SZEMPONT
A Rovatból

Veiszer Alinda: Morálisan csak azzal tudok azonosulni, aki megpróbált ebből szabadulni

Alinda szerint neki nem volt kérdés, hogy nem enged az elveiből, még úgy is, hogy családilag semmi bevételük nem maradt az elején. Úgy gondolja, aki akart, tudott szabadulni. Most szívesen részt venne egy nyitott, izgalmas, többplatformos közmédia felépítésében.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 29.



A romokból kell újraépíteni a közmédiát a TISZA-kormánynak, amely azt ígéri, lekapcsolják a hírszolgáltatást, amíg fel nem állítják az újat. Miközben Magyar Péterrel még a NER-időszakra emlékeztető hangnemben készült interjú, kifelé menet voltak, akik megtapsolták a leendő miniszterelnököt, az MTI-ben dolgozók nyílt levélben követelték, hogy szabadon dolgozhassanak, az eddig propagandát sugárzó M1 híradóban és a Kossuth Rádióban pedig varázsütésre megjelentek a kiegyensúlyozottnak tűnő hírek.

Hogyan érdemes megítélni azokat, akik riporterként, szerkesztőként eddig a propaganda fellegvárává süllyesztett állami médiában dolgoztak?  Hogyan lehetett túlélni az elmúlt 16 évet a szakmában anélkül, hogy az ember feladta volna az elveit? Milyen volt belülről megélni a közmédia átalakítását és a cenzúra megjelenését? Mi a közmédia valódi feladata, és van-e esély az újjáépítésére? Erről beszélgettünk Veiszer Alindával, aki hosszú éveken át volt a közszolgálati tévé legismertebb kulturális és tudományos portréinterjúkat készítő műsorvezetője, majd volt bátorsága felállni, és megcsinálta saját vállalkozását, a teljesen szabadon működő, és a Patreon segítségével üzletileg is fenntartható Alinda Edith-edet.

— Az elmúlt 16 év sok tanulsággal szolgált. Hogyan éli ezt meg egy olyan ember, akinek határozott pályaképe volt, de aztán szembejött vele a politika?

— Jól mondod, én is így szoktam fogalmazni: a politika gyakorlatilag elvette a munkahelyeinket. Az ember rugalmas lesz, és egyszer csak igazodni kezd a körülményekhez, nem ragaszkodik az előre kijelölt vagy kitalált úthoz. Ami nekem nehéz, mert én tervezős és pragmatikus vagyok, de egy ponton felismertem, hogy nem okos dolog olyasmire vágyni, ami nem lehetséges. Ez folyamatos igazságtalanság-érzéssel jár, hogy nekem miért nem adatik meg az a lehetőség, ami, másnak igen. Mert ez nem tehetség alapú diszkrimináció, és nem is tudás alapú, hanem politikai, ami nagyon nehéz és bántó. Hozzá kell szokni, és újságíróként a különös nehézség az, hogy mindezzel együtt ne folyamatosan sértett pozícióból készíts műsorokat.

— Ez azért kényszerpályára löki az embert, és a terveit csak kerülő úton tudja megvalósítani. Talán egy-két évig rendben van, de tizenhat év nagyon sok. Hogyan lehet ezt kitréningezni, hogy az ember ne legyen frusztrált, sértett, rosszkedvű?

— Úgy, hogy egy ponton túl rájössz, vannak olyan listák, amelyeken rajta lenni nem ciki, hanem inkább elismerés. Egy ponton túl rájössz, hogy azokkal az emberekkel vagy egy tömbben, akiket tisztelsz, akiknek elveik vannak. Így már sokkal könnyebb elfogadni a helyzetet. Újságíróként, riporterként, a média munkatársaként a függetlenséged, az autonómiád alapérték. Vannak bizonyos elvek, amikhez tartod magad, például, hogy a cenzúrát semmilyen szinten nem engeded be a saját szakmaiságodba.

Akik ezeket tartják, azok végül is kikerültek a rendszerből, és maguk csinálták meg a munkahelyeiket, a szerkesztőségeiket, a lehetőségeiket.

Én máshogy nem is látom értelmét csinálni ezt a szakmát. Csak azt akarom mondani, hogy nem lettem volna boldogabb, ha benne maradok, mert akkor önmagamat kellett volna elárulnom.

— Mindig sikerült kizárni a cenzúrát?

— Igen, ez egy nagyon elvi dolog. Nem tudok olyat mondani az életemből, amikor ezt ne sikerült volna megvalósítani. A Magyar Televízióban is, amikor még ott dolgoztam, volt próbálkozás, mert mindig van. De abban az időben még lehetett azt mondani, hogy „figyelj, ilyet nem lehet csinálni, mert ez egy köztévé”. De például meghívom szívesen, akit te szeretnél, de akkor én is meghívom azt, akit én szeretnék. Nem azt mondom, hogy nem volt utasítás, hogy kit hívj meg, de azt állítom, hogy olyan nem volt, hogy kit ne hívj meg.

— Mi volt az a pont, amikor azt érezted, hogy vége?

— Ezt a kormányváltás után, 2010-ben éreztem. Még volt műsorlehetőségünk, és komoly dilemma volt, hogy azonnal fel kell-e állni, vagy kell-e adni esélyt a készülő új közmédiának. Én úgy gondoltam, hogy előre nem dönthetem el, milyen lesz, tehát adni kell lehetőséget. De nagyon gyorsan kiderült, hogy rövid lesz a mi közös pályafutásunk. Emlékszem, amikor a Duna TV-n készítettünk egy közéleti műsort,

egyszer csak elkezdtek beleírkálni az adásmenetembe kérdéseket, meg kihúzogatni belőle.

Ők ahhoz voltak hozzászokva, hogy egy műsorvezető felolvassa a kérdéseket. Én soha nem dolgoztam így, én témákat szoktam felírni, de magam kérdezek, sosem írok le kérdéseket. Az én adásmenetembe bármit bele lehetett írni, de úgy döntöttem, nem olvasom fel. Nyugodtan ki is lehetett húzni belőle, mert az attól még a fejemben volt. Amikor rájöttek, hogy a papíron keresztül ez nem fog menni, akkor elindultak a tiltások. Emlékszem például olyanra, hogy Kulka Jánost nem lehet meghívni, ettől én még meghívtam. Nyilvánvaló volt, hogy az lesz a vége, hogy egy ponton nem fogok kelleni. Három vagy négy hónapig készíthettük a műsorokat, aztán azonnal megszüntették. Nekem született egy kisgyerekem, és azt remélték, hogy eltűnök három évre. De én nem tűntem el, hanem visszamentem, hogy szeretnék dolgozni az egészen pici gyerek mellől.

Akkor egy olyan bornírt történet indult el, hogy a Dankó Rádión mondjak fel felkonferálásokat felvételről, ami már tényleg egészen elképesztő volt.

Egy hosszú, fegyelmi tárgyalásokkal terhelt időszak végén  közös megegyezéssel rúgtak ki. A kirúgás egyértelmű volt, csak az volt a kérdés, hogy hogyan.

— Ez a te történeted, de sokan kerültek hasonló helyzetbe, különböző egzisztenciális háttérrel. Aki most azt mondja például, hogy hatalmas hitele volt, és egy hónapot sem bírt volna ki fizetés nélkül, mert csapdába, adósrabszolgaságba került. Róla mit gondolsz?

— Én nagyon próbálok empatikus lenni, de mi mind a ketten a közmédiában dolgoztunk, és mindkettőnket kirúgtak. Nem állítanám, hogy bárkit is érdekelt, hogy túléljük-e vagy sem. És már volt egy kicsi gyerekünk is. Csak azt mondom, hogy amikor egzisztenciális választásokról beszélünk, mögöttem sem állt egy amerikai nagybácsi, aki finanszírozza a lakáshitelemet. Hirtelen egy nulla bevételű család lettünk. Ehhez képest, aki 16 éve a propagandamédiában csücsül, de a Híradóban nem csinált semmit... persze, ez a spektrum két széle. Én azt gondolom, hogy benne lehet ragadni egy ilyen helyzetben egy időre.

Nincs jogom ítélkezni senki fölött, de morálisan csak azzal tudok azonosulni, aki megpróbált ebből szabadulni. És mindenki tud szabadulni.

Emlékszem, a Covid alatt sok kollégám elvesztette az állását vagy csak félállása lett, és elmentek mást csinálni. Csak azt állítom, hogy boldogulni lehet, még ha néha nem is kényelmes. Lehet, hogy nem riporterként vagy műsorvezetőként, de boldogulni lehet. A színészek hányszor csaposok, amíg jön egy szerep vagy egy film! Igen, időnként nem kényelmes, áldozatokkal jár, nekem is volt nulla forint a számlámon. De akkor előre kell menekülni valahogy. Nem tudom, kinek mi az útja, szerintem mindenkinek egyedi. Nekem szerencsém volt, mondhatjuk így is, de lehetett volna nem szerencsém is. Ez nem változtatna a döntéseimen.

— Sokan mondták, hogy a Fidesz médiatúlsúlya mindent visz. Aztán láttuk, hogy ez mennyit számított most április 12-én. Nem jutottunk el oda, hogy már nincs is szükségünk közmédiára?

— Ebben nem hiszek. A közmédiának egy csomó feladatot kell ellátnia. Mindenki csak a hírszolgáltatásról beszél, pedig ennél sokkal komplexebb a feladata. A hírszolgáltatásban sok szerkesztőséggel kell versenyeznie, de kulturális fronton elképesztően sok feladata van. Az az alapállásom, hogy a nemzet a kultúrájában él, nem a politikájában.

Ha nem tudunk olyan műsorokat készíteni, ami sok-sok ember számára érdekes, ha nem tudunk közös nevezőt teremteni, az baj, és ez a közmédia dolga.

Szükség van rá egy csomó mindenben. Például be kell szállnia a játékfilmek, dokumentumfilmek, ifjúsági sorozatok gyártásába, a magyar irodalmi művek megfilmesítésébe. Én nagyon sok ifjúsági irodalmat olvasok, mert készítek ilyen műsort a Rádió Cafénak, hamarosan a Telexnek is. Látom, hogy milyen elképesztő mennyiségű ifjúsági irodalom van, amivel semmit nem kezdett a magyar közmédia. Pedig kell a gyerekeknek szóló tartalom. Hogy nincs online lába, hogy nem is próbált meg egy ilyen típusú versenybe beszállni, az óriási hiba. Tehát igen, szükség van a közmédiára.

— A közéleti podcastok és egyéb tartalmak a közmédia hírszolgáltató lábát erősen kinyírták.

— A közmédia maga nyírta ki önmagát, mert egyébként simán lehetne egyeduralkodó is. Csak eladta magát a propagandának,

hagyta, hogy egy borzasztóan erős, független médiapiac felépüljön, ami szerintem szuper, hogy megtörtént.

Csak azt mondom, hogy a közmédia akár az élére is állhatott volna, de nem ezt tette, hanem kicsekkolt a versenyből a stupid propagandával.

— Ahhoz a közszolgálathoz, amiről beszélsz, kultúrával, kortárs művészetek és filmek támogatásával, egy teljesen más médiatörvény kellene. A mostani ezt nem teszi lehetővé.

— Akkor újat kell csinálni. Mindent újra kell gondolni. Az egész közmédia teljes struktúráját újra kell gondolni. Ez nem áll tőlem távol. Nagyon sok olyan gondolat van, amihez most nincs gyakorlat, ami nem működik. Igen, ezeknek meg kell teremteni a törvényi és gyakorlati feltételeit. Szerintem totálisan újra kell gondolni az egészet. Engem az sem ijeszt meg, ha a médiatörvényt kell érte módosítani.

— A lengyel modell, hogy bezárták, elsötétítették és újraépítették az egészet, szimpatikus út lehet?

— Ez nehéz kérdés. Nem tudom, be lehet-e zárni, mert van valamiféle tájékoztatási kötelezettség törvényileg előírva. Hogy így be lehet-e zárni valamit, hogy sötét legyen, azt nem tudom.

De múltkor ott lehettem a filmesek egy alakuló összejövetelén, és ők mondták, hogy ha ilyen helyzet előállna, van egy csomó dokumentum- és animációs filmjük, amit szívesen odaadnak a köztévének, hogy addig közvetítse azt 0-24-ben.

Ezt egy nagyon jó megoldásnak tartanám a sötétség helyett. Menjen valami helyette, méghozzá olyasmi, ami eddig nem volt ott elérhető. Legyen ez. És közben újra lehet tervezni az egészet. Őrületesen át kell gondolni a struktúráját és a személyi állományát is, ez nem kérdés. Nagyon nagy és népszerűtlen feladat vár arra, aki a közmédiát vezetni fogja. Népszerűtlen döntéseket kell majd meghoznia, és haragudni fog rá a fél világ, de ezeket meg kell hozni, bárki kerül is oda. Nehéz és kemény időszak jön, és remélem, hogy gyors lesz. Remélem, hamarosan nem a vérengzésről, hanem az építkezésről szólnak majd a hírek. Jó lenne, ha hamar eljutnánk ebbe a fázisba.

— A televíziónak megint lenne ifjúsági főszerkesztősége?

— Például. Tényleg azt gondolom, hogy itt ülünk egy csodálatos kincsen, ami a magyar kultúra. Nem viccelek, iszonyatosan magas színvonalú az ifjúsági irodalom is, de én a magyar kultúra feltétlen híve vagyok, rohadtul régóta foglalkozom vele. A kortárs magyar irodalom, a kortárs magyar színház, a kortárs magyar film – csodálatos dolgok történnek benne, és a közmédia úgy csinál, mintha ez nem létezne. És ilyet nem lehet.

— Ha újraindítanák a közmédiát, te ott szeretnél lenni?

— Igen, határozottan. De ez tőlem nem egy nagy mondás, mert én ezt már 22 évesen is mondtam, hogy egyszer szeretném ezt az intézményt egy kicsit a tetejéről is vezetni.

Nem azt mondom, hogy elnök akarok lenni, csak szeretnék beleszólást az intézmény dolgaiba.

Úgyhogy igen, határozottan ez a válaszom. Érdekes, hogy mióta változás volt az országban, engem mindenki erről kérdez. Azt hiszem, én szabadúszóként is közszolgálatot végeztem. Nem bulvárinterjúkat készítettem, hanem próbáltam a kultúra jeles szereplőit teljesítmény alapon meghívni. Nem véletlenül van egy csomó most kinevezett miniszterrel régebbről interjúm, mert most teljesítmény alapon neveztek ki olyanokat, akiket én korábban a teljesítményük miatt kérdezgettem. Szóval annyira nyilvánvaló a viszonyom a közszolgálathoz, hogy most is, egy rendezvényen minden második ember megkérdezi, hogy mi lesz a közszolgálattal, és te mi leszel a közszolgálatban. Nagyon igen, ez a közszolgálat én is vagyok, és szerintem sokan mások is.

Szeretnék egy jó közszolgálatot felépíteni másokkal együtt.

Szeretnék benne lenni a csapatban, akik felépítik ezt, műsorokkal, új struktúrával. Nem titok.

— Mikor volt a magyar televíziózás aranykora?

— Ez nem a mi időnk szerintem. A magyar televíziózásnak a Kádár-rendszer volt az aranykora, amikor nem voltak versenytársai, ellenben minden ott jelent meg, még ha a három T-s kultúrpolitika végtermékeként is. Nem véletlen, hogy a nálunk idősebb generációknak van közös nyelvük: a közmédiában mentek azok a filmek, irodalmi feldolgozások, műsorok, amiket mindannyian láttak, és tudják, miről beszélnek. A mi generációnknak sokkal nehezebb közös nyelvet találni, mert számtalan platformról lehet tájékozódni. De azt gondolom, hogy egyértelműen az volt a fénykor. Olyat már nem lehet csinálni, és nem is kell. Most egy teljesen másik világ van.

Egy nagyon kifelé, az internet felé, a többi szerkesztőséggel való együttműködésre nyitott közmédiát kellene felépíteni,

ezt gondolom róla. Már nem az a zárt rendszer, hogy „én, a Magyar Televízió, majd közvetítek”. Ez szerintem a múlt. Ennél sokkal-sokkal diverzifikáltabb, többplatformos, izgalmasabb közmédiát kell csinálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Ami az Orbán-rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt
Fülöp Botond, a Vidéki prókátorként elhíresült ügyvéd a Magyar Hang műsorában összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást, és elmondta, miben más az Orbán-rendszer leváltása, mint a Kádár-korszaké. Szerinte ha a jogállam helyreáll, elkerülhetetlen lesz a volt miniszterelnök felelősségre vonása a családja gazdagodása miatt.
F. O. - szmo.hu
2026. június 10.



Fülöp Botond, a magát korábban a „Vidéki prókátor” álnév mögé rejtő ügyvéd volt a Magyar Hang Kompország című műsorának vendége, ahol a közéletbe való visszatéréséről, a kegyelmi ügy kirobbantásának hátteréről és a rendszerváltás utáni politikai helyzetről beszélt. Elmondta, hogy az élete nem változott meg negatív irányba azután, hogy a választások után felfedte kilétét. Állítása szerint ez is jelzi a magyarországi komoly változásokat.

„Igazából csak pozitív visszajelzések jöttek. Tehát egyetlenegy negatív visszajelzés nem jött, egy negatív tartalmú gyalázkodó vagy sértő hangnemű üzenetet nem kaptam” – fogalmazott.

Mint mondta, mindig is természetesnek tartotta a közéleti szerepvállalást. „Nagyon fiatal korom óta részt veszek a közéletben, névvel, arccal, mindenhogy, tehát számomra ez a normális állapot, és nagyon örülök annak, hogy a normális állapot, most úgy néz ki, hogy visszaállt Magyarországon” – mondta, hozzátéve, hogy a közéleti szerepvállalásait az ügyvédi munkájától szigorúan elválasztja.

Arra a kérdésre, hogy mi történt volna, ha a Fidesz nyeri a választást, nem tudott egyértelmű választ adni; úgy véli, egy újabb kétharmados győzelem esetén valószínűleg olyan lelkiállapotba került volna, hogy felhagy a közéleti írással: „Könnyen lehet, hogy úgy döntöttem volna, hogy nincs értelme”.

A kegyelmi ügy kirobbantása előtti időszakról elmondta, hogy a 2022-es választás után az egész országra jellemző apátiába süllyedt, és elhatározta, hogy kevesebb időt tölt politikai tartalmak fogyasztásával, mert nem látott reményt a közeli változásra.

„Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez így egy-két éven belül meg fog történni” – jelentette ki.

A botrányt elindító információra egy kúriai határozat böngészése közben, szakmai munka során bukkant rá. Amikor a 444 megjelentette az erről szóló cikket, és beindult a lavina, az egyszerre volt számára ijesztő és jóleső érzés. Úgy fogalmazott, „egyfajta jóleső érzést is okozott, hogy ezt én okoztam, ezt én indítottam el”, és bízott abban, hogy az eseményeknek pozitív hozadéka lesz az ország számára.

Az ügy jogi és politikai hátterét elemezve Fülöp Botond kifejtette, hogy Novák Katalin és Varga Judit is súlyos hibákat követett el. Novák Katalinnal kapcsolatban úgy véli, egy komoly köztársasági elnök nem engedheti meg, hogy protekciós alapon járjanak ki nála közjogi döntéseket, és fel kellett volna mérnie a politikai kockázatokat is. Varga Judit felelősségét az ellenjegyzési jog természetével magyarázta, amely szerinte a felelősség átvállalását jelenti a kormány részéről.

„Tulajdonképpen közjogi értelemben Novák Katalin nem terhelte felelősség. Tehát ha Novák Katalin azt mondta volna, hogy a kormány magára vállalta az én egyébként rossz döntésemért a politika és a közjogi felelősséget, és én meg innentől kezdve mosom kezeimet, akkor tulajdonképpen jogi értelemben Novák Katalinak igaza lett volna” – magyarázta.

Véleménye szerint egy komolyabb alkotmányos hagyományokkal rendelkező országban az ügy kormányválságot okozott volna. A parlamenti vizsgálóbizottság munkájától nem vár sokat.

„Csodálkoznék azon, hogyha a parlamenti vizsgálóbizottság előtt megjelenő bármelyik személy, ha valóban van köze, akkor ezt ott elmondaná, hogy van köze” – mondta az Orbán család esetleges érintettségére utalva.

Saját életútjáról elmondta, hogy bár gépészmérnöki diplomát szerzett, mindig is humán beállítottságú volt, és a rendszerváltás idején, 19 évesen aktívan politizált az MDF-ben. Később elvégezte a jogi egyetemet, majd hat évet dolgozott az Európai Bíróságon Luxemburgban. A hazatérését a hazaszeretettel és azzal indokolta, hogy mindig is ügyvéd szeretett volna lenni. „Az ember igazán boldog, igazán teljes életet, azt a hazájában tud élni” – idézte Eötvös Józsefet.

Az Orbán-kormány és az Európai Unió konfliktusát Fülöp Botond logikus következménynek tartja. Szerinte a Fidesz hatalomgyakorlása összeegyeztethetetlen volt az uniós értékekkel, ezért az ebből fakadó konfliktusokat egy Brüsszel-ellenes narratívával kellett leplezniük a szavazóik előtt.

Azt a döntést, hogy a hatalom megtartása érdekében lemondtak az országnak járó uniós forrásokról, egyértelműen nemzetárulásnak nevezte: „Erre szerintem nincs jobb szó, ez konkrétan nemzetárulás volt”.

Azt is hozzátette, hogy az Orbán-kormány működése minden tekintetben abnormális volt.

„Ami itt az Orbán rendszerben ment, az minden tekintetben teljes mértékben abnormális volt, és olyan mértékben volt ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, hogy szerintem ez mégis sokkal inkább elmondható volt rájuk, mint akár a 80-as évek késő Kádár-rendszerére”

– jelentette ki.

Az interjúban összehasonlította az 1990-es és a 2026-os rendszerváltást. Úgy látja, a mostani fordulat sokkal inkább a nép által kiharcolt esemény volt, szemben a '90-es, elitek által letárgyalt váltással.

„Ez sokkal inkább a társadalom által akart, várt és kiharcolt változás volt, mint a 90-es” – mondta. Szerinte az Orbán-rendszert a társadalom jelentős része jobban gyűlölte, mint a késő Kádár-korszakot, amivel sokan pozitívan tudtak azonosulni.

„A Kádár-rendszerrel a magyar társadalom nagy része pozitív módon tudott azonosulni. Én arra nem számítok, hogy a Kádár nosztalgiához hasonlóan majd egyfajta Orbán-nosztalgia is ki fog alakulni.”

Az új kormány előtt álló kihívásokról és az igazságtétel kérdéséről is beszélt. A közjogi méltóságok eltávolítását azzal indokolta, hogy itt nem egy normális kormányváltás, hanem egy maffiaállam lebontása zajlik, ugyanakkor elismerte, hogy ez egy normális jogállamban elfogadhatatlan lenne.

„Egy normális jogállami működés során egy új többség alkotmányozó hatalmat szerez, és ezt arra használja fel, hogy idő előtt megszünteti közjogi méltóságok megbízatását, ez álláspontom szerint sem férne össze mindazzal, amit mi a jogállamról gondolunk” – vezette fel, majd így folytatta: „Itt arról van szó, hogy egy maffiaállamot kell lebontani<, és helyébe fel kell építeni egy jogállamot. A magyarok, akik a Tisza Pártra szavaztak, kifejezetten arra adtak felhatalmazást a Magyar Péternek, hogy ezt a rendszerváltást valósítsa meg”.

Úgy véli, az Orbán-rendszer lényege az volt, hogy a jogállami intézményeket a saját embereikkel töltötték fel.

„Ők azáltal tudták ezt a jogállami működést kisiklatni és elvinni egy maffiaállam felé, hogy megfelelő embereket helyeztek a megfelelő pozíciókba” – magyarázta.

Emiatt szerinte „azok a közjogi szereplők, akik egyébként a maffiaállamot kiszolgálták, méltatlanná váltak arra, nem is élvezik a társadalom bizalmát sem, hogy ők egy jogállomban is közjogi méltóságot töltsenek be.”

Az eltávolításuk azért is szükséges – tette hozzá –, mert „ők ennek a maffiarendszernek személyükben is jelképeivé váltak.”

„Az egész, amit mi elszámoltatásnak nevezünk, ez lényegében semmi mást nem jelent, mint hogy az országnak úgy kellene működnie, ahogy egyébként tényleg a jogszabályok szerint kell.”

Ennek következménye szerinte egyértelmű: „Ha az állam mostantól kezdve úgy működik, ahogy egy jogállamnak kell, hogy tényleg kompromisszumok nélkül, kíméletlenül működik a törvény előtti egyenlőség, akkor mindenki, aki bűncselekményt követett el, azért menni kell, és őellene büntetőeljárást kell indítani.” Úgy véli, ez Orbán Viktorra is vonatkozik.

„Azt, hogy egy politikai vezető regnálása alatt a családjának minden tagja milliárdos lett, a gyerekkori barátja milliárdos lett, és őt ezért semmilyen adott esetben büntetőjogi felelősség ne terhelje. Hát ez azért szerintem elég nagy fantázia kell, hogy ezt így elképzeljük” – fogalmazott.

Az interjú végén elmondta, hogy Magyar Péterrel még nem találkozott, és az új kormány részéről sem keresték, de nyitott lenne egy felkérésre. „Ha olyan feladatra érkezne mondjuk megkeresés vagy felkérés, ami úgy érzem, hogy nekem való, és legalább olyan mértékben hasznosnak is látom a közösség, a nemzet számára, mint a mostani munkámat, akkor persze, akkor nyitott lennék rá” – árulta el.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Sajnos nem veled nevetünk” – Jámbor András szerint a Micimackó-ügybe belebukó Németh Balázs a magyar parlamentarizmus teljes történetének legnagyobb beégését produkálta
A korábbi országgyűlési képviselő Facebook-posztban bírálta Németh Balázs fideszes képviselőt a parlamenti felszólalása miatt. Németh egy Pottyondy Edina-idézetet értett félre, amiért Tanács Zoltán miniszter magyarázta el neki a Micimackót.


Jámbor András egy friss Facebook-posztban reagált arra a parlamenti jelenetre, amelyben Németh Balázs fideszes képviselő félreértelmezett egy irodalmi idézetet. A bejegyzés szerint a képviselő ezzel kommentálta „saját és egyben a magyar parlamentarizmus teljes történetének legnagyobb beégését”.

Jámbor úgy véli, most jött rá, mi a szerepe a fideszes politikusnak.

„Ő egy nevettető. Bús napokon, amikor aggódunk, hogy jön-e a béremelés, mi lesz a devizás törvény valójában, le tudjuk-e hívni az EU-s pénzeket, börtönbe kerülnek-e a Fidesz rendszer bűnösei — a közelben élőknek jön Balázs, és jókedvet csempész a napjukba.”

Jámbor ironikusan köszönetet mond a délutánért, és további posztokat kér az ügyben, de csak „lefekvési idő után, mert a gyerekek megijedtek az előbb, hogy az apjuk miért röhög visítva ilyen hangosan percekig”.

A bejegyzést azzal a megjegyzéssel zárja: „sajnos nem veled nevetünk”.

A fideszes képviselő kedden, a gyűlöletkeltő politikai reklámokról szóló parlamenti vitában idézett Pottyondy Edina egyik videójából. A „leeső farok” kifejezést gyűlöletkeltő tartalomnak minősítette, mire a teremben derültség támadt. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter magyarázta el Némethnek, hogy a mondat valójában A. A. Milne klasszikus meséjére, a Micimackó egyik karakterére, Füles elveszett farkára utal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vitézy Dávid: Magyar Péter kemény főnök, a Tisza-kormány nyomokban sem emlékeztet arra, ahogyan az Orbán-kormány működött
A közlekedési miniszter a 444-nek adott interjújában mondta el, mi az alapvető különbség az előző és a mostani kormány működése között. Élesen bírálta elődjét, Lázár Jánost, aki szerinte mindent lerombolt, és arról is beszélt, hogy az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált.
DKA - szmo.hu
2026. június 11.



A 444 stúdiójának vendége volt Vitézy Dávid, a Tisza Párt vezette kormány közlekedési és beruházási minisztere. Az interjút azzal kezdte, hogy bár a 2022-es Orbán-kormányban is betöltött közlekedéspolitikai államtitkári pozíciót, miután felkérést kapott szakmai munkára, abból végül a kormány semmit nem tett meg, így útjaik néhány hónap után elváltak. Ezt követően szerinte Lázár János „gyakorlatilag mindent lerombolt”, nemcsak az ő néhány hónapos munkáját, hanem a magyar vasútfejlesztés korábbi pozitívumait is. Elődje tevékenységét egy 1968-as, vasútellenes politikához hasonlította.

„Engem erre a kommunista, vasútleépítő politikára emlékeztetett az, amit Lázár János végigvitt” – mondta.

Hozzátette, a miniszteri pozíció lényegesen nagyobb felelősséggel és mozgástérrel jár, mint egy államtitkári, például rendszeresen részt kell vennie a kormányüléseken, éppen onnan érkezett az interjúra is.

Az Orbán-kormány és a mostani magyar kormány működése között Vitézy Dávid szerint radikális a különbség. Állítása szerint azon kívül, hogy a döntéseket ugyanúgy kormányhatározatnak hívják, jóformán csak eltéréseket lát. Úgy véli, most nem magánérdekek, hanem a közérdek által vezérelt kormányzás zajlik, ahol a viták a Tisza-program teljesítéséről szólnak.

„Ahol nem különböző, ilyen-olyan módon előnyben részesíteni kívánt különböző tőkecsoportok, cégek, érdekek alapján próbálnak valamiféle kormányzást végrehajtani, ahol a közérdek, a szakpolitikai érdek ezek alá szorul” – fogalmazott, utalva arra, amit Orbán Viktor politikai kormányzásnak nevezett.

Hozzátette, a mostani kormány működése „nyomokban sem emlékeztet engem arra, ahogyan az előző kormány működött, bármely részletét is nézem”.

Korábbi és mostani főnökét összehasonlítva elmondta, Palkovics Lászlóval a kapcsolata kifejezetten szakmai volt, míg Magyar Péterrel korábban nem dolgozott együtt.

Magyar Pétert nagyon kemény főnöknek tartja, aki nem tolerálja a hatalmi gőgöt, és szakmai döntéseket vár el a miniszterektől.

Eddig semmilyen vitája nem volt a miniszterelnökkel, az elmúlt hetek a közös, intenzív munkáról szóltak, elsősorban az európai uniós források hazahozatala miatt.

A kormány látványosan mediatizált működésével kapcsolatban Vitézy elmondta, számára ez nem újdonság, mert a Fővárosi Közgyűlésben is hasonlóan dolgozott, de országos szinten ezt jónak és fontosnak tartja. Úgy látja, az embereknek van igényük arra, hogy lássák, hogyan születnek a döntések. „Én ezt látom gyakorlatban annak, amikor tényleg látják, hogy mi történik, hogyan születnek döntések, és elmagyarázzuk azt, hogy mi miért történik” – tette hozzá.

Azzal kapcsolatban, hogy a kormány a Fidesz bűneinek feltárására vagy a kormányzati munkára koncentráljon-e, Vitézy azt mondta, mindkettő teljesíthető. „Azért dolgozunk két műszakban, hogy mindkettőre jusson idő” – jelentette ki. Szerinte a két feladat sokszor összefügg, példaként a mohácsi hidat és a Budapest-Belgrád vasútvonalat említette, ahol a múlt feltárása és a jövőbeli döntések kéz a kézben járnak.

Államtitkári időszakából Vitézy szerint vannak olyan információi, amelyek most segítenek abban, hogy tudják, hol érdemes körülnézni. Példaként említette a Budapest-Belgrád vasútvonal építését, ahol állítása szerint Mészáros Lőrinc cégét amerikai dollárban fizetik. Beszélt a Balásy Gyula nevével fémjelzett Lounge Group-hoz hasonló, jogszabályokkal bebiztosított monopóliumokról is, amelyek szerinte rendkívül drágán és lassan dolgoztak az államnak. A miniszter elmondta, ahol tudta, igyekezett kikerülni ezeket a cégeket. Hozzátette, a felelősség azokat terheli, akik a jogszabályi kényszert megteremtették.

Az uniós források hazahozatalának koordinálását azért kapta feladatul a miniszterelnöktől, mert korábban a főváros képviseletében is sokat foglalkozott ezzel a területtel, és rálátása volt az akadályokra. A felkérés már a közös munka során, a kormányalakítás után érkezett. Elmondása szerint a tárgyalások során az Európai Bizottság eredetileg úgy vélte, Magyarország a 10 milliárd eurós helyreállítási alap felét el fogja bukni a szűk határidők miatt. A magyar tárgyalódelegáció azonban a teljes összegért ment.

„A magyarok a teljes keretre jöttek, ezt Magyar Péter többször nagyon világossá tette, és hát erről szóltak a tárgyalások az utolsó percig” – mondta.

A megállapodás az utolsó pillanatban született meg. „Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és Magyar Péter miniszterelnök ki tudott állni, és be tudták jelenteni azt, hogy megvan a megállapodás, ez tényleg még előző nap is legalábbis kétséges volt” – idézte fel. A kedden benyújtott korrupcióellenes törvénycsomag a jogállamisági feltételek teljesítését célozza, de Vitézy szerint további, ágazati törvénymódosításokra is szükség lesz.

Ha a 16,4 milliárd euró hazahozatala nem sikerül, azt a saját felelősségének is fogja érezni, de hangsúlyozta, hogy az egész kormánytól ezt várják a választók. „Az én dolgom az, hogy a lehetőségét megteremtsük annak, hogy a 16,4 milliárd eurót Magyarország megkaphassa” – jelentette ki. Hozzátette:

„Nem szoktunk ilyen beszélgetéseket folytatni, hogy kinek a felelőssége lesz, ha valami nem sikerül, hanem alapvetően az a feladat egy ilyen 24 órás, éjjel-nappali munkában, hogy sehol ne akadhasson el a folyamat.”

Lázár János hírhedt mondatára, miszerint a magyar vasútnál „szarból kell várat építeni”, Vitézy úgy reagált, hogy Lázár minden döntésével csak mélyebbre lökte a MÁV-ot. Szerinte „a magyar vasút, ha Ausztriához mérjük, óriási elmaradásokkal küzd, infrastruktúra, járműpark, működéskultúra terén”. Úgy véli, a helyzet az elmúlt négy évben csak romlott, mert leállítottak minden fejlesztést és hagyták elveszni az uniós pénzeket.

>„Azt lehet most már teljesen világosan mondani, hogy a magyar korrupció fenntartása volt az, ami miatt az Orbán-kormány lemondott az uniós pénzekről” – jelentette ki.

Egy hónapnyi miniszterség után Vitézy azt mondta, az előző vezetés után szinte csak anomáliákat talált. „Röviden ezt nagyon nehéz összefoglalni, mert csak anomáliákat találunk. Nem is tudom, hogy hol nincs anomália” – fogalmazott. A legkirívóbb példaként a mohácsi híd ügyét hozta fel, ami szerinte egy feleslegesen túlméretezett és túlárazott beruházás. Részletezte, hogy a tanulmányok szerint indokolatlan 2x2 sávos hidat két héttel a választások előtt 76 milliárd forinttal drágították meg, a Duna Aszfaltnak pedig 98%-os előleget utaltak ki bankgarancia nélkül.

„Soha nem hallottam ilyet. Soha. Hogy ilyet lehetne” – mondta a miniszter.A kifizetés a választások előtt történt meg. „A választások előtt kettő nappal, április 10-én kiutalják 94 milliárd forintot, illetve pár nap előtte még kettő, tehát összességében 97 milliárd forintot kiutalnak a Duna Aszfaltnak” – állította. Szerinte a fedezetet a MÁV és a Volán közszolgáltatási pénzeiből vonták el, a hiányt a következő kormányra hagyva.

A ciklus végéig megvalósuló közlekedési projektekről elmondta, a vasúti beruházások hosszúak, de sok, Lázár János által leállított projektnek már kész tervei vannak. „Ha vannak rá források, akkor azért nagyon sok olyan terv van, amit fel tudunk éleszteni” – mondta.

Az uniós forrásokból ezeket újra lehet indítani, így a következő négy évben már látható építkezések kezdődhetnek, sőt, akár átadott szakaszok is lehetnek. Ígérete szerint a járműparkban is lesznek látható eredmények.

A HÉV-kocsik cseréjéhez kapcsolódóan elmagyarázta, hogy az új szerelvényekhez új infrastruktúra is kell. „Az új járművek nem tudnak olyan régi infrastruktúrán közlekedni, mert például nincs olyan kocsiszín, ahol befér egy 120 méter hosszú új, egyben egyterű szerelvény” – részletezte. Emellett a nem villamosított vonalakra is gondolnak. „Kell Magyarországnak korszerű dízelmotorvonatokat is venni a BZ-k, tehát a kis piroskák helyett, meg a csörgők helyett” – jelentette ki.

A Fidesz történelmi vereségét Vitézy Dávid három fő okra vezette vissza:

„Korrupció, belharcok és az, hogy a választókat elvesztették a kormányzás közben.”

Szerinte a politikai kormányzás öncélúvá vált, és már csak a belső hatalmi harcokról és gazdasági érdekekről szólt. A felelősség elsősorban a volt miniszterelnöké.

„A miniszterelnök, mivel minden hatalom tőle származott ebben a kormányzásban, nyilván elsőszámú és bizonyos szempontból politikai értelemben egyedüli felelőse ennek” – állapította meg.

A Fidesz jövőjével kapcsolatban úgy látja, a párt nem néz szembe a történtekkel. „Nem azt érzem, hogy bármiféle szembenézés történt volna azzal, hogy miért történhetett ez meg” – mondta, majd hozzátette: „A Fidesz helyzetének romlása nem fog megállni addig, ameddig ilyenkor nem válaszolnak arra, hogy mégis szerintük lehet-e 98%-os előleget fizetni.” Szerinte a párt számára a valódi kérdés a választók bizalmának visszaszerzése. „A kérdés, hogy van-e Fidesz választók nélkül” – zárta gondolatait.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk