KULT
A Rovatból

John Wick nélkül működik egy John Wick-sorozat? – Az előzetesek alapján szentségtörésnek gondoltuk, de egyáltalán nem az

Nem gondoltam volna, de az Amazon Prime Video szolgáltatásán frissen felkerülő A Continental: John Wick világából sorozat nem rossz. Sőt, egészen élvezhető, egy kicsit limonádé, de hát mit várunk, hiszen a John Wick-ek se filmtörténeti atomvillanások.


A kezdés erős. Egy elég jól összerakott, kicsit olcsósított, vágás nélküli akciójelenettel kezdünk, ami elég jó alaphangulatot ad a sorozatnak. Úgy gondolom nem szabad moziminőséget várni egy streaming sorozattól és alapvetően a Continental szórakoztató.

A történet szerint Winston (Colin Woodell) nagystílű zsivány Londonban, de a gyerekkorát megkeserítő gengszter Cormac (Mel Gibson) visszarángatja New Yorkba, mert Winston bátyja Frankie (Ben Robson) ellopott tőle valami felbecsülhetetlent, ami veszélyezteti az egész bérgyilkosvilág jövőjét.

Így Winston visszatér szülővárosába, hogy megtalálja bátyját és megmentse őt Cormactől.

A színészekkel nincs baj. Frankie-t játszó Ben Robson, nagyon kemény, hozza a Wick-szerű akciójeleneteket, nagyobb darab, mint Keanu, így kicsit más a mozgáskultúrája és fizikai ereje, ami a Jack Reacher-sorozat akcióira emlékeztetett inkább.

Colin Woodell elég karizmatikus Winston szerepében, kicsit megidézi Ian McShane-t, de nem ízléstelen módon,

tehát nem érezni karikatúrának a játékát. Aki viszont lubickol a szerepében, az Mel Gibson. A főgenyót alakító Cormac undorító ripacs, de a legjobb fajtából. Kicsit a Feláldozhatók 3 szerepére emlékeztet, bár annál azért visszafogottabb. Két nagyobb ívű harcjelenet van az első epizódban, ami igazából egy, mert a másodikat, valószínűleg a büdzsé visszafogása miatt szétvagdosták. Ugyan hangulatosan csinálták meg, de látszik, hogy nem ez volt az eredeti elképzelés.

De az első vágás nélküli jelenetnél emelem a kalapom, ha a lesz még ilyen a későbbiekben, akkor nem lesz itt gond.

Eddig élvezetes és sodró a lendülete, nem nagyon ül le a történet. Érdekes karaktereket mutatnak nekünk, a 70’-es évek atmoszférája nagyon működik, hihetetlen mennyiségű pénzt elköltöttek klasszikus zenékre, amik dübörögnek a háttérben, amikor valami esemény történik.

Látom mi a baja sokaknak A Continentallal. Nem John Wick. Egyértelműen minőségi visszalépés, a mozifilmekhez képest, de ez nem volt másként a Gyűrűk ura-sorozatnál sem. Egy Ttévére szánt alkotással szemben véleményem szerint nem szabad olyan magas elvárással leülni, mint amikor a nagyvászon elé csüccsenünk. Popcorn-sorozatnak tökéletes, összesen háromrészes az egész minisorozat, és darabja körülbelül egy óra. Ennyit szerintem megér.

Ha a hibákat keresnénk, természetesen dögivel találnánk.

Logikai bukfencektől kezdünk, de gyorsan elérhetünk a felesleges utalgatásokig, a John Wick-nagyfilmekre. Ha egy önálló sorozatként tekintettek volna rá, akkor úgy gondolom, a kritikai visszajelzés sokkal pozitívabb lenne, mint így, hogy egy nagy világ részévé tették. Meglátjuk, még mit hoznak ki, mert érdekes ez a titkos bűnöző univerzum, ami a John Wick hátterét szolgálja. A folytatásban vagy megtudunk többet erről, vagy csak meglengetik a dolgokat egy potenciális következő évadhoz. Kiderül a harmadik rész végén.

A látványvilág közepes. Sok látképen érezni a CGI-t, mosottas hatású a képi világ, mert túl sok számítógépet használtak a háttér megalkotásához. Hozzáteszem, kellett is nekik, azért a 70’-es évek New Yorkja egészen máshogy néz ki, mint most, és mint tudjuk, a kosztümös filmek/sorozatok az egyik legdrágábbak a korhű környezet megalkotása miatt.

Így vizuális effektekkel, kicsit csalva ugyan, büdzséhatékonyan, de vissza tudták adni a kor szellemét.

A kosztümök és az atmoszféra rendben van, tényleg csöpög a 70’-es évek hangulata a képernyőről, még a gyengébb vizuális effektek mellett is. A zenét már említettem, hogy zseniális, minden pillanatban szinte szól valami ismerős dallam. Amit nem akarok megtudni, mennyibe került a stúdiónak.

Azt javaslom, ne nézze meg senki a borzasztó előzeteseket, mert szörnyűek. Rosszul vannak vágva, csak a gyengeségeit hangsúlyozzák a sorozatnak. Miután megnéztem őket, én is szentségtörésnek gondoltam a sorozatot, pedig én szerettem a John Wicket. Érdemes volt egy esélyt adni neki, tényleg szórakoztató, könnyed kis kosztümös kaland férfiaknak. Semmi több, nem szabad nagy elvárásokat megfogalmazni.

Ez „csak” egy streamingsorozat, ami kicsit tágítja az alapanyag világát, találkozunk még fura bérgyilkosokkal, megtudunk egy-két érdekességet a karakterek múltjáról, és jól szórakozunk közben.

A színészek működnek, a sztori nem vészesen gyenge és attól függetlenül, hogy tudjuk, hogy Winston és Charon biztos túléli az első három részt, még feszültség is van benne. A Continental: John Wick világából megtalálható magyar felirattal a Prime Video katalógusában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk