SZEMPONT
A Rovatból

Tábor Áron a Kirk-merényletről: Ha túl sokat és nem elég felelősen beszélünk a politikai erőszakról, az tovább gerjesztheti azt

Egyértelműen nőtt a politikai erőszak szintje a mélyen megosztott Egyesült Államokban - mondja az elemző. Kirk elvesztése Trumpnak nagy veszteség, mert ő megtalálta a hangot a fiatalokkal.


Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb hajtóvadászata folyik Charlie Kirk gyilkosa után, akit még mindig nem sikerült kézre keríteni, sőt, azonosítani sem. Mindez egyre kínosabb Kash Patelnek, az FBI igazgatójának, aki az elmúlt időszakban komoly tisztogatásokat hajtott végre a nyomozóirodán belül, hogy megfeleljen Trump elvárásainak. Kirköt a Utah Valley Egyetem kampuszán, egy nyílt fórumon érte a lövés a nyakán, amibe nem sokkal később belehalt. Merénylője egy közeli épület tetejéről tüzelt, majd nyoma veszett. A fegyverét később egy erdőben találták meg.

Kirk halála megrázta az amerikai politikát. A konzervatív Turning Point USA 31 éves vezetőjeként Trump egyik személyes szövetségese volt, aki akkor is kiállt mellette, amikor első ciklusa után csak kevesen. Az elnök szerint az influenszer „az igazság és a szabadság mártírjává” vált. Trump a szélsőbaloldalt hibáztatta a merényletért, a gyilkosság szerinte annak a következménye, hogy démonizálják azokat, akikkel valaki nem ért egyet. A politikai merénylet következményeiről Tábor Áront, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatóját, Amerika-szakértőt kérdeztük.

– Őszintén szólva eddig nem hallottam Charlie Kirkről, de utánanéztem: 18 évesen egy komoly mozgalmat indított el a trumpi ideológiát támogatva. Ki az áldozat, miért volt ennyire fontos Amerikában és mennyire volt ismert egyáltalán?

– Pontos adatokat nem tudok, de biztos, hogy a legfiatalabb generáció, tehát az egyetemisták és a 30 év alattiak körében elég ismert személyiség volt. Volt egy podcastja, különböző egyetemi szervezeteket hozott létre, eredetileg egy egyetemistákat tömörítő ifjúsági szervezetet, és ennek hatása nemcsak az Egyesült Államokon belül, hanem külföldön is érződött. Ezekből az ifjúsági szervezetekből valamiféle hálózatot épített. A nagy jelentősége az lehetett, hogy

megtalálta a hangot a fiatalokkal, miközben alapvetően ugyanazokat a politikai nézeteket képviselte, mint Donald Trump.

Hozzátartozik, hogy Trump és a republikánusok a korábbi választásokon, még 2020-ban is, elég gyengén szerepeltek a fiatalok között. Ehhez képest 2024-re a republikánus jelölt, Donald Trump a 30 év alattiak között már majdnem megközelítette Kamala Harris szavazatarányát, ha jól emlékszem, nagyjából 52-46 lehetett végül is Harris javára. Ez még mindig nagy különbség, de jóval kisebb, mint 4 vagy 8 évvel korábban. Nyilván nem lehet kizárólag a Kirk-féle mozgalom számlájára írni, de sok hozzáértő, és maga a Trump-kampány is úgy gondolta, hogy az ő szervezetének ebben komoly szerepe volt. Az is fontos, hogy a 2024-es kampányban Trump nem a hagyományos, hanem az internetes médiára támaszkodott, elment például a Rogan-podcastba is, amely a Kirk-féle közeg a fiatalabb generáció számára fontos mozzanat volt. Természetesen megosztó személy volt: a fiatalok között is sokan ismerték, de mivel erősen republikánus álláspontot képviselt, voltak, akik egyetértettek vele, és voltak, akik nem.

– Trump elnök úgy fogalmazott, hogy ide vezet a gyűlölet, a démonizálás. Nyilván arra célzott, hogy a közbeszéd egyre erőszakosabbá válik, és ez magával hozza az erőszakos cselekményeket is. Tényleg szignifikánsan erőszakosabb lett a közbeszéd az elmúlt években, és maga Kirk milyen stílusban kommunikált?

