KULT
A Rovatból

Fábry az új estjéről: „Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet”

Fábry Sándor több évnyi kihagyás után tér vissza önállló esttel a színpadra, de beszélgettünk a Karinthy-gyűrűről, és elárulta, ki a miniszterelnök kedvenc humoristája.

Link másolása

Fábry Sándor közismerten ritkán ad interjút. Régóta nógattam én is, de annak ellenére, hogy egy híján 25 éve dolgozunk együtt, csak most állt kötélnek.

– Ha jól számolom, idén tíz éves a köztévén futó Fábry.

– Tíz éves. És az emberek még mindig nem tudják, hogy vagyunk. Rengeteg nézőt vesztettünk, mert nem kapunk semmiféle propagandatámogatást.

Egyébként most nyári szünetre készülünk. Már a szeptemberi első adást is felvettük. Kicsit száműzetésbe vonultunk, ugyanis a Hungexpo területén kellett felvenni ezeket az adásokat, ahol számomra kicsit alacsonyabb komfortfokozatra kellett lépnem.

Például ott az öltözőmhöz nem volt fürdőszoba, de még egy mosdó sem.

De aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan fontos, a lényeg, hogy menjen a műsor.

Ősztől folytatjuk.

– Emlékszem, amikor indult az Esti Showder, ugyanitt ültünk Leányfalun, ennél az asztalnál, az akkori gegcsapattal, és azt mondtad, örülsz, ha két-három évig menni fog a show.

– Még egy évet sem gondoltam.

– Ennek már 24 éve, és még mindig van Fábry-show, ha a címe meg is változott közben.

– És végre az MTVA vezetősége a 200. adás alkalmából egy gratuláló levélre ragadtatta magát.

– A show-t és a Rádiókabarét is te magad gyártod. Nem volt fura producerré válni?

– Producernek lenni nem olyan nagy ördöngösség. Jó embereket kell választani, egy rendes könyvelőt, egy jó szerkesztőt, és akkor mennek a dolgok.

Amikor megkerestek, hogy vállaljam a Rádiókabaré készítését, egy feltételem volt: a vendégeket és a szereplőket illetően semmilyen politikai szempont ne érvényesüljön.

A szélsőbaltól a szolid jobbik mindenfajta résztvevői vannak a Rádiókabarénak, és ez így van jól.

A miniszterelnök úr kedvenc humoristája egyébként Bach Szilvia, aki nem éppen a konzervatizmusáról ismert.

Sajnos a tévéműsorról ugyanez már nem mondható el, ott előre egyeztetni kell a vendégeket.

– A Karinthy-gyűrű valaha a Rádiókabaré díja volt. Ehhez képest az utóbbi években meglehetősen sajátos irányt vett a sorsa. Te magad is gyűrűs vagy, hogy értékeled a történteket?

– Az utóbbi években teljesen érthetetlen okokból, erőszakkal elvették tőlünk ezt a díjat.

Kétségtelen, hogy ez egy ortodox kommunista, Marton Frigyes által alapított díj, de könyörgöm, a Kossuth-díjat is a Rákosi-korszakban alapították, mégis tovább hagyományozódott.

A Karinthy-gyűrű eredeti kiírása úgy szólt, a rádió vezetősége dönti el, ki az, aki az előző évben a Rádiókabaréban nyújtott teljesítménye alapján a legméltóbb rá.

Most már nem is mi adjuk át, nem is mi javasoljuk. Megkapta például Scherer Péter, aki bármilyen kiváló színész, talán életében egyszer sem szerepelt a Rádiókabaréban. Megkapta Szőke András is, ami nem baj, de a kabaréban ő sem szerepelt. Bach Szilviának viszont, akinek évek óta szeretnék Karinthy-gyűrűt adni, nem tudok.

– Búvárkodtam a neten, az utolsó interjú, amit találtam, az önkormányzati választás után készült veled, tehát a Covid előtt. Adja tehát magát a kérdés, Te hogy vészelted át az azóta eltelt 2 és fél évet?

– Az, hogy igyekeztem kevesebbet szerepelni, nem függ össze a Coviddal. Egy idő után elterjedt, hogy nem adok interjút, ami igaz is, és így nem is kerestek sokan.

Egyszerűen úgy éreztem, nincs kedvem megszólalni, főleg politizálni. Elmondtam magamról mindent. A karácsony estéinket egy ország tudja betéve, kicsit elegem volt magamból, ha szabad így fogalmaznom.

Azt, hogy külön politikai szerepet vállaljak, végképp nem tartottam feladatomnak.

Rá kellett döbbennem, hogy a politika az nem értelmiségi műfaj.

Más a természete az értelmiségi létnek, mint a politizálás.

Például Márki-Zay nyilatkozik, hogy küldünk fegyvereket Ukrajnába, HA a NATO is küld. Ezt a második félmondatot szépen levágják, és a tömeg máris szörnyülködik, hogy ezek háborút akarnak, ami pedig nyilvánvalóan nem igaz.

Természetesen örülök annak a választási eredménynek, ami kialakult, de nem vesztettem el kritikus szemléletemet.

A Covidnak két hozadéka volt. Az egyik, hogy elkezdtem egy kis memoárfélét, amely a saját eszmélésemtől indul, és ha lehetek egy kicsit nagyképű, Bereményi Géza Magyar Copperfieldje is hatott rám, bár persze irodalmilag semmiképp nem hasonlítanám magamat Gézához.

A másik hozadék: három éve jelent meg Máriás Bélával közös könyvünk, az Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára, amiben százegynéhány kép található, ezekhez írtam én szövegeket.

Ebből a könyvből írtam most egy darabot, aminek majdnem két évig kerestük a helyét.

Megtalálható benne sok minden, ami külön-külön már volt, de így együtt még nem. Összművészeti őrület, ha úgy tetszik, egy dadaista revü, ami végül az Akváriumban kapott helyet. Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet.

A darabot úgy kell elképzelni, hogy egy óriási ledfalon megjelennek dr. Máriás művei, én pedig a tőlem megszokott magas művészi fokon beszélek róluk, illetve mindig történik valami.

– Például?

– Van, hogy két szereplő „lelép” a ledfalról és táncol – ez konkrétan a Lenin és tanítványai című kép, ahol mindenkinek van egy kis kecskeszakálla, mert Lenin feltalált egy haj- és szőrnövesztőt.

Amikor kilépnek, egy Csajkovszkij-balettrészletet ad elő a Varidance, Vári Bertalan csapata, és feltűnik Szőke András is, akit csak úgy hívok, a taliándörögdi Nurejev.

A gyönyörű Váci Eszter és kvartettje adja a zenei hátteret. Eléneklik Sztálin kedvenc dalát, a Sulikót grúzul, de van ezen kívül Csoko-csoko-csokoládé, és „Kvantanamera”, amire Szőke szintén csodálatos táncprodukciót mutat be.

Két nagyszerű színész segíti még a vállalkozást, Tóth Jocó és Friedenthal Zoltán. Friedenthal úrra Pintér Bélánál figyeltem fel, Tóth Jocót pedig régóta ismerem. Lesz látvány, humor, zene.

– Ha már mindenkit felsorolunk, ne hagyjuk ki Bozó Andreát se.

– A csodálatos Bozó Andrea Madonnát fogja alakítani, aki elmegy Varga Imréhez, hogy szobrot készíttessen magáról.

És még egy jó hír: csatlakozik hozzánk Nagy Kriszta Tereskova is, aki a Tereskova Bajkonúrban, az Illatos a pinám, illetve a Dióskalács című kultikus számait adja majd elő.

Úgy gondoljuk, ezek a számok előnyösen simulnának bele a NER kissé ingerszegény rendszerébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: