Urbán Ágnes az elsötétülő M1-ről: Egyértelműen meg kell szabadulni a múlt embereitől, ezt így kellett csinálni
Kedden elsötétült az M1 képernyője, a hírműsorok helyén pedig egy bocsánatkérő felirat volt olvasható a korábbi évek propagandája miatt. Ezzel egy időben megérkezett a közmédia új, ideiglenes vezetése, amely azonnal megkezdte a korábbi csúcsvezetők felmentését. Németh Zsolt hírigazgatót és több csatornaigazgatót is menesztettek, Császár Attila riportert pedig biztonsági őrök kísérték ki az épületből. Az adás szimbolikusan 19 óra 56 perckor indult újra Bacsó Péter klasszikusával, A tanú című filmmel.
Miért járt más utat a magyar kormány a közmédia átalakításakor, mint a lengyel? Okozhat-e problémát, hogy a tervek szerint csak augusztus közepén indulhat újra a hírszolgáltatás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnessel, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.
— Miért történt másképp a közmédia átalakítása nálunk, mint a lengyeleknél, és miért kellett erre ennyi időt várni?
— Nem vagyok a lengyel kérdés szakértője, de ott egy aránylag gyors folyamat zajlott, és pillanatok alatt kiderült, hogy hatásköri problémák merültek fel. Egyszerűen nem volt alkotmányos a közmédia átvételének az a formája. A Magyar Péter-kormány teljesen más utat választott, éppen a lengyel példa miatt. Nem egy hűbelebalázs módjára ugrottak ebbe bele azonnal a kormányalakításkor, hanem először végigjátszották a jogi utat. A kötelező házi feladatot megoldották a médiatörvény módosításával és a megfelelő felsővezetői pozíciókba való kinevezésekkel. Csak utána indították el azt, amit kedden láttunk: a hírszolgáltatás felfüggesztését. Ez annyival jobb megoldás,
Itt nem vetődik fel olyan típusú probléma, amilyenbe a lengyelek belefutottak. Ez egy sokkal tisztább helyzet, még akkor is, ha emiatt kicsit sokat kellett rá várni. Sokan azt várták, hogy ez a kormányalakítás másnapján megtörténik, de úgy látom, hogy inkább a törvényesség volt a fontos, nagyon helyesen.
— A volt televíziósok visszaemlékezései elárasztották a közösségi médiát, és rengetegen osztották meg a bocsánatkérő feliratról készült képernyőfotót is. Milyen hatást gyakorol ez a váltás a társadalomra?
— Talán ez volt az elmúlt két hónap legszimbolikusabb, az átlag állampolgár számára is leginkább látható fejleménye. Sokan vagyunk, akik nap mint nap követjük a politikai fejleményeket, a parlamenti közvetítéseket is, de van rengeteg olyan honfitársunk, aki ennyire nem kiéhezett a politikai hírekre. Viszont most, így vagy úgy, de a hírszolgáltatás felfüggesztésének híre alighanem mindenkihez eljut. Vagy legalábbis nagyon sok olyan emberhez, akik az elmúlt két hónapban is a közmédiából tájékozódtak, akár a Kossuth Rádióból, akár az M1-ről.
—1989-ben, a romániai forradalom idején, az első film, amit a magát akkor Szabad Román Televíziónak nevező csatorna leadott, Chaplin A diktátor című filmje volt. Ott is értettek a szimbólumokhoz. Nálunk 19 óra 56-kor indult újra az adás, méghozzá A tanú című filmmel...
— Ez tényleg egy tökéletes választás erre az alkalomra. Aligha lehetett volna ennél jobbat és találóbbat választani.
— Az új vezetőség elfoglalta a helyét, és ezzel egy időben a korábbi közmédia néhány prominens képviselőjét rendészekkel vezették ki az épületből. Elegáns megoldás volt ez?
— Egy rendszerváltásnál és egy intézmény teljes működésének felfüggesztésénél nem az elegancia a fontos.
A rendszerváltás egy olyan történet, ahol határozottan és tisztán, fizikai erőszak nélkül, de egyértelműen meg kell szabadulni a múlt embereitől. Ezt így kellett csinálni. Nyilvánvalóvá kellett tenni az ott lévők számára, hogy semmiféle módon nem elfogadható, ahogyan ők működtették a közmédiát. Itt nem arról van szó, hogy egy új politikai erő hozza a saját embereit, mert jobban bízik bennük. Hanem arról, hogy azok az emberek, akik eddig csinálták, a szakma minden szabályát megszegve és minden erkölcsi határt átlépve működtek. Ezt kellett nyilvánvalóvá tenni nekik is és a magyar társadalom számára is.