– A kérdés első részére azt mondanám, hogy egyértelműen látszik: a politikai erőszak az elmúlt években megemelkedett az Egyesült Államokban. Ezt többféle mércével lehetne alátámasztani, de biztos, hogy több ilyen incidenst tudunk felsorolni. Lényegében már a Covid-lezárások idején is beszéltünk a bűnözés és a lezárások kapcsolatáról. Akkor is volt egy élénkülés, és az erőszakos megnyilvánulások a lezárások elleni tiltakozások formájában kezdtek megjelenni. Ezek részben elégedetlenségből fakadtak, többnyire erőszakmentesen, de voltak erőszakos formái is. Akkor történt egy lefülelt kísérlet a michigani kormányzó, Gretchen Whitmer elrablására, a 2020-as választások után pedig a választási eredmény körüli viták tovább élezték a feszültséget. Maga 2021 január 6-a is erőszakos politikai incidensnek tekinthető, amikor Trump hívei megpróbálták megakadályozni a választási eredmények érvényesítését. És aztán ez az elmúlt években is folytatódott. Emlékezhetünk Nancy Pelosi házelnök férje elleni támadásra, vagy a tavalyi kampányban a Trump ellen elkövetett merényletre is. Idén is volt több incidens: például megpróbálták felgyújtani a pennsylvaniai kormányzó házát, illetve Minnesotában a törvényhozás demokrata képviselői ellen követtek el merényleteket, egyikük meg is halt. Látszik, hogy a politikai erőszak mindkét oldalt érinti: republikánusok és demokraták is elszenvedői.

Ez nyilván ahhoz az atmoszférához kapcsolódik, amelyben az amerikai társadalom nemcsak végletekig polarizálódott, a hatalmon lévők is egyre erősebb, időnként erőszakosabb nyelvet használnak, még ha nem is buzdítanak kifejezetten ilyen cselekedetekre.

Persze ez nem elég: biztosan kell hozzá egyéni motiváció vagy mentális állapot is, nem tudjuk, mi az indíték az adott elkövetőnél. Ha jól emlékszem, egy tavalyi felmérés szerint az amerikai társadalomban nagyjából 4–5% azok aránya a meggyőződéses republikánusok és demokraták körében, akik valamilyen erőszakos cselekményt is támogatnának pártpolitikai ellenfelekkel szemben. A 4–5% nyilván nem többség, de ha az egész társadalomra vetítjük, ez milliós nagyságrend. A nagy részük soha nem fog cselekedni, de elég egyvalaki, aki bizonyos körülmények között úgy gondolja, saját kezébe veszi az ügyet. Ami Kirket illeti: nem láttam tőle kifejezetten provokatív, erőszakra uszító megnyilatkozásokat. Kamala Harris-t kommunistának nevezte, a demokratákat marxistának, voltak bevándorlókkal és kisebbségekkel kapcsolatos erős állításai, de erőszakra való felhívást nem olvastam tőle. Arra volt büszke, hogy a hagyományosan liberálisabb egyetemi közegben meghonosította a konzervativizmus melletti kiállást, és ezt vitával akarta megvalósítani. Ugyanakkor voltak olyan megjegyzései, amelyeket egyes kisebbségek súlyosan sértőnek éreztek.

– Kik lehettek rá dühösek? Volt-e valamilyen különleges ügy körülötte, ami felkavarta a személye körüli vitákat?

– A szervezetével sok egyetemi kampuszra elment, és ezek a megjelenések rendszerint nagy vitákat váltottak ki. Az egyetemi kampuszok körüli politika amúgy is feszültséggel teli kérdés az Egyesült Államokban, amit a gázai háború csak tovább növelt: kiállhat-e bárki, meg lehet-e hívni provokatív nézeteket valló szereplőket, meddig terjed a szólásszabadság? Kirk ebben élesen a konzervatív oldalon állt, és a „woke” ideológia nagy ellenfeleként írta le magát, azzal vádolva az egyetemi közegeket, hogy elnyomják az ellenvéleményt. Hajlandó volt általa ellenségesnek gondolt környezetbe is elmenni. Pont azon a helyszínen, a Utah-i Egyetemen, ahol a merénylet történt, indítottak is egy petíciót (ilyen máskor is előfordult). A retorikáját az LMBTQ-közösséget sértőnek tartották, a nőkkel kapcsolatban hagyományosabb családi szerepeket javasolt, voltak olyan megjegyzései, amelyeket rasszistának értékeltek. Ezekre hivatkozva kérték, hogy ne lépjen fel, de az egyetem ennek ellenére is meghívta.

Álláspontja a fegyvertartás jogában is egyértelmű volt, tudjuk, hogy ez volt a téma abban a pillanatban is, amikor eldördült a lövés. Nem tudjuk, van-e ennek köze a merénylethez, de régóta amellett érvelt, hogy az Egyesült Államok második alkotmánykiegészítése korlátozhatatlan még akkor is, ha időnként lövöldözések történnek.

A fegyvertartást úgy ítélte meg, hogy az olyan alapvető jog, amelyet hatósági eszközökkel nem lehet korlátozni.

– Ilyenkor elindulnak a keretezések: hogyan építi fel a történetet a republikánus és hogyan a demokrata oldal?

– A republikánus narratívát részben már hallottuk: Trump szerint ez a republikánusok démonizálásának következménye. Ha valaki Hitlert kiált, akkor lesznek, akik úgy gondolják, hogy a „Hitlert” mindenáron meg kell állítani, tehát a hithű támogatói ellen is minden eszköz megengedett.

A republikánus keretezés szerint a demokraták fűtötték túl a Trump-ellenes indulatokat, és ez ilyen következményekhez vezetett.

A másik oldal kevésbé egyértelmű: a demokrata politikusok eddig leginkább azt hangsúlyozták, hogy a politikai erőszak nem vezet sehova, elítélték a támadásokat. Alexandria Ocasio-Cortez demokrata politikus például lemondta az egyik aznapi rendezvényét: egyrészt hogy tiszteletet adjon Kirk emlékének, és ne politizáljon ezen a napon, másrészt biztonsági megfontolások miatt is, hiszen most mindenhol felmerül, megfelelően biztosítottak-e a rendezvények. A demokraták részéről az üzenet inkább az, hogy mindkét oldalnak vissza kell vennie a retorika hevességéből. Én is azt látom, hogy nem lehet azt mondani, hogy a politikai erőszak csak az egyik oldalt érintette volna. Ahogy a politikai diskurzus „hőmérséklete” emelkedett és a feszültség éleződött, mindkét oldalon akadtak, ilyen-olyan okokból, akik erőszakhoz nyúltak. Idén demokrata áldozatai is voltak ennek. Időnként nem is egyértelmű az elkövetők politikai identitása: a tavaly nyári, Trump elleni merényletet elkövető fiatal nézetei sem voltak könnyen behatárolhatók. Mivel Trump megkerülhetetlen szereplő, könnyebben válik célponttá, de

ezek az elkövetők nem mindig koherens ideológia alapján cselekszenek, gyakran a politikai rendszerrel szembeni dühüket vezetik le.

Sokszor olyan embereket találnak meg, akikről tudják, hogy ha velük történik valami, az nagyot szól.

– Még messze vannak a félidős választások, de lehet-e lélektani hatása ennek a merényletnek? Trump ellen történt merénylet után is hozott neki pár százalékot a szimpátiahullám.

– Ezt most nagyon nehéz megmondani. Érdekes, hogy a Kirk-féle mozgalom és a podcastvilág hozzájárult ahhoz, hogy Trump sokat javított a fiatalok körében, a korábban többségében liberális fiataloknál kiegyenlítettebb lett a kép. Igen ám, de idei kutatások szerint épp ez az a része a Trump-támogatóknak, amely a leghamarabb lemorzsolódott. Ebből arra következtetnék, hogy ezek a fiatalok nem koherens ideológia miatt szavaztak Trumpra, hanem általános elégedetlenségből: ez az a generáció, amely a Covid idején járt iskolába vagy egyetemre; voltak ellenérzéseik a lezárásokkal szemben, elégedetlenek az amerikai gazdaság állapotával, és a fiatalok életlehetőségeivel kapcsolatban. Részben Trump karcos retorikája nyerte meg őket, de inkább az elégedetlenségüket fejezték ki azzal, hogy a fennálló rend legmarkánsabb bírálójára szavaztak. A kérdés az, hogy most, egy ilyen esemény hatására visszatérnek-e a republikánusokhoz. A fiatalok kevésbé konzisztensen szavaznak, és kevésbé biztos, hogy részt vesznek-e a választásokon. Szerintem hónapok múlva lehet majd feltenni a kérdést, amikor a félidős választásokra a készülés igazán beindul, hogy ennek a generációnak a részvételét mennyire befolyásolják ezek az események. Most még nagyon messze vagyunk ettől.

