MÚLT
A Rovatból

Tíz állati sztori a hadseregből

Hogyan lett láncdohányos a seregnek dolgozó medve? Hogyan lázadtak fel a CIA macskakémei? Állati történetek a katonaság háza tájáról.

Link másolása

Ebbe a listába olyan háborús történeteket gyűjtött össze a Honvédelem.hu szerzője, melyeknek főszereplői az állatok. Akadnak köztük viccesek, mint a kémszolgálatot megtagadó macskák esete, érdekesek, mint az első világháborús frontokon szolgáló bátor kutyák története, és persze egészen extrémek is, mint a lengyel hadseregben szolgáló láncdohányos medve, aki altiszti rendfokozatot is kapott.

1. Galambok vezették volna célra az amerikaiak rakétáit

1galamb

Amíg a japánok öngyilkos pilótákkal próbálkoztak, az amerikai mérnökök galambokkal pótolták volna az akkor még gyerekcipőben járó távirányítót. A tervek szerint az irányítást végző galambok a rakéta orrában kaptak volna helyet, ahol nem lett volna más dolguk, mint a beépített ablakokon keresztül nézelődni, azonosítani a célpontokat, majd csőrükkel kopogtatni azon az oldalon, ahol a célt látják. Úgy tervezték, hogy a navigátormadaraknak előzetesen tartanak eligazítást a támadás céljairól. Ezt a zseniális kutatók úgy képzelték el, hogy levetítik a galamboknak a célpontok képét, és azok majd felismerik a képen látottakat a rakétában ülve.

Az áprilisi tréfának beillő ötletet olyan komolyan vették a tengerentúlon, hogy az adófizetők huszonötezer dollárja úszott el a galambokkal folytatott kísérletekre. A tervekkel egyébként B.F. Skinner pszichológus hozakodott elő, aki apróbb sikereket könyvelhetett el a madarak betanításában, és teljes sikert a kutatásokra szánt pénz elköltésében, ám a valóságtól elrugaszkodott ötletből éppúgy nem lett semmi, mint a hattyúkkal holdra szállásból a kora újkorban. Így a békét szimbolizáló szárnyasok megúszták a kamikazesorsot.

2. Repülőgépek helyett denevérek borították volna lángba Japánt

2denever

Egészen pontosan a repülőgépek nem hétköznapi bombákat dobtak volna a japán nagyvárosokra, hanem denevéreket, amiket miniatűr gyújtóbombákkal akartak felszerelni. Mivel a japánok szerettek jól éghető anyagokból építkezni, az ötletnek lett volna alapja, ám hiba csúszott a számításba. A kísérletek során ugyanis az elszabadult bőregerek a tesztelésre kijelölt bázist is felgyújtották, sőt a rossz nyelvek azt beszélték, hogy a fantáziadús projektnek az adta meg a kegyelemdöfést, hogy a harci denevérek a létesítmény parancsnokának (vagy legalábbis egy rangosabb tisztnek) szolgálati autóját is célpontnak tekintették és felgyújtották. A tényekhez közelebb áll az a verzió, miszerint a project x-ray névre keresztelt ötletet a sikeresebb, és hát, lássuk be, racionálisabb és kiszámíthatóbb Manhattan-terv szorította ki a ringből.

3. A futóegerek és a brit titkosszolgálat

3eger

A kis szürke rágcsálókat több szempontból is hasznosnak ítélte a brit belső elhárítás, az MI5. A futóegér ugyanis számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, többek között képes kiszagolni, hogyan érzi magát az ember. Erre a bravúrra úgy képes, hogy megérzi az adrenalin illatát. Erre akart építeni az MI5, amikor többek között terroristák és csempészek lekapcsolására használta volna az egereket a határállomásokon. Az ötletes projekt azon bukott meg, hogy az egerek nem tudtak különbséget tenni aközött, hogy valaki azért fél, mert vaj van a füle mögött, vagy csupán ódzkodik a kellemetlenkedő határőröktől.

A bombakeresésre idomított egerek sem váltották be a hozzájuk fűzött vérmes reményeket, amelyeket szintén a rágcsálók kiváló szaglására alapoztak. Ebben azért a tervezőknek is volt némi szerepük, akik arra idomították a kis bombakeresőket, hogy ha kiszagolják a robbanószert, meneküljenek a ketrecükbe. A fényes jövő elé néző projekt vesztét az okozta, hogy a kísérleti telep nyugodt légköréből kikerülő egerek gyakorlatilag mindentől megijedtek, így nem tudtak hasznos információkat szolgáltatni.

4. Megtagadták a küldetés teljesítését a CIA macskakémei

4macska

A hidegháború alatt macskákat is bevetett volna a CIA a hatékonyabb lehallgatás érdekében, de eredmények helyett mindössze egy nyolc számjegyű számlát tudott elkönyvelni az amerikai kémszervezet. Pedig minden jól indult, a lehallgatóberendezésekkel felszerelt macskakémek a kísérletek során minden tekintetben megfeleltek az elvárásoknak, ám amint a küldetésük keretében elengedték őket, az önfejű cirmosok hamar elfelejtkeztek hazafias kötelességeikről, és összevissza bóklásztak. Nem egyet közülük autók ütöttek el, miközben a saját útjukat járták, így végül számos egyéb elvetélt ötlet mellett a Project Acoustic Kitty felett is megkongatták a vészharangot.

5. Szentjánosbogarakkal világítottak a találékony angolok a lövészárkokban

5janosbogi

Az állatok háborús célokra alkalmazása nem minden esetben szült olyan ostoba ötletet, mint a galambvezette rakéta. A szentjánosbogarak esete inkább a kreativitás példája. Az első világháború alatt ugyanis még kivitelezhetetlen volt, hogy a városoktól távol eső frontvonalakon villanyvilágítást biztosítsanak a lövészárkokban szolgáló katonáknak. Hogy a világítás hiányából adódó problémákat áthidalják, az angol katonák összegyűjtötték a környezetükben fellelhető szentjánosbogarakat, s az általuk kibocsájtott fényt használták fel a térképek böngészéséhez és a parancsok elolvasásához. A világító bogarakat már az ókorban is használták fényforrásként szükség esetén, és a huszadik századi katonák is nagy sikerrel alkalmazták őket.

6. Disznók vs. elefántok

HANNIBAL A LA BATAILLE DE ZAMA

Az ókorban sem a disznók, sem az elefántok alkalmazása nem volt ritka. A könnyen irányítható sertéseket az ellenség megzavarására, az elefántokat pedig, nagy tömegük és lendületük miatt, kvázi harckocsikként alkalmazták, mivel a korabeli fegyverek nem voltak elég hatékonyak ahhoz, hogy gyorsan végezzenek a hatalmas állatokkal, melyek már robusztus küllemükkel is félelmet keltettek az ellenségben. A történelem során arra is volt példa, hogy a disznók és az elefántok összecsaptak a harctéren.

A nem mindennapi csatára az időszámításunk előtti harmadik században került sor, amikor I. Pürrhosz épeiroszi király harci elefántokkal támadt Rómára. A hérakleiai csatában hosszas küzdelem után a támadók végül csak a félelmetes harci elefántjaik segítségével tudták megfutamítani a rómaiakat, akik fejvesztetten menekültek a szó szerint lehengerlő támadás elől. Legközelebb azonban a rómaiak felkészültek az ormányosok rohamára, és visítozó disznófalkát hajtottak közéjük. Az elefántokat annyira sokkolta a malacok megjelenése, hogy végül az épeiroszi katonákat taposták agyon az ellenség helyett.

7. Közlegény lett a lengyel hadseregben a láncdohányos medve

7medve

Kabalaállatként kezdte, de végül hivatalosan is bekerült a 22. tüzérségi támogatószázad személyi állományába Wojtek, a medve, aki így tulajdonképpen közlegény lett a lengyel hadseregben. A mackó, akinek még a neve is vidám harcost jelent lengyelül, bocskorában került az 1941-ben szerveződő 2. lengyel hadsereg 22. hadtestéhez. A kölyökmedve hamar a katonák kabalája lett, akik mindenhova magukkal vitték őt. A cseperedő mackó így megjárta az észak-afrikai frontot, ahol már a harcokban is bevetették, a pihenők alatt pedig szórakoztatta a legénységet. A harcok során kiváló lőszerhordozónak bizonyult, bár időközben rászokott a cigarettára, ami ebben a feladatkörben igencsak kockázatos volt.

A négylábú logisztikus részt vett a Monte Cassinó-i csatában is, ahol a tüzéreknek szállította az utánpótlást. Arról nem szól a fáma, hogy időnként egy-egy vodkát is legurított-e a lengyel katonákkal, de az biztos, hogy túlélte a háborút, és dacára a káros szenvedélyének, megérte a huszonkét éves kort is. A háború után leszerelt medve ekkor már az edinburghi állatkert lakója volt. (Wojtekről itt olvashattok bővebben.)

8. Aknakereső delfinek és fókák

Bottlenose Dolphin

A palackorrú delfinek és a kaliforniai oroszlánfókák katonai alkalmazása olyan sikeresnek bizonyult, hogy a tengeri emlősöket a mai napig szolgálatban tartja az USA haditengerészete. A hatvanas években kezdték el kiképezni őket a tengerfenék átvizsgálására, kihasználva kifinomult érzékelésüket és kiváló merülési képességeiket. A delfinek elsősorban tájékozódási képességeik miatt „kaptak behívót”, mivel képesek észlelni a tenger fenekén rejtőző veszélyes tárgyakat, amelyek jóformán a modern radarok számára is láthatatlanok. A kaliforniai oroszlánfókák kiváló látásuk és hallásuk miatt nyertek felvételt a seregbe. Egy jól képzett fóka gyakorlatilag hatékonyabb és gyorsabban dolgozik egy búvárnál is, néhány felszíni kísérővel és egy motorcsónakkal pedig képes helyettesíteni egy jól felszerelt aknakereső hadihajót a teljes személyzetével.

9. Idomított méhek váltanák le a bombakereső kutyákat

9meh

A méhek olyan kiváló szaglással rendelkeznek, hogy állítólag a kutyáknál is hatékonyabban észlelnék a robbanóanyagok vagy akár a kábítószer szagát. Hogy a nevelésük is olyan zökkenőmentes-e, mint négylábú kollégáik esetében, arról nem szólnak a hírek. A kutatók arra tanítottak be méheket, hogy ha bárhol robbanóanyagot észlelnek, nyújtsák ki szívószervüket, amellyel különben mézet szippantanak fel. A méheket a robbanóanyagok megszaglása után cukros vízzel jutalmazták, így alakítva ki bennük a megfelelő reflexeket. Bár bombakereső méhek sikeres akcióiról eddig még nem érkeztek hírek, ha az ötlet mégis beválik, terrorista legyen a talpán, aki egy dühös méhraj elől akarja elrejteni a bombáit.

10. Kutyák a lövészárokban

10kutyak

Az ember legjobb barátja az első világháborús lövészárkokban is gyakran feltűnt gazdái oldalán, méghozzá számos feladatkörben. Ilyenek voltak azok az ebek is, akik azt a harci feladatot kapták, hogy irtsák ki a katonák közelében nyüzsgő egereket és patkányokat, amelyek háború ide vagy oda, nagy számban lepték el a lövészárkokat és előszeretettel dézsmálták meg a legénység ellátmányát. Mivel a méreggel irtásnak voltak kockázatai, szívesebben alkalmazták erre a kutyákat és ritkábban a macskákat is. Leginkább a fox és a bull vált be ebben a feladatkörben.

A négylábú patkányvadászokat nagy becsben tartották, törzskönyvet kaptak, szőrüket rendszeresen ápolták, és amikor volt rá lehetőség, olyan kiváló ételeket kaptak, mint a pacal vagy a puha borjúhús. Ezenfelül járt nekik a rendes, száraz, alomszalmából készült fekhely is, betegség esetén pedig kezelésükről a legközelebbi lókórház gondoskodott.

Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot vagy oszd meg a cikket!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: