MÚLT
A Rovatból

10 gyönyörű, kihalt állat, amire nem vigyáztunk eléggé

Többek közt ezeket az állatokat is örökre elveszítettük az emberi rombolás következtében.

Link másolása

Az elmúlt évek során számos állatfaj tűnt el a Földről. Ez részben természetes evolúciós folyamat, nagyrészt viszont a felelőtlen emberi beavatkozás következménye. Rengeteg olyan állat is kipusztult, amelynek még sokáig helye lett volna a bolygón. Csak az elmúlt negyvenöt év alatt több mint az állatok fele eltűnt.

Íme 10 lenyűgöző faj, amit az elmúlt századokban az emberi rombolás következtében örökre elveszítettünk:

Kvagga

A kvagga egykor nagy számban előfordult Dél-Afrika. Abban különbözött a többi zebrafajtól, hogy a megszokott sávos minta csak a teste első részét díszítette. A középső részen a csíkok elsötétültek, a hátsó lábak pedig sötétbarnák voltak.

Quagga_photo

Mint oly sok más állatot, a kvaggát is a kihalásig vadászták 1800-as évek közepére. Bőrét lenyúzták és húsát háziállat-eledelként hasznosították. Az utolsó vadon élő egyedet valószínűleg az 1870-es évek elején lőtték le, az utolsó fogságban élő kvagga pedig 1883-ban múlt ki az amsterdami állatkertben.

A Kárpát-medencében az édesvízi fajok populációnak harminc százalékos csökkenése jelenti a legaggasztóbb változást. Ez leginkább az egyre nagyobb számban épülő duzzasztók, és gátak miatt következett be, de nagy kárt okozott a környezetszennyezés, például a tiszai cianidszennyezés vagy a vörösiszap-katasztrófa is.

Óriásalka

Az óriásalka a 14. századig költött az Atlanti-óceán északi medencéjében lévő kis szigeteknél. A legnagyobb alkafaj volt, magassága elérte a 75 centit, tömege 5 kiló körül lehetett, évente pedig egyetlen, hatalmas tojást rakott. A pingvinekhez hasonlóan kiválóan úszott, a víz alatt szárnyaival evezett és főként tengeri halakkal táplálkozott.

800px-Alca_impennis_3

Már a 8. századtól intenzíven vadászták húsáért, tojásaiért és a pehelytollaiért. Sőt. amikor a kihalás közelébe sodródott, már a madárgyűjtemények értékes ritkaságaként is vadászták. Az utolsó óriásalka költőpárt 1844-ben látták, de kóborló példányok állítólag még 1852-ben is előfordultak.

Erszényes farkas

Az erszényes farkas Új-Guineában, Ausztráliában és Tasmaniában élt. Erszényes ragadozó volt, az erszényesfarkas-félék családjának egyetlen faja. Érdekesség, hogy az állkapcsait akár 120 fokos szögben is ki tudta nyitni, és beszámolók szerint két méter magasra is felugrott.

Thylacinus

Az ausztrál kontinensről az ember által behurcolt dingó miatt halt ki. Utolsó menedékük Tasmania szigete volt, az európai bevándorlók viszont itt szervezetten kezdték irtani őket birkáik védelmében. Ráadásul 1886-tól az ausztrál kormány még vérdíjat is fizettet minden egyes kilőtt példányért.

Az erszényesfarkasok vadászatának hamar meglett az eredménye. 1910-ben a ritkuló állatfaj felkeltette az állatkertek figyelmét, akik sok pénzt fizettek az élve befogott példányokért. Ám az erszényesfarkasok fogságban nem szaporodtak. Utolsó fogságban tartott példányuk 1936-ban múlt ki. A sors fintora, hogy az erszényesfarkast abban az évben nyilváénítotték védett fajjá.

Fehérfarkú erszényes nyúl

Szintén Ausztráliában élt a fehérfarkú erszényes nyúl is, kifejezetten száraz, sivatagi körülmények között. Éjszakai életmódot folytatott, nappalt pedig a üregben töltötte.

Lesserbilby

A faj drasztikus állománycsökkenése a 20. század elején kezdődött. Ritkulását, majd kihalását a betelepített ragadozók, vörös rókák és az elvadult macskák okozták. Az ausztrál őslakosok még az 1960'-as években találkoztak a faj egyedeivel, de azóta ők sem látták, így mára nagy valószínűséggel végleg kihalt.

Bali tigris

A Panthera tigris balica meglehetősen apró volt a tigrisek közt, mindössze 190-230 cm volt a testmérete. Nevéből is következtethettek rá, hogy Bali szigetén volt honos. Itt évszázadokig élt az őslakosok mellett.

javan-tiger-1421338403

Amikor azonban megérkeztek az európaiak, addig vadásztak rá hol szórakozásból, hol állataik védelmében, míg végleg ki nem halt. Az utolsó példányt 1937-ben látták.

Vándorgalamb

A vándorgalamb Amerikai északkeleti részén volt honos, telelni Mexikóba és Kubába vonult. Több milliós csapata napi 160 kilométert is megtett.

800px-Passengerpigeon-cropped

Bár az amerikai őslakosok vadásztak rájuk, tömeges pusztulásukért az Európából érkezettek a felelősek. Az amerikai polgárháború időszakában vonuló csapataikra ágyúval vadásztak. 1899-re egyetlen vadon élő vándorgalamv sem maradt. Az utolsó madár, egy Martha nevű példány 1914 szeptemberében pusztult el a cincinnati állatkertben.

Gyomorköltő béka

A kis déli gyomorköltő béka Ausztrália esőerdőkkel borított hegyvidékén élt. Szaporodása pedig rendkívül különleges volt. Saját tápcsatornájában hordta ki a petéit negyven nap alatt. Eközben pedig csodás módon az anyaállat emésztőnedvei nem ártottak a fejlődő ebihalaknak.

Gastric-brooding-frog

Ha a kutatóknak lett volna idejük kideríteni, mi a béka titka, az az orvostudomány fejlődését is nagyban segíthette volna. A kis déli gyomorköltő béka azonban 1981-ben kihalt az egyre nagyobb teret hódító fakitermelések miatt.

Kihalt állatok újraélesztése

Léteznek programok kihalt állatfajok újraélesztésére, de ezek még nagyon gyerekcipőben járnak. A gyomorköltő béka felélesztésével kapcsolatban is voltak már biztató eredmények. Ám a természetvédők szerint ugyanakkor félő, hogy ezek a programok rengeteg erőforrást vesznek el a ma élő és még megmenthető élőlények védelmétől.

Huja

A huja madár Új-Zélandon élt. Külsejének érdekessége, hogy a hímnek hosszú és görbe, a tojónak rövid csőre volt. A gyűjtők ezért is kedvelték ez a fajt.

1024px-Heteralocha_acutirostris

A huja végül a divat áldozatául esett. A szigetre az 1830-as években érkeztek meg az európaiak, akik a huja szép farktollait kalapok, legyezők és táskák díszítő elemeiként használták. 1907-re ki is halt a madár.

Steller-tengeritehén

A Steller-tengeritehén a szirének rendjének legnagyobb faja volt. Nyolc méter hosszúra is megnőtt, súlya pedig hat tonna lehetett. Moszatokkal táplálkozott és a bering-tengeri Parancsnok-szigetek környékén élt. 1741-ben egy hajó itt járt szerencsétlenül, az egyik túlélő, Georg Wilhelm Steller német természettudós, készített először feljegyzéseket az állatról.

Em_-_Hydrodamalis_gigas_model

A Steller-féle tengeri tehénre ezután rendszeresen vadásztak húsa és bőséges zsírja miatt. A felfedezése után fél évszázad alatt, 1768-ra ki is pusztítottuk.

Dodó

A dodó az Indiai-óceán Mauritius nevű szigetén élt. A viszonylag nagyméretű, egy méter magas, röpképtelen galambfélék voltak. Életmódjáról viszonylag keveset tudunk, mivel alig maradtak fent róluk csontmaradványok és hiteles feljegyzések.

Igdodo

A dodó kihalása is a gyarmatosításra vezethető vissza. A holland telepesek 1638-ban költöztek az addig lakatlan szigetre. Ettől számítva a dodók alig több mint ötven éven belül, 1690-re kipusztultak.

A dodó az ember által feljegyzett elsőként kipusztított állat. A káros emberi tevékenység jelképévé vált.

Forrás, képek forrása: Wikipédia

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: