UTAZZ

A tenger nem saját akaratából szeszélyes! – útinapló Bariból

Hogy kerül egy magyar utazó az Adriai-tenger déli részére? És főleg: miért?

Link másolása

Utazóinknak van összesen 6 napja, és napfényes tengerpartra vágynak, tehát nem engedhetik meg maguknak, hogy ebből kettőt hosszú, vagy bonyolult utazásokkal töltsenek. Éppen ezért csakis olyan hely jöhetett számításba, ahová közvetlen repülőjárattal, gyorsan el lehet jutni. Mivel Olaszország számunkra mindig is a kedvencek közé tartozott, és eddig főleg a másik partot, a Tirrén-tengert fedeztük fel Toszkanától a Nápolyi-öbölig, így az Adria e tája, és a nagy múltú középkori város az újdonság erejével hatott.

Napfényben nem is volt hiány, még túlságosan is sok jutott belőle.

Szerencsére a tengerparti városnegyedben, Bari Palesében, amely alig 3 km-re van a Karol Wojtyláról, vagyis II. János Pál pápáról elnevezett repülőtértől, egy 18. századi udvarházból átalakított panzióban szálltunk meg, amely vastag falaival némi oltalmat adott a hőséggel szemben. (Azért a szobai légkondicionálás sem ártott). A Hotel Palumbo berendezése amúgy is sok érdekességet kínált: modern festmények, népi bútorok egyaránt megtalálhatók benne, amint egy bősz lovagpáncél, vagy egy kandalló. A nyugalmunkat még azzal is igyekeztek biztosítani, hogy csak külön írásos engedélyünkkel lehetett a szobánkba a recepcióról telefont kapcsolni. Mert hogy, mint megtudtuk, „sok a zaklató”. Lehet, hogy sok a titkos légyott is?

A tenger azonban nem fogadott bennünket kegyeibe érkezésünkkor, hiába vágytunk már szinte a repülőgépről fejest ugrani a hűs habokba és hiába kellett alig 100 métert megtennünk a partig egy gyönyörű, fikuszokkal és lenderekkel övezett úton. Olyan baljós hullámok csapódtak a parti sziklákhoz és buktak át a mólókon, hogy bizony még mi, tapasztalt tengerúszók is meggondoltuk, hogy belemerészkedjünk-e.

Lassan azért rászántunk magunkat, de két napba telt, amíg megtaláltuk a megfelelő strandot. Az elsőnél egy kis öböl csitította a hullámokat, csakhogy ez eredetileg egy csónakkikötő volt, ahol a csúsztatókon keresztül lehetett beereszkedni a vízbe, hogy finoman fogalmazzak, gatyaféken, és kifelé is így lehetett kiaraszolni. A másodiknál, amelyhez a szállodának volt ingyenes belépője, szintén legalább kárókatonának kellett lenni ahhoz, hogy a vízi sziklák között be lehessen jutni a tengerbe, és még messze is volt. Végül a harmadik hely lett a nyerő, ahol kis vízbenyúló mólók lépcsői vezettek a vízbe, itt végre élvezni lehetett a hidegnek egyáltalán nem mondható tengert. Amikor pedig az őselem nem engedett be minket, a hangjai, morajlásai, fénytörései, színeváltozásai, vagy azok a sós-kesernyés illatok, amelyekkel megtöltötte a levegőt, legalább annyira enyhet adóan, felszabadítóan hatottak ránk.

Sejtettük persze, hogy a tenger nem saját akaratából lett ily szeszélyes, hanem szerepe volt benne a teliholdnak, amelyet az évszázad leghosszabb teljes holdfogyatkozása kísért.

Utólag értesültünk arról, hogy a budapestieket megfosztották az élménytől a sűrű felhők, mi viszont felfedeztük panziónk igazi mediterrán tetőteraszát, ahonnan pompásan lehetett végigkövetni Luna asszony fokozatos eltűnését és mélyvörösre válását, sőt, még a Mars is felsejlett alatta. Égi jelenségekből kijutott nekünk bőven, hiszen egyik este Bari főterén jártunk, és az akkor még csak telő Hold alatt három azonosítatlan valami repült. (A jövendölt világvége azonban már megint elmaradt – érdeklődés hiányában).

De térjünk vissza a földre, pontosabban Palesébe és a helyi emberekre. A reggeli és az esti órákban az öregek itt is kiülnek az ajtók elé, hol kedvesen, hol némileg bizalmatlanul szemlélik a járókelőket, a fiatalabbak, a családosok viszont inkább a mólókat részesítették előnyben a csevegésre. Mennyire kifejező, hangutánzó erre az olasz kifejezés: „quattro chiacchere”! Már korábban Nápoly környékén is megfigyeltük, hogy ha velünk, idegenekkel beszélnek, legszebb olaszságukat veszik elő, egymás között azonban szigorúan dialektusban társalognak.

Így például hiába füleltem Bari óvárosában egy bár teraszán a mellettünk lévő asztalnál ülő három idősebb úriembert, csak annyit tudtam kivenni a szavaikból, hogy a helyi kormányzatot kívánják melegebb éghajlatra tömör „vaffacú”-val...

Utólag tudtam meg, hogy Sváb Frigyes herceg impozáns ódon várkastélyával szemben lévő bár, amely épp az egykori nagyúr nevét viseli, az on-line útajánlók szerint a legmenőbbek közé tartozik. Kávéfagyijuk valóban mennyei és életmentő volt a vár bebarangolása után. (Még jó, hogy nagy részét lezárták restaurálás miatt és a toronyba sem lehetett felmászni…) Még feltűnőbb volt a nyelvi váltásuk, amikor a tengerparti zöldség-gyümölcs árushoz éppen a déli záróra perceiben futottunk be, ennek ellenére kiszolgáltak minket, és a tulajnő rendelésünket pugliai nyelven adta tovább kissé málészájú segédjének.

Ugyancsak náluk történt meg, hogy néhány kis üveg ásványvizet akartam venni, de nem volt nálam aprópénz, ami az automatához kellett volna, váltani nem tudtak, és az egyik, Madonna-arcú eladónő ajándékba adott egy palackot... Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy Bariban, egy salátabárban, ahol a pultosok éjfekete afrikaiak voltak, mind folyékonyan nyomták ezt a nyelvezetet. Amúgy elég sokan vannak a tartományi székhelyen, főleg estefelé kerültek elő, munkaidő végeztével, az egyik külvárosi megállónál csapatosan szálltak le, vélhetően ott volt a munkásszállásuk. Utcán lézengőkkel, vagy csecsebecse-árusokkal azonban nemigen találkoztunk.

Ellentétben a közhiedelemmel, mely szerint minél délebbre megy az ember Olaszországban, annál zárkózottabbak az emberek, szinte mindenütt kedves, segítőkész emberekkel futottunk össze, például amikor az óváros labirintusában kerestük a híres Szent Miklós bazilikát. Bari Graziával még hosszabb diskurzust is folytattunk, amikor bebuszoztunk Bariba. Megtudtuk róla, hogy 64 éves, tíz éve özvegy, de ma is dolgozik vasalónőként, együtt él 44 éves fiával, aki képtelen volt választani két nő közül, ezért inkább nem nősült meg. De ő azért éli az életét, nem zárkózik be, barátnőjével rendszeresen utaznak.

Szállodánkban a mindenütt kerek, bőbeszédű Angela külön örült, hogy olaszul kommunikálhat velünk, élt is a lehetőséggel minden alkalommal, de mi is beszámoltunk neki útjainkról, szórakozásainkról.

A Szent Miklós bazilika, amely egyfajta találkozó zarándokhelye a nyugati és keleti kereszténységnek – nemrégiben itt imádkozott a megbékélésért maga Ferenc pápa görög-keleti és pravoszláv egyházi vezetővel egyetemben - nem akármilyen meglepetést tartogatott számunkra. Már gyanús volt, hogy a fenséges 12. századi szentély előtt pénteken délben, 40 fokban néhány nagyestélyi ruhás hölgy parádézott. A templom azonban nyitva volt, hát bementünk.

Odabent fényes esküvő zajlott, a fehér rózsákkal feldíszített oltárnál egy fiatal pap arról beszélt az ifjú párnak, hogy egy házasság olyan, mint egy templom: kőről kőre kell felépíteni.

Minden bizonnyal valami helyi előkelőségek lehettek az örömszülők, mert az előttünk lévő padsorban három rezzenéstelen, rövid hajú, öltönyös úr ült (vagy állt fel egyszerre, ha a szertartás úgy kívánta), és odakint egy fekete Maserati várta az ifjú párt. Meghatottan néztük végig az esketést, én pedig a templom hihetetlen akusztikájában gyönyörködtem, amikor az orgonista az Ave, Mariát játszotta. Azért volt erőnk lemenni az altemplomba, ahol Szent Miklós ezer éve ellopott ereklyéit őrzik, és ahol érkeztünkkor is több orosz imádkozott.

És mily különös: ugyanezen a napon találkoztunk a belvárosban egy virgonc lánycsapattal, akik barátnőjük lánybúcsújára készültek. Minden járókelőt megszólítottak, és orruk alá dugtak egy becsomagolt óvszert, hogy írják alá. Természetesen tőlünk is kaptak autogrammot és néhány jókívánságot.

Az egyik park peremén, ahol ugyanúgy kártyáznak kibicek gyűrűjében, mint nálunk, színes graffitis bódéra bukkantunk. Kiderült, hogy egy antikvárium, könyvbarátnak elképzelhetetlen kincsekkel. Az ilyen helyeknek képtelen vagyok ellenállni, legyek Londonban a Charing Cross-on, vagy Párizsban a Szajna-parton, itthon már tudatosan kerülöm őket. Most sem távoztam üres kézzel, kiegészítettem 20. századi olasz költészettáramat Umberto Sabával, de nem bírtam otthagyni a beat-költők atyjának, Lawrence Ferlinghettinek kétnyelvű kötetét sem. Aztán sietve távoztunk, mielőtt még túlsúlyunk lesz. És akkor hová tesszük a sajtokat és a limoncellót?

És ha már étkek megint szóba kerültek, utolsó esténken, vasárnap, csaknem éhen maradtunk, mert kiderült, hogy az összes tengerparti étterem zárva van, sőt, még a közeli pizzeria is. Szállásadónk, a kissé lassú Luca erről elfelejtett tájékoztatni minket.

Szerencsére egy közeli szálloda befogadott minket, és olyan körpanorámás naplementében volt részünk, az ég, a nap és a tenger színeváltozásaival, hogy az már-már kimerítette a giccs fogalmát.

És napnyugtakor, este 9 órakor megszólalt a Hotel Palumbóval szembeni, elsőre inkább ipari létesítményre emlékeztető Stella Maris templom harangja és egy szép, romantikus dallamot játszott...

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Jelentősen megnőtt a Velencei-tó vízszintje, majdnem háromszorosa a két évvel korábbinak
Volt ok az aggodalomra, mert a tó annyira leapadt korábban, hogy már csak 53 centiméternyi víz volt benne. Megmutatjuk milyen volt.

Link másolása

Csütörtök reggel Agárdnál 145 centimétert mutatott a vízmérce - írja az Időkép.

Már február elején újra a régi fényében pompázott a Velencei-tó, a 2022-es kritikusan alacsony vízállást követően ugyanis ekkorra 75 centiméterrel emelkedett a vízszint.

Az elmúlt időszakban ez az emelkedés tovább folytatódott, csütörtök reggel már 145 centimétert mutatott a vízmérce Agárdnál, vagyis az 53 centiméteres rekordalacsony vízállás óta mára közel egy méterrel (92 cm) emelkedett a Velencei-tó vízszintje.

Ez az érték már meghaladja a 140 centiméteres alsó szabályozási szintet, így a tó újra a régi fényében pompázik.

Ilyen állapotok volttak 2022-ben:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
Itt a lista Európa legélhetőbb városairól – egy magyar is bekerült a száz legjobb közé
Élhetőség, szerethetőség és a gazdasági lehetőségek mentén írták össze Európa legjobb városait.

Link másolása

Megjelent a Resonance Consultancy legfrissebb listája Európa 100 legjobb városairól. 2024 első tíz helye így alakult:

1. London

2. Párizs

3. Berlin

4. Róma

5. Madrid

6. Prága

7. Barcelona

8. Amszetrdam

9. Isztanbul

10. Milánó.

A három fő szempontjuk az élhetőség, a szerethetőség és a gazdasági lehetőségek voltak. Ezek alapján mindössze egy magyar város, Budapest került be a száz legjobb közé. A magyar főváros a 20. helyet szerezte meg.

A teljes listát itt lehet böngészni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Lezárták az egyik legnépszerűbb magyar kirándulóhelyet – balesetveszélyes a Rám-szakadék
2024. április 24-től kezdődően további tájékoztatásig nem látogatható. Az ok a klímaváltozás, ami ronthatja a kőfalak állékonyságát.

Link másolása

A Telex írta meg a Pilisi Parkerdő felszólítására hivatkozva, hogy a klímaváltozás hatásai miatt a Rám-szakadék jelenlegi állapotában veszélyes.

A klímaváltozás miatti hosszú, aszályos időszakok és rendkívül nagy mennyiségű csapadékkal járó esőzések váltakozása a Rám-szakadék kőfalainak állékonyságára is negatívan hat, ezért a Pilisi Parkerdő a látogatók biztonsága érdekében a helyszínt a teljes körű geológiai és statikai vizsgálatok elvégzéséig és kiértékelésééig ideiglenesen teljes egészében lezárja

– olvasható a közleményben.

A túrázni vágyók így a Rám-szakadék elkerülő útvonalaként a Lukács-árokban futó sárga sávú jelzést tudják használni.

A Rám-szakadék természeti adottságai miatt hazánk egyik legnehezebben járható jelzett turista útvonala, ahol még kőgurulás vagy sziklaomlás is előfordulhat. A szakadékot emiatt csak saját felelősségére látogathatják az érdeklődők.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


UTAZZ
5+1 élmény, amivel kiegészítheted a túrázást a Dunakanyarban
Pazar Dunakanyar-élményre vágysz? Mutatjuk a legjobb helyeket!

Link másolása

A Dunakanyar ideális célpont akár egy egynapos kiránduláshoz, de többnapos pihenéshez is. Mindkét oldalon tudunk tuti helyeket, izgalmas élményeket a kedvenceinket most összegyűjtöttük nektek.

1. Történelmi séta, Esztergomban

Esztergom nevével sokszor találkoztunk a történelemkönyvekben: uralkodók székhelye volt, majd a katolikus egyház hazai központjaként funkcionált. Az esztergomi várhegy szépségét azonban egy fotó sem adja vissza – itt az idő, hogy saját szemeddel is megcsodáld a festői városrészt. A várhegyen áll a királyi vár, mellette a bazilika magasodik. Hazánk legnagyobb templomáról beszélünk, melynek nagyságát még inkább kiemeli Duna-parti elhelyezkedése.

A Dunakanyar látnivalók egyik különlegességét a Kupolakilátó adja, amelynek tetejét 400 lépcső megtételével érheted el. Minden fáradságot megér a lépcsők megmászása, ugyanis a Dunakanyar látnivalók egyik legszebbje tárul a szemeink elé: a templom tetejéről megcsodálhatjuk az alattunk kék szalagként hullámzó Duna látképét, a lenyűgöző Esztergom városával együtt.

Fotó: Unsplash.com / Meszárcsek Gergely

2. Ha Dunakanyar, akkor hajózás!

Nem ismered elég jól a Dunakanyart, ha nem hajózol Esztergom, Visegrád, vagy akár Szentendre legszebb dunai szakaszán. A hajókirándulás számos érdekességet tartogat, akár a szárnyashajó, akár a kirándulóhajó járatokat választod.

Kisebb gyerekekkel érdemes a szárnyashajós élményt kipróbálni, mert ezek a járatok gyorsan haladnak Budapest és Esztergom között, közben pedig Vácon és Visegrádon is kiszállhatsz. A hosszabb utakhoz a Nagy Duna-ág és a Szentendre-Leányfalu-Visegrád-Nagymaros vonal is remek döntés, nem fogsz mellényúlni a választással.

3. Homoksziget, Göd

A nyár aszályosabb részében trópusi tájakat meghazudtoló strandokkal is vár a Dunakanyar. Az egyik kedvelt homokos part a kisoroszi szigetcsúcsnál található, a másik pedig a homoksziget Gödön. Mindkét helyszín egész jól megközelíthető bringával is, a kiadós tekerés után pedig különösen jól fog esni egy kis lazulás a homokos parton. A szigetek látogatása jól kombinálható városnézéssel és különböző túrákkal is, ha Gödöt választjuk, ne hagyjuk ki a Huzella Kertet sem.

Ismét megnyitott Göd ikonikus szállodája, a Hotel Golden Palace****

Szerencsés vagy ha megszereted a Dunakanyart, mert soha nem érsz az élmények végére, akár a túrákat, akár a városnézést, vagy gasztro finomságokat kedveled. Egy biztos: a térségre nagyon kevés egy nap!

Ha szívesen felfedeznéd magadnak, tervezz több napra és szállj meg Göd ikonikus szállodájában, a Hotel Golden Palace****-ban. A szálloda a festői Dunakanyar közelében, Budapesttől mindössze 30 km-re, csupán egy rövid sétára a Duna-parttól fogadja vendégeit.

A szálloda épületét egy 8 hektáros park veszi körül, így megőrizve a hagyományos gyógyfürdő hangulatot, amit felújításnak köszönhetően a modern kényelem egészít ki. Korhű stílusú luxusszobák, kiadós félpanziós ellátás és a medencékkel valamint szaunákkal felszerelt csodás wellnessrészleg várja a vendégeket. A modern wellnessrészlegben a nyári szezonban napozóágyakon és egy kültéri medencében kapcsolódhatunk ki, ahol kültéri tűzrakóhelyet is kialakítottak, ha sütögetni támadna kedvünk. A masszázselemekkel ellátott beltéri élménymedence és a pezsgőfürdő egész évben rendelkezésére áll. Mindezt a finn és az infraszauna, a gőzfürdő és a merülőmedence egészíti ki.

A szálloda parkjában található tóban horgászási lehetőség is van, ahol szép kort megélt fák nyújtanak árnyékot a kellemes pihenéshez.

4. Rádai Kézműves Fagylaltozó és Specialty Kávézó, Szob

Az énekesként ismert Freddie által megálmodott, tavaly nyáron Szobon megnyitott Rádai Kézműves Fagylaltozó és Specialty Kávézó egyértelműen a minőséget képviseli. Fazekas Ádám világbajnok fagylaltkészítő mester fagylaltcsodái és a folyamatosan változó kávékínálat tökéletesen beleillik a Dunakanyar festői tájába. Ez a Dunától 30 méterre található kis ékszerdoboz Freddie nagymamájának állít emléket. Ősszel helyben sütött almás pitével, pogácsával, bejglikkel, rétesekkel, forró csokoládékkal és teakülönlegességekkel várják a vendégeket, valamint a Rádai kulturális programokkal is igyekszik napról napra izgalmasabbá tenni a Luczenbacher sétányt.

5. Nemdebárka, Szigetmonostor

Aki jártas a fővárosi éjszakai életben, az valószínűleg jó néhányszor megfordult már a kultikus Nemdebár nevű helyen a Széll Kálmán téren. Kevesen tudják, de ennek a helyek meglepő módon van egy kistestvére a szigetmonostori Duna-parton. Amit már csak a varázslatos helyszín miatt is érdemes felkeresni. Ha nem jártatok még a Szentendrei-szigeten, akkor idén nyáron legyen ez az egyik célpont, hiszen tele van mesebeli kis falvakkal és vonzó strandokkal. Egy egészen más világ nyílik ki itt az ember előtt.

A Nemdebárka itt is főleg esti hely, délután négykor nyitnak és tízig lehet náluk lazulni, na és csodás pizzákat enni! Nemcsak embereknek, de a kutyáknak is egy paradicsom.

Link másolása
KÖVESS MINKET: