Transparency-igazgató: A vagyonvisszaszerzés nagyon fontos, de a gazdasági csodát ne ettől várjuk
Rendkívül szofisztikált módon lopták az adófizetői forintokat a NER-ben, ezért a közpénzjellegét elveszítő közpénz útjának feltárása komoly erőfeszítést igényel, nem beszélve az elszámoltatás és a vagyonvisszaszerzés folyamatáról – mondta a 24.hu-nak Martin József Péter.
„Az orbáni autokrácia bűneit nem lehet pár hónap alatt orvosolni, aki ilyet vár, az illúziókban ringatja magát” - fogalmazott.
Martin József Péter szerint vannak területek, ahol viszonylag egyszerűen leállítható a közpénzek elfolyatása, ilyenként említette a közvetlen támogatásokat és pénzbeli juttatásokat. Példaként hozta fel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kifizetéseit, amelyeket nemcsak leállítottak, de az érintetteket a pénz visszafizetésére is felszólították. Ezzel szemben jóval bonyolultabbnak látja azokat a közpénzlenyúlásokat, amelyeknél alaposan át kell gondolni a hatékony megszüntetés eszközeit.
Harmadik példaként a hosszú távú koncessziós szerződéseket említette, amelyek szerinte a sima pénzjuttatásoknál bonyolultabb, de a magántőkealapoknál kevésbé összetett ügyek. Ennek okát abban látja, hogy a koncessziók esetében a szereplők és a pénzösszegek ismertek. „A 35 éves koncessziós szerződéseknél – autópálya, hulladékgazdálkodás, kaszinók – az állam, ha úgy tetszik az adófizetők, továbbra is rosszul járnak, a koncesszorok pedig mesésen gazdagodnak” – jelentette ki.
A TI ügyvezetője szerint az elmúlt 16 évben sok tízezer milliárd forintnyi adófizetői pénz ment „rossz helyre”, vagyis a leköszönt kormány magánérdekeket szolgált a közérdek kárára. Úgy látja, a NER rendkívül sokrétű eszköztárat hozott létre a közpénzjelleg elvesztésére, ezért pontosan meghatározhatatlan, mennyi pénz szívódott fel a korrupci csatornáin. A mechanizmusok sokfélék voltak, a közérdekű vagyonkezelő alapítványoktól a közbeszerzési rendszer torzulásain át az értelmetlen uniós beruházásokig.
– állítja a szakember.
Martin József Péter szerint mindenképpen érdemes türelemre inteni az embereket, mivel 16 év bűneit nem lehet pár hónap alatt orvosolni. „Az elszámoltatás és a vagyonvisszaszerzés hosszas folyamat lesz, több év kell hozzá” – mondta. A kormány egy úgynevezett „trilemmával” szembesül, amelynek három eleme a gyorsaság, a hatékonyság és a jogállami módszerek alkalmazása. Ebből szerinte egyszerre csak kettőt lehet megvalósítani.
A legsürgetőbb teendőnek az intézmények, elsődlegesen az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítását nevezte. Ennek érdekében elengedhetetlennek tartja a kulcsfontosságú állami intézmények NER-ből örökölt vezetőinek leváltását és helyettük magas integritású, független szaktekintélyek kinevezését. Fontosnak tartja, hogy a személycserék ne pártkáderek cseréjéről szóljanak. „A pártatlanság szavatolása kulcskérdés” – hangsúlyozta. Az intézményekbe vetett bizalom helyreállításához elengedhetetlen, hogy ne azok vezessék őket, akik a NER-ben napi szinten sértették meg a jogállamiságot.
A szakember különválasztotta az előre- és visszamenőleges teendőket. Előremutatóan a hosszú távú koncessziós szerződések felmondásával vagy a KEKVA-rendszer felszámolásával több ezer milliárd forinttal gazdagodhat az állam. Emellett meg kell teremteni a tisztességes versenyt a közbeszerzési piacon, amely szerinte az Orbán-kormány alatt a korrupció melegágya volt. A piac rendkívül koncentrált volt, és a keretmegállapodásokkal NER-es cégek jutottak monopólium közeli helyzetbe. „Ezeket a korrupt gyakorlatokat kell felszámolni” – jelentette ki.
A visszamenőleges elszámoltatáshoz felül kell vizsgálni a közbeszerzési rendszer elmúlt évekbeli működését, ahol a túlárazás mértéke becsléseik szerint átlagosan legalább 30 százalék volt. Kihívásként említette az 5 éves elévülési időt és a hatalmas szerződésszámot. „Ekkora merítésből egyesével kizárni a túlárazást szinte teljesíthetetlen feladat” – mondta.
A vagyonvisszaszerzési törvénycsomaggal kapcsolatban további hiányosságokat is lát. Kiemelte, hogy nem esik szó a közbeszerzési keretmegállapodások okozta károk mérsékléséről és a bejelentővédelem szabályozásáról, ami szerinte kulcskérdés. „Magyarországon lényegében nem létezik bejelentővédelem” – állítja. A legfontosabbnak azt tartja, hogy az elszámoltatás szakmai szempontok szerint, jogszerűen és ne politikai bosszútól vezérelve valósuljon meg.
A visszaszerezhető összegről szólva nemzetközi példákra hivatkozott, amelyek alapján az ellopott vagyon 10-30 százalékának visszaszerzése már jó eredménynek számít. Ez szerinte évtizedes távlatban több ezer milliárd forintot jelenthet. Ugyanakkor óva intett a túlzott várakozásoktól.
A gazdaság felpörgetését inkább az uniós pénzek beáramlásától és a piaci viszonyok helyreállításától reméli. A bizalom visszatérése csökkentheti az államadósság kamatterheit és vonzóbbá teheti az országot a működőtőke-beruházások számára.
Martin József Péter szerint a 2010-es években az uniós pénzek és a világgazdasági konjunktúra miatt egyfajta „autokratikus növekedés” alakult ki, ahol a korrupciónak „olajozó” hatása volt, például a túlárazások javították a beruházási statisztikákat.
Hosszú távon azonban csak a tiszta piaci verseny és a jogállamiság érvényesülése mellett lehet prosperálni.
Az új kormány eddigi lépéseit szükséges, de nem elégséges feltételnek tartja a gazdaság újraindításához. A következő feladatnak az állam működésének alapvető megújítását, a költségvetés szerkezetének átalakítását és a források oktatásra, egészségügyre, valamint a versenyfeltételek megteremtésére való fordítását nevezte. Ehhez szerinte olyan korrupció elleni intézkedésekre van szükség, amelyek lehetetlenné teszik a rendszerszintű visszaélések újbóli kialakulását.