Zsámbékon látható hazánk középkori építészetének egyik legértékesebb romtemploma
Budapesttől fél órányira található Zsámbék, ez a pattintottkő-korszakban is már lakott területen lévő település. Remek fekvésének köszönhetően a honfoglalás utáni időkben is komoly szerepe volt, hiszen az egyik – Esztergom és Székesfehérvár közti – kereskedelmi útvonalon feküdt.
A város leghíresebb nevezetessége a középkorból származó Premontrei kolostorrom.
A háromhajós bazilika és kolostor 1220-34 között épült, késő román stílusban. A középkori műemlék romjai ma is láthatóak, ott ahol a dombság és a lapály találkozik.
A jelenleg látható templom helyén már az 1050-es években kőtemplom állt. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozta a települést. Az ő leszármazottaik építették 1220 körül a bazilikát, amit Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. Tartozott hozzá egy északról csatlakozó premontrei kolostor is. A szakértők szerint az építkezés a tatárjárás előtt kezdődött, majd utána fejeződött be.
A templomban temették el az alapítókat. Az ő utódaik kérésére IV. Béla király megerősítette az akkor már felépült templomra és kolostorra vonatkozó birtokadományokat. Akkoriban a nagy vagyonnal rendelkező kolostorban húsz szerzetes élt.
Miután a kolostor a 15. században leégett, majd a rend is hanyatlásnak indult, Mátyás király - a premontreiek tiltakozása ellenére – a pálosok kezébe adta azt. Ők gótikus stílusban építették át az épületet.
A török időkben a pálosok is elmenekültek és az épületet a törökök erődítménnyé alakították át.
A 17. század vége felé a Zichy családé lett a település és a templom is. Az 1763. június 28-i földrengés során nagy pusztítást szenvedett el az épület is. Leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. Mivel a rom gazdátlanná vált, a környékbeliek a kövek egy részét elhordták.