A neonáci, a gladiátor, a skizofrén, a zaklató - A 60 éves Russell Crowe 10 legjobb alakítása

Romper Stomper (1992)

Az ausztrál film, amivel Russell Crowe feltette magát a filmes térképre. Pontosabban Geoffrey Wright rendező, aki későbbi filmjeivel Ben Mendelsohn és Brittany Murphy karrierjét is elindította. A Romper Stomper középpontjában egy neonáci skinhead mozgalom áll, amely Melbourne külvárosi munkásnegyedében, a kékgallérosok körében alakult ki. Hando (Crowe) egy különösen pszichopata fiatalember, aki talál egy bandát, amely ugyanazokat az idegengyűlölő nézeteket vallja, mint ő maga. Miközben ez a kis közösség megpróbálja anyagilag támogatni egymást, és együtt élni, Hando dühkitörései hosszú távon fenntarthatatlannak bizonyulnak, és gyakorlatilag tönkreteszik a stabilitás minden esélyét. Crowe a gyűlölet ciklikus természetét mutatja be, ahogyan Hando elvakul saját állatias természete miatt, és ennek következtében mindent elveszít.

Szigorúan bizalmas (1997)

Ebben a 9 Oscar-díjra jelölt filmben Crowe alakította Wendell "Bud" White-ot, az erőszakos Los Angeles-i nyomozót, aki bosszút akar állni a testület korrupt tisztjei ellen. És bár nagy sikert aratott a film, s Crowe-t is megismertette Hollywooddal, nem sokon múlt, hogy majdnem kitették a szűrét. „Néhány nappal a próbák után a stúdió már nem fizette a szállodai számlát, és a bérautómat sem. Nem akarták, hogy én játsszam ezt a szerepet. Azt hiszem, Sean Pennt akarták” – nyilatkozta, majd hozzátette, nem tántorították el a stúdió próbálkozásai, és nem adott rá okot, hogy kirúgják, így végül feladták. És milyen jól tették! A film, amely James Ellroy 1990-es, azonos című regényén alapul, egy gyilkosságsorozat nyomozását követi nyomon az 1950-es évek Los Angelesében, Crowe mellett pedig Kevin Spacey, David Strathairn, Kim Basinger, Danny DeVito és James Cromwell is feltűnt benne.

A bennfentes (1999)

A Szigorúan bizalmas után figyelt fel Crowe-ra Michael Mann rendező (Az utolsó mohikán, Szemtől szemben), aki megtette őt új filmje, A bennfentes főszereplőjének Al Pacino mellett. Noha egy teljesen más karaktert alakított, mint a Szigorúan bizalmasban: Jeffrey Wigand irodista volt, tudós és informátor, aki a cigarettagyárakat rossz helyzetbe hozó dokumentumokat szivárogtatott ki egy tévés újságírónak. A szerephez Crowe állítólag 35 kilót szedett fel, s bár még csak 34 éves volt az 1998-as forgatáskor, egy őszülő parókával és az öregítő sminkkel jóval idősebbnek tűntették fel. E szerepéért pedig 2000-ben megkapta első Oscar-jelölését, korábbi szereplőtársa, Kevin Spacey azonban elvitte előle a szobrot (az Amerikai szépségért).

Gladiátor (2000)

2000 minden szempontból az áttörés éve volt a színész számára, hiszen A bennfentes forgatása után Crowe Angliába, Marokkóba és Máltára utazott, hogy leforgassa Ridley Scott Gladiátorját a DreamWorksnek. Vagyis már ekkor rábíztak egy 100 millió dolláros költségvetésű filmet, amelynek a forgatás kezdetekor még alig volt forgatókönyve. Színészünknek igen gyorsan meg kellett hát szabadulnia Jeffrey Wigand felesleges kilóitól, ráadásul kénytelen volt menet közben kitalálni a karakterét, sőt a párbeszédei nagy részét is. Még az "Erő és becsület", Maximus mottója is Crowe-tól származik, ez volt ugyanis a sydney-i gimnáziumának latin jelmondata. A kezdeti káosz azonban sikerbe fordult, hiszen a Gladiátor 465 millió dollárt kasszírozott világszerte a mozikban, megkapta a legjobb film Oscar-díját 2001-ben, Russell Crowe pedig megkapta érte első és eddig egyetlen Oscarját a legjobb férfi főszereplők közt.

Egy csodálatos elme (2001)

Mesterhármas! Russell Crowe egyértelműen az ezredforduló idején volt a karrierje csúcsán, hiszen három egymás utáni évben jelölték Oscar-díjra (ez pedig csak olyan nagyságoknak sikerült korábban, mint pl. Bette Davis, Marlon Brando, Elizabeth Taylor, Al Pacino, Spencer Tracy, Glenn Close, Jack Nicholson vagy Meryl Streep) olyan filmekben, amelyeket szintén nomináltak a legjobb film kategóriájában. Sőt, kettő közülük nyert is. A Gladiátor után ugyanis az Egy csodálatos elme is győzedelmeskedni tudott, Crowe pedig ezúttal a Colosseumot lecserélte egy egyetemi campusra, és egy pillanat alatt átvedlett a játékelméletet kidolgozó, Nobel-díjas és skizofrén tudóssá, John Nash-sé. Fantasztikus alakítást mutatott be ismét egy merőben más karakterként, újabb Oscar azonban nem lett belőle, mivel végül Denzel Washingtonnál landolt a szobor a Kiképzésért.

Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (2003)

A sikersorozat nem állt le, Crowe közvetlenül az Egy csodálatos elme után bólintott rá Peter Weir (Holt költök társasága, Truman Show) hajózós történelmi kalandjára, amely, bár a mozikban nem teljesített úgy, ahogy várták, vagy szerették volna, ez a film is ott díszelgett a legjobb film Oscar-kategóriájának jelöltlistáján 2004-ben. Crowe pedig ezúttal hosszú szőke tincsekkel és bő fehér ingben vezette a HMS Surprise nevű hajó legénység a napóleoni háborúk idején egy francia hadihajó ellen. Akció, dráma, zendülés, volt itt minden, Crowe-nak meg sikerült egy klasszikusabb hollywoodi szerepben is megmutatnia, hogy milyen széles a színészi eszköztára.

A remény bajnoka (2005)

Ron Howard méltánytalanul keveset emlegetett filmjében a színész Jim Braddockot, a kiöregedett és elszegényedett bokszolót alakítja, aki visszatér a ringbe egy utolsó, mindent eldöntő nagy meccs erejéig. Crowe bevallotta, hogy ez a szerepe volt számára a legnehezebb a karrierje során, hiszen egy igazi bokszolóvá kellett válnia. A kitartása és fegyelme azonban meghozta gyümölcsét: a kész felvételeken ugyanis nem lehetett megkülönböztetni őt egy kaszkadőrtől. Nemcsak úgy nézett ki, mint egy igazi bokszoló, nyugodtan mondhatjuk, hogy azzá vált. A hitelessége mellett pedig egy rendkívül érzékeny alakítást is bemutatott az újra felálló egykori bunyósként.

Börtönvonat Yumába (2007)

Crowe-nak, akármilyen rossz is volt a híre magánemberként (erőszakos dühkitöréseiről írtak egy időben folyamatosan a bulvárlapok), negatív karaktert valamiért nem igazán bízott rá Hollywood (a Romper Stomper még ugye ausztrál volt). A feddhetetlen hősies szerepek után azonban megkapta a vadnyugati bűnöző, Ben Wade figuráját az 1957-es Ben Wade és a farmer James Mangold-féle remek remake-jében, Christian Bale partnereként. És igen, azért az kétségtelen, hogy Crowe még így is szimpatikussá tudta tenni valamennyire a karaktert, de talán épp ezért volt a játéka parádés. Együttérzünk egy gyilkos bandavezérrel? Bizony, Bale karaktere mellett ez nekünk sem esett nehezünkre.

Rendes fickók (2016)

Volt még egy műfaj, amely nem volt jellemző Crowe amúgy igen széles addigi zsánerskáláján: a vígjáték. Pedig Shane Black (Durr, durr és csók, Vasember 3) filmjéből kiderült, hogy Ryan Gosling mellett ő is nagyon érzi a humort, s ők ketten egy emlékezetes és csodás párost alkottak. Ez a film pedig, bár nem szerepelt valami jól a kasszáknál, jókor jött, mivel Crowe karrierje akkoriban kezdett megfenekleni. Ekkor már túl volt az első rendezésén, az Akihez beszél a földön, ami ugyan nem volt rossz, a Noé, a Téli mese és a Megtört város azonban nem kaptak túl jó kritikákat. A Rendes fickókkal viszont Crowe megmutatta, hogy van még benne kraft, és akár új vizekre is tud evezni. Tavalyi hír, hogy talán folytatást kap a film, mi reménykedünk benne.

A legharsányabb hang (2019)

A végére pedig egy sorozat. Russell Crowe ugyanis élete egyik legjobb alakítását mutatta be Tom McCarthy és Alex Metcalf miniszériájában, amely Roger Ailes történetét meséli el, aki a Fox Newst a történelem egyik legerősebb és legbefolyásosabb médiahálózatává tette. A film bemutatja, ahogy Ailes a modern amerikai konzervativizmus egyik legjelentősebb alakjává válik, visszatekintéssel a 9/11-es támadásokra, a 2008-as és a 2016-os amerikai elnökválasztásra, valamint arra a számos szexuális zaklatási vádra, amelyek véget vetettek a karrierjének. Crowe pedig méretes maszkja alatt is kiválóan formálta meg az egyáltalán nem szimpatikus tévémogult, ezen újabb negatív szerepe pedig meghozta számára 2020-ban a Golden Globe-díjat. Lehet, hogy maradnia kéne a sorozatoknál?