„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” – így indult a spanyol pancserpuccs, amit a király és a hadsereg fojtott el
Alig telt el fél évtized Francisco Franco tábornok fasisztoid diktatúrájának vége és a demokratikus folyamat kezdete óta, kis híján ismét a fegyveres erők vették át az uralmat Spanyolországban. A döntő válasz azonban éppen attól érkezett, akit a „caudillo” utódának nevezett ki, de aki letért nevelője útjáról.
„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” Mindez a spanyol parlament, a madridi képviselőház emelvényéről hangzott el, a csendőrség, a Guardia Civil alezredese, Antonio Tejero Molina ordított így. 1981. február 23-át írtunk. A kortársak agyába minden bizonnyal beivódott az a természetesen World Press Photo-győztes hírkép, amelyen a háromszögletű kalapot viselő Tejero fegyverrel hadonászik a képviselőkkel szemben. Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.
Az ő miniszterelnöksége alatt legalizálták az összes pártot, és tartották meg 1977-ben az első általános választást, amelyen az általa vezetett Demokratikus Centrumunió győzött. Suárez azonban 1981-ben saját pártján belül elvesztette a bizalmat, lemondott és külön pártot alapított.
Február 23-án délután Tejero mintegy 150 csendőr és katona élén betört az ülésterembe. Felszólításukra a képviselők azonnal lebuktak a székük alá. Három kivétel volt csupán: maga Suárez, Manuel Guitérrez Melado tábornok, aki azonnal felszólította a betolakodókat, hogy tegyék le a fegyvert, és Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, aki közölte: állva akar meghalni hazájáért. A puccsisták őket azonnal közrefogták, majd Felipe Gonzálezzel, a szocialista párt vezetőjével és helyettesével, Alfonso Guerrával együtt különválasztották őket. A jelenetet egy tv-kamera rögzítette, amit a támadók elfelejtettek kikapcsolni.
Ennek ellenére Tejerót meghagyták a Guardia Civil kötelékében. Ezt arra használta ki, hogy 1978-ban összeesküvést tervezzen Galaxia fedőnéven a teljes kormány elrablására I.János Károly külföldi utazása idején. Egy rendőr azonban feljelentette, Tejero haditörvényszék elé került, de megúszta hat hónapi és egy napi börtönnel, mivel a terv a bírák szerint nem volt több „kávéházi fecsegésnél”. Így továbbra is a csendőrség tisztje maradt és a valenciai katonai körzetbe vezényelték alezredesi rangban.
Tejero itt dolgozta ki második államcsíny-tervét Jaime Milans del Bosch tábornok, a katonai körzet parancsnoka cinkosságával. A 65 éves francóista tábornok a 2. világháború idején a keleti fronton szolgált a náci haderőket támogató spanyol Kék Hadosztály tisztjeként, még Vaskereszttel is kitüntették. Mivel a Caudillo halála után is hű maradt annak eszméihez, leváltották a Brunete elit páncélos hadosztály éléről, amely Madrid mellett állomásozott. Valenciában azonban háborítatlanul tervezhették a puccsot Tejeróval.
A Franco halála utáni légkör kedvezőnek tűnt a puccsisták számára. Az új, demokratikus politikai hatalom még ingatag volt, a gazdaság stagnált, a diktatúra megszűnésével erősödtek az egyes régiók, főleg Baszkföld és Katalónia autonómia-törekvései. A politikai indíttatású terrorizmusnak 1980-ban több mint 600 halálos áldozata volt. A rendőrök körében is nagy volt az elégedetlenség: egyrészt a baszk ETA merényleteinek gyakori célpontjai voltak, másrészt viszont vihart kavart egy börtönben kihallgatás közben meghalt ETA-tag, José Arregui ügye. Miután Suárez kormányfő letartóztatta a gyanúsított rendőröket, azonnal lemondott a rendőrség főparancsnoka, több közvetlen beosztottja, és közel 200 nyomozó is kilépett a testületből.
Nem volt jobb a helyzet a hadseregben sem. Már 1977-ben lemondott Pita da Veiga admirális, tengerészeti miniszter, tiltakozásul a kommunista párt legalizálása ellen, amelyet egyébként a vezérkar is ellenzett. Az elnéző magatartás, amelyet a katonai bírák Tejeróval szemben is tanúsítottak, bátorította azokat, akik szerették volna visszafordítani a demokratikus folyamatot. 1981 elején Fernando Mendivil tábornok az El Alcázar című jobboldali lapban egyenesen felkelésre szólított fel, hogy felszámolják a „széteső államot”. Ezek után nem meglepő, hogy még Alfonso Armada y Comin tábornok, akit pedig a király bizalmasának tartottak, szintén csatlakozott az összeesküvéshez, amelyet Duque de Ahumadáról, a csendőrség alapítójáról neveztek el.
Amikor a herceg 1975 novemberében elfoglalta Spanyolország 45 éve üres trónját (bár nem koronázták meg), Armada a titkára lett. 1981 elején Lerida katonai kormányzója volt, és a hadsereg vezérkari főnökének helyettese.
Vajon miből gondolhatta, hogy a parlamenti demokrácia és a nemzeti megbékélés hívének mutatkozó királyt maguk mellé tudják állítani a puccsisták? Tejero letartóztatása után ugyan próbálta az uralkodó párt belerángatni az ügybe, azt vallotta például, hogy Zsófia királyné egyenesen így könyörgött Armadának: „Alfonso, te vagy az egyetlen, aki megmenthet minket a katasztrófától’.
Bár a tábornok a puccsisták mellé állt, más célok vezérelték, mint Tejerót és Milans del Boscht. Ez utóbbiak a francóista rendszert akarták visszahozni, Armada viszont egyfajta „spanyol De Gaulle” szerepében látta magát, akinek a személye biztosítja a nemzet egységét az újjáépítésben. E félreértésnek komoly következményei lettek az összeesküvőkre nézve.
Szerette volna újra eljátszani azt az 1936. júliusi jelenetet, amikor a Spanyol-Marokkóból elindított nacionalista felkelés polgárháborúba sodorta az országot.
Madrid azonban nem lázadt fel: a Brunete hadosztályból mindössze 13 harckocsi vonult a Cortés épületéhez, alig száz emberrel. Közben Armada megjelent a képviselőház üléstermében, és felsorolta a megdöbbent Tejero előtt a leendő kormánytagok nevét. Még két kommunista is szerepelt közöttük, az egyiket a tábornok munkaügyi, a másikat gazdasági miniszternek szánta.