JÖVŐ
A Rovatból

Ürge-Vorsatz Diana: 4-6 fokos éghajlatváltozás után Oroszországtól és Kanadától függ majd a világ élelmezése

A klímakutató szerint nehéz elképzelni, milyen konfliktusokat fog magával hozni, ha ettől a két országtól függünk majd, és nem az olaj vagy a gáz, hanem a betevő falatunk szempontjából. De sok minden más is megváltozhat.


Riasztó hírek jelentek meg az északi jégsapkával kapcsolatban. Egyes kutatások szerint már 2030-ra eltűnhet a nyári időszakban a jég. Nem is olyan régen még abban volt egyetértés, hogy minderre csak a század végén lehet majd számítani. Ürge–Vorsatz Diana klímakutatótól kérdeztem, mindez milyen következményekkel járhat, és mire kell még készülnünk a gyorsuló éghajlatváltozás miatt.

Kiderült, hogy alapvetően változhat meg az életünk, és vannak olyan dolgok, amik már szinte egész biztosan bekövetkeznek.

- Mit jelent pontosan, hogy teljesen eltűnhet majd a jég?

– Különbséget kell tennünk aközött, hogy ideiglenesen, nyári időszak végén válik jégmentessé az Északi-sark, vagy már szinte folyamatosan lesz jégmentes, hiszen az éghajlat és az időjárás folyamatosan változik, ennek megfelelően az északi-sarki jégsapkának a kiterjedése is mindig egy kicsit más, tehát ez is változik évszakonként és évenként. Sajnos én is most láttam olyan hírt, ami még korábbra jósolja viszont annak bekövetkezését, hogy

gyakorlatilag jégmentessé olvad a nyári szezon végére az Északi Sark, nem későbbre. Az a baj, hogy az adatok inkább a rossz forgatókönyveket igazolják sajnos.

A jégsapkák olvadása jóval túlszárnyalta például az IPCC-nek a legkonzervatívabb vagy legnegatívabb előrejelzéseit is sajnos. Azt gondolom, hogy nem tudunk minden folyamatot, különösen ezek komplex kölcsönhatásait teljesen előre jelezni, és nem értünk még mindig mindent meg az Északi-sarki, meg általában a tengeri áramlatokról, annak az atmoszférával való kölcsönhatásából, azaz nem tudjuk teljesen előrejelezni. Adódik a kérdés, hogy mi lesz akkor? Az az igazság, hogy pontosan nem tudjuk.

Azért nem tudjuk, mert ilyen még nem volt abban a földtörténeti időszakban, amiről olyan minőségű adataink vannak, hogy erre a kérdésre megalapozott választ tudjunk adni.

A Föld története során utoljára olyan hárommillió éve volt jégmentes az Északi sark. Ebben az időben még nem is igazán léteztek emberszabásúak. Tehát nagyon nehéz visszakövetkeztetni. Nyilván vannak tudományos módszerek, amivel próbáljuk ezeket modellezni, hogy milyen volt a klíma akkor, mondjuk például Európában. Azt azonban látjuk, hogy az erőteljes jégolvadás már most milyen jelentősen befolyásolja az északi félteke időjárását. Például amiatt, hogy a légköri áramlás, ami a mi időjárási frontjainkat is tolja általában maga előtt, a jet stream sokszor egyre hullámosabb, sokszor pedig le is lassul, emiatt sokkal tovább beragadhatnak időjárási frontok.

Emiatt van az, hogy egyszerre van sokszor az északi félteke egyik felén erős és hosszan kitartó esőt hozó front, hatalmas áradásokkal, ugyanakkor pár száz kilométerrel arrébb rendkívüli hőhullámok és aszály.

Ezeknek a gyakorivá válását valószínűleg össze lehet kötni mindezzel, bár sokkal hosszabb idősorok kellenek ahhoz, hogy egyértelműen bizonyíthassuk a konkrét összefüggéseket. Továbbá az Északi-sark fölött létezik egy légkörzési rendszer, ahol egy körkörös áramlás választja el az északi-sarki hideget a kontinensek fölötti melegebb levegőtől. Ez a rendszer viszont sokszor legyengül, mert a jég, ami eddig visszaverte a besugárzó nap energiáját, egyre kisebb, a helyén megjelenő, sötét színű óceán viszont szinte csapdába ejti a hőt. Az északi körkörös áramlat legyengülése miatt időnként az északi-sarki hideg szabadon beáramlik Európa vagy akár Ázsia északi részére, vagy az észak-amerikai kontinensre, és közben a meleg levegő felmegy az Északi-sarkra. Ilyenkor alakul ki extrém, hideg téli időjárás, például nálunk is volt májusi hó, és emlékezetes az a bizonyos március 15-i, sok problémát okozó hóesés is.

– Emlékszem, hogy a 1980-ban, amikor Észak-Amerikában kitört a St. Helens vulkán, ami szabályosan felrobbant, rengeteg vulkanikus por került a felső légkörbe. Ezután a nyolcvanas években érezhetően hidegebb telek voltak. Talán naív a kérdés, de például egy ilyen esemény, feltéve, ha bekövetkezik, nem adhat esetleg néhány év haladékot az emberiségnek, hogy ezekkel a problémákkal szembenézzen? Amiatt jutott ez eszembe, mert mostanában is, mintha megnőtt volna a vulkánkitörések száma.

– Valóban, ha jelentős vulkánkitörések, vagy akár csak egy nagyon jelentős vulkánkitörés történik, az tényleg le tudja hűteni az éghajlatot jelentősen egy pár évre. Benne van a pakliban, hogy

egy intenzívebb vulkánkitörés-sorozat akár nagyon nagy lehűlést is okozhat.

Viszont egyáltalán nem biztos, hogy jobb lenne. Egy nagyon hirtelen, erős klímaváltozás akármilyen irányba, mindenképpen katasztrofális. Tehát az se segít, ha most hirtelen két-három fokkal lehűl a levegő vagy a globális átlaghőmérséklet. Nem biztos, hogy egyenletesen érvényesülne ennek a hatása. Egészen megváltoznának a légkörzési rendszerek, csapadékrendszerek. Most be van állva a mezőgazdaság világszerte arra, hogy mikor van meleg, mikor jön csapadék. Az egész életünk, életmódunk, gazdaságunk nagyon finoman, pontosan erre a klímára van hangolva. Emiatt egy kis lehűlés ugyanúgy problémás, mint egy kis felmelegedés. És nem úgy működne, hogy „na, akkor ez egy kicsit mérsékli most a felmelegedést”.

Ráadásul az ilyeneket sokszor követte egy hatalmas kihalási hullám, ami részben annak volt betudható, hogy nem érte el annyi napsugárzás a földfelszínt, amennyi az elegendő táplálék növekedéséhez kell.

Ez magában is ronthatná az amúgy sem fényes élelmiszerbiztonsági helyzetünket. Tehát azt mondom, hogy nem, sajnos, ebbe úgyse tudunk belenyúlni, ha megtörténik, akkor megtörténik, mindenesetre nem szabad ebben reménykednünk.

Van viszont olyan javaslat, hogy utánozzuk a vulkánkitörések hatásait, juttassunk ként a sztratoszférába, hogy ezáltal tükrözzük vissza egy nagyobb részét a napsugárzásnak.

Egyre többen beszélnek erről, mint egy megfontolandó beavatkozásról, ha nagyon rosszra fordulnak a dolgok. A kutatók jó része viszont óva int ettől, mert rettenetesen nagy kockázatai és mellékhatásai lehetnek. Nagyon jó lenne, ha nem lenne ilyenre szükség, hanem a gyökerénél fogva húznánk ki a gazt, oldanánk meg a problémát, vagyis nem bocsátanánk ki ennyi üvegházhatású gázt.

– Amellett, hogy van dolgunk abban, hogy a mostani klímaváltozás okát megszüntessük, nem lenne tanácsos jóval flexibilissé tenni magát az emberiséget, hogy most és a mindenkori jövőben együtt tudjon élni a változó klímával?

– Az nem rossz ötlet, hogy hosszú távon egy kicsit reziliensebbek, ellenállóbbak legyünk. Viszont amióta civilizáció van, azaz körülbelül tízezer éve az éghajlat egy nagyon stabil időszakba lépett. Ha jól emlékszem, a következő jégkorszak is legalább ötvenezer év múlva jönne, de azt már most lenulláztuk az üvegházhatású gázkibocsátással, tehát már nem is lesz emiatt jégkorszak. Viszont jégkorszakot már átélt az emberiség, azt könnyebben túléljük. Azt kell megérteni, hogy az ember biológiai lény, megvannak a korlátai. Mi 36 fokon üzemelünk, 36 fokosak vagyunk, és folyamatosan eszünk, emiatt folyamatosan égetjük a táplálékot, folyamatosan le kell adnunk azt az égéshőt. Márpedig a fizikából megtanultuk, hogy a hő, az csak a hűvösebb irányba tud áramlani. Tehát ahhoz, hogy le tudjuk adni azt a hőt, amit a táplálkozásból el kell égetnünk, az kell, hogy ott kívül hűvösebb legyen, mint a mi hőmérsékletünk. Na most

nagyon rövid ideig el tudunk viselni 39-40-41-42 fokos hőséget, viszont ehhez is kell pár dolog. Az, hogy a páratartalom olyan legyen, hogy tudjunk izzadni, hiszen az egyetlen mechanizmusunk, amivel még meg tudunk szabadulni hőtől, az az izzadás.

De izzadni csak akkor tudunk, ha nem nagyon nagy a páratartalom, vagy nem telített a levegő páratartalma. Tehát van egy maximális hőmérséklet és pára kombináció, amiben az ember hosszabb távon meg tud élni. Na most lehet azon gondolkozni, hogy jó, hát Istenem, majd mindent légkondícionálunk. De gondoljunk bele, hogy a legagresszívabb gazdasági fejlődést feltételezve még 2100-ra sem lesz a Földön élő emberek nagyon jelentős részének nemcsak, hogy légkondicionálója, de még hűtőszekrénye sem! Ehhez képest jócskán utópisztikus, hogy jó, majd a Marson élünk tovább. Persze, néhány milliárdos lehet, hogy tud majd a Marson élni tovább, de csak azért, mert itt, ezen a Földön kizsákmányolt rengeteg embert, aki megcsinálta neki azt a vagyont, hogy ott tudjon élni. De ott már nem lesz kit kizsákmányolnia. Nem lesz a sok semmiért, vagy nagyon olcsón dolgozó ember, akiktől végül is sok vagyon származik. Most itt a Földön tehát nem fogunk tudni légkondicionálást adni az emberek jelentős részének, de még ivóvizet sem. Évtizedek óta dolgozunk azon, és még mindig emberek milliárdjainak egyszerűen iható ivóvize nincsen. Tehát ne ringassuk magunkat utópiákba, hogy sikerül majd alkalmazkodnunk egy ilyen gyors éghajlatváltozáshoz. Persze néhány embernek lehet, hogy sikerül. Egy nagyon vékony rétegnek. De legyünk vele tisztába, hogy

emberek milliárdjainak a jelenlegi éghajlatváltozás vagy maga a halálos ítélet, vagy nekünk itt a gazdagabb végeken kell befogadnunk több milliárd embert, hiszen már csak 2070-re 3,5 milliárd embernek válik lakhatatlanná, élhetetlenné az otthona, vagyis a szülőföldje, ahol él.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hol lehet majd mezőgazdaságot folytatni. Jelen pillanatban az emberiség nagy részének az élelmezése alapvetően pár terményen alapul. Búza, kukorica, rizs, nagyjából ez a fő forrás. Ha megnézzük, hogy hol teremnek ezek a termények, látható, hogy ez egy viszonylag szűk sáv a bolygón. Már 1-2 fokos éghajlatváltozás ezeket a területeket jelentősen eltolja. Ha ez tovább folytódna, 4-6 foknál már azt jelentheti, hogy, hogy azokon a területeken, ahol most megtermeljük az emberiség élelmezéséhez szükséges legtöbb terményt, ott ezek nem fognak megteremni.

4-6 fokos emelkedésnél ugyanis már Oroszország és Kanada lesz az a két hely, ahonnan az egész emberiségnek az élelmezését meg kellene oldanunk. Milyen konfliktusokat fog magával hozni, hogy ettől a két országtól függünk? Én nem az olaj vagy a gáz, hanem a betevő falatunk szempontjából!

És még itt van az ivóvíz kérdése. Már ettől a migrációs nyomástól Európa majdnem felrobban politikailag, amikor milliárdos lesz a migrációs nyomás, hogy tudjuk majd kezelni? Azt gondolom, hogy ezt az iszonyú gyors éghajlatváltozást nem tudja ez a civilizáció kezelni. Egy sokkal egyenlőbb gazdasági fejlettségi szintre kell eljutnunk, ahol az emberiség nagy részének legalábbis a minimális életfeltételei biztosítottak.

– Valószínűleg meg is lennének erre a források, csak nincsenek jól elosztva.

– Nem vagyok közgazdász, de azt hiszem, hogy nem a meglévő vagyont kell újraelosztani, miközben tényleg néha erről beszélünk. Sajnos ez sosem működött igazán jól. Inkább meg kellene szüntetnünk azt a fajta kizsákmányolást, ami a világ jelentős részét ilyen szegénységben tartja. Ha most maga végignéz magán, hogy mit visel, hogy milyen széken ül, hogy milyen telefonon telefonál, és így tovább,

az mind a szegényebb országokban készült, és mi azért tudunk ilyen jó életszínvonalon ennyi mindent megengedni magunknak, mert az ő munkabérüket nagyon alacsonyan tartjuk.

Gyakorlatilag az ő kizsákmányolásukból élünk mi ilyen jól! Tehát nem azt kell tenni, hogy az ebből a kizsákmányolásból eredő plusz jövedelmeinket mi újra odaadományozzuk nekik, hanem inkább ott kellene korrekt munkabéreket adni. És például nem oda kiszervezni a környezetszennyezésünket. Már ettől sokkal egyenlőbb lenne az egész fejlődés. Ez már messzire vezet, de azért ezt el akartam mondani, pláne, mert például az Economist gazdasági magazin egyik mostanában megjelent cikke is rámutat: az emberiség a kisebb egyenlőtlenségek időszakában volt termelékenyebb. A nagy egyenlőtlenségek, ami felé most robogunk, összességében mindenkinek hátrányosak, kivéve pár multimilliárdost.

– Akkor nézzük azokat a következményeket, amivel mindenképpen számolni kell, ha elolvad ez a jégsapka.

– Az a „szerencse”, hogy az északi sarki jég olvadása pont nullás egyenlegű folyamat, hiszen az tengeren úszó jég. Ha egy pohár vízbe beteszünk egy jégkockát, akkor ha az a jégkocka elolvad, nem fog emelkedni a víz szintje. De az összes többi jégnél ez már nagyon-nagyon aggasztó.

Ha csak a grönlandi jég elolvad, az önmagában 7 méteres tengerszint-emelkedést okoz. Sok kutató azt gondolja, hogy már túlléptünk azon a billenőponton, hogy ezt meg tudjuk akadályozni.

És igazából nem is csak szorosan az elolvadásról beszélünk, mert nagyon sok más mechanizmus révén is tudunk elveszteni jégpáncélokat. Például ilyen a vízi csúszda jelenség, hogy amikor a vízi csúszdára rámegyünk, és még nincs bekapcsolva a víz, akkor bizony nem nagyon tudunk elindulni, de ahogy elindul a víz, akkor onnan nincs megállás, képtelenek vagyunk megállni az aljáig. Ugyanez történik a grönlandi jéggel. A hatalmas olvadástól óriási mennyiségű víz keletkezik, és ezen a jég szépen elkezd lecsúszni, amikor pedig egy bizonyos sebességet elér, már nem tud megállni, akkor sem, ha a melegedés megszűnik. És még egyéb ilyen mechanizmusok is vannak, például az antarktiszi jég egy részének elolvadása önmagában 10 métert jelenthet. Összességében még körülbelül 60 métert emelkedhetne a tenger szintje, ha az összes jég elolvadna.

Valószínűleg az összes jég azért nem fog elolvadni,

mert az antarktiszi jég egy jelentős része meg fog maradni egy darabig. Bár volt sok olyan időszak a Föld történetében, amikor az is eltűnt, de abban a klímában mi már szinte biztosan nem leszünk itt. Az csak nagyon-nagyon nagy melegedés esetén olvadna meg.

De egy 10 méteres, sőt,

egy 2 méteres tengerszint emelkedés is óriási bajt okozhat.

Márpedig nincs kizárva, hogy az évszázad végéig a 2 méter bekövetkezik. Gondoljunk Velencére, vagy az emberi kultúra bölcsőjére, Alexandriára, egész Banglades, London, New York, Miam jó része víz alá kerülhet.

A gazdasági élet nagy központjai, az emberi kultúra nagy központjai mind a partokon vannak.

Továbbá a tengerszint emelkedésével a sós víz nagyon sok, most aktív és nagyon fontos mezőgazdasági termőterület talajvízrendszerébe nyomul be. A folyódelták, folyótorkolatok közelében rengeteg nagyon gazdag termőföld van, az emberi élelmiszerellátásnak fontos központjai ezek. Viszont a sós víz egyre jobban tönkreteszi ezek vízellátását, vagy beszűrődik a felszín alatti vízkészletekbe, és akkor nem tudunk termelni. Tehát beláthatatlan következményei vannak még egy viszonylag kisebb tengerszint-emelkedésnek is.

– Azt mondta, egyre többen hajlanak arra, hogy a grönlandi jégtakarót elveszítjük, és ez önmagában 7 méter tengerszint emelkedést jelent. Ha a folyamatok egy része ezek szerint visszafordíthatatlan, akkor a további romlás megállítása mellett már most sem megkerülhető az alkalmazkodás kérdése.

– Mindenképpen nagyon fontos a mérséklés mellett az alkalmazkodással is foglalkozni, de azt gondolom, hogy még mindig a mérséklés a legfontosabb cél. A legtöbb módszer a mérséklésben egy gazdaságilag nyereséges vállalkozás, ami ráadásul egy igazából jobb gazdaságot, jobb életminőséget eredményezhet, míg az alkalmazkodás, az csak egy iszonyatos pénznyelő.

Egész városokat arrébb telepíteni, egy rakás most létező infrastruktúrát és vagyont feladni, országnyi embereket áttelepíteni és valahogy új otthont adni nekik.

Ezek mind társadalmilag, mind közgazdaságilag, mind politikailag nagyon-nagyon megterhelő feladatok lesznek, mint alkalmazkodási feladatok. Sokkal jobban járunk, ha inkább most felébredünk, és radikálisan mérsékeljük az éghajlatváltozást, minthogy kitegyük magunkat ilyen nagy kockázatoknak. Én itt a saját kis körömben szelektíven gyűjtöm a szemetet, nincs légkondicionálóm és energiatakarékosan élek, és ahol tudom, figyelek ezekre a dolgokra, és rajtam kívül nagyon-nagyon sok ember ezt csinálja.

– De az én egy éves odafigyelésemet egy milliárdos jachtjának egy gázfröccse úgy ahogy van eliminálja. Így nagyon nehéz lesz az embereknek elmagyarázni azt, hogy éljél mértékletesen, miközben a társadalom elitje pazarol.

– Itt két dolog fontos. Az egyik az, hogy ha 8 millárd ember megteszi ezeket a lépéseket, akkor tényeg nagy változást el tudunk érni. A másik, hogy mindenki látni fogja, hogy ami most van, így nem megy. Tehát az nem megy, hogy mások meg össze-vissza repülik a Földet, vagy magánrepülőköken, yachtokon furikáznak.

Ez egy nagyon nagy igazságtalanság, hogy mi szenvedünk az éghajatváltozás hatásaitól és erőnket felülmúlva küzdünk ellene, míg ők ezt az eredményt mind lenullázzák a luxusukkal.

Talán elkezdünk ellene fellépni. Franciaországban már gondolkoznak azon, hogy betiltják a magánrepülőgépeket. Persze ezen sokan felháborodtak. Mégis azt gondolom, hogy valahogy tényleg muszáj lesz ezt a milliárdos réteget is rászorítani az emberiség többségének érdekében, hogy csak nulla energiás épületeket építsen, csak nulla energiás vagy összességében megújuló energiákkal hajtott járművekkel közlekedjen, de én azt gondolom, hogy valahol korlátozni kell azt a luxust, ami a többiek életét veszélyezteti hosszú, vagy akár rövid távon is. De nyilván ezt akkor tudjuk elérni, ha a legtöbbünk mindent megtesz.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Moldován András: Rengeteg fanyalogva számlákat tologató, papírt nyomtató ember munkáját a mesterséges intelligencia veszi át
A Cápák között megmondóembere szerint Európa lemarad azok mögött az országok mögött, ahol érték a munka, de a mesterséges intelligencia és a robotika mindent megváltoztat. Interjúnkból kiderül az is, miért lett újra cápa, és mekkora üzlet ez.


Az ismert üzletember egy év kihagyás után úgy döntött, visszatér a műsorba, ráadásul új könyve is megjelent Határtalan keretek címmel. Ez már bőven elég indokot szolgáltatott arra, hogy ismét interjút készítsek vele.

– Határtalan keretek című új könyvedben azt írod, a mesterséges intelligencia sokaknak el fogja venni a munkáját. Ez önmagában még nem olyan meglepő, a világ jelentős része fél ettől. Te viszont még azt is hozzá teszed, hogy örülsz ennek.

– Az elmúlt években kialakult egy olyan világ, ahol a munkavállalók szívességet tesznek a munkáltatónak azzal, hogy egyáltalán elmennek dolgozni. Amikor azon múlik, hogy kinyitom-e az üzletet, hogy egy nem túl tanult, nem túl felkészült személy bejön-e napi 30 ezerért hamburgert sütni vagy mosogatni, az szerintem a kapitalizmus megcsúfolása. Véleményem szerint a mesterséges intelligencia és a vele együtt fejlődő robotika ki fogja ezt váltani.

Nem kell majd több mosogató meg hamburgersütő, mert ezeket a feladatokat átveszik majd a humanoid robotok.

Az autógyárban már ma sincs szükség annyi dolgozóra, mint régen, mert robotok dolgoznak. Az emberek újból meg fogják becsülni, hogy van munkájuk és fizetésük, ha ismét küzdeni kell majd ezekért. Tisztelni fogják azokat, akik ezt adják, és nem játsszák a sértett mártírt, amiért dolgozniuk kell. És persze nincs "mindig" meg "soha", én se mindenkire mondom ezt, hanem csak látom, hogy a nyugati világ, különösen Európa elindult egy ilyen irányba és ennek eredményeként azt látom, hogy lemarad. Azok a népek, akik alázattal, tisztelettel, becsülettel sokat dolgoznak, előrébb járnak. Nézd meg Kínát. Nézd meg Dél-Koreát. Nézd meg, hogy 2017 óta hány százalék GDP növekedés volt az Egyesült Államokban és hány százalék Európában. Vagy mennyit költöttek Európával szemben ezek az országok adatközpontok létrehozására. A szakadék napról napra nő.

Hogy a politikusok ezt hogyan fogják kezelni, és hogy a sok 10 vagy 100 millió munkanélkülivel mit lehet kezdeni, az nagyon érdekes kérdés lesz.

Az előre látó politika talán ezért kezdte pedzegetni, hogy mindenki kapjon egy minimális, havi fix illetményt, ami azt fogja eredményezni, hogy tettre, munkára, harcra kész emberekből nyugdíjasokat csinálnak, ez pedig borzasztó.

– Nem tudom, mennyire lehet az általad sorolt országokat és Európát összehasonlítani.

– Szerintem túl messziről nézed. Közelről nézve a „city” pénzügyi részében az összes gyakornok heti 80 órát dolgozik. Halálra dolgozzák magukat. Este kilenckor sétálsz, és még mindenütt ég a villany az irodaházakban. Ugyanez van Japánban, Dél-Koreában. Kínában ketten alszanak egy ágyban, mert az egyik nappal dolgozik 12 órát, azután cserélnek. Európában pedig 32 és 35 órás munkahétről beszélünk. Ez nem megy. Ezt az MI ki fogja váltani.

Rengeteg fanyalogva számlákat tologató, papírt nyomtató ember helyett MI fogja végezni a munkát, és el kell menniük majd máshova dolgozni.

Akkor majd nem lesz hiány kertészből meg fagylaltosból, és visszabillen helyére a világ.

– Közben azt is írod a könyvedben, hogy az ember lehetőség szerint olyasmivel foglalkozzon, amihez van tehetsége.

– Pontosabban azt írom, hogy olyasmit csináljon, amivel boldog. Szerintem ez a fontos. És általában abban vagyunk boldogok, amit szeretünk csinálni. És talán az helyes, hogy azt szeretjük csinálni, amiben tehetségesek vagyunk.

– De mi van, ha mondjuk kellene egymillió fagylaltos, de csak 500 ezer olyan ember van, aki fagylaltos szeretne lenni?

– Nem lesz mindenki boldog. Ez hamis gondolat. Szerintem most sok kihívás előtt áll az emberiség, és ennek leginkább az az oka, hogy határtalanok lettek a keretek. Úgy gondolom, a szorosabb etikai, anyagi keretek között működő, jól szabályozott struktúrákban élő emberek jobban teljesítettek és teljesítenek még ma is. És még egyszer mondom: azokban az országokban, ahol sokat dolgoznak, ahol érték a munka, ott nem lettek határtalanok a keretek.

– Mert nem értelmezzük helyesen az asszertivitást, ahogy a könyvedben is írod?

– Nagyrészt. Az asszertivitás az önérdek érvényesítése, mások érdekének figyelembevétele mellett. Ezzel szemben a politikai korrektség korában az önérdek érvényesítése már nem lehet fontos, csak a másik érdekének a figyelembevétele. Na, ezek lettek a határtalan keretek.

Az én világomban az egyszemélyes vécére nem kell ráírni, hogy fiú vagy lány. Az egy egyszemélyes vécé.

Az emberek egyenlők. És nem három féle vécét kell csinálni három különböző nemnek, a férfinek, a nőnek meg a nem tudom milyennek. Hanem olyat, ahol egy ajtó mögött van egy vécé és mindenki bemehet. A sok wc előtt pedig az emberek együtt is tudnak kezet mosni.

– Nagyon szimpatikus, ahogy a tehetséget meghatározod a könyvedben.

– Tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanult. De ami a legfontosabb: ez a definíció nem mondja azt, hogy a tehetségesnek nem kell tanulnia. Azt mondja, hogy nagyon sokat kell tanulnia, csak picit előnyben van.

De ha valaki kisebb tehetséggel többet tanul, akkor simán megelőzheti a tehetségesebbet, ha az lustább nála!

– Térjünk vissza a fagylaltoshoz: mit tehet az, aki nem tud elhelyezkedni abban, amiben tehetséges, mert mondjuk, nem kell annyi fagylaltos?

– A tehetség utat tör. Nézd meg, hogy a világ tele van olyan mélyről jövő emberekkel, akik hegedűművészek, operaénekesek, matematikusok lettek. Az igazi tehetség utat tör, és az igazi tehetségek megvalósítják az álmaikat!

– Neked miért fontos a könyvírás? Mit ad neked?

– Fiatalon ötévig újságíró voltam. Nekem öröm és boldogság, hogy írhatok! Örülök, hogy van egy kiadó, ami már a második kötetemet adja ki.

– A személyes branded szempontjából fontosnak érzed, hogy írsz?

– Igen, ez része a brandemnek. Két könyv, az azért már valami, nem? Ez így jó. Az előadásaim is jók, meg a videókurzus is, ez mind tudástranszfer, remélem értéket teremtek. A Cápák között is jó, mert az is én vagyok, és nagyon szeretem.

– Akkor beszéljünk a Cápákról. Miért mentél el, és ha már elmentél, miért jöttél vissza?

– Azért mentem el, mert volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a műsor nagyon arról szól, mit mondok egy vállalkozónak, vagy mit nem. Hét éve csináltam, és úgy éreztem, hogy elég. Picit szereplőnek kezdtem érezni magamat. Eltelt egy év, felhívtak és megkérdezték, mit gondolok, hogy látom, néztem-e a műsort. Nyilván néztem és azt mondtam, hogy szerintem ez egy nagyon jó formátum. De kellene találni bele egy palit, aki kicsit vicces, aki kicsit mást mond, mint amit várnak. Több életet tudd vinni a cápák közötti kommunikációba. Ők erre azt felelték, hogy ez vagyok én.

Én pedig úgy voltam vele, hogy cápának lenni jó, és ha komolyan gondolják, és van egy új csapat, akkor boldogan visszajövök. Szeretek cápa lenni.

Most összeállt egy olyan társaság, akikkel én sosem szerepeltem még együtt. Wáberer György, Varga Sándor, Csillag Péter, Tóth Ildikó és én. Elképesztő emberek, olyan hét napot töltöttünk együtt, hogy elmondani nem tudom, milyen jó volt. Ezért jöttem vissza, és ameddig akarják, boldogan maradok. És soha többet nem mondok fel, az is biztos. Ha legközelebb nem vagyok benne a műsorban, akkor az azt jelenti, hogy kiraktak. Kétszer nem lehet felmondani, mert a másodiknál nincs visszaút.

– Üzletileg ez mennyire nagy buli? Hány olyan üzletet találtál, amire azt mondod, hogy ezért megérte benne lenni?

– Nekem abban a hét évadban, amiben eddig szerepeltem, összesen hét befektetésem valósult meg. Háromban a tulajdonrészemet jelentősnek nevezhető haszonnal eladtam, négyben megvan a tulajdonom, amit valamilyen módon növeltem is. Ha megengeded, szívesen elmondom, hogy ez a Molin AI, a Giggle, a WerMamba és a Suncity. Végtelenül izgalmas cégek. Hogy ez nagy üzlet-e, az relatív kérdés. Fiatal vállalkozásokról beszélünk, nagyon sokat fejlődtek, nagyon sokat nőttek. Ma már bőven 100 milliót meghaladó bevételű vállalatok, a semmiből. Szerintem még egy-két év és nyereségesek is lesznek! De persze, több olyan is volt, ami nem valósult meg. A műsorban az hangzott el, hogy beszállok, de aztán mégsem lett belőle semmi.

– Ennek mi az oka?

– A műsor összehozza a feleket, de mi nem tudjuk, ki jön be az ajtón, nincsen internetünk. Ott kell megítélni az egész helyzetet, az egész világot.

Mivel sok pénzről beszélünk, simán benne van, hogy később meggondolja magát az ember.

Például említhetném a Natuirti, ami első látásra szerelem volt. Egy fantasztikus vállalkozó, egy csodálatos ember. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy megvalósuljon, és mégsem tudott. Van olyan is, amikor a vállalkozó gondolja meg magát!

– A vállalkozások jövőjét is befolyásolja az MI. Ha elveszi a munkákat, akkor szerinted milyen területekre érdemes átképeznünk magunkat, milyen vállalkozásokat indítsunk? Például nagyon hosszú időn keresztül az informatikus volt az álomfoglalkozás, most pedig ők vannak a legnagyobb bajban.

– Igen, mert az eddigi 50 informatikus helyett elég lesz 1, aki kijavítja a kódokban azokat a hibákat, amiket az MI vétett. Viszont sok MI tervező mérnök kell. Az egyik szakma, ami biztonságban van, a villanyszerelő. Nem tudom elképzelni, hogy az elkövetkező 10-20 évben R2D2-k fogják behúzni a kábelt vagy megjavítani a lámpát.

Sok olyan kétkezi munka van, amit még hosszú ideig nem tud majd átvenni robot. És nyilván ez a szakmunkás szektor nagy részére igaz lehet.

De olyan masina biztos lesz, hogy kiválasztod 50 képből, milyen frizurát akarsz, sőt, lefényképez és javasol neked egy frizurát, bedugod a fejedet és 13 másodperc alatt levágja a hajadat. A bárban a pult mögött csak egy ember fog állni, és hat robot szolgálja ki az italt. Az MI egyszer ránéz a bárpultra, és onnantól fogva tudja majd, melyik ital hol van. A világ össze koktélja benne lesz a fejében, és mindent meg tud csinálni, ráadásul mindig és minden körülmények között pont ugyan úgy! Viszont az okos, gondolkodni képes embert sosem fogja helyettesíteni a valamire megtanítható mesterséges intelligencia!

– Az is nagy kérdés az MI-vel kapcsolatban, amiről sok szó esik mostanában, hogy szükség van-e még lexikális tudásra. Hiszen az MI mindenre tudja a választ.

– De ha nem szerzünk lexikális tudást, honnan fogjuk tudni, hogy mit kérdezzünk az MI-től? Most ott tartunk, hogy lesz két füles, amit ha felvesz egy spanyol meg egy magyar, érteni fogják egymást, és beszélgethetnek. Akkor minek kell nyelveket tanulni? Miért íratnak az egyetemek végén szakdolgozatot? Micsoda pazarlás! Az MI biztos jobbat ír. De ha nem tanulunk egyetemen, hogy fogjuk megmondani neki, milyen forrásokat használjon, és mi a kutatásunk célja? Felfedező nem lesz az MI! A világ nagyon izgalmas, de mostanában olyan gyorsan változik, hogy nem nagyon értjük! Soha nem volt még ilyen izgalmas az emberiség sorsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Letaglózó adat érkezett: A Végítélet Órája még soha nem állt ilyen közel az éjfélhez
A tudósok vészjósló bejelentést tettek. De miért pont most ugrott előre a mutató, és melyik fenyegetés a legsürgetőbb mind közül?


Vészjóslóan ketyeg az óra: már csak 85 másodperc van hátra a szimbolikus világvégéig. A Végítélet Órája január 27-én, kedden négy másodperccel került közelebb az éjfélhez, így már csak 85 másodpercet mutat. Ez a legközelebbi állás a mutató 1947-es bevezetése óta.

Az „éjfél” a globális katasztrófát jelképezi, az időt pedig a Bulletin of the Atomic Scientists tudósai állítják be minden évben.

A tudósok több tényezővel indokolták a döntést. Ezek között szerepel a nukleáris fegyverek, a klímaváltozás és a bomlasztó technológiák, például a mesterséges intelligencia kontrollálatlan terjedése által jelentett növekvő kockázat. Alexandra Bell, a szervezet elnök-vezérigazgatója szerint „minden másodperc számít, és fogy az időnk”. A helyzetet súlyosbítja a nemzetközi bizalom leépülése is. Daniel Holz, a tudományos és biztonsági testület elnöke hozzátette:

„a nagy országok még agresszívabbá, ellenségesebbé és nacionalistábbá váltak”.

Szerinte ez azért veszélyes, mert „ha a világ egy »mi kontra ők« típusú, zéró összegű játszmára bomlik, az növeli annak a valószínűségét, hogy mindannyian veszítünk”.

Az órát 1947-ben azért hozták létre, hogy felhívják a figyelmet a nukleáris háború veszélyeire. A hidegháború végén, 1991-ben állt a legtávolabb, 17 percre az éjféltől. Azóta a fenyegetések összetettebbé váltak, és 2010 óta a mutató csak előre mozdult. A helyzetet tovább élezi, hogy február 5-én lejár a New START, az utolsó amerikai–orosz stratégiai fegyverkorlátozási szerződés, és egyelőre nincs kilátásban új megállapodás.

A fizikai fenyegetések mellett egy másik válság is zajlik. A Nobel-békedíjas Maria Ressa szerint „információs Armageddonban élünk”, amelyet a hazugságokat a tényeknél gyorsabban terjesztő technológia hajt.

„Tények nélkül nincs igazság. Igazság nélkül nincs bizalom. Ezek nélkül pedig lehetetlen az a radikális együttműködés, amelyet ez a pillanat megkövetel. Nem tudunk megoldani olyan problémákat, amelyeknek a létezésében sem értünk egyet”

– figyelmeztetett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Akár 10 millió háztartás éves vízfogyasztásával is felérhet az AI vízigénye
Sőt, a 2024 és 2030 között a szerverkapacitások bővítése évi 24–44 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával járhat, ami 5–10 millió új autó forgalomba helyezésével egyenértékű.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2025. november 12.



Egy új, a Nature Sustainability című tudományos folyóiratban közzétett kutatás számszerűsítette, milyen súlyos környezeti hatásokkal jár az AI-adatközpontok rohamos bővítése az Egyesült Államokban.

Az eredmények szerint 2024 és 2030 között a szerverkapacitások bővítése évi 24–44 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával járhat, ami 5–10 millió új autó forgalomba helyezésével egyenértékű.

A szakemberek „megdöbbentőnek” nevezték ezt a nagyságrendeket, ugyanakkor megoldási javaslatokat is felvázoltak: az adatközpontok helyszíneinek jobb megválasztásával, a megújuló energiaforrások használatával és a hűtés hatékonyabbá tételével a környezeti terhelés akár 70–85 százalékkal is csökkenthető.

A probléma globális: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a világ adatközpontjainak áramfogyasztása 2026-ra akár meg is duplázódhat. Az Egyesült Államokban a villamosenergia-igény növekedésének már most is közel felét az adatközpontok adják, az AI-ra fókuszáló létesítmények fogyasztása pedig a becslések szerint megnégyszereződhet. Ennek már kézzelfogható következményei vannak: az USA legnagyobb áramhálózatának egyik fontos kapacitásaukcióján rekordmagas árak alakultak ki a 2026–27-es időszakra, amiben a szakértők szerint kiemelt szerepet játszott az adatközpont-láz.

A most publikált tanulmány szerint a hatalmas lábnyom oka, hogy a villamosenergia-szektor dekarbonizációja önmagában nem tudja ellensúlyozni az AI-szektor rendkívül gyors növekedését. A nettó zéró kibocsátás eléréséhez a meglévő terveken felül további 28 gigawattnyi szél- vagy 43 gigawattnyi napenergiakapacitásra lenne szükség. A kutatás arra is rávilágít, hogy nem mindegy, hova telepítik az adatközpontokat. A szélenergiában gazdag államok, mint Texas, Montana vagy Nebraska kedvezőbbek, míg a vízhiányos régiók, például Arizona és Nevada kifejezetten kockázatosak.

A megoldást a technológiai fejlesztések is segíthetik, mint a fejlett folyadékhűtés, a szerverek jobb kihasználtsága és az okos ütemezés.

A szerverek hűtéséhez elképesztő mennyiségű, évente 731–1125 millió köbméter vízre is szükség van, ami 6–10 millió amerikai háztartás éves vízfogyasztásával egyenértékű

– írja a Gizmodo.

A vízlábnyom jelentős része közvetett, vagyis az áramtermeléshez kapcsolódik. Az iparág már keresi a válaszokat: a Microsoft például olyan új, vízmentes hűtési technológiát tesztel Arizonában és Wisconsinban, amely adatközpontonként évente több mint 125 millió liter vizet spórolhat meg. Más cégek, mint a Google, alternatív megoldásokkal, például tengervízzel hűtik egyes európai létesítményeiket.

Az amerikaiak már a saját bőrükön érzik az AI-adatközpontok térnyerésének árát: meredeken emelkednek a villanyszámlák, és egyre rosszabb a légszennyezettség helyzete.

A helyi közösségek és a techcégek között egyre több a konfliktus. Virginiában, az adatközpont-ipar fellegvárában például Loudoun megye megszüntette az automatikus engedélyezést, egy másik megyében pedig egy gigaprojekt bírósági akadályokba ütközött a lakossági ellenállás miatt. Ezzel szemben Nyugat-Virginiában a törvényhozás korlátozta a helyi önkormányzatok beleszólását, ami szintén heves tiltakozásokat váltott ki.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Hollywood kiborult az AI-színésznő miatt – Az alkotói „a következő Scarlett Johanssonnak” szánták, de már visszakoznak
A hús-vér művészek szerint Tilly Norwood megjelenése tönkreteheti a kreatív munkájukat. Az AI-karakter készítői cáfolnak, közben a szakértők szerint több forog kockán annál, hogy a sztárok egy része digitális lesz-e vagy sem.


Miután egy mesterséges intelligencia által létrehozott színésznő feltűnése komoly felháborodást váltott ki az amerikai filmiparban, a karakter alkotója – korábbi nyilatkozatait jelentősen újrakeretezve – közölte: nem akar vele embereket helyettesíteni. Hollywoodban ugyanakkor sokan kételkednek benne, hogy az AI-színésznő – és mindaz, ami vele elindulhat – tényleg érintetlenül hagyná a kreatív szakmát.

Ez a konfliktus újabb fejezet a filmipar és a technológia harcában. Az alkotók attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkájukat és kiszorítja őket. Kérdés, hogy ez mennyire érdekelné az embereket, ha sokkal több és gyorsabban készülő – művi, de megszólalásig élethű – tartalmat kapnának? A világ változik, és az AI-tartalmak fogyasztása nyilván egyre kevésbé hozza majd zavarba a nézőket.

Ki az a Tilly, aki miatt felfortyant a filmipar?

Tilly Norwood egy színészi ambíciókkal rendelkező fiatal nő, hullámos barna hajjal, finom vonásokkal, ellenállhatatlan mosollyal, de van egy kis gond: ezek egyike – ahogy ő maga sem – valódi, hanem a Particle6 lenyűgöző terméke. A londoni produkciós cég rajta kívül digitális effekteket, virtuális környezeteket, élethű generált videós tartalmakat és sok másfajta szolgáltatást kínál filmekhez és tévéműsorokhoz, de kérdés, hogy a szakmában indult közfelháborodás után akarnak-e még velük dolgozni a filmstúdiók. Kár lenne, ha nem, mert több szempontból is forradalmi vállalkozás, viszont a generált színésznő ötletével talán túl messzire mentek, ami egy életre hazavághatja a presztízsüket.

Ahogy azt mi is megírtuk, Tilly – pontosabban a digitális személy ötletgazdája – már több hollywoodi ügynökségnél „munkára jelentkezett”, de a szakma ellenségesen fogadja.

A közösségi médiában látható jelenléte alapján Tilly egy színészi karriert építő Z generációs influencer, aki a rumlis hálószobájáról, a reggel vett kávéról vagy éppen arról posztol, hogy imád fákat fotózni a közeli parkban. Az Instagramon megosztott, kezdetben életszerű pillanatok közé lassan promóciós videók vegyültek, bennük különböző ízelítőkkel, hogy Tilly milyen jól mutatna posztapokaliptikus fantasyban, hátborzongató thrillerben, futurisztikus katasztrófafilmben, kosztümös drámában vagy akár csak egy autóreklámban.

Nos, sokkolóan jól. A képkockák mindegyike látványos és hihető, Tillyről pedig konkrétan azt sugallják, hogy megfelelő generálással bármit, de tényleg bármit képes eljátszani.

„20 másodperc alatt szörnyekkel harcoltam, robbanások elől menekültem, eladtam neked egy autót, és majdnem Oscart nyertem. Egy nap munkája… szó szerint! Keress magadnak egy színésznőt, aki mindezt tudja” – hivalkodik az egyik kisvideóhoz írt posztban Tilly.

Az AI-színésznő oldalára feltöltött másik, „AI Commissioner” című promóvideó (amiben nem mellesleg 16 teljesen élethű AI-val generált személy szerepel) azt állítja, hogy a Particle6 rendszere képes minden tartalom előállítására, ami egy filmhez kell: több és jobb sztorit talál ki, mint az emberek, megírja a forgatókönyvet, legenerálja a helyszíneket és a kifinomult színészi játékot – ráadásul úgy, hogy mindez speciálisan a nézői igényekre optimalizálva születik meg, a főszerepben akár a „szomszéd-lány-vibe” miatt rendkívül szerethető Tilly Norwooddal. Összességében tehát arra utalnak, hogy velük nem lehet hibázni, a tőlük rendelt tartalom sikerre van ítélve – nyilván sokkal, de sokkal kevesebbért, mintha minden egyes feladatra embert vettek volna fel.

Pokolba kívánják az AI-val generált sztárt

A startup projektje lassan bontogatta a szárnyait – egészen múlt vasárnapig, amikor a Deadline a szeptember utolsó napjaiban rendezett Zürichi Filmfesztivál „Zurich Summit” konferenciáján bemutatkozó Tilly kapcsán megírta: már lehetnek olyan hollywoodi ügynökségek, amelyek szerződtetnék az AI-színésznőt. A lap szerint a stúdiók csendben nyitnának az AI-tartalmak felé, de az ügyből minden lett, csak csendes folytatás nem. Tilly Instagram-oldalán több száz dühös hozzászólás jelent meg – köztük ismert hollywoodi nevekkel.

Sophie Turner (Trónok harca) azt írta az egyik poszt alá, hogy „hűha… kösz, nem.”

Cameron Cowperthwaite (Fallout) szerint, amit lát, az „hihetetlenül meggondolatlan és őszintén szólva nyugtalanító. Remélem, minden elképzelhető – sőt, minden elképzelhetetlen – módon visszaüt.”

Ralph Ineson (Nosferatu) pedig csak kurtán odavetette, hogy „B****átok meg”.

A felháborodást látva először lekapcsolták a kommentelést az oldalon, majd megosztották a Particle6-ot alapító Eline Van Der Velden közleményét. Ebben a holland komika – akit arcról a legtöbben a Miss Holland című vígjátéksorozatból ismerhetnek, de jó ideje már csak producerként tevékenykedik – azzal próbálja megvédeni Tillyt, hogy ő „nem egy emberi lény helyettesítője, hanem egy alkotói munka, egy műalkotás. Mint előtte sok más művészeti forma, ő is beszélgetéseket indít el, és ez önmagában mutatja a kreativitás erejét.”

A vállalatvezető hangsúlyozza, hogy nem a humán színészek alternatívájaként kezeli a mesterséges intelligenciát, hanem „egy új festőecsetként”.

„Ugyanúgy, ahogy az animáció, a bábjáték vagy a CGI új lehetőségeket nyitott – anélkül, hogy elvette volna az élő színjátszás értékét – az AI is egy új módot ad a kezünkbe” a történetmesélésre. Van Der Velden hozzáteszi: ő maga is színész, és úgy látja, „semmi – legkevésbé egy mesterséges karakter – nem veheti el az emberi előadás mesterségét és örömét”. Tilly pedig ugyanolyan munka eredménye, „mint amikor valaki lerajzol egy karaktert, megír egy szerepet vagy játszik egy előadásban”. A cégalapító leszögezte, hogy sok idő, szakértelem és kísérletezés kell ahhoz, hogy egy ilyen figura életre keljen.

„Úgy gondolom, a mesterséges karaktereket a saját műfajuk alapján kell megítélni, a saját értékeik szerint, nem pedig közvetlenül az emberi színészekhez hasonlítva. Minden művészeti formának megvan a helye, és mindegyik értékes lehet a maga egyediségével. Remélem, az AI-t be tudjuk fogadni a művészet nagy családjába: egy új lehetőségként, amellyel kifejezhetjük magunkat a színház, a film, a festészet, a zene és számtalan más mellett. Ha minden alkotási formát ünneplünk, akkor új hangok, új történetek és új kapcsolódási lehetőségek előtt tárjuk ki az ajtót” – írja Van Der Velden.

Hollywood nem osztja a lelkesedést a generatív AI iránt

Sok színész – messze nem alaptalanul – úgy látja, hogy a Tillyhez hasonló karakterek az ő munkájukból születnek, hiszen minden generatív AI-modellt emberek által készített tartalmak segítségével tanítanak be. Éppen ezért a művészek évek óta kongatják a vészharangot, hogy nincs rendjén, ha a fejlesztők az ő engedélyük – és pláne fizetség – nélkül használják fel az arcukat, játékukat, hangjukat az AI-modellek tréningjére.

Mara Wilson (Mrs. Doubtfire) a cég szemébe is vágta egy kommentben, hogy „ezt nem ti készítettétek. Százak – valódi dolgozók, valódi fotósok, operatőrök – hozták létre. Ti elvettétek a munkájukat, és úgy tesztek, mintha a tiétek lenne.”

A művészek ellenséges hozzáállása nem újkeletű, olyannyira nem, hogy a 2023-as hollywoodi sztrájkokat részben már a mesterséges intelligencia körül alakuló félelmek motiválták. A szakszervezetek akkor olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek védelmet biztosítanak számukra az AI felhasználásával szemben. Ezek a szerződések ugyanakkor nem tudják megakadályozni, hogy mások (vagyis nem a megállapodást aláíró filmstúdiók) AI-eszközökkel hozzanak létre emberi színészek játékára emlékeztető tartalmakat.

A technológia nem csak a művészeknek okoz fejtörést, hanem a nagy médiacégeknek is, akik több pert indítottak AI-vállalatok ellen. A Disney és az Universal például a Midjourney képgeneráló platformnak ment neki, mondván, a fejlesztők engedély nélkül használták fel a tartalmaikat a modell betanítására. Azt állították, a Midjourney jogtalanul készített másolatokat a közkedvelt karaktereikről, például Bart Simpsonról vagy Wall-E-ről. A Warner Bros. nemrég hasonló okokból indított eljárást a vállalat ellen.

Ennél is frissebb ügy a szeptember utolsó napján kiadott Sora 2 videógenerátor, amelyről az OpenAI a Wall Street Journal szerint előre jelezte a stúdióknak és ügynökségeknek, hogy tartalmazhat szerzői jog védelme alá eső anyagokat. Ezzel kapcsolatban Varun Shetty, a cég médiapartnerségekért felelős vezetője azt állította a CNN-nek, hogy együttműködnek a jogtulajdonosokkal, hiszen meg akarják érteni, hogy ők „miként szeretnék viszontlátni a tartalmaikat” az AI-ökoszisztémában, „beleértve a Sorát is”.

Az OpenAI szerint egyébként a Sora előre blokkolja az olyan AI által generált videókat, amelyek élő művészek stílusát utánozzák, és lehetőséget ad a közszereplőknek arra, hogy letiltsák arcképük újbóli megjelenítését a technológián keresztül.

De miért szült ennyi indulatot az AI-színésznő?

Mivel Tilly Norwood a sokadik olyan AI-val generált karakter a közösségi médiában, akiről könnyű elhinni, hogy valós személy, szokatlan lehet a felé irányuló indulat. A korábbi esetek legfeljebb meghökkenést váltottak ki, komoly botrányt nem.

Aitana López virtuális mesterséges intelligencia modellt például egy ismert színész is merész üzenetekkel bombázta és randizni hívta, mire a kreatív csapat tisztázta a helyzetet, megígérve, hogy nem hozzák nyilvánosságra a híresség nevét és az üzenetek tartalmát.

A valósághű képek miatt szintén sokan hittek Milla Sofia létezésében, holott a finn „világutazó” és „divatikon” (aki újabban énekes is) profilján szintén csak és kizárólag generatív AI-val előállított tartalmak szerepelnek.

Tanulságos továbbá Kenza Layli sikere, hiszen az AI-influencert nem az illúzió kedvéért, hanem küldetéstudatból hozta létre a Phoenix AI. Azt akarták, hogy legyen a digitális térben egy karakter, „aki” a marokkói nőiességet képviseli, ultraglamúros, elegáns stílusban. A cél egyfajta kulturális reprezentáció volt, de sokan valódi személyként kezelték.

Tilly Norwood sokban nem különbözik ezektől a karakterektől – már ha maradunk annál az analógiánál, hogy López, Sofia és Layli szintén munkát (ez esetben figyelmet) vonhat el élő tartalomgyártóktól.

A Particle6 digitális színésznőjét valószínűleg azért övezi jóval nagyobb felháborodás, mert új plafont tör át: eddig csak emberek által játszott szerepeket orozhat el, ráadásul – ha hiszünk a produkciós cég magabiztos kampányának – úgy, hogy esélyt sem ad az élő színészeknek, hiszen „bármit” el tud játszani.

A SAG-AFTRA amerikai színészszakszervezet éppen ezért visszautasítja az „AI-színészek” ötletét, és Tilly Norwood feltűnésével közleményben emlékeztette a producereket a korábbi sztrájkok lezárásakor aláírt szerződéses kötelezettségekre, amelyek előírják, hogy szintetikus szereplőt csak akkor lehet alkalmazni, ha ezt előre egyeztetik a szakszervezettel.

„Ez nem old meg semmilyen ‘problémát’ — inkább új problémát teremt: ellopott előadások felhasználását, amelyek kiszorítják a színészeket a munkából, veszélyeztetik a megélhetésüket, és leértékelik az emberi művészetet” — írja a szervezet, hangsúlyozva, hogy kifejezetten elítélik „a szintetikus előadók” ötletét.

Hozzátették: az alkotás emberközpontú, „és annak is kell maradnia”.

„Hogy világos legyen: ‘Tilly Norwood’ nem színész, hanem egy számítógépes program által létrehozott karakter, amelyet számtalan profi előadó munkáján képeztek ki — engedély és díjazás nélkül. Nincs élettapasztalata, amiből meríthetne, nincs érzelme, és ahogy eddig láttuk, a közönség nem érdeklődik az olyan számítógépes tartalom iránt, amelynek nincs köze az emberi tapasztalatokhoz” — fejtegeti a SAG-AFTRA.

A 160 ezer előadóművészt képviselő szervezet tiltakozása azt követően jelent meg, hogy Eline Van der Velden a zürichi konferencián kijelentette: az általa létrehozott Tilly Norwood akár már „a következő hónapokban” ügynökségi szerződést kaphat. A cégvezető korábban sem idegenkedett a nagy szavaktól a projekt kapcsán: egy júliusi interjúban például úgy fogalmazott,

„azt akarjuk, hogy Tilly legyen a következő Scarlett Johansson vagy Natalie Portman.”

A Particle6 célkitűzését, valamint annak esélyét, hogy a cég AI-színésznője valódi sikert arathat, Yves Bergquist, a Dél-Kaliforniai Egyetem Szórakoztatóipari Technológiai Központjának mesterséges intelligenciával foglalkozó igazgatója nemes egyszerűséggel „badarságnak” nevezte. A szakértő a Reutersnek nyilatkozva közölte: persze teljesen érthető, hogy Tilly megjelenését „idegesség és félelem” övezi, de szerinte nem kell attól tartani, hogy a tehetséges embereket digitális karakterre cseréli a filmipar.

A vezető filmesekkel és stúdióvezetőkkel napi kapcsolatban lévő Bergquist azt állítja, a szakma „komoly embereit” egyáltalán nem érdekli a teljesen szintetikus karakterek fejlesztése.

Van der Velden korábban hangoztatott analógiájára reagálva pedig azt mondta: Scarlett Johanssonnak például azért van rajongótábora, mert „Scarlett Johansson egy személy”, vagyis aki nem élő ember, az ebben a szakmában nem válhat népszerűvé, következésképp nem lesz belőle sztár, így csak miatta senki nem ülne be egy filmre – magyarul nem éri meg „foglalkoztatni”.

Rendben, de mi tesz az AI azokkal a filmesekkel, akik nem világsztárok? Az Oxfordi Saïd Business School 2025‑ös előrejelzése arra számít, hogy a generatív text‑to‑video AI-modellek gyors ütemben válnak mainstreammé. A stúdiók, ha főszereplők generálásra nem is, de elő- és utómunka folyamatokba, többek között háttérszereplők vagy statiszták generálására, látványtervezésre és világteremtésre mindenképpen be fogják vetni az AI-eszközöket.

Az elemzés kitér arra is, hogy a stúdiók ún. „szintetikus közönségmodelleket” fognak használni a forgatókönyvek és marketingötletek tesztelésére, ami felgyorsíthatja az ötletek piacra juttatását.

Tilly döbbenetesen élethű – Így csinálták

Az AI-színésznő karakterét a Particle6 AI‑stúdiója, a Xicoia hozta létre, és első szerepe a fentebb írt „AI Commissioner” című szkeccs volt, amelyet tíz különböző AI‑szoftver felhasználásával állítottak össze, és a forgatókönyv is ChatGPT‑vel készült. A vállalat a saját fejlesztésű DeepFame avatar‑motorra építi AI‑szereplőit. Ez a rendszer „teljes háttértörténetekkel, különálló hangokkal, fejlődő narratív ívekkel és teljesen kidolgozott személyiségekkel” ruházza fel a digitális karaktereket, akik képesek rögtönözve beszélni, monológokat előadni, trendekre valós időben reagálni, és a különböző platformok közönségéhez igazítani a hangulatukat. A cég egy rajongói interakciós platformmal együtt fejleszti ezeket az avatárokat, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki a nézőkkel.

Az AI megoldások a gyártás minden fázisában jelen vannak: az AI‑vezérelt forgatókönyv‑generálástól a képi megvalósításig, amiről a cég honlapja azt állítja, hogy akár 90 százalékkal csökkentheti a gyártási költségeket – szerintük a kreativitás vagy a minőség beáldozása nélkül.

A Particle6 a 2015‑ös alapítása óta több műfajban készített tartalmakat. Dolgoztak a Miss Holland című BBC Three‑sorozaton, a Hearst Networks számára gyártott True Crime Secrets, vagy a Sky Kids gyerekcsatornának készült Look See Wow! műsorokon.

A weboldalon felsorolt ügyfeleik között olyan platformok szerepelnek, mint az Apple TV+, a BBC, a Daily Mail és az Amazon Prime Video, szóval a szakmában ismert és foglalkoztatott produkciós cégről van szó.

Mindez azt jelzi, hogy a művészek tiltakozása ellenére az AI‑alapú szolgáltatásokat reklámokban, sorozatokban és online kampányokban is alkalmazzák. A Tillyt is alkotó Xicoia stúdió pedig a tervek szerint több mint 40 AI‑szereplőt hoz létre, akik egy közös univerzumban fognak „élni”, és hatással lesznek egymás történeteire.

De a Televisual és IBC beszámolói szerint a Particle6 nem csupán új AI-karakterek megalkotásán dolgozik. A Xicoia csapata együttműködik „több olyan hollywoodi sztárral” – akik fiatalabb vagy mai önmaguk digitális verzióiként akarnak megjelenni a képernyőn, dolgozik legendás előadók hagyatékának megidézésén, sőt, valós időben válaszoló online személyiségek generálásán is, ami magában hordozza az „élő” fellépések és a merchandising lehetőségét.

A technológia nem mellesleg alkalmas lehet filmelőzetesek és reklámfilmek készítésére, természetfilmes montázsok és szimulált természeti környezetek létrehozására, összeomlások vagy különböző ütközések effektjeinek realisztikus megjelenítésére, illetve történelmi események rekonstruálására.

Összességében tehát nem csak AI-színészek építésével, hanem széleskörű audiovizuális megoldásokkal foglalkoznak, ami – akárhogy igyekeznek mosakodni – valóban hatással lesz az emberi munkára. Ezt, még a botrány kitörése előtt, Van der Velden sem tagadta, sőt, kifejtette, hogy a cég koncepciója szerint a jövő sztárjai szintetikusak lesznek, „soha nem fáradnak el, nem öregszenek és kapcsolatba léphetnek a rajongókkal”. Ezzel együtt a vállalat azt kommunikálja, hogy a siker kulcsa valójában nem a technológiának, hanem a mögötte álló történetmesélőknek köszönhető.

Árulkodó AI-tendenciák a videójáték-fejlesztésben

Bár a fejlesztők és a mesterséges intelligenciával dolgozó produkciós vállalatok szeretnek gyökeresen mást kommunikálni, az emberi szerepek valóban visszaszorulhatnak az AI-technológia terjedésével. A videójáték-iparban már korábban megtörténtek, vagy jelenleg is zajlanak olyan folyamatok, amelyektől a filmművészek mostanában igyekeznek megmenekülni.

A gaming iparág különböző munkafolyamatai – mint a karaktertervezés, a világépítés vagy a kódolás területe – gyakorlatilag már átestek az automatizálás és az ún. augmentálás jelenségén. Előbbi akkor történik, amikor az AI emberi beavatkozás nélkül hajt végre feladatot, az utóbbi pedig kiegészíti az embert.

Egy a TechCrunch által idézett 2015 és 2022 közötti munkaerőpiaci vizsgálat azt találta, hogy a technológiai szektorban akár a feladatok 56 százalékát automatizálhatja vagy augmentálhatja a mesterséges intelligencia.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy bár új munkahelyeket – például AI‑biztonsági vagy etikai szakértők – valóban eredményezhet, a technológia terjedése napjainkban inkább elbocsátásokhoz vezet. Az elemzés rámutat, hogy a videójáték‑fejlesztésben dolgozó grafikusok és programozók nagyon is érintettek, hiszen az AI képes kódot írni vagy karaktermodelleket generálni. És miközben a filmesek a mesterséges sztárok miatt tiltakoznak, érdemes lenne jobban odafigyelni egy sor más kapcsolódó, csak éppen technológiai szakmára, amelyek – a gamingben látottakhoz hasonlóan – kikopnak a mindennapokból. És ezeknek az alkotóknak az eltűnését a nézők már most sem veszik észre, hiszen nekik csak a végeredmény: a minél több és minél látványosabb produkció fogyasztása fontos. Félő, hogy idővel mindegy lesz nekik az is, vajon hús-vér színészt, vagy egy színész digitális mását nézik a képernyőn.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk