KULT
A Rovatból

Szívszorító Tiger Woods tragédiája, felemelkedése és bukása

Az HBO kétrészes dokumentumfilmje felkavaró képet ad egy zseniről, akit messiási szereppel ruházott fel az apja, de összetört alatta.

Link másolása

Tiger címmel mutatta be az HBO a Tiger Woods legendás golfjátékosról szóló kétrészes dokumentumfilmjét. Elsőre elgondolkodtam, vajon mi lehet annyira  érdekes ebben az emberben, hogy még két epizódnyi anyagot is készítettek róla. Mindenki hallott már Tiger Woodsról, de az alapján mondjuk egy filmnyi adásidőt képzeltem neki, hiszen ha másfél óra elég volt Robin Williamsnek - szintén az HBO GO-n megtekinthető, nagyszerű dokumentumfilm az életéről - , akkor Tigernek is elég kellene lennie. Majd az első fél óra után már értettem a dolgot. Tiger Woods élete sokkal több titkot rejt magában, a titkok felfedése pedig hihetetlenül érdekes. 

A Tiger trailere:

A két rész két külön fejezetet tár fel Tiger életéből: az első a gyermekkorára és apjával való nem teljesen egészséges kapcsolatára fókuszál, gyerekkori titkokat mutat be egészen apja haláláig, a második pedig a felnőtt Tiger Woodsra helyezi a hangsúlyt, akinek már az apja nélkül kell boldogulnia - és megmutatkoznak a makulátlannak megismert sportoló mocskos titkai és szétesésének fázisai. Tiger Woods máig  minden idők második legsikeresebb golfjátékosa a világon, éveken át a legjobban kereső sportoló volt évi százmillió dolláros bevételeivel, és ő a legelső színes bőrű golflegenda, hiszen előtte leginkább a fehérek sportja volt a játék.

A Tiger méltó helyét foglalja el az HBO kiváló dokumentumfilmjei sorában, ez is egy kiemelkedőbb darabnak számít, ugyan nem üt akkorát, mint a Michael Jackson pedofil drámáját bemutató Leaving Neverland, mégis lebilincselő darab. Talán még lehetett volna egy kicsit feszesebbre vágni, vagy egy kicsit direktebb dramaturgia mentén összerakni a második részt, hogy ugyanannyira szuggesztív legyen, mint az első  - mégis, a világ egyik leghíresebb sportolójának életébe, legintimebb pillanataiba nyerünk betekintést, és izgalmas következtetésekre juthatunk.

Az elmúlt években többször lehetett Tigerről furcsa híreket olvasni: gyógyszerektől kiütve vezetett, később balesetet szenvedett, kisebb-nagyobb szexbotrányai voltak, melyek közül a 2010-es botrányát és a válását szavazták meg Amerikában az év botrányának.

A dokumentumfilm erejét az adja, hogy rávilágít a mélyben feszülő összefüggésekre, bemutatja a gyerekkorából eredő belső feszültségeket, melyeket a főhős folyamatosan megpróbált minél mélyebbre ásni magában. Csakhogy ezek a feszültségek - mert ilyen a feszültségek természete ugye -  valamilyen formában mindig utat törnek maguknak, és az gyakran romboló hatású tud lenni.

Talán épp azért is az első részt érezhetjük kiforrottabbnak, mert igazán alapos betekintést kapunk az apjával való viszonyába, ahol a barátság és a katonai szintű szigorú ambivalens nevelés keveredik egymással. Megdöbbentő, ahogy a kisgyereket az apja militarista szigorral edzi a rá váró sikerekre és az általa hitt messiási (?!) szerepre, miközben távol is tartja tőle a valódi életet, ami a golfpályán kívül várna rá. Döbbenetesek azok a pillanatok például, amikor elszakítják a szülei a fiút első szerelmétől. De lenyűgöző egy tehetség kibomlását is figyelni és vitathatatlanok az apa bizonyos tehetséggondozó érdemei is, hiszen nem minden nyolc hónapos (!) baba kezd el golfozni, majd 2 évesen már a televízióban profin ütni.

Az alkotás attól a legérdekesebb, hogy a Tigert - már eleve ilyen nevet is adtak egy gyereknek, ez is jelzésértékű - nagyon jól ismerő emberek mesélik el a saját szemszögükből az eseményeket a lehető legnagyobb őszinteséggel, így pedig egész közel tudunk kerülni a főszereplőhöz (aki maga nem is szerepel a filmben, vagyis nem vállalt külön felvételeket az alkotás elkészítéséhez).

Van viszont róla sok felvétel, hiszen kamerák kereszttüzében éli az életét, és bizony sok az árulkodó: az ártatlan kisfiútól, aki még 21 éves korában is tiszta tekintettel hisz a vállalt faji felelősségében, melynek ekkor még nem is sejti a súlyát, a megtört emberig, akinek a legmélyebbről kell felállnia.

A Tiger erőssége az is, hogy empátiával közelíti meg a szereplőjét és megpróbál válaszokat adni a kérdésekre, megpróbálja a nézővel megértetni, hogy mekkora súlyt helyez a sztárság és a hírnév és az odafelé vezető út egy emberre. Megkapjuk a tökéletes választ arra a kérdésre, hogy mi történik egy személyiséggel, ha óriási tehetség, de maximalista elvárások közt nevelődik, ami - ez egy pszichológiai terápiás módszer kifejezése - az önmagával szembeni könyörtelen mércévé torzul. Ezzel az áldással és ezzel a teherrel kénytelen együtt élni Tiger, és ezért könnyezzük el magunkat többször, amikor együttérzünk vele. A nagy kérdés, amire a film is keresi a választ: fel lehet-e innen állni? Ennek drukkolunk nézőként.

A Tiger megtekinthető az HBO GO-n.

A szerző írásai itt olvashatók:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET: