Totyik Tamás: Kétharmados törvénybe betonozza a kormány a státusztörvényt, benne a tanárok alapbérével
A pedagógusok jogállásváltásáról szóló jogszabálytervezetet státusztörvénynek nevezik a legtöbben, bár ellenzői szívesen hivatkoznak rá bosszútörvényként. Sokak szerint ugyanis a lassan két éve nem csituló tiltakozási hullámra történő rendőrminiszteri reakció, bosszú motiválja a rendelkezéseket. Mindenesetre a tervezet megismerése óta csak felerősödtek a tiltakozások. Mind a pedagógusok, mind a diákok úgy érvelnek, hogy ha simán visszavonnák a Belügyminisztérium javaslatát, akkor sem lennének semmivel előbbre, csupán pontosan ugyanott tartanának, mint ahonnan elindultak a tiltakozások.
Az adminisztratív stílusú problémamegoldás azonban már a tiltakozási hullám elején sem volt idegen a kormánytól: emlékezetes, hogy a már eleve nagyon nehézkesen gyakorolható sztrájkjogot éppen a várható sztrájkhullám ellehetetlenítése okán szigorították a végletekig. Arról, hogy mit is tartalmaz a most már benyújtott szöveg, és mit tesznek most, Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökével beszélgettem.
– Mi az, ami változott ebben a szövegben, mi az, ami a parlament elé került végül?
– A legelső, hogy végig titkolta a kormány: ez kétharmados törvénytervezet.
– Mitől tud ez kétharmados lenni?
– Ezt alkotmányjogászoktól kell megkérdezni, így a bírósággal, az ügyészséggel egy szintre emelték a pedagógusokat.
Például a fizetési fokozatoknak az alapbére is ebben van. Ezeket is csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni.
– Korábban ez semmilyen szövegből nem derült ki, ami nyilvánosságra került?
– Így van.
– Az egyeztetéseken sem volt erről szó?
– Eszünkbe se jutott megkérdezni, mivel a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (KJT) és a Munka törvénykönyve is „feles” törvény. Ráadásul, az egyeztetésekkel szemben a benyújtott törvényjavaslat a pedagógusok új életpályájáról szól. Ez számunkra azt jelenti:
– A helyzet ettől jobb lesz?
– Nem, sőt, sok tekintetben rosszabb lesz. Például a túlóráknál az eddigiekhez képest duplájára nőhet az ingyen végzett munka.
– Még kevesebb túlórát fizetnek ki, mint eddig?
– Így van.
– Ezt kompenzálja valami?
– Semmi nem kompenzálja. Ez azt jelenti, hogy egy tanévben, a hatvan ingyenes túlórát alapul véve nyolc munkanapot ingyen dolgozik egy pedagógus.
– Hát az mondjuk egy negyed hónap, még ezzel a kevés fizetéssel is sok pénz.
– Pontosan.
– Változott a felmondás (jogviszonyról való lemondás) szabályozása is?
– A kormány azt ígérte, hogy a KJT jelenlegi szabályai szerint fogják elbocsátani a pedagógusokat, akik nem óhajtanak a jogállásváltás után dolgozni. Ezzel szemben a törvényjavaslatban egy havi végkielégítés szerepel.
– Ez is visszalépés?
– Igen. A KJT szerint kettőtől nyolc hónapig járhat a végkielégítés, attól függően, hány évig dolgozott a pedagógus. Azaz ebben is a pénzkivonás a fő szempont.
– Van-e valamilyen területen pozitív változás a benyújtott szövegben?
– Az eredeti tervezethez képest van, de a tárgyalásokon ismertetett, már módosított változathoz képest nincs, de azokról már a tárgyalásokon megegyeztünk.
Kisfilmben a lényeg
A másik nagy szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pilisborosjenői csoportja egy rövid filmben mutatja be, mit is jelenthet majd a státusztörvény a szülők mindennapjaiban. A közeljövőben játszódó film egy fogadóórát mutat be, ahogy az majd megtörténhet akkor, ha a belügy tanügyi javaslata elfogadásra kerül a jelenlegi formájában.
– Romániában is küzdenek a jogaikért a pedagógusok, azzal a különbséggel, hogy ott a sztrájk az valódi sztrájk. Tehát ott zárva maradnak az iskolák.
– Mi nem tudjuk bezárni, mert jogszabálysértést követünk el.
– A diákmozgalmak egyre radikálisabban lépnek fel. Szakszervezetként nem gondoltak rá, hogy esetleg más eszközökhöz folyamodjanak?
– És konkrétan tudna ilyet mondani?
– Elhangzik a tüntetéseken az általános sztrájk követelése.
– És ön úgy gondolja, hogy azokon a kisebb településeken, ahol még a pedagógusok fizetése is áhított bér, vállalnák a kollégák?
– Értem. Tehát ön szerint emiatt sem lehet nálunk megszervezni?
– Így van. Mert emiatt a tömegek nem fognak mellé állni.
– Romániában ezt hogy tudták megszervezni?
– Ott nincs sztrájkot tiltó törvény, a munkavállalói jogokat biztosítják az európai normák szerint. Nálunk nem.
A másik, hogy a román kollégáknak van egy nagy előnyük: nagyon tudatosan, 10-15 éve folyamatosan képzik a kollégákat.
Ez nemcsak a köznevelésre igaz, érvényes az összes munkavállalói rétegre: elfelejtettük tudatos munkavállalóvá nevelni a dolgozókat, akik kiállnak jogaikért. Ezen kívül Romániában önkormányzati tulajdonban vannak az oktatási intézmények. Egy önkormányzattal szemben bátrabban tudnak fellépni a román kollégák, mintha magával az államhatalommal kellene szembeszállni, ahogy Magyarországon kell. Mivel Romániában az önkormányzatok nem kapják meg azt a finanszírozást, ami a változáshoz szükséges, a megmozdulásokban az önkormányzatok is partnerek.
Nemcsak kormánypárti, hanem független polgármesterek is fenyegetnek, mert a kormány zsarolja az önkormányzatokat ebből a szempontból.
– Dokumentálják ezeket a fenyegetéseket?
– Mivel mi nem voltunk személyes tanúi ezeknek, bíróság elé nem tudunk menni, mivel sajnos a kollégáink sem vállalják, hogy ezeket a nyilvánosság előtt elmondják. A félelem nagyon nagy úr. Például van egy olyan hajdú-bihari település, ahol a sztrájkban érintett kollégákat megfenyegették, és vissza is léptek. Kértük őket, mondják el, hogy történt ez a fenyegetés.
Tehát röghöz kötöttség is van, és ezzel a kormány nagyon ügyesen vissza is él.
– Hogyan lehet ezt másképp csinálni, ha ilyen nehéz? Hiszen, amit elmondott, abból én azt érzem, hogy nem sok eszközük maradt.
– Elkezdtük másfél hónappal ezelőtt az országot járni, mint az ókeresztények, személyesen elmegyünk a legkisebb falvakba. Elmentünk egy olyan településre is, ahol 2500 lakos van, de 50 pedagógus ott volt a környékbeli településekről. Ott is elmondtuk, hogy milyen veszélyt rejt a státusztörvény, mi az, amiben tudatosabbnak kell lenniük helyi szinten az óvodapedagógusoknak, az általános iskolai tanároknak. Ránk is csodálkoztak, mint akik a Holdról jöttek, nem is gondolták, hogy vannak jogaik is. Tehát a legfontosabb, hogy tudatos munkavállalókat neveljünk. Azaz járni kell az országot, bátorítani az embereket, nem az íróasztal mellett ülni. Ez a legfontosabb, úgy, mint a románoknál vagy a franciáknál.
Emellett szakmai vitát is szeretnénk gerjeszteni a pedagógustársadalomban arról, milyen legyen a jövő iskolája, milyen Nemzeti alaptanterv legyen, milyen órakeretek legyenek. Érezniük kell a pedagógusoknak, hogy aktívabb szerepet fog játszani és vállalni a szakszervezet. Remélem, ez meg fogja hozni azt a változást, amivel egy jobban szervezett szakszervezetet tudunk majd az utódainknak hátrahagyni.
– Kapcsolatban állnak a román kollégákkal?
– Természetesen. Tőlük tudtuk meg azt is, hogy átjárnak magyar pedagógus kollégák Romániába tanítani, mert ez jobban megéri nekik. Emellett a francia és dán kollégákkal is egyeztetünk, és segítenek minket információkkal.
– Térjünk vissza a státusztörvényre. A szakszervezet nem parlamenti erő. Milyen terveik vannak, hogy megakadályozzák a törvény elfogadását vagy legalábbis a hatálybalépését?
– A hatálybalépését biztosan nem fogjuk tudni meghiúsítani, ahhoz egy 5-600 ezres tömegnek kellene kimennie az utcára. Ez a mai magyar társadalmi állapotok mellett nagyon nehezen elképzelhető. Amit a szakszervezet viszont meg tud tenni, hogy az Európai Bizottsággal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, jelezzük azt, hogy a törvény mely paragrafusai azok, amelyek az európai jogrenddel, illetve a kormány vállalásaival ellentétesek. A kormány ugyanis vállalta az európai uniós források lehívásával kapcsolatban, hogy a pedagógusokat hátrányosan érintő jogszabályváltozásokat nem fog bevezetni.
Ezeket jelezni fogjuk a bizottság számára. A bizottságnak azért elég komoly nyomásgyakorló ereje van. A PSZ megyei elnökeit is felkérjük, hogy a parlamenti képviselőkkel kezdjenek konzultációt, illetve keressék meg őket levélben. Amennyiben nem partnerek a párbeszédre, konzultációra, a sajtó nyilvánosságához fogunk fordulni, és név szerint mondjuk meg, hogy mely fideszes, kormánypárti képviselők azok, akik nem voltak hajlandók a szakszervezetekkel párbeszédet folytatni, a választópolgáraik véleményét meghallgatni, hiszen a megyei elnökök egyben az ő választópolgáraik.
– Itt több elemző szerint van egy hatalmas nagy kommunikációs szakadék. A Fidesz deklaráltan politikai kormányzást folytat, 2010 óta. A szakszervezetek viszont mindig hangsúlyozzák, hogy szakmai kérdésekben vitatkoznak. Viszont a diákok által szervezett tüntetéseken most már nem csupán szakmai, hanem kifejezetten politikai követelések hangzanak el. Egyet tud érteni ezekkel a törekvésekkel? Tehát, hogy így igazából nem lehet eredményre jutni, mert egy politikai kormányzással szemben politikai fellépésre van szükség?
– A pártpolitika nem a mi terepünk, már csak azért sem, mert nálunk is vannak fideszes szavazópolgárok, tehát ezt a saját tagságunk nem fogja engedni. Ők a szakmai vitában partnerek, és azt mondják, hogy ebben odaállnak a szakszervezetek mellé. Vannak szakmapolitikai kérdések és vannak pártpolitikai kérdések.
Azonban szakmapolitikai kérdésekben lehet a kormány álláspontját gyengíteni, illetve a kormányzóképességét is megkérdőjelezni.
Viszont, ha a pártok megkeresnek, ahogy eddig is megkerestek ellenzéki pártok, és szakmai kérdésekben kérdezik az álláspontunkat, azokkal párbeszédet folytatunk, és hál' Istennek a parlamenti vitákon nagyon sokszor vissza is halljuk az általunk mondottakat. Bár időnként kapunk a tagságtól megrovást, de ha egy szakmapolitikai kérdésben a pártok egyetértenek a mi szakmapolitikai felfogásunkkal, az azt jelenti, hogy a társadalom számára elfogadható álláspontot képviselünk.
– Ezek szerint nem is kívánja kommentálni azt, hogy a diáktüntetéseken most már nyíltan a kormányellenes jelszavak hangzanak el?
– Nem szeretném. Viszont azzal, hogy
azzal maximálisan egyetértek, mert nem rendőri módszerekkel kell az oktatásirányítást megoldani, mint ahogy most Pintér Sándor óhajtja. Maruzsa Zoltán államtitkár ugyan félig-meddig szakembernek tekinthető, bár a köznevelésben nem sok időt töltött, ám nincs kompetenciája döntéshozatalra. Meghallgat bennünket, elmegy a kormányülésre, visszajön, és utána ad választ. Ez nem teszi hatékonnyá az egyeztetést sem.
– Mi a következő lépés, amit tenni fognak a státusztörvénnyel kapcsolatban?
– Szerdán a PSZ és a PDSZ alkotta sztrájkbizottság a tárgyalások folytatását sürgette a kormánnyal. Ezt ugyanis szüneteltettük addig, amíg a jogállásváltásról szóló törvénytervezet egyeztetése folyt. Valószínűleg lesz egy sztrájk még a tanévzárás előtt, amikor a javaslat parlamenti vitája megkezdődik. Ha tüntetések lesznek, azokon, ahogy eddig, továbbra is ott leszünk.
