SZEMPONT
A Rovatból

“Hogy miért kell lecserélni a vízóráit 65 ezerért? Mert a Központban azt mondták” – hogyan húztak le megint tök fölöslegesen

Őszintén: hányszor érzitek egy évben, hogy a nem kevés adótok meg rezsitek mellett kemény tízezrekre húz le benneteket állambácsi, vagy multinéni a nagy semmiért? Itt az én vízórás sztorim, ami után ismét megállapítottam: ez egy lehúzós ország, ez van.


Nem akarom én itt a “rendszert” szidni, ugyanis évtizedek óta ez megy. Csak elszomorít, hogy még mindig nem változott semmi. Valahol, valamilyen “Központ” kotorászik a zsebemben, ésszerűség, cél és valós indok nélkül. Csak azért, hogy fizessek. És valaki jól járjon.

Szóval. Szeptember elején megjött a Vízművek hivatalos papírja: “Tájékoztatjuk, hogy az x, y, z készülékhely azonosítójú, x, y, z gyári számú mérő hitelessége 2018. december 31-én lejár, (…) cseréjéről a felhasználó kötelessége határidőben gondoskodni. Ellenkező esetben a mellékszolgáltatási szerződés automatikusan megszűnik.”

Másfél szobás, kis lakótelepi lakásom van, öt (!) darab vízórával. Gondoltam, jó, jövő héten úgyis jön valaki a Vízművektől, nagy éves leolvasás lesz, ki van írva a lépcsőházban, majd neki szólok, és lecserélik. Ki is jött a hölgy, profi csipogóval lecsippantotta mind az öt órát, és rögtön szólt is: a csippantó jelezte neki, hogy az órák lejárnak. Cserélni kell.

Mondom: “Rendben, elég, ha Ön most ezt regisztrálja, és ingyen lecserélik?” Döbbenten rám nézett: “Dehogyis. Magának kell szerelőt hívni, lecseréltetni, utána hitelesíttetni, és magának is kell kifizetni.” Én: “Miért, elromlottak?” Ő: “Nem, mind az öt működik, de lejárnak. A gyártó nyolc év garanciát vállal rájuk.” Én: “De nem elég akkor javíttatni, ha elromlik?” Ő (még döbbentebben): “Nem. Le kell cserélni, és kész.” Én (tényleg csak érdeklődve, nem volt semmi él a hangomban): ”És mi történik, ha nem?” Ő: “Azt nem javaslom, mert akkor kivezetjük a rendszerből, és nagyon rosszul fog járni. Átalányt fog fizetni, azok helyett is, akik a házban nem fizetnek, havi húszezer lesz a számlája legalább, plusz a csatornadíj.”

Aha. A hölgy ezek után még hozzátette: meg se próbáljam a Vízműveket ez ügyben hivatalosan megkeresni, mert ők se mondanak mást.

Fogadjak szépen szót (ezt nem mondta, csak a hangján éreztem, hogy fogy a türelme), az értesítő papíron fel vannak sorolva azok a cégek, amelyek vízóracserére szakosodtak, sőt, le is plombálják (vagyis hitelesítik) az új órákat, válasszak közülük, és intézzem szépen.

Oké. Elkezdtem telefonálgatni, hogy a tökéletesen működő vízóráimat “parancsra”, a Vízművek által "javasolt" cégek valamelyikével (szabadverseny vécén lehúzva), saját költségemen lecseréltessem. Kábé félóra várakoztatás, “minden kezelőnk foglalt” duma és sok-sok automatikus zene meghallgatása után a harmadik cégnél felvették. Három hét múlva tudnak adni időpontot, hétköznap délután háromkor (remek, nem gond, megoldom), az öt vízóra 38 ezer forint lesz. Van olyan, amelyik másfél méternél magasabban van? Igen, a vécé fölötti. Na, az nem szabvány, le kell hozni, az újabb 25 ezer. Vagyis összesen kábé hatvanöt? Annyi.

Nem tudom, hogy ma egy magyar átlagembernek 65 ezer forint sok vagy kevés. Szerintem sok. Nekem biztos marha sok. Esküszöm, nem kekeckedésből, de TÉNYLEG kíváncsi voltam rá, hogy mire is adom ki.

Három hét múlva a szerelő tűpontosan kijött. Fiatal, kellemes ember volt, vérprofin dolgozott, szépen, szakszerűen, másfél óra alatt lecserélte a vízórákat. Főztem neki egy kávét, és amíg szerelt, beszédbe elegyedtünk. “Mondja, miért járnak le ezek a vízórák nyolc év alatt?” – kérdeztem. “Mert műanyag alkatrészek vannak benne.” – pöcögtette meg fejcsóválva a fürdőszobacsap alatti készüléket. Én: “Miért nem raknak bele fémet?” Ő: “Mert az mágnesezhető, lehet vele csalni.” Én: “Vagyis mágnessel lelassítani, hogy kevesebb fogyasztást mérjen?” Ő. “Pontosan.” Én: “Nincs olyan anyag, ami erősebb, mint a műanyag, de nem fém? Ő: “De van.” Én: “Miért nem csinálják abból?”

Rám mosolygott, ezt a mosolyt szerintem mindenki ismeri ebben az országban: “Mert nem. A Központban így állapították meg. Műanyagból csinálják, nyolc évente le kell cserélni. Kész. Még így is örülhet, régebben csak hat év volt.”

A lehajtott vécétetőn ültem, ő a csap alatt guggolt, elgondolkodva lóbáltam a lábam: “Mondja, ön szerint nem sok 65 ezer forint mondjuk egy 2-3 gyerekes családnak, vagy egy magányos kisnyugdíjasnak? Van belőlük a házban bőven.“ Nem nézett fel, de sóhajtott egy hangosat: “Dehogynem. 65 ezer? Az ész megáll.” Folytattam: “Nem lenne humánusabb, és ésszerűbb, ha az éves nagyleolvasásnál körbemenne a Vízművektől egy profi szerelő is, megnézné, melyik vízóra van rossz állapotban, és csak azt cseréltetnék le? Hiszen lehet, hogy ezek 10-15 évig is szépen elműködnének, ma már egy plazmatévé is eldöcög addig, még ha egész nap nézik is.” Most felemelkedett a csap alól, és rám meredt: “Hát persze hogy sokkal humánusabb lenne. Ennyi lóvét lehúzni az emberekről, és ez csak egyetlen lakás...felháborító. De én csak egy szerelő vagyok. Ne engem kérdezzen. Ezt a nagyok döntik el.” A “Nagyok”. Ez a szó is olyan ismerős.

Nem kérdeztem többet. Tényleg gyönyörűen dolgozott, levezette a vécé fölötti, “nem szabvány” vízórát is, utána jött a plombálás meg a papírmunka, szerződéseket írt, vonalkódokat ragasztott, én aláírtam, és fizettem. Végül jattal együtt lett 65 a vége.

Szimpatikus lehettem neki, mert kifelé menet még odasúgta: “Tudja, hogy csak az idén mennyi lakást csinálunk meg? 60 ezret.” Hátrahőköltem: “60 ezer lakásban cserélik le az órákat?” Sokatmondóan bólogatott: “Bizony. Mondjuk ezt az egész évre értem, de szorozza csak be.” Aztán becsapódott mögötte a liftajtó.

Beszoroztam. Ha lakásonként átlag 40 ezerrel számolunk (nem minden lakásban van öt vízóra, nem mindenütt kell lejjebb hozni valamelyiket), az majdnem 2 és fél milliárd (!) forint éves bevétel néhány “kijelölt” cégnek. Csak Budapesten.

Nem akarok olyan lenni, mint a Fluimucilos kissrác a reklámban, de még mindig ott kering a fejemben a kérdés: “De miééééééért?”

De végül is tökmindegy. Úgyis tudom a választ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: