KULT
A Rovatból

Akik elhozták nekünk a nyugati progresszív rockot – Steve Winwood és Jack Bruce születésnapjára

Nemcsak az angolszász világban váltak ikonokká.


A magyar rock hőskorában, jól tudjuk, honi zenészeinknek legfőbb vonatkozási pontjaik a Szabad Európa és a luxemburgi rádió, valamint a diplomaták és külkereskedelmi képviselők által behozott lemezek voltak. Az 1960-as években csak elvétve jutottak el hozzánk személyesen igazi angolszász sztárok, de akik mégis felléphettek nálunk, azok mély nyomot hagytak nemcsak a közönségben, hanem magyar kollégáinkban is. Egyikük személyesen is tiszteletét tette, a másik csak közel két évtizeddel később, de mindkettejükről elmondható, hogy nélkülük másképpen alakult volna a hazai rock története. Stevie Winwood és Jack Bruce születésnapját ünnepeljük.

Az 1948. március 12-én született Winwood mindössze húszévesen lépett fel a Kisstadionban a Traffic együttessel, de akkor már igen nagy tekintélynek örvendett a szakmában.

A birminghami fiatalember még nem volt 16, amikor földije, Spencer Davis kiszúrta magának: ez a rekedtes, mégis szárnyaló hangú kamasz kellett neki, aki nem mellesleg egész jól bánt a gitárral és az orgonával. Mentora később azt mesélte, hogy ő adott Stevie-re hosszú nadrágot, hogy beengedjék a klubba, ahol felléptek.

És jöttek a nagy slágerek, a Keep On Runnin’, a When A Man Loves A Woman és főleg a Gimme Some Lovin’, amely nálunk a „Kiviszem a lovam” címen vált híressé.

Winwoodnak azonban hamar szűk lett Davis bandája, és 1967-ben létrehozta saját csapatát, a meglehetősen zűrös pályát befutó Trafficot, amelyben a példaképe, Ray Charles által képviselt soul és rhyhm-and-bluest vegyítette a brit folk dallamaival és jazz-es elemekkel, Jim Capaldi ütős-énekes-szövegíró és Chris Wood szaxofonos-fuvolás révén. A Mr. Fantasy feszes ritmusai, vagy a No Face, No Name, No Number és a No Time To Live nagyívű dallamai ma is megragadják a hallgatót. Szomorú aktualitás, hogy éppen ez a hangzás ihlette meg azon a bizonyos kisstadioni koncerten Török Ádámot a Mini együttes zenei irányához. Winwood míves, dallamos, de rögtönzésekben is erős orgonajátéka szintén világszerte követendő példává vált. Tehetségének elismerése, hogy 1968-ban még Jimi Hendrix is meghívta ma már klasszikus dupla albumának, az Electric Ladylandnek egyik felvételéhez.

A Traffic felbomlása után a muzsikust a Blind Faith nevű szupergroupba csábították, ahol a Cream két tagjával, Eric Claptonnal és Ginger Bakerrel, valamint Rick Grech-sel, a Family basszusgitárosával készítettek egyetlen, ám maradandó albumot, és ott is övé volt a zeneszerzői-énekesi főszerep. A sok nagyágyú fél éven belül kioltotta egymást, így aztán emberünk gondolt egy nagyot és újra összerántotta a Trafficot. És jól tette: 1970-ben rock-történelmet írtak a John Barleycorn Must Die albummal, amelyben még nagyobb hangsúlyt kapott a jazz-rock, a címadó dal pedig egy gyönyörű skót népballada (valójában a sör születésének története), amelyet annak idején Robert Burns is megverselt. A következő években a zenekarra a jövés-menés, valamint a zenei csúcsok és hullámvölgyek váltakozása jellemezte, végül a Traffic 1974-ben végleg kiállt a forgalomból.

Lehet, hogy Winwood túl korán alkotott nagyot, mert szólókarrierje jóval kevesebb sikerrel kecsegtetett. Igazából csak az 1982-es Talking Back To The Nighttal, majd az 1986-os Back In The High Life-fal dobott nagyot, ez utóbbiban visszanyúlt a Traffic eredeti hangjához a kor hangzásához igazítva. Még 1994-ben Capaldival adtak ki egy lemezt Traffic néven, abban az évben meg is hívták őket a Woodstock 25. évfordulóján rendezett fesztiválra, de ez már valóban a hattyúdal volt.

A 75 éves Stevie, ha nem is a korábbi intenzitással, de azóta is jelen van a rock-világban, láthattuk például a Blues Brothers 2000 film parádés fináléjában is. Szívesen vesz részt mások lemezfelvételein, különösen sokat dolgozott Eric Claptonnal. 2009-ben nagy sikerű közös turnéra indultak, a New York-i Madison Square Garden-beli koncertjük bizonyította, hogy a két rock-veterán még mindig nagyon érzi a zenét. Feleségével, Eugenia Craftonnal 2007 és 2015 között a cheltenhami zenei és irodalmi fesztivál házigazdái voltak. Május 7-én pedig ott volt a III. Károly király tiszteletére rendezett koronázási koncerten.

A 2010-es években már meghirdettek egy újabb Stevie Winwwood-koncertet Budapesten, ezúttal a Petőfi Csarnokban, végül azonban „technikai okokra” hivatkozva lefújták. Lehet, hogy azok, akiknek még fontos lett volna vele élőben találkozni, kiestek a fizetőképes közönség soraiból…

Május 14-én lenne 80 éves Jack Bruce, a rock egyik legszabálytalanabb egyénisége, sajnos lassan már 9 éve az égi zenekarban játszik, legnagyobb magyar követőivel együtt.

Egy glasgow-i külvárosban jött a világra, csellózni tanult (elmondása szerint azért, mert nem érte fel a nagybőgőt), de hamarosan átállt a basszusgitárra, közben megtanult szájharmonikázni és zongorázni is.

A brit „blues-pápa”, Alexis Korner fedezte őt fel, alig 20 évesen pedig a jazz-rock egyik úttörője, Graham Bond kvartettjébe került Ginger Bakerrel és a későbbi Colosseum-szaxofonossal, Dick Heckstall-Smith-szel együtt. Négy zseniális muzsikus, négy elviselhetetlen természetű fickó…Jack nem járt sokkal jobban a rock egyik mérföldkövével, a Creammel sem, ahol a dobos Baker és a gitáros Clapton mellett ő vitte a basszusgitárt és egyéb hangszereit, énekelt, valamint ő szerezte a saját dalok többségét a költő-énekes Pete Brownnal, akivel később haláláig együtt alkotott.

Olyan számokat hagytak örökül, mint a Sunshine of Your Love, a White Room, a Rope Ladder to The Moon, vagy a Theme For An Imaginary Western, amelyet a vándorzenészekről valaha írt legszebb dalnak tartanak. Bruce nem elégedett meg „ritmusszekciós” szerepével, nála a basszus dallam és improvizációs hangszer volt, játéka ezer közül is felismerhető, akárcsak hangja, amely könnyedén járt a mély és a magas regiszterek között.

A Cream 1968-as feloszlása után Jack többé nem adta fel függetlenségét, egyéni stílust alakított ki, meghökkentő dallamú és hangnemváltású darabjai nem kerültek fel a slágerlistákra, viszont kiállták az idő próbáját. Ha felsorolnánk, hogy ki mindenkivel játszott, a lista több cikk helyét is betöltené, voltak alkalmi formációi, amelyek legfeljebb 2 lemezre álltak össze, szerepelt kortárs operában. Szinte nem volt olyan igényes rock-műfaj, amelyben ne fogadott volna el akár stúdiózenészi felkérést, és bárkivel szívesen állt közösen színpadra. 2005-ben még egyszer utoljára összeállt a Cream trió néhány koncert erejéig, de ez csak egy kis kitérő volt Bruce számára, aki szinte utolsó leheletéig zenélt. Mértéktelen alkoholfogyasztása miatt májátültetést kellett rajta végrehajtani, ez néhány évvel meghosszabbította az életét, de 2014. október 25-én végleg kihullott a basszusgitár a kezéből.

Bár a Cream nem jutott el annak idején Magyarországra, zenéjük reveláció erejével hatott a magyar muzsikusokra. Első követőjük Radics Béla volt a Sakkmatt, majd a Tűzkerék-formációkkal, ez utóbbiak egyikében nevelődött ki Póka Egon, aki Jacket tartotta legnagyobb mesterének. A 90-es években ő hozta létre az első hazai Cream-emlékzenekart. Még nagyobb hatást gyakorolt Bruce játéka és végtelen zenei nyitottsága Orszáczky Miklósra, aki mentora iránti tiszteletből vette fel a „Jackie” nevet, ahogyan közel 40 éven át mindenki ismerte és szólította, és az ő játékstílusát fejlesztette tovább a Syriusban, majd saját ausztráliai együtteseiben.

Magyar zenészeknek 1973-ban nyílt először alkalma együtt játszania Jack Bruce-szal: a Locomotiv GT angol nyelvű lemezeinek felvételére tévedt be a londoni CBS-stúdióba, és ha már ott volt, nyomott egy szájharmonikaszólót az Ő most még csak 14-ben. Aztán 1986 márciusában végre magyar földre lépett: a BNV A-pavilonjában, elég mostoha körülmények között, mint utóbb kiderült, lázas betegen játszott felejthetetlen másfél órát kvartettjével, amelyben akkor éppen Clem Clemson (Colosseum) gitározott. Öt évvel később, 1991. június 7-én a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán láthattuk, ahol zenekarát az ő két fia és Ginger Baker két fia alkotta. Azon az estén egymásnak adták a színpadot Orszáczky Jackie-vel. Sajnos a mi Jackie-nk 2008. február 3-án Sydney-ben végleg lehunyta a szemét, míg Póka Egon 2021. szeptember 14-én hagyott itt minket.

Végül egy személyes történet: mint korosztályból oly sokan, én is megpróbálkoztam amatőr zenéléssel, és mivel imádtam a Creamet és különösen Jack Bruce-t, a négyhúrost választottam hangszerül az éneklés mellett. Végül ez a pályám abbamaradt, az írás lett a hivatásom, de azon az 1986. márciusi napon a koncert után sikerült egy interjú, egy kézfogás és egy sör erejéig találkoznom Jack-kel. Utána döntöttem el, hogy a rock-történet lesz írói tevékenységem egyik legfontosabb része…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk