KULT
A Rovatból

Tom Hardy megint hullahegyeket gyárt – A Pusztítás az év legvéresebb, legmocskosabb akciófilmje

Ha kíváncsi vagy többek között arra, hogy miként hat az ember testére, ha közvetlen közelről szitává lövik egy gépfegyverrel, ez a te filmed.


Bár csak nemrég jelent meg először a közönség előtt, méghozzá a Netflix kínálatában, a Pusztítás valójában lassan négyéves. Még a Covid időszakában, 2021 júliusában kezdték ugyanis forgatni, az év októberében pedig elcsattant az utolsó csapó. Az író-rendező Gareth Evans ugyanis úgy ítélte meg, hogy nem állt össze megfelelően a film, ezért újraforgatásokat kellett szervezni, amelyek igen sok időt igényeltek, majd 2023-ban még beütött ráadásként a hollywoodi színészek sztrájkja is, ami további hosszú szünetre küldte a produkciót. Vagyis elmondható, hogy Tom Hardy már a Pusztítás után forgatta le például a Motorosok című filmjét (ami szintén jóval később, a 2022-es felvételei után csak 2024-ben került a mozikba), valamint a Venom harmadik részét, Az utolsó menetet is (szintén tavalyi premier).

Gareth Evans tehát most végre fellélegezhetett, hiszen végre a nézők elé került a filmje, amivel igen sok időt töltött el az elmúlt kb. 5 évben, s így már koncentrálhat más projektekre is.

Evansról egyébként annyit kell tudni, hogy egy walesi születésű filmes, aki, miután rendezett egy kis költségvetésű filmet Footsteps címmmel 2006-ban (kb. 26 évesen), megbízást kapott egy indonéz harcművészetről, a pencak silatról szóló dokumentumfilmhez. Ez a világ pedig annyira lenyűgözte, hogy felfedezte az indonéz harcművész Iko Uwaist, aki akkoriban egy telefonszolgáltató futárjaként dolgozott. Evans Uwaist szerepeltette 2009-es filmjében, a Merantauban, majd egy nagyobb szabású akciófilmet akart forgatni szintén Indonéziában, de végül lecsökkentette a költségvetést, hogy elkészíthesse A rajtatütést (2011), ami hatalmas sikert aratott, s így végül összejött a nagyobb projekt is, a szintén elképesztő koreográfiákkal telített A rajtaütés 2 (2014). A 2018-as Apostol című szektás filmje aztán egy kemény kikukkantás volt egy másik műfajba, hogy végül a Pusztítással visszatérjen oda, ami igazán fekszik neki: a bunyókhoz és a lövöldözésekhez.

A filmet nézve pedig egyértelműnek tűnik, hogy Evans minden bizonnyal rongyosra nézte John Woo korai darabjait, például a Szebb holnapot (1986), hiszen valóságos tölténybalettet rendezett ezúttal, amelyben már-már úgy sorozzák egymást a karakterek, mintha táncolnának, mintha a fegyverropogások darálós zaja egy zenei betét taktusai lennének.

A sztori szerint egyébként Walker (Tom Hardy) egy meggyötört nyomozó, aki belekeveredik egy balul elsült drogbiszniszbe, s így számos ellenfelet szerez: egy bosszúszomjas bűnszövetkezetet, egy korrupt politikust (Forest Whitaker), valamint a saját, szintén korrupt társait (az élükön Timothy Olyphanttal).

Amikor megpróbálja megmenteni a politikus kérésére annak elhidegült fiát (Justin Cornwell), akinek a drogüzletben való részvétele egy mélyreható korrupciós bűnhálót kezd feltárni, kénytelen szembenézni a múltja démonaival és egykori rossz döntéseivel is.

Vagyis akad bábú bőven a Pusztítás sakktábláján, ám nem csak a fekete és a fehér árnyalatában, itt sokkal több játékos esik neki a másiknak (vagy mindenkinek). Ott van a tolvaj Charlie (Cornwell) és a barátnője, Mia (Quelin Sepulveda), akikről a kínai triád feje (Yann Yann Yeo) azt hiszi, hogy megölték a fiát, Tsuit (Jeremy Ang Jones), így minden bevet, hogy kinyírja őket. Ott van Walker, aki próbálja leróni (nem anyagi) tartozását a nem éppen tisztes eszközökkel politizáló Beaumontnak (Whitaker), és utolsó melóként elvállalja, hogy megkeresi és megmenti Beaumont fiát, Charlie-t. Belekerül a dolgok sűrűjébe Walker ifjú és tiszta szívű társa, Ellie (Jessie Mei Li a Shadow and Bone – Árnyék és csontból), illetve ott vannak Tsui valódi gyilkosai, Walker nyomozótársai, Vincent (Olyphant), Hayes (Gordon Alexander) és Jake (Richard Harrington), akik szintén Charlie-ra utaznak, na meg mindenkire, aki beköphetné őket. Amikor pedig mindannyian szembekerülnek egymással, kö kövön nem marad…

S bár a felszínen mindez egy igen szövevényes kriminek tűnik, a Pusztítás valójában egy vegytiszta akciófilm, amelyben csak az számít, hogy a sakkbábuk éppen hogyan esnek egymásnak.

Az pedig nem semmi! Gareth Evans itt ismét megmutatja, mit tud, olyan kameramozgások, olyan koreográfiák, bunyók, olyan kíméletlen brutalitás és olyan vérözön zúdul a nézőkre, hogy még a műfaj legelhivatottabb rajongói is csettintenek majd egyet (a diszkós leszámolás pl. egészen elképesztő). Sőt, már-már túl is tolja mindezt, a komolyan vehetőség vékony határmezsgyéjén táncol, bár ez érezhetően egy direkt koncepció. Noha a Pusztítás eredeti forgatókönyvből készült – a stáblistán csak Evans neve szerepel az írók közt, de állítólag Scott Frank (Szóljatok a köpcösnek!, Mint a kámfor, Különvélemény, Logan – Farkas, A vezércsel) és John Lee Hancock (Tökéletes világ, A szív bajnokai, Ördög a részletekben) is dolgoztak rajta –, olyan, mintha egy képregény adta volna hozzá az alapot. Gareth Evans a walesi Cardiff városából egy havas, sötét, fiktív, képregényes amerikai nagyvárost faragott – mintha egy kitalált világban járnánk, egyfajta Sin Cityben, ahol a bűn az úr.

S bizony az akciójeleneteket is ehhez hűen koreografálták: közvetlen közelről lövik szó szerint szitává az embereket, akkora hullacunami ömlik a nézőkre, hogy majd’ összeroskadunk alattuk, az akciós őskáoszt kapjuk itt az arcunkba. Nem is veszi majd be mindenki gyomra ezt a stílust, de legalább van stílus, az is valami.

A Pusztítás egy nyomasztó, senkit sem kímélő vérgőzös akciómenet, ami sokak számára lesz komolyan vehetetlen, mégis áramlik a képsoraiból a bűnösélvezet-faktor, odaszegezi a szemeket a képernyőkre, ezt nem lehet elvitatni.

Tom Hardy pedig hozza Tom Hardyt: motyog, morog, egyfajta őssuttyó ezúttal is, aki átgázol bármin és bárkin, s aki ebben a sztoriban próbálja megváltani valami jóval a múltbeli stiklijeit, ehhez azonban keményen fel kell pörgetnie a hullagyártást. A rajtaütés-filmek színvonalát azért ne várjuk, ahhoz olyan elképesztő tehetségű harcművészekre is szükség lett volna, mint pl. Iko Uwais, Joe Taslim vagy Yayan Ruhian, de egy mocskos, ütős és látványos 100 perc azért így is kitelik tőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: