"Tojáshéjat akarsz rátenni a vágott sebedre? Mondd, te észnél vagy?"
Még októberben tettek közzé az I fucking love science Facebook-oldalon arról, milyen veszélyekkel jár az, ha valaki a tojáshéj belső hártyáját akarja sebkezelésre használni. A poszt szerzője ezen felháborodott, szerinte ha ezt a vágott sebre rakjuk, akkor a szalmonellózist vagyis a szelmonellás fertőzést kockáztatjuk. Gyakorlatilag lehülyézte azokat, akik használják a praktikát. Ezzel a poszttal persze rengetegen vitatkoztak.
Többen azért mondanak ellent a posztban leírtaknak, mert nem hiszik, hogy ez veszélyes lehet. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az USÁ-ban elképzelhető, hogy így van, ám az Egyesült Királyságban kezelik szalmonellavírus ellen a tojásokat, és egy kis oroszlánfigurát nyomnak a teljesen biztonságos, szalmonella-mentes tojások külső héjára.
És akadnak olyanok is, akik azt írják, ezen az úton szinte lehetetlen megfertőződni, ha valaki nem eszi meg a(z esetleg fertőzött) nyers tojást, és az nem kerül a tápcsatornába.
A tojás héja már a tyúkban fertőződik, azonban a szalmonellák kevésbé tudnak bejutni a tyúktojásba, mert annak héját kutikula védi. Ezzel szemben a kacsatojásba, még a kloákában, a porózus héjon keresztül bejut a Salmonella, ezért azt élelmiszer készítésére nem szabad használni. Ennek ellenére, hazai statisztikák szerint, a szalmonellózisos esetek mintegy 50%-át, tojásos ételek okozzák - írja az Élelmiszer biológia című kiadvány.
"A tojás héjának belső fehér hártyáját húzzuk le, és gyorsan helyezzük a vágásra. Hagyjuk rajta míg megszárad, magától lepattog, majd tegyünk egy újat, ha szükséges."
"Ha feltörünk egy tojást, a héjban egy vékony, fehéres hártya van rátapadva, azt kell leszedni, majd a kitisztított sebre tenni."
Ezek a tanácsok jellemzően olyan gyűjtőoldalakon jelennek meg, amelyeken hangzatos címekkel próbálnak eladni a fentiekhez hasonló, gyakran álnépi "bölcsességeket" és hoaxokból bemásolt tippeket próbálnak nagyanyáink vagy dédanyáink bevált praktikájaként eladni. "Tedd! A! Tojás! Héjat! Vérző! Sebre! Olyat! Tapasztalsz! Amitől! Leesik! Az! Állad!"
Nos, a tojáshéj sebre helyezéséről már korábban is volt szó, Fáy Zoltán a sebgyógyítás XVIII. századi módszereiről szóló cikkében csak így kommentálja ezt a praktikát: "Egyszerű gyógymód, és az a nagy előnye is megvan a fentiekhez képest, hogy ha nem is használt, legalább kevesebb kárt okozott.
Más oldalakon is előfordult ez a javaslat, bár ott főtt tojást ajánlanak és nem nyerset.
De nem csak a sebgyógyításra ajánlják a tojás belső hártyáját, hanem - mint arról a Ködpiszkáló is beszámolt - a Gyuri bácsinak, a füvesembernek tulajdonított, neten terjedő gyógyteás listában is szerepel, a csontritkulás kezelésére: "Tyúktojást megmosni, ha kiürítettük a fehérjét és sárgáját, akkor belül van egy vékony hártya, azt ki kell húzni belőle, megszárítani, leőrölni és naponta egy kávéskanállal belekeverni az ételbe." Erről a blog szerzőjének is megvan a véleménye:
"A tojáshéj kalciumtartalma miatt jó lehet csontritkulásra (figyelem, szalmonellaveszély miatt csak a jól fertőtlenített!), de hogy a hártya miért jó, nem tudom."
Mi a fentiekből a tanulás? Az, hogy tudományosan nem bizonyított ennek a népi gyógymódnak a hatása, és azt sem tudjuk nektek 100 százalékos biztonsággal javasolni, hogy használjátok ezt a megoldást. Nyers tojást inkább ne tegyél vérző sebre, a tojás megfőzése sok idő, ezért az a legegyszerűbb, ha sebtapaszt teszel a vágásra.
