„Szó szerint félbe szakadt holttestet kellett lelöknöm magamról”
A sérüléseiről azt mondta a lapnak:
"Már tudok járni, szépen gyógyulnak a sebeim, az ujjamnak kezd egész ujj alakja lenni,
és ha a fülemet is megműtik, még hallani is fogok.
A robbanás után az első dolgom volt, hogy ellenőrizzem, megvan-e mindenem, a helyén vannak-e a végtagjaim. Azt egyből láttam, hogy az egyik hüvelykujjamnak egy repesz levitte egy részét.
Egy másik repesz a fejemet találta el, de az szerencsére megállt a koponyám külső részén, „csak” a fülem bánta. A dobhártyám a jobb oldalon, amerre a robbanás történt, teljesen eltűnt, a másikon perforálódott."
Azt is elmondta, hogy a robbanás után is végig magánál volt, nem félt, és az adrenalin miatt fájdalmai sem voltak. Odament hozzá valaki, beültették egy pick-upba, a tábori kórházba szállították. Ott megtisztogatták a vértől, majd átszállították egy nagyobb tripoli kórházba, ahol megvizsgálták, ellátták, másnap megműtötték, kiszedték a repeszeket, összevarrták a fülét, az ujját.
"Nagyon profi munkát végeztek, le a kalappal előttük! Itt már a magyar nagykövetség is rám talált, nagyon sokan meglátogattak. Inkább az aggasztott, hogy jutok haza? Infúzión és fájdalomcsillapítón éltem, nem tudtam járni, szóval elég rosszul festettem. Az orvosok azonban úgy döntöttek, utazhatok. Kaptam valakiktől egy kölcsön papucsot és melegítőt, és a nagykövetség segítségével elértem a gépemet" - mondta Szabó Gergely a lapnak.