— Németh Zsolt, az eddigi hírigazgató, akit Pitbullként is emlegetnek, a Telexnek azt mondta, „szeretném ezt tisztességesen csinálni, ahogy eddig”. Felmerül a felelősség kérdése, hiszen a közmédia működése szöges ellentétben állt a médiatörvénnyel, azonban a médiatörvényben nincsenek szankciók annak megszegésének esetére. Van-e bármilyen lehetőség a büntetőjogi felelősségrevonásra?
— Nem vagyok jogász, erre nem tudok válaszolni, de eddig nem hallottam arról, hogy itt büntetőjogi felelősségről lenne szó. Arról van szó, hogy
és nem ismerik vagy nem akarják követni azokat a szakmai sztenderdeket, amelyek az újságírókra vonatkoznak. Más kérdés, hogy mik fognak kiderülni az intézmény átvilágításakor. Ott még sok minden történhet, de az elsősorban nem a munkavállalókra vonatkozik. Ha kiderül, hogy korrupciós ügyek voltak a közpénzekkel, az egy más helyzet. Természetesen, ha ezt sikerül bebizonyítani, simán lehet büntetőjogi felelősség is.
— Hozhat-e bármilyen politikai hasznot a Fidesznek, ha erre a vonalra ráakaszkodva úgy kommentálja a közmédia átalakítását, hogy ez az önkény újabb bizonyítéka?
— Őszintén szólva, mérsékelten követtem a Fidesz kármentő politikai kommunikációs lépéseit, így nem látom pontosan, mit csinálnak. De az a felületes benyomásom, hogy ők elsősorban a még meglévő, a jelek szerint már nem túl nagy, de létező kemény magra fókuszálnak, és azt próbálják egyben tartani. Ez az üzenet nekik szól elsősorban. Ezen a kemény magon kívül egyelőre aligha tudnak bárkit elérni. Ha jól olvasom a közvélemény-kutatásokat, akkor még jócskán lejtmenetben vannak.
— Jelenleg ideiglenes vezetőket neveztek ki, a véglegeseket pályázaton választják ki. Nem csapdahelyzet-e, hogy az ideiglenes vezetők által összeállított stáb birtokon belül lesz, és így jobb esélyekkel indul a pályázaton?
— Ezt a TISZA Párt döntéshozóitól kell megkérdezni, hogy pontosan hogy néz ki ez az átalakítási folyamat, és mi a stratégia a most kinevezett és a jövőben kinevezendő emberek közös munkájával kapcsolatban. Én erre nem látok rá, és találgatni sem akarok.
— A hírszolgáltatás augusztus közepéig szünetel. Ez nem jelent pozícióvesztést a hírpiacon a közmédiának, vagy beáldozható ez az időszak az átalakítás oltárán?
— Azt gondolom, érdemes most ezt teljesen nulláról újraépíteni, és nem feltétlenül arra törekedni, hogy minél gyorsabban megoldódjon a dolog. Ha jól értem, nagyon rövid hírösszefoglalók azért elég korán elindulnak, tehát lesz valamilyen hírszolgáltatás a közeli jövőben.
Ha valóban komolyan hozzá akarnak nyúlni a közmédiához, márpedig minden jel erre mutat, akkor azt tényleg érdemes alaposan csinálni.
— Az átalakítás során különválasztják az MTI-t. Kell-e változnia annak a helyzetnek, hogy az MTI hírszolgáltatása ingyenes, ami monopolhelyzetet teremtett a piacon?
— Ezt én magam sem tudom, de az MTI ingyenességét semmiképpen nem kell törvénybe foglalni. Ez egy üzleti modell kérdése. Sem azt nem kell kétharmados törvénybe írni, hogy ingyenes, sem azt, hogy fizetős. Én személy szerint nagyon remélem, hogy az MTI elindul egy normális hírügynökségi modell irányába, és ez a fajta ingyenesség véget ér. Ez lehetővé tenné, hogy más hírügynökségek is beléphessenek a magyar piacra, mert amíg az MTI ingyenes, addig ennek nincs sok értelme. De ezt a típusú üzleti modellváltást nem kell napokon belül lerendezni. Amíg az új szereplők belépnek és a piac felépül, az egy hosszabb folyamat. Sokkal magasabb prioritású, hogy most a hírszolgáltatást tegyék rendbe, és felvegyék azokat a munkatársakat, akik a következő hetekben elkezdik működtetni az új szolgáltatást. Ehhez képest az, hogy milyen üzleti modellel működik az MTI, és hogy fog visszaépülni hónapok, de inkább évek alatt a hírügynökségi piac, az nem igényel napokon belüli döntéshozatalt.