KULT
A Rovatból

Szabados Ágnes: „Hiszem, hogy az olvasás által jobb emberekké válhatunk”

Az RTL Klub híradósa 2016-ban indította el a Nincs időm olvasni kihívást. Tavaly év végén saját könyvesboltot nyitott, és már kiadóként is tevékenykedik. 2021-re pedig ismét egy nagy célt tűzött ki maga elé. Interjú.

Link másolása

Szabados Ágnes az RTL Klub híradósa, olvasásnépszerűsítő, könyvmenedzser, a Nincs időm olvasni kihívás alapítója. 2016-ban indította el a NIOK-ot, ami mára egy elég nagy közösséggé nőtte ki magát. Amellett, hogy Ági által közösen olvasnak, már egy egész brand kapcsolódik a kihíváshoz különböző termékekkel, olvasónaplókkal és rendezvényekkel. Ági 2020 végére pedig megnyitotta saját könyvesboltját és kiadóként is tevékenykedik.

Beszélgettünk a kezdetekről, a könyvmenedzsment szakról, a boltjáról, és arról is, miért pont Peller Mariann lett a kiadója első szerzője. De beavatott minket abba is, hogy 2021-re ismét egy nagy célt tűzött ki maga elé, méghozzá azt, hogy a gyerekek körében is igazán elterjedjen: olvasni menő.

2016-ban indítottad el a Nincs időm olvasni kihívást, mesélsz egy kicsit róla, hogy milyen céllal kezdtél bele, hogyan jött az ötlet?

- A „Nincs időm olvasni kihívás” egy olvasásnépszerűsítő akciónak indult. Magamat, illetve híradósként másokat is szerettem volna motiválni, példát mutatni, hogy a szabadidőnket hasznos elfoglaltságokkal is eltölthetjük.

Szerintem az olvasás nagyon sokat tesz hozzánk, és hiszem, hogy jobb emberekké válhatunk tőle. Rengeteg empátiát tanulhatunk a különböző könyvekből, ez pedig nagyon ráférne az emberekre, pláne mostanság.

Először azt gondoltam, hogy majd az ismerőseimmel beszélgetünk könyvekről. De akkor volt nagyon népszerű az Ice Bucket Challenge, és így jött az ötlet, hogy nagyon menő lenne, ha ez egy kihívásként indulna el. Szerettem volna, hogy legyenek feladatok, egy közös cél, mert ez talán motiválóbb is. A közös cél pedig az lett, hogy minden hónapban elolvasunk egyetlenegy könyvet, így egy év alatt lesz 12 elolvasott könyvünk, ami azért már a szakirodalom szerint is egy elit olvasói mennyiség. Aztán ebből mára egy jelenség lett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Pláne, hogy ebből aztán 4 évvel később könyvesbolt, kiadó, meg könyvmenedzsment szak lesz.

- Honnan indult az olvasás szeretete, már egészen gyerekként sokat olvastál?

- Gyerekkoromban versenytáncoltam, tehát ez az időszak sokkal inkább a sporttal telt, mint a könyvekkel. Nekem a Harry Potter volt az első nagy flow-élmény, ami aztán több könyv felé lökött és megmutatta az írott szó erejét, az olvasás csodáját, amitől később könyvmoly lettem. Ez egy nagyon fontos mű az életemben. Ez ilyen 12-14 éves korom környékén volt. Nagyon jó visszaemlékezni, mert a Harry Potter volt az első könyv, amin sírtam, amit nem tudtam letenn, és ezután könnyebb volt a kötelező olvasmányokon túl lenni. Mert tudtam, hogy ezeken felül igenis lehet találni jó könyveket. Ez az élmény pedig aztán végigkísér azóta is. Kezdetben hobbi volt, aztán az utóbbi években pedig a szenvedélyem lett.

- És a szakmád is, hiszen nemrég elvégeztél egy könyvmenedzsment szakot.

- Igen, tavaly végeztem a Pécsi Tudományegyetem könyvmenedzsment szakán. Egyébként nagyon érdekes volt, mert nagyon akartam tanulni valamit és a Facebook teljesen véletlenül feldobta, egyből mondtam, hogy na igen, nekem itt a helyem. Rengeteg dologba betekintést nyertünk egyébként a könyvkiadás terén, aminek nagyon örülök.

És amúgy nagyon érdekes, hogy már az iskolapadban ülve derült ki számomra, hogy voltak, akik az előző években a Nincs időm olvasni kihívásról írták a szakdolgozatukat. Megtisztelő, ugyanakkor furcsa helyzet volt a felismerés.

- A szak elvégzése után nemsokkal, 2020 őszén nyitottad meg a könyvesboltod. Mesélnél arról, hogyan született meg a Libertine Könyvesbolt ötlete?

- Nyáron született meg bennem az ötlet, hogy szeretnék egy könyvesboltot. Azért, hogy legyen valami, ahol összpontosulni tud mindaz, amin az elmúlt 4 évben dolgoztam. A NIOK egy igazi közösségé nőtte ki magát, és szerettem volna egy helyet, ahol én is ott vagyok, ahol találkozhatunk, egy helyet a könyvklubjaimnak.

- Egy igazi könyves kuckó ez a bolt. Egyrészt a berendezés is tökéletes, tényleg nagyon szép lett. De maga a hely is elég különleges. Hogyan bukkantál rá?

- Ez egy igazi meseszerű történet volt. Ismét beigazolódott, hogy nincsenek véletlenek, merthogy az utcán egyszerűen rábukkantunk a helyre, és a kovácsoltvas kapura ki volt írva, hogy kiadó.

Ez az üzlet rám talált, ennek így kellett lennie, a jóisten is könyvesboltnak teremtette ezt a helyet.

És amellett, hogy nagyon különleges a kis terasszal, kapuval, a belső részét egy nagyon kuckósra, otthonosra álmodtuk meg. Szerettem volna, hogy több legyen, mint egy könyvesbolt, hogy idejönni életérzés legyen.

- Ehhez az is hozzátesz, hogy olyan könyveket lehet nálad kapni - természetesen az általad kiadott műveken túl - amiket nagyon szeretsz. Hogyan válogatod ki, hogy melyik könyvek kerülnek ki a polcaidra?

- Olyan könyveket lehet nálam kapni, amiket vagy olvastam, vagy olvasni fogok és rajta van a kívánságlistámon. De úgy a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy ezek olyan könyvek, amelyekhez tudok kapcsolódni.

Valójában egy szűrő vagyok, aki kedvel engem, vagy követi a kihívást, annak tetszeni fognak ezek a könyvek. Ismerem a Libertine-ben megtalálható könyvek szerzőit, a kiadókat, folyamatosan figyelemmel kísérem a megjelenéseket, sokat olvasok ezekről. Azt szoktam mondani, hogy néha többek olvasok a könyvekről, mint könyveket.

Valahogy így épül fel ez a koncepció. Azt látom, hogy ez a vásárlóknak is egy áttekinthető mennyiség. Szeretem a nagy könyvesboltokat is, akkor, ha tudom, mit akarok, ha céltudatosan megyek és keresek egy könyvet. Az egy nagy boltban jó eséllyel meg is lesz. De, ha úgy mész, hogy nincs konkrét elképzelésed, csak szeretnél egy jó könyvet, akkor egy olyan helyen el lehet veszni. A Libertine-ben pedig minden könyvhöz tudok mondani néhány mondatot, és nagyjából rá szoktam érezni, kihez mi illik. Csak picit beszélgetni kell az emberekkel. Ez a titok.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Teljes a káosz: az RTL úgy cserélgeti a főműsoridős műsorait, hogy erről már nem is szól
Teljes a fejetlenség a csatornánál, néhány nap alatt két fontos műsor ismétlése is csődöt mondott. Így hétköznap este ismét jöhetnek a pajkaszegiek.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Ember legyen a talpán, aki követni tudja az RTL hétköznapokat érintő műsorváltozásait. A csatorna láthatóan nem tudja, mihez kezdjen Az álommeló második évada utáni sávval, ahol egyre-másra bedőlnek a korábbi műsorok ismétlései.

A március 25-én indult álláskereső reality után először a Gólkirályság első évadát ismételték, elfogadható eredményekkel, írja a Sorozatwiki. Április 8-tól Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban első évadát tűzték műsorra ugyanott, katasztrofális nézettség mellett.

Ezért most hétfőtől ebben az időpontban a Házasodna a gazda tavaly őszi, 6. szezonjának ismétlését kezdték el, ami két nap után szintén beleállt a földbe. Így péntektől, vagyis április 20-tól inkább egy újabb bőrt lehúznak Pajkaszeg lakóiról, és elkezdik A mi kis falunk hatodik szezonjának újravetítését.

A magyar sorozat után az RTL Híradó – Késő esti kiadás 10 perccel korábban, 22:40 helyett, 22:30-kor lesz látható a csatornán. Ezt követően a Gyilkos elmék 23:15 helyett, 23:05-kor kerül majd képernyőre.

A műsorváltozás a szombati és a vasárnapi napokat nem érinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET: