvében járni - részben azzal a szándékkal, hogy elkerüljék az eljárásokat, vagy minél jobban jöjjenek ki belőlük. A Google például a korábbi hasonló adománya duplájával, egymillió dollárral járult hozzá Trump beiktatási alapjához, sőt, Sundar Pichai vezérigazgató ott vendégeskedett az eseményen, illetve együtt is vacsorázott az elnökkel, annak Mar-a-Lago birtokán. De Zuckerberg is bőkezűen adakozott, ott volt a beiktatáson, személyesen tárgyalt Trumppal a Fehér Házban, és már az új elnök beiktatása után néhány nappal megszűntette a Facebookon a tényellenőrző mechanizmusokat.

A Google anyacége, az Alphabet a világ legelterjedtebb böngészőjét, a Chrome-ot és az Android mobil operációs rendszert bukhatja el. A Metánál pedig az Instagram és a WhatsApp forog kockán.

Megvan az ítélet: a Google monopóliumot épített

A virginiai szövetségi bíróság nemrég kimondta: az Alphabet tulajdonában álló Google megsértette a törvényt, hogy megőrizze reklámpiaci monopóliumát. Egy éven belül ez a második eset, hogy jogellenesnek találják a cég tevékenységét, amivel jelentős piaci fölényhez jutott. Ezúttal az online hirdetések miatt marasztalták el, míg egy korábbi „USA kontra Google” per ítélete nyomán áprilisban elindult a szankciók meghatározásának szakasza.

Az is az asztalon van, hogy a Chrome böngésző eladására kényszerítik a vállalatot, amin kapva kapna egy sor versenytársa, többek között a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI. Ha mindez nem lenne elég, az online keresések felett gyakorolt egyeduralma miatt a Google sokmilliárdos perrel néz szembe Nagy-Britanniában is.

A New York Times szerint Leonie Brinkema virginiai kerületi szövetségi bíró április közepén 115 oldalas ítéletében körvonalazta, hogy a Google milyen törvénytelen eszközökkel építette ki az egyeduralmát. A dokumentum szerint a vállalat egy többnyire láthatatlan technológiai rendszer felett rendelkezik, amely a weboldalakon megjelenő hirdetések elhelyezéséért felel. A cég reklámtechnológiai monopóliuma lehetővé tette magasabb árak kiszabását a hirdetésekért.

A per során azzal érveltek a Google ellen, hogy az három területen alakított ki monopóliumot az online hirdetési piacon:

1. azokban az eszközökben, amelyeket online kiadók – például híroldalak és tartalomgyártók – használnak hirdetési helyek megjelenítésére a saját portáljaikon,
2. azokban az eszközökben, amelyeket hirdetők használnak hirdetési helyek vásárlására,
3. és olyan szoftverekben, amelyek mindezen tranzakciók lebonyolítását hajtják végre.

Brinkema bíró két területen a kormány javára döntött, kimondva, hogy a Google jogellenesen épített ki monopóliumot a kiadói eszközök és a szoftverrendszerek terén, viszont a hirdetői eszközökre vonatkozó vádat elutasította, mert szerinte a kormány nem tudta bizonyítani, hogy ez egy önálló, jól körülhatárolható piac.

„A bíróság döntése egyértelmű: a Google monopóliummal rendelkezik, és visszaélt ezzel a piaci fölénnyel” – idézi az igazságügyi minisztérium közleménye  Abigail Slatert, a tárca versenyjogi osztályának helyettes főügyészét. „A jogellenes fölény lehetővé teszi a Google számára, hogy cenzúrázza vagy akár el is hallgattassa az amerikai hangokat. Emellett megsemmisítette és eltüntette azokat az információkat, amelyek felfedték törvénytelen magatartását.”

Nem ez az első per, amit a Google rövid időn belül elbukott. Egy másik amerikai szövetségi bíró tavaly augusztusban állapította meg, hogy a Google monopóliummal bír az online keresések piacán is. Ennek az ítéletnek a nyomán jelenleg azt vizsgálják, hogy teljes egészében fel kell-e darabolni a vállalatot.

Második helyen a 21 százalékos részesedést elérő Apple-féle Safari van, harmadik pedig 2,52 százalékkal a Mozilla Firefox.

Lee-Anne Mulholland, a Google szabályozási ügyekért felelős elnöke blogbejegyzésben bírálta a pert, amely szerinte „visszafelé akar tekinteni egy olyan időszakban, amikor a verseny erős és az innováció példátlan”. Szerinte „az olyan új szolgáltatások, mint a ChatGPT (vagy a külföldi versenytársak, például a DeepSeek) virágzanak, ezért az Igazságügyi Minisztérium széles körű javaslatai feleslegesek és ártalmasak.”

Mulholland közölte: fellebbeznek az ítélet ellen, mert a vállalat feldarabolása megnehezítené, hogy a felhasználók elérjék az általuk preferált szolgáltatásokat. Ez a folyamat akadályozná, hogy a Google versenyezzen a keresőszolgáltatás terjesztési lehetőségeiért, ami növelné az árakat és lassítaná az innovációt. Mulholland arra is figyelmeztetett, hogy a készülékgyártók és böngészők (mint a Mozilla Firefox) a keresőből származó bevételekre támaszkodnak.

A cég képviselője mindezeken túl úgy gondolja, hogy a javaslat hátráltatná a mesterséges intelligencia útját, hiszen egy kormány által kinevezett bizottság szabályozná az AI-termékek tervezését és fejlesztését. „Ez komolyan visszavetné az amerikai innovációt egy kritikus időszakban, akkor, amikor Kínával futunk versenyt a technológiai vezető szerepért, és a Google az amerikai áttörések élvonalában áll.”

A hirdetési piacon szintén feldarabolhatják a Google-t, bíróságra mennek a britek is

Miközben a tavaly augusztusi keresőszétválasztásra irányuló ítéletben elindult a szankciók kiszabását előkészítő tárgyalás, a reklámpiaci per következményei is ott lebegnek a Google feje felett. A The New York Times szerint az igazságügyi minisztérium már előzetesen kérte a bíróságot, hogy kötelezze a Google-t bizonyos, évekkel ezelőtt megszerzett hirdetéstechnológiai üzletágak eladására. A kormány most elemzi az ítéletet, és ez alapján dönti el, milyen konkrét lépéseket javasol a bíróságnak a monopólium felszámolására.

A változás lehetősége más országok számára is lehetőséget nyitott a vállalat monopolhelyzetének csökkentésére, így a Google ellen Nagy-Britanniában szintén csoportos keresetet nyújtottak be. A CNN úgy értesült, hogy a kereset azokat a megállapodásokat is sérelmezi, amelyeket a cég az Android rendszerű telefongyártókkal kötött, a Google Kereső és a Chrome böngésző előzetes telepítésére. Kifogás merült fel továbbá az Apple-nek fizetett súlyos dollármilliók miatt, amivel elérték, hogy az iPhone-okon az övék legyen az alapértelmezett böngésző.

A panaszt - ötmilliárd fontos, vagyis közel 1800 milliárd forintos kártérítési igénnyel - Or Brook versenyjogi szakértő nyújtotta be, többezer vállalkozás nevében, azt állítva, hogy a Google keresőmotorja miatt a saját hirdetési ajánlataik kerültek előnybe, így a vállalkozásoknak alig volt más választásuk, mint a Google hirdetésein keresztül reklámozni a termékeiket és a szolgáltatásaikat.

Pedig a kereset nem minden előzmény nélkül érkezett: a brit versenyhivatal januárban vizsgálatot indított a Google keresőszolgáltatásaival kapcsolatban, beleértve azok hatását is a hirdetési piacokra. A hatóság akkor megállapította: emberek és vállalkozások milliói függnek a Google szolgáltatásaitól, a keresések 90 százalékát ezen keresztül bonyolítják, és több mint 200 000 brit vállalkozás hirdet rajta.

A Meta ellen is megindult a per, Zuckerberg már vallott

A Facebookot üzemeltető Meta felett szintén sötét fellegek gyülekeznek. Az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága (FTC) április közepén indított pert a vállalat ellen, azzal vádolva a médiaóriást, hogy semmibe vette a versenyszabályokat, amikor korábban dollármilliárdokért felvásárolta az Instagramot és a WhatsAppot. A népszerű közösségi média platformot és a csevegő alkalmazást várhatóan el kell adnia, ha elveszíti a pert - jegyzi meg az Euronews.

Mint emlékezetes, a már akkor is óriási profittal működő Facebook (a mai Meta) 2012-ben egymilliárd dollárért (jelenlegi árfolyamon kb. 355 milliárd forintért) megvásárolta az Instagramot, aztán 2014-ben 19 milliárd dollárt (közel 6800 milliárd forintot) fizetett a WhatsAppért. Az amerikai versenyhatóság ügyvédei szerint a vállalat ezzel a két lépéssel törvénytelenül járt el, és gyakorlatilag felszámolta a versenytársait, vagyis közösségi média monopóliumot épített ki.

Az érvek között elhangzott még, hogy szó sincs a verseny megszüntetéséről, hiszen a közösségi média platformnak még mindig erős konkurenciát jelent az Alphabet tulajdonában lévő YouTube és a kínai TikTok. Mindez nem a legerősebb érvelés, ám a Metának abban tényleg igaza van, hogy az Instagram és a WhatsApp anno éppen annak az FTC-nek a jóváhagyásával cserélt gazdát, ami most pert indított ellene a felvásárlás miatt. A vállalat jogi képviselői úgy vélik, az ügylet visszafordítása vagy utólagos kriminalizálása „veszélyes precedenst teremtene”.

A tanúk padjára citált vezérigazgató persze tagadta, hogy a két alkalmazást a verseny megszüntetése miatt vették meg, sőt, bár kedvelte az Instagram „kamerás és fotómegosztó élményét” - amit bevallottan erősebbnek gondolt a saját kameramegoldásaiknál -, sosem érezte úgy, hogy az alkalmazás „széles körben versenyképes” lenne a Facebookkal szemben. A WhatsAppról szólva pedig azt mondta, lenyűgözőnek találta, de az alapítók „nem voltak ambiciózusak”, kvázi nem voltak tisztában vele, hogy mekkora hatást érhetnének el.

„Gyakorlatilag én erőltettem, hogy új funkciókat adjunk hozzá” – magyarázkodott a bíróságon Zuckerberg, hozzátéve, hogy a Meta saját erőforrásaival és méretével csak támogatta mindkét céget és azok közönségét is. Amikor arról kérdezték, hogy miért nem hoztak létre inkább konkurens alkalmazást, közölte: „biztosan tudtunk volna fejleszteni egyet, de hogy sikeres lett volna-e, az szerintem spekuláció kérdése”.

A Meta ügyét még Donald Trump első ciklusa idején nyújtották be, és a Wall Street Journal szerint Zuckerberg nem sokkal az áprilisi tárgyalás előtt személyesen lobbizott az elnöknél azért, hogy az FTC ejtse a vádakat. Ezt láthatóan nem sikerült elérni, pedig a kapcsolatukban óriási fordulat történt azóta, hogy a Capitolium 2021. január 6-i ostroma után Trumpot kitiltották a Meta minden platformjáról, hiszen az elnök beiktatási alapjának a vállalat egymillió dollárt (355 millió forintot) adományozott, sőt, a cég felvette az igazgatótanácsába Dina Powell McCormicket, Trump korábbi tanácsadóját is.

A Meta tehát nagyon igyekszik, ám aligha sikerül elérnie a per leállítását, főleg azután, hogy a Trump által nemrég kinevezett új FTC-elnök, Andrew Ferguson április elején azt nyilatkozta, követni fogja az elnök törvényes utasításait, de Trump szerinte nem fog közvetlenül beavatkozni az eljárásba.

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Meta feldarabolása mind Trump, mind pedig szövetségese, a Twitter-utód X-et megszerző Elon Musk érdekeit szolgálja – mondta Mark Weinstein techvállalkozó és adatvédelmi szakértő az Euronews Nextnek. Hozzátette: most először fordul elő az is, hogy a Meta-alkalmazásokról történt kitiltása nyomán alapított Truth Sociallal az Egyesült Államok elnöke maga is egy közösségi média platform tulajdonosa. Magyarán gazdasági és politikai szempontból egyaránt érdekeltté vált ezen a piacon, és - ha nyilvánosan nem is teheti meg, hogy bevallja - egy olyan erős konkurencia szétcincálása, mint a Meta, kifejezetten jól jöhet neki.

Mivel járna a Meta feldarabolása?

Bár az eljárás körülményeit nézve szinten minden a Meta ellen szól, a versenyhatóság dolga sem egyszerű, hiszen több mint tíz évre visszamenőleg kell bizonyítania, hogy a vállalat visszaélt piaci helyzetével, amikor felvásárolta a riválisait. Amennyiben viszont az FTC sikerrel jár, a Meta kénytelen lesz eladni az Instagramot és a WhatsAppot. Weinstein szerint viszont ez sem feltétlenül szüntetné meg a cég monopolhelyzetét, hiszen korábban láthattunk példát arra, hogy egy vállalatot széttagolásra ítéltek (pl. az AT&T-t, 1984-ben), de az egyes részei évek alatt fokozatosan újra egyesültek.

A szakértő mindazonáltal úgy véli, a cégek szétválasztása miatt sok felhasználó átvándorolna kisebb platformokra, például a Truth Socialra vagy az X-re, ami megint csak jól sejteti, hogy Trump vajon milyen végkifejletben lehet érdekelt.

A sok Google elleni per jól jelzi azokat a szabályozói törekvéseket, amelyek a legnagyobb technológiai cégek hatalmának korlátozására irányulnak, mivel ezek a vállalatok alapjaiban formálják az online kereskedelmet, az információáramlást és a kommunikációt.

Az amerikai hatóságok szerint az nem baj, ha egy cég azért nő nagyra, mert jobb az innovációban, ám a Google mesterségesen tartotta fenn és kötötte össze a különféle monopóliumait, a Meta pedig tisztességtelen módon vette rá a konkurenciát a cégei eladására és ezek mindegyike klasszikus versenyellenes magatartás. Az ennek apropóján indított perek várhatóan évekig fognak tartani, az viszont már most látszik, hogy az ítéletek nyomán születő szankciók lassan, de biztosan átformálják a technológiai szektor üzleti gyakorlatait, és ez hatással lesz internetre felhasználói szempontból is. Ideális esetben úgy, hogy a cégfeldarabolások helyzetbe hoznak más technológiai vállalatokat is, ezzel nő a verseny és jobbá, olcsóbbá válnak az online szolgáltatások.