„Voltak, akik fizikai rosszullétet éreztek olvasáskor” – Beszélgetés Dobray Saroltával a nagy sikerű Üvegfal című regényről

Egy örvényszerű házasság története a feleség és a férj szempontjából. Interjú egy regényről, ami nem ereszt.

Szajki-Vörös Adél, fotó: Falus Kriszta - szmo.hu
2022. november 27.

Dobray Sarolta Üvegfal című könyve több, mint egy éve éli a saját életét, már a második kiadásnál tart, színpadi feldolgozásában Simon Kornél jeleníti meg Pétert, a férjet, Gryllus Dorka pedig Lénát, a feleséget, a hangoskönyv változatban pedig Balsai Mónit és Makranczi Zalánt hallhatjuk. A szerzővel a könyv kapcsán beszélgettünk.

– Mélybevágó, fejbevágó könyv: egy bántalmazó kapcsolat, egy házasság tíz évét meséled el benne a nő és a férfi szempontjából is. Ha irodalomról beszélgetünk, folyton feltűnik a diskurzus arról, mennyire fontos leválasztanunk a szerzőt a művéről, azaz mennyire beszéljünk rólad, mint íróról, a műhöz való viszonyodról, és mennyire inkább csak a műről.

– Az ember általában úgy ír regényt, hogy összegyúrja azt, amit a külvilágból megél, lát, megfigyel, a saját tapasztalataival. Több hasonló történetet hallottam, láttam magam körül. Nem tagadom, hogy nekem van ehhez közöm, saját tapasztalataim is akadnak róla. De az is igaz - és ezt biztos te is tapasztalod, - hogy annyi, de annyi ilyen sztori van körülöttünk… Ezekből a történetekből is építkeztem.

– Az Üvegfal tehát egy fikciós regény, azok kedvéért, akik még nem ismerik, bár az utóbbi évben egyre több szó esett róla.

– Igen, az. Persze örülök neki, amikor azt jelzik vissza, mennyire a valóságot tükrözi. Sőt, óriási megtiszteltetés, amikor bántalmazottakkal foglalkozó szakemberek és pszichológusok, pszichiáterek erősítik meg ugyanezt, és azt mondják, hogy a klienseik kezébe adják a könyvet. Gyakran érkezik arra vonatkozó köszönet is, hogy valaki tűpontosan a maga életére ismert a regényből, és így sikerült végre helyre raknia a saját helyzetének mozaikdarabkáit is. Sőt, van, aki lépni is tudott azóta, ami nagyon nagy dolog. Pedig eredetileg egyáltalán nem voltak ilyen átgondolt céljaim az Üvegfallal. Csak valahogy önálló életre kelt a dolog…

– Férfiaktól is kaptál visszajelzést, hogy felismerték magukat Péterben?

– Kevéstől. Volt, aki azt mondta, ő valóban inkább a bántalmazó oldalban ismert magára, és elgondolkodott. Ami nyilván azt jelzi, hogy nem a legsúlyosabb esettel állunk szemben, hiszen az igazán patologikus személyekre nemigen jellemző az önreflexió.

Tudok olyanokról is, akik elolvasták a könyvet, vagy elkezdték olvasni – mert például a társuk a kezükbe adta… - , aztán nem egyszerű nemtetszésüknek adtak hangot, amivel ugye semmi baj nem lenne, hanem kifejezett haragra gerjedtek, majd hevesen elkezdték szarozni az egészet. Ez ilyenkor legalábbis gyanús…

– Vagyis "jól" jelzett vissza az illető, aki nem fogja bevallani, hogy magára ismert, hiszen a nárcisztikus bántalmazó számára rettegés belenézni a tükörbe.

– Mondhatjuk. Az ilyen olvasó nem úgy lesz ideges, mint a többiek, akik elmesélik, hogyan szorult néha ökölbe a kezük olvasás közben, hogy folyamatosan beleszóltak volna a sztoriba, vagy tényleg meglocsolták volna egy kis hideg vízzel a hősnőt, Lénát. Őket nem felkavarja, hanem irritálja a könyv.

– Azért az egy jó visszajelzés, ha egy nagyon durva nárcisztikus elutasítja a regényt vagy a sztorit.

– Bizonyos szempontból igen.

– Hogy jött az ötlet, hogy a párkapcsolati bántalmazás témájában írj könyvet?

– A Nők Lapjában van időnként irodalmi sorozat, és Vékási Andrea, az akkori főszerkesztő nekem adta azt a megtisztelő lehetőséget, hogy én írjam a következőt.

– Ez mikor is volt?

– 2020-ban. Teljesen szabadon gondolkodhattam, ami első pillanatban nehéznek is tűnt: Úristen, mondtam magamban, az ölembe hullott egy ekkora lehetőség, mit kezdjek vele?! Persze azért voltak már a fejemben témák, illetve a regényírás, mint olyan is tervben volt vagy húszéves korom óta...

– Vannak félbemaradt regényeid?

– Igen, két kiadó is rendelt már tőlem regényt az Üvegfal előtt, csak aztán az életem úgy alakult, hogy nem tudtam megírni őket. Plusz Magyarországon elég nehéz összeegyeztetni a pénzkereső munkával a regényírást. És akkor egyik pillanatról a másikra jött az ötlet. Épp sétáltunk valahol, és egyszer csak azt mondtam, fú, tudom, mi lesz az! Hirtelen ott volt előttem, hogy milyen régóta foglalkoztat ez a téma, pláne az, hogy hogyan működnek egy ilyen speciális párkapcsolati dinamikában a párhuzamos valóságok. Hogy

az egész tulajdonképpen olyan, mint egy pszichothriller, ami ugyanakkor rengeteg ember számára a hétköznapi valóság. Ahogy a bántalmazók, és a pszichopaták – és a bántalmazó pszichopaták – is köztünk járnak,

csak a külső szemlélő számára gyakran épphogy csodálatos, felelősségteljes, áldozatkész, izgalmas stb. embereknek tűnnek. Ezt baromi izgalmas, aktuális és egyben fontos témának gondoltam, benne rengeteg új lehetőséggel.

– Bánki György pszichiáter a párod. Én elsőre nem is tudtam, kellemes meglepetés volt.

– Igen, ez nem titok. Fontosnak tartom, hogy Gyurinak nincs köze ahhoz, hogy épp erről írtam, bár látványos az egybeesés, hiszen ő köztudottan a téma szakértője. Amikor kitaláltam, hogy két szempontból írom meg a regényt, a férfi és a nő váltott szemszögéből, nyilván Péter fejezetei miatt aggódtam jobban. Hogy hogyan fogom tényleg jól és hitelesen, belülről megírni az ő külön valóságát, hogy ő mit él meg, az ő fejében mi van. Gyurinak pszichiáterként sok ilyen emberrel és sztorival volt dolga, és azt gondoltam, hogy ha elakadok, legfeljebb majd átlendít a holtpontokon. Végül az volt a nagy meglepetés, hogy nem akadtam el, és amikor odaadtam neki „lektorálásra” a kéziratot, egyetlen mondatra sem mondta, hogy ez szakmai szempontból ne lenne hiteles, vagy pontos, vagy életszerű. Ugyanakkor persze én is olvastam a könyvét, illetve más könyveket is a témában.

– Ezek szerint tetszett is neki.

– Hálistennek őszintén lelkes volt. El is mondta sok helyen, hogy szerinte bármennyi pszichológiai szakkönyvet elolvashat az ember, ilyen pontosan, belülről érezni valószínűleg sosem fogja azt, hogy mit jelent egy ilyen kapcsolatban élni. Hogy minden apró mozzanatban, jelentben benne van az egész hátborzongató dinamika. Mondanom sem kell, ez elég nagy dicséret volt tőle, hiszen az ő nárcisztikusakról szóló könyve gyakorlatilag már alapmű ebben a témában itthon. Szóval a lehető legjobb előolvasó jutott nekem…

– Ha már a formánál tartunk: két szál fut egymás mellett fejezetenként változva, a férfi és a női oldala ugyanannak a történetnek. Jó ez a kettősség: hogy egy eseménnyel kapcsolatban mennyire különbözni tud a szereplők narratívája.

– Párhuzamos valóságok ezek. Ezért is a cím: Léna és Péter között egy üvegfal van, de becsapós a dolog, hiszen ez azt az érzetet kelti bennük, mintha együtt lennének, látják is egymást, de valójában teljesen áthatolhatatlan ez a fal.

Lehetetlen elérniük a másikat. Léna is csak hosszú évek után kezd rádöbbenni – mert egy ilyen kapcsolatban a hasonló felismerésekhez sajnos mindig hosszú idő kell-, hogy tök felesleges állandóan megpróbálni elmagyarázni a nyilvánvalót a nárcisztikus másiknak,

kezdve onnan, hogy a fekete az fekete, nem fehér, és fordítva, és válaszokat keresni, hogy a másik miért bánik vele, úgy, ahogy, hogy gyakran miért hazudik még akkor is, amikor jobban járna az igazsággal. Nagyon nehéz eljutni arra pontra, hogy az ember elfogadja, hogy egyszerűen abba kell hagyni a magyarázkodást, a kérdésfeltevést, a megérteni akarást, mert nem fog célra vezetni. Persze ez csak akkor a helyes – és az egyetlen – megoldás, ha egy olyan komolyan személyiségzavaros emberrel állunk szemben, akinél nincs esély a fejlődésre, az önreflexióra, magyarul arra, hogy változni akarjon, és tudjon is. És ez megint iszonyú nehéz: eldönteni, hogy

ez melyik fajta kapcsolat, a menthető, vagy a menthetetlen? Olyan, ami nehéz, de érdemes akár vért izzadva is dolgozni érte, vagy olyan, ahol szó szerint életbevágó felismerni, hogy itt nincs értelme semmi küzdelemnek? Ahol, ha marad az ember, akkor csak lefelé vezet az út, a teljes széteséshez és megsemmisüléshez.

– A regényedben ez szépen megjelenik: azért menthetetlen a kapcsolat, mert ez a konkrét nárcisztikus nem változik. Sőt, ahogy rombolja a másik ember önbecsülését, az csak még sebezhetőbb lesz.

– Igen. Egyébként nincs olyan, hogy vegytiszta nárcisztikus, általában többféle személyiségzavar elegyéről van szó, másrészt ez is egy spektrum. Van olyan nárcisztikus, aki tud változni, van, aki nem is kártékony feltétlenül, aki nem rombol. Ha tényleg képes magán dolgozni és felismeri, hogy változnia kell, akkor segítséggel – ami általában hosszú évek kitartó terápiáját jelenti – ez sikerülhet is. De erről tényleg a szakemberek tudnak okosabbakat mondani.

– A súlyosan, patologikusan, személyiségzavaros, nárcisztikussal menthetetlen tehát a kapcsolat.

–Igen. Az általában menthetetlen.

– Ha spoiler nélkül beszélünk a regény végéről, annyit elmondhatunk, hogy az olvasó számára alsó hangon fojtogató lesz.

–Sokaknak épp reményt ad a vége. Azzal együtt, hogy nem úgy zárul, hogy Léna fogja magát, összecsomagol, elmegy és boldogan él Péter nélkül, amíg meg nem hal – hiszen az nem lenne életszerű. Éppen erről van szó: hogy ez sajnos nem így, nem ilyen egyszerűen működik, még akkor sem, ha sok-sok idő után eljut az ember a felismerésig, hogy ha marad, abba ő bizony végérvényesen tönkre fog menni. Pláne, ha gyerekek is vannak a képletben.

– A regény így végződik: "folyt köv", ami azt jelenti, hogy lesz folytatás?

– Igen, nagyon remélem. Hál' Istennek tényleg nagyon sokan várják.

– Annyit elárulhatsz, hogy szerinted a Lénának kábé mi a menekülési, gyógyulási lehetősége?

– Szerintem annyit érdemes tudni, hogy ezután jön csak számára a neheze, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy látszani kezd a fény az alagút végén. Már kifelé küzd, hogy kijusson a szabad levegőre.

– A szabad lélegzet olyan jó motívum, hogy drukkolok, Léna levegőt kap majd a folytatásban. Bárkiből lehet a te sugallatod szerint nárcisztikus áldozat? Mert e szerint a történet szerint igen is, meg nem is, mert kicsit azt is éreztem, hogy meglebegtetted a traumaismétlés motívumát is.

– Igen, ez is fontos aspektus. Szokták is kérdezni: vajon mindenki bele tud-e egy ilyen csapdába esni, illetve hogy bárkit bele lehet-e húzni. Szerintem behúzni szinte bárkit bele lehet azért, mert amint Lénáéknál is látszik: szinte mindig csodálatosan indulnak ezek a fajta kapcsolatok.

Péter, ha nem is feltétlenül tudatosan, csak valahogy mintha lenne egy ilyen hatodik érzéke, nagyon ügyesen le tudja tapogatni Léna legbelsőbb vágyait is, és az első pillanattól folyamatosan tálcán szállítja neki ezek beteljesítését, sőt még rá is tesz egy lapáttal. Csakhogy ugyanígy a gyenge pontjait is letapogatja, a sérüléseit.

Vagyis én azt gondolom, hogy szinte mindenkit be lehet csábítani egy ilyen sokat ígérő, álomszerű sztoriba, viszont ahhoz, hogy valaki ennyire mélyen beleragadjon, mint például Léna, és ne tudjon szabadulni, ahogy te is mondtad, kell a másik oldalon is egy megfelelő sérülés. Itt ugyanis nem az „igaz szerelem”, a szeretet a cement, nem én és te kapcsolódunk, hanem két trauma, sérülés akad egymásba elég durván, szinte szétszakíthatatlanul.

– Hogy azt kapom meg a másiktól, ami nekem mintázatilag a szükségletem, amit én hozok a saját anyagombólból. Ami azonban az áldozat hiánya, az közben egy betölthetetlen űr a nárcisztikus részéről, nem?

– Ez is két különböző kérdés: hogy a két ember hogyan választja ki egymást. Sokan azt gondolják, hogy egy bántalmazó olyan „áldozatot” választ magának, akit könnyű behúzni, vagyis aki eleve gyenge, bizonytalan, tehát akivel ezt meg lehet simán csinálni. De ez nem feltétlenül van így. Léna például egy szabad, magabiztos, népszerű csaj, amikor Péter megismeri őt.

Sokszor pont ez az izgalmas egy komolyabb nárcisztikusnak, mondjuk akár bántalmazónak, hiszen ő meg állandóan az alapvetően alacsony önértékelését próbálja felemelni, kompenzálni. Erre a legjobb módszer, ha egy „nagyvadat” sikerül becserkésznie…

Más kérdés – azaz pont, hogy ugyanaz - , hogy aztán épp az válik számára iszonyú ijesztővé, hogy az a vad nagy, pláne ahhoz képest, ahogy ő valójában saját magát látja, szóval muszáj lesz őt szisztematikusan „összetöpörítenie”, elvenni az önbecsülését, satöbbi.

– Léna anyja szerinted nárcisztikus? Úgy akartad megírni a figurát, hogy ott legyen ez a probléma a karakterben, vagy elkerülnéd a direkt diagnosztizálást? Hiszen sokan nem vagyunk pszichiáterek.

– Nem csak azért akartam, és akarom most is elkerülni a diagnosztizálást, mert sem én nem vagyok, sem az olvasók nagy része nem szakember, hanem mert – jó esetben - egy regénybe amúgy sem fér bele a direkt pszichologizálás. Nem gondolkodtam azon, hogy a Léna anyja kifejezetten nárcisztikus-e, de az érződik, hogy a problémának az anya-lánya kapcsolatban is ott van egy gyökere. Ebből is ered, hogy Léna nem tartja soha elég jónak magát, Péter pedig nagyon könnyen tudja használni vele szemben ezt a bizonytalanságát, mindig úgy fordítani a helyzeteket, hogy azokban végül Léna érezze magát hibásnak, és azt gondolja, hogy ő nem csinálta elég jól, ő nem figyelt eléggé. Hogy biztos ő nem szereti eléggé Pétert, pedig ez lenne a „kötelessége”.

– Miért döntöttél az egyes szám első személyű elbeszélés helyett a távolságtartóbb, legtöbbször egyes szám harmadik személyű elbeszélésforma mellett?

– Ezt el kellett dönteni. Dilemma volt. Adta volna magát, hogy egyes szám első legyen, hiszen az volt a cél, hogy belülről mesélje a sztoriját Péter és Léna is, hogy tényleg a fejükben járkáljunk. Aztán mégis az egyes szám harmadik mellett döntöttem, épp a furcsa kettősség-érzet miatt. Így kicsit el is tudja tartani magától az olvasó a történetet, miközben ő is nyakig benne van az egészben. Épp, ahogy Léna és Péter is – bár Péter kevésbé - próbál időnként kívülről ránézni önmagukra, miközben egyre inkább, és egyre menthetetlenebbül húzza lefele őket az örvény.

– Jót tesz neki, van benne valami ridegség is emiatt egyébként. A nárcisztikus kapcsolódásokban épp az üvegfal miatt, ahogy te elnevezted, mindig van valami erős nihilizmus. Az egyes szám harmadik miatt kicsit még thrillerszerű is lett.

– Sokan mondják ezt, pedig én először nem is gondoltam volna. Emlékszem, Gryllus Dorkának is ezt volt az első reakciója, amikor először olvasta a regényt, és megfogalmazódott benne, hogy ebből ő mindenképpen csinálni akar valamit: úristen ez, tiszta krimi!

- Mi az első red flag szerinted a sztoriban?

– Szerintem az első, amit Léna is érzékel, más, mint amit az olvasó, hiszen előtte sok mindent látunk Péter szempontjából, amiről Léna nem tud.

Például, hogy Péter már a megismerkedésük legelső mozzanatánál is hazudik. De fontos, hogy nem nettó gonoszságból teszi, egyszerűen azt gondolja, hogy megteheti és kész, azaz joga van hozzá, a saját boldogsága érdekében, hogy megkapja, amire vágyik. Ez is nagyon jellemző: ez az állandó „feljogosítottság”-tudat.

– És Lénának mi az első figyelmeztető jel, hogy személyiségzavarossal van dolga?

– Míg az olvasó sok mindent figyelmeztető jelnek láthat már a legelején, Léna ezeket sokáig nem veszi azoknak, vagy nem akarja. Sokan vagyunk így… Talán az első furcsaság, amit észrevesz, hogy Velencében, ahova a megismerkedésük után szinte azonnal elviszi őt Péter, hogy Péter kicsit átrendezte a bőröndjét, miközben ő a fürdőben volt. Mert szerinte Léna „nem praktikusan” pakol… Erre be is kapcsol Lénánál az önhibáztatás, és a másik felmentése: jaj, tényleg olyan bénán pakolok, és milyen cuki Péter, hogy ennyire figyel. Igaz, hogy egy pillanatra azért furán összeszorul a gyomra, de gyorsan el is hessenti az egészet. Sokszor igenis észreveszi az ember a jeleket, csak annyira működik az önigazolás, az illúzió megmentésére való törekvés, hogy az felülírja az egészséges éberséget.

Léna Velencében éppenséggel totál boldognak érzi magát, el sem hiszi, hogy van ilyen, hogy minden klappol, hogy itt ez a Péter, aki pontosan tudja, mire vágyik, aki okos, szórakoztató, férfias, gyöngéd, és őt, Lénát akarja a legjobban a világon.

Sőt, még a kezét is megkéri a világ egyik legromantikusabb városában… Ki akarna már az elején szétrombolni egy ilyen mesét egy-két bugyi miatt, ami átkerült a bőrönd egyik sarkából a másikba?! Mert ilyen apróságokkal indul az egész, amire könnyű legyinteni. Csak aztán szép lassan, szinte észrevétlenül sűrűsödnek meg, és lesznek egyre súlyosabbak a hasonló ügyek, de akkor már egész a mocsárban van az ember, és nagyon nehéz belőle kiszállni.

Kapcsolódó

„Ha valakitől azt hallod, hogy minden exe őrült, érdemes elgondolkodnod, hogy mibe őrültek bele” – Interjú Bánki György pszichiáterrel

Divat mostanában a narcisztikus jelző. Az elismert pszichiáter többek közt arról mesél, miként működik ez a személyiségzavar.

– Jól megrajzoltad a nárcisztikus bántalmazás skáláját: verbális abúzus, csönddel verés. Zsarolás, rejtett zsarolás, manipuláció, gas lighting - van itt minden. Melyik rész volt a legintenzívebb élmény számodra, aminek úgy kellett nekiveselkedni, hogy érezted, ez valódi írói kihívás?

– Talán a vége felé a karácsonyi jelenet. Amikor a gyerekek kerülnek egy ilyen sztori kellős közepébe, és eszközzé válnak, az borzalmas.

- Átérezhető olvasóként a női oldal, és a férfi oldal is. Ami ijesztő is: mert amikor az ember így belelát ebbe a nagy sötétségbe, megriad. Ugyanakkor nem fekete-fehér a bántalmazó lelke sem, nála ott is van egy trauma, az eltaszítottságtól való félelem.

- Nagyon szerettem volna, hogy ha amellett, hogy persze riasztó is, amit Péterből látunk, az is átjön, hogy ő nem egy nettó sátáni figura, aki baromira élvezi, hogy a legtalálékonyabb módokon kínozza Lénát. Nem élvezi, sőt, legalább annyira szenved, mint Léna, csak másképpen. Persze ez egyáltalán nem menti fel a felelősség alól.

- A segítő szándék is érződik az irodalmiság mögött: hogy szeretnél rámutatni, van ilyen, és hogy miért veszélyes.

- Eredetileg én tényleg csak egy jó regényt akartam írni, a direkt segítő funkció nem is nagyon merült fel bennem. A megjelenés után először fura is volt, hogy mennyi olyan reakció érkezik, ami tényleg csak a problematikára fókuszál, és arra, hogy mit jelentett az illetőnek a saját életében ez a történet. Azt is mondták már sokan, hogy olvasás közben fizikai rosszullétet éreztek, és néha kicsit le kellett tenniük a könyvet, hogy lélegzethez jussanak. Ez nyilván attól is függ, hogy ki mennyire érintett, és hogy miként. Azt írta valaki, hogy olyan érzése volt, mintha Léna és Péter egy egyre őrültebben száguldó autóban ülne, és az lenne a tét, hogy meg tudnak-e állni, vagy Léna ki tud-e szállni, mielőtt az előttük lévő betonfalba csapódnak. De az az érdekes, hogy egyre inkább úgy tűnik, sokkal többen tudnak ehhez a történethez, témához kapcsolódni, mint gondolnánk. Így vagy úgy szinte mindenki…

- A regény vége felé Péter ír egy levelet Lénának, egy őszinte, bocsánatkérő levelet, amit kitöröl, és ír helyette egy manipulatív, teljesen más verziót. Ez egy egyik nagyon pontos megjelenése a nárcisztikus manipulációnak.

- Van ilyen. Hogy pillanatokra őszinte, reflektív, megnyílik… aztán bezár. Aztán fél óra múlva, ha visszautalsz rá, és azt mondod neki, olyan jó, hogy elmondtad ezt, ő visszakérdez, hogy: Mit? Mintha nem is történt volna meg. És tényleg el is múlik belőle az érzés. Egy másik személyiség darabkája kinyílik, majd bezárul, nincs összeköttetés. Mint egy sziget.

- Nem derült ki számomra egyértelműen a regényből, de lehet, hogy ez szándékos, hogy a nárcisztikus képes-e valódi szeretetre vagy nem. Valódira, tehát a feltétel nélkülire.

- Ez tényleg központi kérdés, egyfajta rejtett központi kérdése a regénynek. És tulajdonképpen nem is tudom, hogy válasz születik-e rá, Mert egy ilyen kapcsolati dinamikában, sok minden érthetetlen. Az ember csak azt kérdezgeti folyton: de miért?!

Lénában is egyre gyakrabban és kétségbeejtőbben fogalmazódik meg ez a kérdés: hogy szerethet engem, miközben ilyeneket csinál velem?! Mert a bántások után persze jönnek a nagy bocsánatkérések.

Péter is gyakran mondogatja Lénának könnyes szemmel, hogy mennyire szereti őt, és nincs fontosabb ember számára az életben. És Léna ezt el akarja hinni, hogy valahogy racionalizálja ezt az őrületet. Hogy túlélje. És persze azért, hogy igazolja magát is, hogy miért marad benne. Mert legbelül minden ilyen kapcsolatba ragadt áldozat tudja, hogy ha azt mondja, vége, akkor jön csak a neheze. Ráadásul addigra valószínűleg már el is hitte, amit a másik folyamatosan el akart hitetni vele: hogy ő lényegében senki és semmi, hogy egyedül alkalmatlan az életre. Léna is közel van hozzá, hogy elhiggye ezt Péternek. De nagyon nehéz leszoknunk arról is, hogy válaszokat akarjunk kapni, hiszen az egy teljesen normális emberi törekvés, hogy össze szeretnénk rakni a képet. Léna is szinte már mániákusan teszi fel magának a végén a kérdést: ez az ember gonosz, vagy „csak” beteg?! A barátnője adja meg a választ: tökmindegy. Mert ha a hátadba vágja a kést, ugyanúgy el fogsz vérezni.

- A végén azt kell megérteni, hogy nem fogod megérteni.

- Igen. De általában hosszú vezet idáig. És ne legyenek illúzióink: ennek a hosszú útnak a végén, egy ilyen romboló kapcsolatban a mocsár mélyén már mindkét fél kapálódzik, rombol és bánt. Az áldozat is. Akkor is, ha világos, hogy ki itt a bántalmazó, és ki a bántalmazott. Szóval az ilyesmit mindenképp jobb abbahagyni, amíg nem késő, akkor is, ha félelmetes, és baromi nehéz. És nem kell szégyellni segítséget kérni hozzá.

- Az Üvegfal után új könyved is megjelent nemrég, Beűzetés a Paradicsomba címmel . Miért és kiknek ajánlanád, miért különleges és miért vagy rá különösen büszke? Nekem az a gyanúm, h továbbmész az érzékenyítés vonalon Nekem az a gyanúm, h továbbmész az érzékenyítés vonalon.

- Én erre könyvre nagyon büszke vagyok, sok év munkáját fogja össze, sok olyan igaz, fontos, hús-vér emberi történetet, amelyek mellett legtöbben elmennénk. Pedig minden egyes történetben, sorsban benne vagyunk valahogy mi is. Azt hiszem, ezekhez az igaz mesékhez – nem véletlenül ez a kötet alcíme – ugyanúgy mind tudunk így vagy úgy kapcsolódni, ahogy az Üvegfalhoz is. Nekem az az egyik mániám a sok közül, hogy ma, amikor minden értelemben a túlélésért küzdünk, és ebben az őrülten pörgő mókuskerékben egyszerűen nincs kapacitásunk, energiánk arra, hogy úgy igazán figyeljünk egymásra és magunkra, és ettől mind valamiféle magányosság érzéssel is küzdünk, iszonyú fontos valahogy rávilágítani, hogy igenis van kapocs köztünk. Hogy nem vagyunk egyedül. Csak tudatosan ki kell nyitni a szemünk és szívünk kicsit jobban.

A Beűzetés a Paradicsomba következő irodalmi eseménye 2022 december 6-án lesz a Lóvasúton.

Egy nehéz, de jó döntés

Orát azonban a színészet is érdekelte, és ebben is tehetségesnek bizonyult. 14 évesen kapta meg az első szerepeit, miután egy helyi vidámparkban éneklés közben felfedezte őt a svéd zenei producer és dalszerző, Martin Terefe. Pár évvel később, amikor Terefe a stúdiójában járt, összefutott a brit énekessel, Craig Daviddel, ami oda vezetett, hogy Rita lett David egyik háttérénekese.

Sőt, őt választották ki mindössze 19 évesen arra, hogy képviselje az Egyesült Királyságot a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon, ám Rita elutasította az ajánlatot. „Olyan fiatalon ez egy elég nehéz döntés volt.

Még tinédzser voltam, és nagyon éhes a sikerre. De abban a pillanatban úgy éreztem: hű, biztos, hogy ez az én nagy esélyem? Majd úgy döntöttem, nem vállalom... Azt akartam, hogy lemezkiadók szerződtessenek, és igazi művész lehessek.” Az intuíciójára (és leendő menedzsere, Sarah Stennett tanácsára) hallgatott, és abszolút megérte: szinte azonnal öt albumra szóló szerződést kötött Jay-Z lemezkiadójával, a Roc Nationnel.

A világ tetején

A dolgok 2012-ben indultak be igazán, amikor Daniel Stein, azaz DJ Fresh, a brit producer meglátta Orát a Roc Nation promóciós videójában. Kiderült, hogy énekesnőt keresett a Hot Right Now című dalához. Ora csatlakozott a projekthez, és így meglett az első slágere az Egyesült Királyságban. A dal ráadásszámként szerepelt a debütáló albumán, az Orán is, amely végül szintén abban az évben jelent meg. A lemez az Egyesült Királyság eladási listájának első helyén debütált, és Ora karrierje rendesen beindult.

Azóta olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Iggy Azalea, Drake, Ed Sheeran, Charles Hamilton és Liam Payne, illetve olyan filmekben vállalt szerepeket többek között, mint a Harry Potter és az azkabani fogoly (csak statisztaként tűnt fel a háttérben), a Halálos iramban 6, A szürke ötven árnyalata-filmek (Christian Grey húgát, Miát játszotta), a Mélyütés, a Pokémon – Pikachu, a detektív, az Utódok – Vörösök felemelkedése, az Ólomkatona vagy a Túl sok című idei sorozat, amiben önmagát alakította. De fellépett Barack Obama volt amerikai elnök előtt, Teréz anya pápai szentté avatásán a Vatikánban, az Oscar-gálán és a koszovói függetlenség 10. évfordulójának ünnepségén is. Kinevezték őt az UNICEF brit nagykövetévé és Koszovó tiszteletbeli nagykövetévé, ami szerinte azt jelenti, hogy: „Fel kell tennem az országomat a térképre, és meg kell győznöm az embereket, hogy ez is egy gyönyörű hely, és érdemes meglátogatni.” Annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt lemondott az Eurovízióról, végül karriert épített ki a tévés tehetségkutató műsorokban is, mivel benne volt a The Voice-ban, az X-Faktorban, a The Masked Singerben és az America’s Next Top Modelben is.

Eddig három stúdióalbumot adott ki, az Orát 2012-ben, a Phoenixet 2018-ban, a You & I-t pedig 2023-ban. A legutóbbi zenei turnéját még a Covid előtt, 2019-ben tartotta, mostanában pedig inkább a színészkedésre koncentrál, mivel több filmje is készül.

A He Bled Neon című akció-thrillerben például Paul Wesley-vel (Vámpírnaplók) és Josh Hollowayjel (Lost – Eltűntek) játszik majd együtt, a Voltron című, Rawson Marshall Thurber (Családi üzelmek, Központi hírszerzés, Felhőkarcoló) által rendezett sci-fi-fantasyben egyenesen Superman, azaz Henry Cavill partnere lesz (ez a két film már utómunkálati fázisban van), jelenleg pedig a Viqueens című animációs filmet készíti, pontosabban abban lesz az egyik főszereplő, Hedvig szinkronhangja

Fordított szerepek

Ora egyébként spirituálisnak tartja magát, de vallásosnak nem, természetesen beszél albánul, és hatalmas rajongója az angol Manchester City futballklubnak.

2013-ban jött össze a skót DJ-vel, Calvin Harrisszel, akivel 2014 júniusáig járt. Majd 2016-ban az amerikai zenész Andrew Watt rabolta el a szívét, akivel három évig volt együtt, 2019 októberéig, igaz, volt közben egy kb. négy hónapos mosolyszünet. 2021-ben azonban jött a nagy szerelem, méghozzá a nála 15 évvel idősebb, Oscar-díjas új-zélandi filmrendező, Taika Waititi (aki olyan filmeket készített többek között, mint a Hétköznapi vámpírok, a Vademberek hajszája, a Jojo nyuszi, A győztes gól, valamint a Thor: Ragnarök és a Thor: Szerelem és mennydörgés) személyében. 2022 augusztusában házasodtak össze, és jelenleg Los Angelesben élnek.

Mint kiderült, egy rögtönzött szertartás keretében kötötték össze az életüket, amit mindössze két hét alatt szerveztek meg. Ez azután történt, hogy az énekesnő egy Palm Springs-i kirándulásuk során feltette a nagy kérdést a szerelmének. „Megkérte a kezemet, én pedig rögtön igent mondtam” – mesélte Waititi.

A villámceremóniára a saját Los Angeles-i otthonukban került sor, amelyen mindössze nyolc ember vett részt, csak a legközelebbi barátok és családtagok, valamint a külföldön élő szülők Zoomon keresztül. A menyasszony három különböző ruhát viselt, amiket az ismert divattervező, Tom Ford álmodott meg. Ritát a nővére, Elena kísérte az oltárhoz, a szertartás után pedig, immár friss házasokként az egyik barátjuk házába mentek ünnepelni, ahol többek között egy Elvis-imitátorral lepték meg őket.

Tiniként csacsacsabajnok volt és bandavezér, egész életében rosszul látott, és imádta a szappanoperákat – 45 érdekesség Bruce Lee-ről, aki ma lenne 85 éves

Mindössze 32 évet élt, és mégis minden idők legnagyobb harcművészei közt tartják számon. Persze ő sem volt egyszerű ember…

Szöllőskei Gábor / Fotó: Sunset Boulevard/Contributor/Getty Images - szmo.hu
2025. november 27.

1. Egyszer egy olyan gyors rúgást hajtott végre, hogy a film vágóinak le kellett lassítaniuk a jelenetet, mert attól tartottak, hogy a nézők úgy érzik majd, hogy fel van gyorsítva a verekedés.

2. Képes volt fekvőtámaszokat végezni egy 113 kg-os férfival a hátán, illetve csupán egy ujjal is tudott fekvőtámaszozni.

3. Folyékonyan beszélt kantoni, japán, mandarin és angol nyelven.

4. Lee Jun Fan Yuen Kam néven született San Franciscóban, a sárkány évében (1940), ráadásul a sárkány órájában (6:00 és 8:00 között), 3 éves korában költözött vissza a családja Hongkongba.

5. Legnehezebb korában is csupán 73 kg volt a súlya.

6. 1958-ban 100 dollárral a zsebében Seattle-be költözött. Az Egyesült Államokba tartó hajóúton extra pénzt keresett azzal, hogy első osztályú utasoknak csacsacsát tanított.

7. Kiváló táncos és hongkongi csacsacsabajnok volt.

8. Iskolásként arról volt ismert, hogy állandóan bajba keveredett, és szeretett verekedni. Ezért 19 éves korában a családja az Egyesült Államokba küldte, attól tartva, hogy Hongkong utcáin le fogják tartóztatni. Amerikában aztán az energiáját szervezett küzdelmekbe és a harcművészetekbe fektette.

9. Elsajátította az „egy hüvelykes ütés” nevű technikát, amellyel pusztító erejű ütést tudott mérni, miközben az ökle mindössze egy hüvelyk (2,54 cm) távolságot tett meg, mielőtt eltalálta az ellenfelét.

10. Amikor 2003-ban megtalálták Elvis Presley és Ed Parker befejezetlen harcművészeti filmjét, a New Gladiatorst, vele együtt rábukkantak egy 20 perces felvételre is, amelyen Lee a ’60-as évek közepén egy harcművészeti bemutatón demonstrálja tudását.

11. Fiatalon kezdte. 13 évesen nemcsak harcművészetet kezdett tanulni, hanem gyerekszínész is volt, és több mint 20 hongkongi filmben szerepelt, mielőtt 18 évesen az Egyesült Államokba költözött. Első filmszerepét mindössze 3 hónapos korában kapta.

12. A hongkongi kaszkadőr, Phillip Ko szerint Lee-t kihívta A sárkány közbelép (1973) című film egyik statisztája, aki azt állította, hogy Lee csaló. Bruce dühös lett, és elfogadta a kihívást, hogy bebizonyítsa, hiteles a harcművészete. A film forgatásán zajló küzdelem mindössze 30 másodpercig tartott, Lee egy sor egyenes ütés mért az arcra, alacsony rúgásokat a sípcsontra, a térdre és a combra, majd végül a falhoz szorította a fickót, megragadta a haját, és hátrafogta a karjait. Lee a bunyó után nem rúgta ki a statisztát, hanem azt mondta neki, hogy menjen vissza dolgozni.

13. Kifejlesztett egy trükköt, amellyel megmutathatta gyorsaságát: valaki egy érmét tartott a kezében, majd bezárta a tenyerét, Lee azonban közben elvette tőle az érmét, sőt, akár ki is cserélte azt egy másikra.

14. Híres harcművészeti tanítványai között volt George Lazenby, Kareem Abdul-Jabbar, John Saxon, Steve McQueen, James Coburn, Roman Polanski és Sharon Tate is.

15. Az általa kifejlesztett harcművészeti stílus, a jeet june do kidolgozása részben az ő iskolájában történt incidensből fakadt. Egy rivális harcművész párbajra hívta ki őt, mert Lee úgy döntött, hogy nem kínai diákokat is tanít. Lee elfogadta a kihívást, és megnyerte a párbajt, de később úgy gondolta, hogy a harc túl sokáig tartott, mert a technikája túl merev volt. Ezért úgy döntött, kidolgoz egy jobb rendszert, amelynél a praktikusságon és a rugalmasságon van a hangsúly.

16. Jackie Chant véletlenül arcon ütötte egy nuncsakuval A sárkány közbelép forgatása közben. Chan állítása szerint az volt az egyik legfájdalmasabb sérülés, amit a karrierje során elszenvedett.

17. Az 1973-ban bekövetkezett hirtelen halála sok szakértő szerint rendkívül bizarr körülmények között történt. Sokan azt állították, hogy ez az Oni (japán démonok, gonosz szellemek) műve volt, míg mások szerint megátkozták. Voltak, akik szerint megmérgezték. A Lee-átok elmélete átterjedt a fia, Brandon Lee szintén korai, tragikus halálára is, akit 1993-ban egy éles lőszer talált el véletlenül A holló (1994) forgatása közben.

18. Valójában agyi ödéma következtében hunyt el Hongkongban, mindössze 32 évesen.

19. 1964-ben a híres fodrász, Jay Sebring fedezte fel őt a Long Beach Karate Championships versenyen. Sebring egyik híres ügyfelének, a producer és színész William Doziernek mesélt a fiatal, tehetséges harcművészről, aki azonnal felvette a kapcsolatot Lee-vel. A többi már történelem.

20. A magánórái iránti kereslet olyan nagyra nőtt, hogy az óradíja 275 dollárra emelkedett.

21. Tinédzserkorában bandavezér volt. A bandája a Junction Street tigrisei néven volt ismert.

22. Miután 1961-ben elvégezte a seattle-i Edison Technical Schoolt, beiratkozott a Washingtoni Egyetemre, ahol filozófiát hallgatott. Szerette a versírást is, ugyanakkor tanult biomechanikát, bokszot, vívást, táplálkozástudományt, és önsegítő könyveket is írt. Úgynevezett multitálentum.

23. Lee mestere 1954 és 1957 között Yip Man, 1957 és 1958 között pedig Wong Shun-Leung volt.

24. Mielőtt filmsztárként nagy sikert aratott volna, gyakran edzett a harcművészetek világának legnagyobb sztárjaival, akik közül sokan később maguk is hírességgé váltak, például a karate-világbajnok Chuck Norris. A pletykák ellenére Lee soha nem volt Norris tanára. Együtt edzettek, gyakran cseréltek technikákat és ötleteket, de nem volt köztük tanár-diák viszony.

25. Apja, Hoi-Chuen Lee (született 1901 februárjában, meghalt 1965. február 8-án) népszerű színész volt, és Brandon Lee születése után nyolc nappal halt meg.

26. Villámgyors reakciói és precizitása ellenére Bruce valójában eléggé rosszul látott. Majdnem egész életében szemüveget viselt, és az elsők között volt, akik kipróbálták a kontaktlencséket.

27. 1965-ben Oaklandben kiütötte Wong Jack-Mant egy korlátok nélküli kihívásos mérkőzésen. Ez volt Lee utolsó hivatalos mérkőzése. Három percig tartott.

28. Első és egyetlen találkozásán A sárkány közbelép zeneszerzőjével, Lalo Schifrinnel, Lee elmondta neki, hogy gyakran a Mission: Impossible témájára edz.

29. Lee 65. születésnapjának alkalmából (2005. november 27.) Hongkongban felavatták Bruce Lee félmeztelen, harcművészeti testtartásban álló bronzszobrát, ezzel hivatalosan is elindítva a Bruce Lee-fesztivált, amely egy héten át tartott.

30. Első nagy amerikai projektje Kato szerepe volt a The Green Hornet (1966) című tévésorozatban. Később azzal viccelődött, hogy azért kapta meg ezt a szerepet, mert ő volt az egyetlen keleti színész, aki helyesen ki tudta ejteni a főszereplő nevét (Britt Reid).

31. 1963 nyarán egy Linda Emery nevű fiatal nő kezdett el kungfuórákat venni Lee-től Seattle-ben. Egyik nap az óra után Bruce randira hívta Lindát. Egy évvel később Bruce és Linda összeházasodtak, annak ellenére, hogy tudták, a szüleik és a társadalom nem fogja jóváhagyni a házasságukat az eltérő rasszuk miatt.

32. Nagy rajongója volt a szappanoperáknak, és azt mondták, ha kihagyott egy epizódot a General Hospital című kórházas sorozatból, akkor napokig rosszkedvű volt.

33. Hirtelen halála után a washingtoni Seattle-ben található Lake View temetőben helyezték végső nyugalomra.

34. Gyakran tisztelegnek előtte videójátékokban. A Mortal Kombatben Liu Kang karaktere egyértelmű homázs, míg a Super Street Fighter II-ben megjelent Fei Long nevű karakter is mind külsőre, mind harci stílusában kísértetiesen hasonlított Lee-re.

35. Miután kijelentette, hogy új harcművészetet talált fel, Lee-t kiállították egy korábbi karatebajnok ellen, hogy bizonyítsa állítását. Lee nem zavartatta magát, és kijelentette, nemcsak legyőzi a kihívót, hanem ezt egy percen belül teszi meg. 58 másodperc alatt sikerült neki.

36. Utolsó filmje, a Halálos játszma (1978), volt az első filmje, amelyet hanggal forgattak, ellentétben a korábbi filmjeivel, amiket hang nélkül rögzítettek, és később szinkronizálták a színészek. A Halálos játszmát azonban Lee már nem láthatta, csak a halála után öt évvel mutatták be a mozikban.

37. Az 1973. július 25-én tartott temetésén a koporsót Steve McQueen, James Coburn, Chuck Norris, George Lazenby, Dan Inosanto, Peter Chin, Taky Kimura és Lee testvére, Robert vitte.

38. Bruce Lee-t a Houston Boxing Hall of Fame a valaha volt legnagyobb filmes harcosnak választotta.

39. A legenda szerint ő találta ki a Kung Fu (1972) című sorozat koncepcióját, és ő is akart benne szerepelni. A tévécsatorna azonban meggondolta magát, nem szerettek volna ázsiai színészt a főszerepre, így azt David Carradine-ra bízták. Lee nagyon fel volt háborodva emiatt, főleg, mert Carradine nem rendelkezett harcművészeti képzettséggel.;

40. James Coburnnel közösen írta A legyőzhetetlen (1978) forgatókönyvét azzal a szándékkal, hogy ő is szerepel majd benne. Sőt, Svájcban találkozott is Roman Polanskival, abban a reményben, hogy ő rendezi majd a filmet. A halála után a szerepét David Carradine kapta meg…

41. A halála előtt eredetileg a James Bond-színész, George Lazenby mellett játszott volna egy filmben, amelynek az lett volna a szlogenje, hogy „Lee, Lazenby, Bruce vs. Bond”.

42. Bruce nővére, Chau-Yun Lee elmondta, hogy már gyerekszínészként is nagyon profi és perfekcionista volt. A színészi munkájával megkeresett pénzt arra használta, hogy ajándékokat vegyen a családjának, köztük egy ékszerdobozt, amit a nővére meg is őrzött.

43. A sárkány közbelép forgatásán, hogy bemutassa oldalrúgását színésztársának, John Saxonnak, Lee megkérte, hogy tartson egy párnát, majd úgy rúgta meg, hogy Saxon a mögötte lévő székre repült, amit Lee gondosan odahelyezett előtte. Azonban meglepetésére a szék Saxon súlya alatt összerogyott.

44. 1993. április 28-án posztumusz csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a 6933 Hollywood Boulevard címen.

45. 2005-ben felavatták a bronzszobrát a bosznia-hercegovinai kisvárosban, Mostarban. Bruce-t más jelöltekkel szemben választották ki, köztük a pápával és Gandhival, miután egy lakossági szavazáson kiderült, hogy Bruce Lee az egyetlen, akit mindenki tisztel, mint a „szolidaritás szimbólumát”.

KÖVESS MINKET: