VOLT Fesztivál-kisokos: erre figyelj mindenképp, ha kilátogatsz

Péntek este véget ér A Nagy Ő legújabb évada, a nézők pedig végre megtudják, hogy a népszerű színész-műsorvezető, Stohl András kit választ: Kiara Lordot vagy Kiss Krisztát.

A műsor lehetőséget ad arra is, hogy a párjelöltek és Stohl András egymás szemébe mondják az igazságot. A beszélgetéseket a realityhez hasonlóan Lékai-Kiss Ramóna vezeti majd, a nagy Ő mellett pedig Kiara, Kriszta, Böbe és Gina térnek vissza egy utolsó közös szereplésre.

Az előzetesből kiderül, hogy a hölgyek nem fognak finomkodni egymással. Böbe például elmondja, hogyan élte meg a sárga rózsás incidenst, és kiderül az is, hogy Kiara megsajnálta-e őt az ellopott randi miatt. A nézők arra is választ kapnak, mi lehetett volna András és Gina között, ha a szőkeség megnyílik a férfinak. Kiderül, melyik nővel kapcsolatban ismeri el Stohl András, hogy rengeteg hibát követett el vele szemben, és még csak észre sem vette, hogy hibázik.

A színész-műsorvezető azt is elárulja majd, milyen kapcsolatban van a forgatások óta a választottjával, akit a péntek esti fináléban fog megnevezni.

via Blikk

Volt már olyan borzalmas érzésed, hogy valami szörnyűség leselkedik rád a sarkon túl? Pontosan erről szól a Netflix legújabb, nyolcrészes horrorja, a Something Very Bad Is Going To Happen, magyarul valószínűleg a Nagyon rossz előérzetem van címmel megy majd, amelynek mind a 8 epizódja március 26-án érkezik. A főszerepben Camila Morrone és Adam DiMarco látható, a kreatív felügyeletet pedig a Stranger Things alkotói, a Duffer fivérek biztosítják – írta a LADbible.

A sorozatot a házasság Carrie-jeként és Rosemary gyermekeként emlegetik, ami egy fokozódó paranoiára épülő pszichológiai horrort ígér. Az első, egyperces előzetes ezt a nyomasztó hangulatot erősíti: miközben a menyasszony az oltár felé vonul, a képeket nyugtalanító látomások, torz, vészjósló mosolyok és különböző szereplők ismételt bocsánatkérései szakítják meg. A feszültség a csúcspontjára ér, amikor egy hang felteszi a kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?”.

A sorozat mögött Haley Z. Boston áll alkotóként, a rendezői székben pedig a Baby Reindeer egyik rendezője, Weronika Tofilska mellett Axelle Carolyn és Lisa Brühlmann is helyet foglalt.

„Imádom a horrort. Teljesen természetes közeg számomra: így dolgozom fel a saját érzelmeimet, érzéseimet, és így értem meg a világot is.” – nyilatkozta Boston a Netflix Tudum nevű magazinjának. Hozzátette, a horror szerinte lehetővé teszi a tabunak számító érzések felfedezését.

Az alkotó azt is elárulta, hogy az ihletet egy gyerekkori beszélgetés adta az anyjával. „Amikor gyerek voltam, anyukám azt mondta nekem: „Csak arra kell figyelned, hogy ne a rossz emberhez menj feleségül”

– mondta, majd elárulta: „A sorozat arról a félelemről szól, hogy az ember a rossz emberhez megy”

A rettegő menyasszonyt Camila Morrone, vőlegényét pedig Adam DiMarco alakítja. A szereplőgárdában olyan nevek is feltűnnek, mint Jennifer Jason Leigh, Ted Levine, Jeff Wilbusch, Karla Crome és Gus Birney. A közönség első reakciói alapján nagy az érdeklődés.

„A cím és a főszereplők korábbi munkái alapján egy hangulatos, pszichológiai thrillerre vagy egy sötét presztízsdrámára számítok” – írta egy kommentelő.

„Ennek az előzetesnek komoly esküvői horror energiája van. Nézni fogom” – fogalmazott egy másik, míg egy harmadik hozzátette: „Na, ez valami izgalmas és borzongató. Alig várom, hogy lássam.”

A gyártásért a Duffer fivérek cége, az Upside Down Pictures felelt, a Baby Reindeer-ből ismert Weronika Tofilska pedig a nyolc epizódból négyet rendezett. Aki kíváncsi, jelölje be a naptárában március 26-át – ez az esküvő garantáltan nem a boldog befejezésről fog szólni.

Susanna Fogel író-rendező-producer főként női történetekkel, nőkről szóló, a nőket különféle, sokszor férfiak helyébe helyező sztorikkal pakolta tele a filmográfiáját. Hozzá kapcsolódik például A légikísérő és az Anne Frank bújtatója című sorozatok, az Éretlenségi című vígjáték forgatókönyve, vagy a Magyarországon forgatott, 2018-as A kém, aki dobott engem, amit egyúttal meg is rendezett. S úgy tűnik, megtetszett neki a kémtéma, sőt, kis hazánk is, ugyanis ezúttal újra ötvözte a kettőt. Ismét Budapestre utazott a stábjával, hogy leforgassa az íróként, producerként, rendezőként és kreátorként is jegyzett Ponies című hidegháborús dráma-thrillersorozatot (nálunk a SkyShowtime-on látható). S bár eddigi darabjai főként a nevettetés nemes céljával készültek, ezúttal Fogel komolyabb vizekre evezett, bár a humort így sem tudta teljesen mellőzni, úgy tűnik, az már mindig a lényének része marad. És ez jól is van így.

1977-ben járunk. Két „PONI”, azaz „person of no interest” (a hírszerzés nyelvén „érdektelen személy”) névtelenül dolgozik titkárnőként az amerikai nagykövetségen. Egészen addig, amíg férjeiket (John Mcmillan, Louis Boyer) rejtélyes körülmények között meggyilkolják, a két nő pedig úgy dönt, kiderítik, mi történt a párjaikkal, és beállnak CIA-ügynöknek. Bea (Emilia Clarke) egy komoly, túlképzett, szovjet bevándorlók oroszul is beszélő gyermeke. Társa, Twila (Haley Lu Richardson) pedig egy kisvárosi lány, aki ugyanolyan nyers, mint amennyire félelem nélküli. Együtt dolgoznak azon, hogy feltárjanak egy szerteágazó hidegháborús összeesküvést, és megoldják azt a rejtélyt, amely miatt özvegyek lettek.

A Poniesban tehát Susanna Fogel folytatja hagyományát, és érdekfeszítően mesél két nőről, akik egy abszolúte férfiak uralta világban (nem elég a kémes terep, a nőket lenéző tematikára még a korszak is rátesz egy lapáttal) kénytelenek boldogulni beépített ügynökökként, noha semmiféle ilyen képzésük nem volt korábban. Titkárnők voltak és feleségek. Viszont mindketten eszesek, elszántak és bátrak, mindez pedig már elég is ahhoz, hogy a KGB elleni életveszélyes játszmába kezdjenek, ráadásul szovjet felségterületen. Gyorsan be is indulnak az események, amikor felbukkan egy kegyetlen KGB-ügynök, Andrej (Artjom Gilz), és randevúra hívja Beát…

Valószínűleg kétszer kell majd megnéznünk az epizódokat, hiszen az első megtekintés minden bizonnyal azzal fog telni (a budapestieknek legalábbis feltétlenül), hogy próbáljuk felismerni vagy kideríteni, melyik külső jelenetet a főváros melyik pontján rögzítettek, mely idegen városelemeket tettek be az utómunka során CGI-jal a magyar látképbe (Kreml, sztálinkák stb.), s egyáltalán melyik utcát vagy teret látjuk épp? Így viszont lemaradunk a pergő párbeszédekről és a szereplők közti dinamikákról. Saját tapasztalat, újra kell nézni majd ezt-azt, higgyétek el!

Mivel itthon forgott, az is elkerülhetetlen volt, hogy feltűnjenek benne kiváló magyar színészek is, jöhet tehát az arcfelismerős játék is! A legnagyobb szerepeket Walters Lili (Senki szigete, Egynyári kaland, Drakulics elvtárs, Űrpiknik, Apatigris) és Mácsai Pál (Hanussen, Torzók, A temetetlen halott, Rokonok, Testről és lélekről, Terápia, A besúgó) kapták az összesen nyolc részt számláló Poniesban: előbbi a fiatal, szovjet piaci árust, Ivannát, utóbbi a kémkiképző Emile-t alakítja. Rajtuk kívül pedig olyan hazai arcokat lehet még felismerni kisebb szerepekben, mint Törőcsik Franciska (ő manapság sehonnan sem hiányozhat), Trokán Nóra, Fehér Panna, Ferencz Attila, Bartos Ágnes, Karácsonyi Zoltán, Holl Zsuzsanna, Schmidt Sára, Mészáros Piroska, Szóka Roland vagy Törköly Levente.

Mácsai és Walters egyébként nagyot is játszanak, abszolút egyenrangúak a nemzetközi sztárokkal és a főszereplőkkel. Emilia Clarke (Trónok harca, Solo: Egy Star Wars történet, Mielőtt megismertelek, Múlt karácsony, Titkos invázió) és Haley Lu Richardson (A Fehér Lótusz, Egy magányos tinédzser, Széttörve, Két lépés távolság, Nemterhes) egyébként emlékezetes páros, nyilván a karakterek, Bea és Twila elütő személyiségjegyei miatt is, jól kiegészítik egymást. Az egyik a laza, nagydumás és jól improvizáló, a másik a megfontolt, konszolidált és eltökélt.

A Ponies nem találja fel a spanyolviaszt, és nem is rukkol elő igazán forradalmi dolgokkal, de erős alapokról indul, amikből érdekes és izgalmas sztoriszálakat fejt ki. Igazából szinte ugyanaz a helyzet itt is, mint Susanna Fogel korábbi filmjében, A kém, aki dobott engemben Mila Kunisszal és Kate McKinnonnal, csak most a hetvenes években járunk, komolyabb az atmoszféra, és nagyobbak a tétek. S persze a színvonal is megugrott a pozitív irányba.

„Sohasem álltam meg, most is úton vagyok.” A mondat Földes László Hobótól származik, és aligha sűríthetné pontosabban egyetlen képbe azt a hat évtizedes pályát, amely a magyar rock- és blueszene, valamint a versszínház egyik megkerülhetetlen alakjává tette. Ma, február 13-án, a 81. születésnapján ez a gondolat különös erővel bír, hiszen este 21 órakor a Duna televízió bemutatja a HOBO 80 – Úton lenni boldogság című, egész életművet feldolgozó portréfilmet. Az alkotást február 10-én, telt házas díszbemutatón ünnepelték az Uránia Nemzeti Filmszínházban, jelezve, hogy a premier egy kiemelt kulturális eseménysorozat csúcspontja.

A Szederkényi Olga rendezésében, Csáky Attila producer vezetésével és Kőrösi András vezető operatőr képeivel készült road movie több mint 100 órányi frissen forgatott anyagból és jelentős mennyiségű archív felvételből építkezik. A stáb több ezer kilométeren át követte Hobót, a vidéki kultúrházaktól a határon túli fellépéseken át egészen a tavalyi, 80. születésnapját ünneplő Aréna-koncertig. A portré dramaturgiai íve egy különleges történelmi egybeesésre épül:

Ez a kiindulópont lehetővé teszi, hogy a személyes élettörténet egy szélesebb, a magyar történelem sorsfordulóit (1956, 1968, 1989) is érintő kultúrtörténeti tablóvá bontakozzon ki, amelyben egy művész szabadságvágya és függetlensége tükrözi egy egész korszak feszültségeit.

„Egy olyan emberről, művészről beszélünk, aki szabad” – nyilatkozta Csáky Attila producer a Kultúra.hu portálnak. Ez a szabadság hatja át a film formanyelvét is. „A személyiségéhez igyekeztünk adaptálni a film mesélési módját” – erősítette meg Szederkényi Olga rendező, ezzel indokolva, miért választották a hagyományos portré helyett a folyamatos mozgást és úton levést középpontba állító road movie műfaját. A díszbemutatón Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos is ezt a kettősséget emelte ki, amikor arról beszélt,

Ez a híd a blues zenei hagyománya és a magyar irodalom között teremtette meg azt az egyedi hangot, amely generációk számára tette őt hiteles és releváns előadóvá.

Művészi hitvallását maga Hobo fogalmazza meg a legélesebben.

„Hobo, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem, nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de úton lenni boldogság, megérkezni halál” – hangzik el tőle a werkfilmben, míg egy másik nyilatkozatában így fogalmaz:

„Nem redukálom a mondanivalómat vagy a szókincsemet azért, hogy mindenki megértsen” – mondta az Infostart.hu-nak. Az alkotói attitűd azonban nem jelent magányosságot; a filmben családtagok, pályatársak és a közönség tagjai is megszólalnak, árnyalva a kőkemény rocker imázsát.

A ma esti televíziós premier egy tudatosan felépített, hároméves időszakot zár le.

amikor a közmédia a Petőfi Zenei Díj életműdíjával ismerte el munkásságát. A csúcspontot a 2025. február 15-i, teltházas koncert jelentette a Papp László Budapest Sportarénában, amelynek felvételei a most bemutatandó mű gerincét is adják.

Ez az életmű olyan sarokpontokat foglal magában, mint az 1978-ban alapított Hobo Blues Band, amely évtizedekre meghatározta a hazai zenei életet, és amely 2011 óta Hobo és Bandája néven működik tovább. Ide tartozik az 1984-es Vadászat című dupla konceptalbum, amely a magyar rocktörténet egyik megkérdőjelezhetetlen klasszikusa.

amelynek főszereplőjeként Hobo egy egész generáció életérzését testesítette meg. Munkásságát 2011-ben a legmagasabb állami művészeti elismeréssel, a Kossuth-díjjal ismerték el.

A most bemutatott film gyártási háttere is megvilágítja a projekt komplexitását. A Nemzeti Filmintézet 151,2 millió forintos gyártási támogatással állt a tévéfilm mellé. A fejlesztés korai szakaszában, 2024 tavaszán a sajtó még más alkotói felállásról és munkacímről (Nem lehet két hazád) számolt be, ami jelzi, hogy a kreatív folyamat során a koncepció jelentős változásokon ment keresztül, mire elnyerte végső, Szederkényi Olga által rendezett formáját. A ma esti premierrel ez a hosszú alkotói út is a végéhez ér, és a közönség egy olyan portrét láthat, amely nemcsak emlékezik, hanem a jelenben mutatja be a folyamatosan alkotó, ma is aktív művészt.