Zacher: Korábban is volt olyan, hogy el kellett engednünk beteget, de most ezek mindennapi döntések és kihívások
A magyar kórházakban éjszakánként normál esetben egy osztályra, egy szakápoló jut. Az intenzív osztályok kivételek, ott a pandémia előtt egy beteget, egy szakápoló látott el. Ha ez nem teljesül, akkor drámaian romlik a túlélési arány. Ez történik most Magyarországon, amikor a beszámolók szerint van olyan intenzív osztály, ahol 8-10 beteg jut egy szakápolóra. A legfrissebb adatok szerint jelenleg 1492 koronavírusos beteg van lélegeztetőgépen. Országszerte százával állítanak csatasorba új ágyakat és új gépeket, hogy senki ne fulladjon meg azért, mert nincs elég eszköz. Ám a gép nem minden, mondja Dr. Zacher Gábor, aki jelenleg mentőorvosként is dolgozik, és a hatvani kórház sürgősségi osztályán is covidos betegeket lát el.
„A megyei kórházakban most átlagosan 60-80 lélegeztetett beteg van, ez a szám normál esetben 20-22. Ez most megháromszorozódott. Sőt. Az egyetemi klinikán állítólag 90, csak a lélegeztetett betegek száma.”
„Nincs jó megoldás. Alapvetően ez a helyzet, ami most Magyarországon van, ez nem hasonlítható semmilyen olyan korábbi helyzethez, amelyben gyakorlatunk volt. Ez nem egy tömegbaleset, ahol van 100 sérült és akkor be kell szállnia az esettől 150 kilóméterre lévő kórháznak, mert oda is visznek sérültet.
Azt hiszem, hogy ilyen helyzetben érhető, hogy azok a terápiás elvek, amiket egyébként hagyományosan követünk, azokról most el kell feledkezni. Mert eljutottunk odáig, hogy a betegek száma és az ellátói kapacitás az jelentős módon elkezdett egymástól eltávolodni.”
A Bergamo-dilemma az egész világot foglalkoztató jogi és orvosetikai kérdés. A lényege, hogy a kórházaknak, orvosoknak, szakminisztériumoknak, országoknak arról kell dönteniük, ha az egészségügyi ellátórendszer már nem bírja a koronavírus miatti terhelést, mint tavaly az olaszországi Bergamoban, hogy:
1. csak az elfogadható szakdolgozói arány erejéig növeljék a lélegeztetőgépek számát, mert így a reménytelibb esetek nagyobb arányban élik túl, viszont nem jut mindenkinek gép, vagy
2. annyi lélegeztetőgépet állítsanak frontvonalba, ahányra csak szükség van, mindenki kapjon esélyt, de kisebbet, mert a válságos állapotúakra nem jut elég figyelem.
A Magyar Orvosi Kamara néhány hónappal ezelőtt készült etikai ajánlásában a szakemberek tulajdonképpen az első megoldás mellett teszik le a voksukat. Szerintük így a lélegeztetetteknek nagyobb esélyük van a túlélésre.
A kórházakból kijutó információk szerint azonban a kormány inkább a második variációt választotta. Ennek ellenére maga Merkely Béla a Semmelweis Egyetem rektora jelentett ki még decemberben, hogy a magyar egészségügy teherbíró kapacitása 1000 lélegeztetett beteg. Később, amikor a lélegeztetőgépen lévők száma elérte az ezret, Merkely a Szeretlek Magyarország kérdésére azt írta, hogy az oltások miatt a teherbíróképesség 20-25 százalékkal nőtt. Csakhogy most már ezt a számot is átléptük, miközben több mint 20 ezer magyar embert halt már bele a vírusba és hónapok óta naponta két-háromszáz új áldozat van.
És ez csak a jéghegy csúcsa – mondja Zacher doktor. Arról ugyanis nincsenek adatok, hogy hányan halnak meg azért, mert más betegségben szenvednek, de a koronavírusos betegek miatt leterhelt egészségügy egyszerűen nem tudja már érdemben ellátni őket.
Próbál túllépni azon a pszichés megterhelésen, hogy neki olyan döntéseket kell hoznia naponta többször is, amelyeket eddig is meghozott az életében, csak mondjuk eddig évente maximum háromszor.
Ezek a fajta szakmai és etikai dilemmák megmételyezik az ember napját. Kerültem már ilyen döntési helyzetbe és ezzel nem vagyok egyedül” – fogalmaz Dr. Zacher Gábor.
A kormány szerint azonban minden rendben van. Az operatív törzs és a miniszterelnök is többször elmondta a közelmúltban, hogy az egészségügy bírja a terhelést. Van elég gép és van elég szakképzett ember.
A győri Petz Aladár Megyei Kórház igazgatója - a teljes, kormány által elrendelt egészségügyi hírzárlat ellenére - ugyan már március közepén arról beszélt, hogy több koronavírusos betegük van, mint amennyit el tudunk látni. Múlt héten az ózdi Almási Balogh Pál Kórház vezetője ennél sokkal élesebben fogalmazott:
Ezt éljük meg nap mint nap, ami irtózatos terhet ró a dolgozókra, mind fizikálisan, mind szellemileg” – mondta a főigazgató az Ózdi Városi tévének.
Megkerestük az illetékes szakminisztériumot, vagyis az EMMI-t, akik a következő választ küldték arra a kérdésre, hogy nyújtottak-e bármilyen segítséget az ózdi kórház heroikus munkát végző egészségügyi dolgozóinak? Akár eszközökkel, akár humánerőforrással támogatják-e őket?
„A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház intézményvezetője dr. Révész János március 26-án személyesen győződött meg arról, hogy
Az ágyak rendelkezésre állnak, az épület infrastruktúrája a betegek ellátásához megfelelő, a kórház mindeddig a személyzet tekintetében külső segítséget nem kért.”
A győriek sem fordultak a kormányhoz segítségért. Inkább önkénteseket toboroznak, a Spartacus Project keretében. A Magyar Orvosi Kamara Győr Moson Sopron Megyei szervezete olyan fiatalokat vár, akik ugyan nem egészségügyi végzettségűek, de szívesen segítenének a kórházakban, és lehetőleg átestek már a betegségen, vagy be vannak oltva. Dr. Zacher Gábor azt mondja, nagy segítség lenne, ha a fiatalok elmennének önkénteskedni a kórházakba, de ez oltás nélkül nagyon veszélyes. A helyzet paradox.
Szóval hiába menne, és hiába egészséges meg még ideje is lenne rá, de nem tud elmenni mert nincs beoltva. Ahhoz az kéne, hogy aki kórházba megy az kapja meg az oltást" – fogalmaz a doktor.
Bár ígéretek vannak, Markely professzor azt mondta: már csak másfél hónapot kell kibírnia az országnak, de Zacher doktor szerint kristálygömbje senkinek sincs. Mégis optimista, azt mondja előbb-utóbb túlleszünk ezen. Fontos lenne a kommunikáció, hogy az emberek komolyan vegyék a gyülekezési tilalmat és a maszkhasználatot. Szerinte a Dunaszerdahelyi kórházban készült dokumentumfilmhez hasonló beszámolók segítségével kéne megértetni az emberekkel, hogy mire is képes ez a vírus.
VIDEÓ: "Nem akarnék meghalni még"
A Szeretlek Magyarország is támogatja azt a nyílt levelet, amelyben szerkesztőségek kérik a döntéshozókat, hogy engedjék be az újságírókat, fotósokat és stábokat az egészségügyi intézményekbe, hogy közvetlen információk alapján számolhassanak be a valós járványhelyzetről.