– Van-e a Kirk-mozgalomban olyan személy, aki át tudja venni az ő szerepét?

– Nem tudom; ennyire nem tanulmányoztam őket. Azt tudom, hogy nem ő az egyetlen a fiataloknak szóló podcastvilágban, sokan próbálkoznak hasonlóval. Kirknek volt egy sajátos személyisége, karaktere, amely a fiatalabb közönség számára megnyerő volt, nem biztos, hogy ezt könnyű átvenni. Biztos lesznek próbálkozások, hogy valaki hasonló szerepet töltsön be.

– A merénylőről egyelőre nem tudni semmit, csak annyit, hogy valószínűleg elég profi volt: egyetlen, nagyon pontos lövést adott le messziről. A puskát megtalálták, egy egyetemista korú elkövetőt keresnek. Közzétettek egy fotót is, de a rajta szereplő napszemüveges férfit egyelőre nem sikerült azonosítani. Van-e más információ?

– Egyelőre nem sokkal több. A puskát valóban megtalálták, és egy egyetemista korú merénylőt keresnek. Annyit tudunk, hogy nagyjából fél órával az esemény kezdete előtt jelent meg a helyszínen. Valószínűleg a hatóságok jóval több információval rendelkeznek, csak a nyomozás érdekei miatt még nem hozzák nyilvánosságra. A meglévő felvételek alapján próbálták különféle technikákkal beazonosítani, és gondolom ez nem sikerült, ezért hozták nyilvánosságra a képét. Arra számítok, hogy a következő napokban sokkal többet megtudunk róla.

– A politikai erőszakról óvatosan kell fogalmazni. Könnyű „erőszakhullámot” vizionálni, mert Szlovákiában rálőttek Ficóra, most Babiš kapott fenyegetést, vagy akár a magyar közbeszédben is vannak nagyon erőszakos beszólások. De ennyi után beszélhetünk-e valódi politikai erőszakhullámról?

– Nehéz kérdés. A politikai erőszakról, mint a terrorizmusról beszélni, megérteni, kutatni muszáj, de nem szabad abba a végletbe esni, hogy úgy tálaljuk, mintha ez lenne a legsúlyosabb és egyetlen probléma, vagy úgy, hogy ezzel akár újabb cselekményeket is inspiráljunk. Szeptember 11. évfordulója van éppen, ami az amerikai történelmet súlyosan meghatározó esemény volt: az ikertornyok ledőlése és a több ezer áldozat jelentősége óriási. A kérdés az, hogy az amerikai politika 9/11-re adott reakciója nem rontott-e a helyzeten, nem generált-e további terrorizmust. Hasonló hatás lehet most is:

ha túl sokat és nem elég felelősen beszélünk a politikai erőszakról, az tovább gerjesztheti. Ugyanakkor, ahogy több példát is felsoroltam, az Egyesült Államokban ez nem elszigetelt jelenség.

Azt is mondtam, hogy 4–5% körüli azok aránya, akik elfogadhatónak tartják az erőszakot, ami azt is jelenti, hogy a két nagy párt támogatóinak túlnyomó többsége viszont elutasítja azt. Ezt kell tudatosítani, és arra lenne szükség, hogy mindkét oldalon, és a világ más részein is, hogy a politikai vezetők felelősen beszéljenek az ilyen esetekről, hangsúlyozva: ha valaki erőszakhoz nyúl a politikában, olyan lángot gyújthat, amit utóbb már nem lehet kontrollálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk