KULT
A Rovatból

Zsarnok, zseni, vagy csak ügyes üzletember volt Enzo Ferrari?

Érdekesen induló, személyiségzavaros, verseny-dráma-életrajzi film, remek színészekkel.

Link másolása

Michael Mann filmje Brock Yates 2018-as Enzo Ferrari – A birodalom, és ami mögötte van című regényének feldolgozása. Troy Kennedy Martin író adaptálta az azóta elhunyt Yates könyvét. Inkább témájában hozza Martin forgatókönyve az eredeti alapanyagot, nem szóról szóra átvett alkotás. Mann filmje, akárcsak a könyv, Enzo Ferrarira koncentrál, de párbeszédek helyett sokszor erősen vizuális történetmeséléssel operál.

Martin dialógusai erősek, de sokszor Erik Messerschmidt képei többet elmondanak, mint egy hosszabb párbeszéd.

Messerschidtet az utóbbi időben nagyon sok mindenben láthattuk, nemcsak ő David Fincher kedvenc operatőre – A gyilkost és a Manket is vele készítette a zseniális rendező – de A farkas gyermekei című sorozatban, vagy a Fargo sorozat változatában is találkozhattunk a nevével.

A Ferrari nagyon szép, amikor engedi, hogy lássuk. A Michael Mannre jellemző ez a kézikamerás stílus, rángatják a kamerát, hogy növeljék a feszültséget. Minél gyorsabban megy egy autó, annál kevésbé látjuk.

Ámde amikor nagytotálban szemléljük az olasz vidéket, a néző álla leesik a kompozíciókon.

De az egész filmről elmondható, hogy nagyon korhű és elegáns a képi világa. Mindenhol jól öltözött polgárok, szép autók és mediterrán városkák, gyönyörű az összkép. Nagyon menő az egész film látványvilága, persze csak akkor, ha rendezőnk engedi, hogy lássuk.

Egyértelmű a címszereplőre való koncentrálás, ami nem probléma, Adam Driver széles vállán viszi a filmet. Mellette brillírozik a mindig zseniális Penélope Cruz, mint Laura Ferrari, Enzo felesége. Kettejük párharca adja a Ferrari igazi fűszerezését. Ugyanis Enzo Ferrari nagyon privát életet élt, pedig rengeteg érdekes részlet történt a háttérben. Miután 1956-ban meghalt Enzo és Laura közös gyermeke, nagyon elhidegültek egymástól, mindemellett Enzonak volt egy titokban tartott második családja, ahol szintén született egy fia, Piero, akit csak jóval később, felesége halála után vett a nevére.

Filmünk 1957-be kalauzol minket, szinte csak bedob Enzo életébe. A vizuális történetmesélés magasiskolája az, amit Mann a kezünkbe ad.

Szinte dialógus nélkül össze tudja rakni a néző az első 15 percből, mi történt Enzo és felesége között, mi történt közös gyermekükkel, és főszereplőnk második családját is hasonlóan mutatják be. Enzo minden rezdülését látjuk, ahogy küzd gyászoló feleségével és szenved, mert nem mutathatja ki új családja iránti szeretetét nyilvánosan. Mindezt szinte párbeszéd nélkül. Amikor pedig megérkeznek a párbeszédek, akkor Troy Kennedy Martin forgatókönyve beindul, és záporoznak a jobbnál jobb jelenetek.

De akkor mi a baj a filmmel? Túl sok és túl kevés egyszerre. Túl sokat kapunk Enzóból, és túl keveset tudunk meg más karakterekről. Mr. Ferrarin keresztül megismerünk több fontos szereplőt is, versenyzőket, akik bizony kegyetlenebbnél kegyetlenebb halált halnak. Az ötvenes-hatvanas években az autóverseny nagyon veszélyes sportág volt. Nem volt minden annyira szabályozva, mint manapság. A Ferrari versenyistállóját egy korabeli kritikusuk a motorsport Szaturnusz istenéhez hasonlította. Ő volt a Római történelemben az az isten, aki megette saját fiait, a Ferrarit is sokszor elővették a történelem folyamán, bár ezek alól a vádak alól mindig felmentették.

Ezeket a kegyetlen baleseteket ugyan sokkolóan ábrázolja Mann, de nem nagyon tudjuk átérezni a tragédiákat, hiszen Enzo egy kissé rideg és külső szemlélők számára érzelemmentes hozzáállást tanúsított ezekben a halálesetekben.

A nézők is ebből a szemszögből látják az eseményeket. De az ő hozzáállása is érthető: egészen fiatalon a legjobb barátait veszítette el hasonlóan borzasztó balesetekben és úgy fogalmazott, hogy felhúzott maga köré egy falat, hogy kint tartsa az érzelmeket, mielőtt azok felfalnák a lelkét. Így viszont a film is erősen veszít az érzelmi töltetből és inkább csak sokkolóan tálalja az áldozatot, amit ezek a sportemberek hoztak csapatuk sikeréért.

Nem mondanám, hogy mindenkinek ajánlom a Ferrari filmet. Jó a rendezés, ügyes a forgatókönyv, a történet érdekes, a szereposztás tökéletes, de túl hosszú, egy apró szeletet kapunk csak egy érdekfeszítő ember életéből. Elkerülhetetlen az összehasonlítás a 2019-es hasonló témában készített James Mangold-féle Az aszfalt királyaival. Sajnos az amerikai szempontból mesélt 1966-os történet sokkal szórakoztatóbb, még hosszabb játékidő mellett is.

Michael Mann nem szórakoztatni akart, hanem kicsit bemutatni nekünk egy hatalmas embert, akit amúgy privát élete folyamán nem nagyon ismerhettünk meg.

Viszont látszik és érezni is, hogy az eredmény kicsit felemás: életrajzi filmnek nagyon kevés, mint sportdráma, nem elég drámai és hollywoodi blockbusternek nem elég szórakoztató, ugyanakkor nagyon stílusos és menő. Valahogy egy remek indításból sikerült két szék közül a padlóra ülnie Mann-nek, mondom ezt úgy, hogy Adam Driver és Penélope Cruz neve mellett teljesen megérdemelten látnék jelölést a következő Oscar-gálán. A Ferrari megtekinthető a mozikban december 25-től premier előtt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: