KULT
A Rovatból

„Te baldachinos memóriahabbal kitöltött, kígyóbőr retikül” – az idei Textúra legemlékezetesebb pillanatai

A képzőművészetet, az irodalmat és a színházat összekötő előadás-sorozat jelenetei közt találkozhattunk tragédiával, humorral, melankóliával, szakralitással és hétköznapisággal is.


A képzőművészetet, irodalmat és színházat izgalmasan ötvöző Textúra idén ősszel ismét beköltözött a Magyar Nemzeti Galéria falai közé. A 2022-es premier november 11-én volt. Sajnos már elfogytak a jegyek, de mi eljutottunk a hat előadás egyikére. Nézd meg velünk a Textúra legemlékezetesebb pillanatait! Figyelem, spoileres élménybeszámoló.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Mi a Textúra?

A Textúra nevű előadás-sorozat lényege, hogy térben és időben összekösse a képzőművészetet az irodalmat és a színházat. Kortárs magyar szerzőket kértek fel arra, hogy új irodalmi szöveget írjanak a múzeum egy-egy alkotásához. A Textúra esti előadásain ezeket a szövegeket adják elő ismert színészek az adott festmény vagy szobor közvetlen közelében. A színészek játéka által így egyszerre elevenedik meg a kortárs szöveg, és kerül új megvilágításba az azt inspiráló műalkotás. A színészek rövid szünettel újra- és újra eljátsszák a körülbelül 10 perces jeleneteket, a nézők ezáltal semmiről nem maradnak le. Saját tempódban mozoghatsz az egyes színek között, és nézheted meg az összes előadást.

A program idén is nyitánnyal kezdődött. A Magyar Rádió Gyermekkórusának előadását még az összes néző együtt hallgatta meg. Ennek egyik háttérkülönlegessége volt, hogy az őket kísérő csellóművész, Baksa Krisztina Berény Róbert Csellózó nőjének öltözött.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Az előadást követően a hangszórókból meg-megakadó rideg robothang ismertette az eseményre vonatkozó szabályokat: mintha hirtelen a Metropolis utópisztikus világába csöppentünk volna. Az utasítás alapján kisebb csoportokra oszolva szétszéledtünk a 10 perces előadásokra.

Ez a robotszerű megakadás, a szavak felcserélése, elharapása később egyébként több jelenetben is visszaköszönt. Az idei Textúrát a nemzetközi hírű Sardar Tagirovsky rendezte, aki maga is játszott az egyik jelenetben. A kiválasztott művek átvezettek bennünket térben és időben a középkori szárnyasoltároktól a kortárs alkotásokig, de a különböző jeleneteken belül is találkozott a múlt a jelennel és a jövővel.

Mi Szikszai Rémuszt követve jutottunk el az első helyszínre, ahol igen érdekes módon keveredtek az idősíkok. A színész Károly Róbert király bőrébe bújva titkárnőt választott magának a közönség soraiból, és laptopra diktálta fenyegető levelét a festményen is látható barátjának, egyben ellenségének, Zách Feliciánnak. Az üzenetben olyan durva szitokszavak hangoztak el, mint például: "Te baldachinos memóriahabbal kitöltött, kígyóbőr retikül". Az abszurd e-mailen jót derült a közönség.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Második állomásunk a Huszárok vonulása Boszniába kép előtt volt. Berki Szofi hófehérben, szinte túlvilági jelmezben emlékezett vissza gyermekkorára, amikor édesapját elvitték katonának. A közönség soraiból ő négy nézőt is felhívott a színpadra, akik a családtagokat jelenítették meg. Megdöbbenésemre pont engem választott ki, hogy a festményen szereplő húga legyen. A szerep kedvéért puzzle-znünk kellett, nevetni és a gyászruhát a földre dobni. A jelenet végén a színésznő szinte hisztérikusan mesélte, hogy a történelem ismétli önmagát, hiszen most saját fiát is elviszik katonának, “és még csak 1914-et írunk.”

Fotó forrása: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

Idén az egyik kedvencem, Rippl-Rónai: Nő fehér pettyes ruhában című alkotása is főszerepbe került. Nagy Katica éjjel unatkozó festményként szorongó monológot adott elő. Egyre kétségbeesettebben beszélt arról, hogy a látogatók - illetve ahogy ő nevezte őket: “betegek” - mennyire nem foglalkoznak vele, vagy akár egymással, csak a villogó kütyüikkel. Eközben pedig a színésznőt megvilágító fények villódzása egyre ijesztőbbé és kísértetiesebbé tette a jelenetet.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Fazekas Júlia és Váradi Gergely kedélyeskedve, teleshop stílusban tartottak ismertetőt a Zakuszka konzervről. De csak addig, amíg a színészek meg nem látták A konzervgyártás kezdetei című modern alkotást, aminek hatására megkérdőjelezték az élet értelmét, és depresszióba estek a jelenkor kilátástalansága okán. A jelenet után jött egy kis ráadás: megvendégeltek bennünket Zakuszka konzerves kóstolóval. A termet elhagyva minden néző vehetett egy kis falatkát.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

A Lépésváltás alkotás előtt maga a rendező alakította a kiégett orvost. Tagirovsky azt taglalta, hogy esti sétáin kényszeresen számolja a lépéseket, illetve mennyire bosszantja hogy felesége mindig megzavarja hívásával, noha az egész monológ alatt idegesen várta, miért nem csörög már a mobil.

Fotó forrása: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

Bortnyik Sándor híres Zöld szamár című festményénél Béres Miklós mulatságosan személyesítette meg a kép síkjait. Egyszemélyben ütköztette a falak, felületek, hold és persze a szamár véleményét a talányos festmény mondanivalójáról, amit végülis ez alkalommal sem sikerült megfejteni.

Fotó forrása: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

Az egyik legerősebb jelenetet Hámori Gabriella adta elő Munkácsy Mihály feleségét játszva. A színésznő gőgösen beszélt arról, mennyire utálja a magyar puszták fojtogatóan poros útjait. Majd könnyes szeméből és utalásaiból az is kiderült, hogy a vidékért lelkesedő festő viszont miféle “kék virágszálak” miatt kocsizik ki egyedül.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

A leghangulatosabb helyszín kétségkívül a szárnyas oltárok terme volt. Az aranyozott oltárok, a megvilágítás és a padsorok miatt olyan érzésünk volt, mintha templomban ülve néznénk az utolsó jelenetet. Szorcsik Kriszta Szűz Máriaként feldúltan beszélt a női sorsról, meddőségről, terhességről, anyaságról és arról, milyen rossz és magányos érzés a megváltó édesanyjának lenni.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Őszintén szólva nekem hiányérzetem volt a Textúra végén, mert - a tavalyi előadással ellentétben - ez alkalommal nem volt finálé. Egyszerűen csak vége lett a nyolcadik jelenetnek és mehettünk a kabátunkért egy csomó kavargó gondolattal a fejünkben.

A jelenetek közt találkozhattunk tragédiával, humorral, melankóliával, szakralitással és hétköznapisággal is. Azonban minden előadásban közös volt, hogy valamilyen módon az elszigetelődésről, a magányról és az emberi kapcsolatok kiüresedéséről szólt. Az elgondolkodtató előadások rávilágítottak, hogy az apokalipszis nem feltétlenül egy világrengető becsapódással kezdődik, hanem akár észrevétlenül is bekúszhat a nappalikba, az emberek közé.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: