Hogy éltük túl a gyerekkorunkat?
Időutazásra, nosztalgiázásra hívunk titeket. Milyen volt a "régi szép idő"? Hogy élték meg az akkori gyerekek és szülők azt a korszakot? Igaz, hogy ma már más világ van, mások a mai szülők, de azért akad, ami hasonlít :) Persze felesleges összehasonlítani a mai szülőket az akkoriakkal (hiába kapták ezt a nevelést), mindegyik generáció másképp neveli a gyerekeit, ez mindig is így volt. Azzal pedig mi sem értünk egyet, hogy a tanár veri a gyerekünket, és az rendben van. Nincs rendben, ahogy nem volt rendben 30 éve sem. Szóval nosztalgiázás indul, de nem baj, ha nem értetek egyet vele...
1.
És meg is ettük a tízórait, mert nem volt más. A második óra utáni hosszú szünetben az osztályterem kolbászillatot kapott és a padokon ülve, beszélgetve ettük a tízórait. Néha csereberéltünk, de csak az osztály menőbb gyerekei merték. A többiek féltek, hogy fejmosást kapnak, ha ez otthon kiderül.
2.
Sőt, a térdünk MINDIG plezúros volt, amire anyánk nem kent semmiféle fertőtlenítő, aloe verás trutyit, mert letudta az egészet azzal, hogy összecsapta a tenyerét és azt mondta: túléled, gyerekem.
3.
És hogy utáltuk ezt.. de nem tehettünk róla: a csokifagyi, a lekvár, vagy a bögre tej nyomai mindig ott voltak a képünkön.
4.
És nem rettegett a tanár sem, hogy mi lesz, ha kiderül. Ha kiderült, apuka kezet fogott a pedagógussal és vállon veregette. Senki nem került börtönbe, és az a veszély sem fenyegette a tanárt, hogy másnap már nincs munkahelye.
5.
Mert nem tartozott másra.
6.
Manapság, osztálykirándulás előtt, nekem alá kell írnom egy papírt, hogy a gyerekem nem fog belepottyanni a tóba. Szerintem ha tópartra mennek, akkor belepottyan. Csak mert ott a tó. De nem pottyan, mert osztálykiránduláson a gyerekek wifi után futkosnak a szálláshelyen és azzal elmegy a kirándulásra szánt idő.
7.
Volt viszont bevásárlókosár fémből, amit cipelhettünk. Anya ment elöl a boltban, mi meg vittük utána a kosarat, másfél méterre a nyomában. A jutalom sportszeletért mindig megdolgoztunk.
8.
És alig várjuk az osztálytalálkozókat, ahol újra és újra elmesélhetjük a sztorikat róluk.
9.
Vasárnap délután mi Ida néniékhez jártunk, aki anyám barátnője volt. Az ő két lánya, meg én a házuk melletti játszótéren ültünk a hintán, míg anyám és Ida néni a lakás konyhájában palacsintát sütött nekünk. Ida néni férje, Laci bácsi pedig a nappaliban olvasta a Népsportot, miközben cigarettázott.
10.
Nem is tudtuk, hogy vannak jó, jobb, legjobb sulik. A másik sulinak maximum az épülete volt vonzó csak azért, mert picit más volt, mint a miénk.
11.
Pontosabban szülői és fogadóóra előtt azon paráztam, anyám észreveszi-e az ellenőrzőmben a dátumot, mert magamtól soha nem mondtam el neki a fogadóórákat. Észrevette. Mindig.
12.
Mosogatni meg hétvégén csirkecombot panírozni: nekem ez volt a házimunkám anno.
13.
Sőt, a szülinapi zsúrok az ünnepelt lakásában voltak, nem egy étteremben, amit három órára lehet kibérelni.
14.
A gyereket sem sajnálta senki, mert gyerek: mikor másszon fára, ha nem tízévesen? Nyolcvan évesen már nem fog.
Még több képért KATT ide..
Forrás: bouvet.cafeblog.
Ha tetszett az összeállítás, oszd meg másokkal is!