Somogyi Zoltán 2025-ről: Magyar Péter tábora nem csökkent, Orbán Viktor a Fideszt tudta valamennyire megerősíteni Magyar Péter mellé
2025-ben szinte egész évben dübörgött a hosszúra nyúlt választási kampány. Magyar Péter folytatta országjárását és több nagy, látványos tömegdemonstrációt is tartott, többek között a gyerekvédelem témájában, a Fidesz pedig különböző eszközök sorával próbálkozott: Harcosok Klubját indított, majd Digitális Polgári Köröket, bejelentette az Otthon Startot, egy sor adókedvezményt és a 14. havi nyugdíjat, és folyamatossá tette a „békeharcot”. Emellett a propaganda minden erejével igyekszik meggyőzni az embereket a Tisza nem létező adócsomagjának veszélyeiről. A gazdaságban ugyanakkor a beígért repülőrajt elmaradt, az uniós pénzek továbbra sem érkeznek, az infláció makacsul tartja magát.
Hogyan értékelhető 2025 a Fidesz és a TISZA szempontjából, és levonható-e ebből bármilyen következtetés 2026-ra? Év végi nagyinterjúink utolsó részében Somogyi Zoltán szociológussal, elemzővel beszélgettünk.
— Tavaly is beszélgettünk, és akkor az volt a konklúzió a 2024-es évről, hogy Orbán Viktor alatt összeomlott a belpolitikai talapzat. Kezdjük ezzel: 2025-ben sikerült erre visszakapaszkodnia, újjáépítenie?
— Igen, az év második felétől visszajött a belpolitikába, kézbe vette az irányítást. Nyár közepe óta látjuk, hogy megpróbálja a saját témáit előtérbe hozni, és versenybe állítani Magyar Péter témáival. Orbán megértette, hogy élesebb a politikai verseny annál, hogy megengedhesse magának a könnyed távollétet és ebben neki ne legyen komoly feladata. Ezzel az új energiával pedig a saját szavazói körét is részben újra aktivizálni tudta, összeszedte újra a törzstáborát.
— A kormányfő azt is mondta nagyjából egy éve, hogy 2025-ben „csodás dolgok” jönnek. Emlékezetes volt a „repülőrajtról” szóló ígérete, amit később azzal korrigált, hogy „nagyon hosszú a felszállópálya, tízmillión ülnek a gépen”. Mi az a téma, amivel végül tényleg „nyeregbe kapaszkodott”?
— A miniszterelnök szeretné úgy előadni ezt a történetet, hogy ő és kormánya pilótaként tízmillió magyar embert szállít. Az ellenzék pedig arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a pilóta csak üzemanyaggal tud repülni, azaz a választók ebben a hasonlatban nem az utasok, hanem az üzemanyag azzal, hogy ők fizetik be a kormány által felhasznált adókat. Ez a kétfajta értelmezés jól megmutatja azt a kétfajta politikai felfogást, amely ma versenyez a szavazatokért. Azt se felejtsük, hogy Orbánék az év elején a „jóhírkampánnyal” is próbálkoztak, de ezt a kormány gyorsan elengedte, mert rájött, hogy egy jó hírek nélküli jóhír-kampány csak nevetséges lehet. Azaz, érezték a gazdasági elégedetlenséget a választók részéről.
Azaz, kell még 15 év és majd akkor Magyarország nagyon gazdag ország lesz. Minezekből világosan látszik a kommunikációs képlet: először egy megnyugtató rövid távú ígéret a repülőrajttal, majd amikor annak lejár a szavatossága, akkor jön a hosszútávú ígéret a még 15 év várakozással. Igen ám, de hosszútáv csak elméletben létezik, a választók azonban rövidebb távú gyakorlati eredményekkel aktivizálhatók. Orbán Viktor ezt pontosan kell, hogy tudja, miközben megértette, hogy a rossz gazdasági helyzet miatt úgy tud csak visszajönni a belpolitikába, ha abban saját eredeti és ki nem cserélhető személyét viszi be. Ezt tette és ezzel megüzente a táborának: itt vagyok, nem hagytam magára az országot, nem hagytalak titeket sem cserben. Orbán magát a béke harcosaként pozícionálja, azt hangsúlyozva, hogy a külpolitikában ő egyedül kellően járatos ehhez, őt ismeri a világ és ő ismeri a világot, amely tulajdonságát szembe tudja állítani Magyar Péterrel.
De nem nyugdíjemelésként kommunikálta, hanem 14. havi nyugdíjként, ami sokkal jobban hangzó politikai termék. Ugyanígy beszélhetünk az anyák adómentességéről és sok másról, mely jól csomagolt politikai termékek. Ami viszont problémája Orbánnak az az, amit sokan félreértettek az „olló” állítólagos zárulásával,
Azaz az olló egyik szárnya mozdult csak meg. Még mindig úgy néz ki, hogy nagyjából tíz százalékpontos hátrányban van a Fidesz a Tiszához képest. Ez több, mint félmillió szavazó, szavazókörönként átlagban több, mint 5000 ember. Az azért nagy különbség.
— Volt a Harcosok Klubja, amiről már alig esik szó. Helyette itt a Digitális Polgári Körök roadshow, amivel sportcsarnokokat töltenek meg. Mintha a Fidesz is egyre egy one man show lenne, ezzel pedig inkább a Tiszát szokták illetni.
— Pedig a Fidesz mindig is one man show volt.
— És ez volt a gond?
— A gond az volt, hogy Orbán elhagyta a belpolitikát korábban a külpolitikai akciók érdekében. Abban hitt, hogy a sajátjai majd megoldják a belpolitikát, ő már nem kell ehhez. Miközben továbbra is one man show-t csinált az ország irányításából, ezt hívjuk rendeleti kormányzásnak.. Elismerem, Orbán Viktornak számos beszélő arca van, de ezek a beszélő arcok nagyon nem függetlenek Orbántól. Magyar Péter mindeközben próbálja elkerülni, hogy az ő beszélő fejei problémákat okozzanak neki, ezért tiltja a közszerepléseiket. Ettől még Orbán Viktor is egy központosított politikai tömböt hozott létre. Kormányon folyamatosan próbálkoztak azzal is, melyik politikai termék működik igazán. A Harcosok Klubjáról gyorsan letettek, mert úgy érezték, nem kell az embereknek a „harcosság”. Ha ő békepárti politikát akar vinni, rosszul áll hozzá a Harcosok Klubja. Azt mondja, hogy ő hozza el a békét, kitör a háború, ha ő nincs. Ezt a szerepet megtartották, és ráálltak inkább a Digitális Polgári Körökre. Ne felejtsük el: előtte is volt mindenféle próbálkozás. Nyilvánvalóan mérik a saját szervezeteik népszerűségét. Mintha például a Megafon kiment volna a divatból, mert lejáratódott. Emlékezzünk, volt például Nemzeti Ellenállási Mozgalom is, az sincs ma már olyan nagy erővel.
Úgy működnek, mint bármilyen cég rideg és érzelemmentes marketingosztálya: próba-szerencse alapon építik fel a termékeiket.
— Kormányfőként Orbánnak közben kormányoznia is kell. Tartós az EU-val (ahogy ő mondja: „Brüsszellel”) szembeni konfliktus, és az orosz energiaimport melletti feltétlen kiállás. Ezzel lehet választást nyerni?
— Itt kettősség van. Magyarország Európa közepén lévő ország, ahol az európai tudatnak és értékrendnek elég nagy az elfogadottsága a választók körében. Másrészt ott van a politikai helyzet, ahol a trumpi Egyesült Államok az Európai Uniót riválisnak, nem szövetséges partnernek azonosítja be. A második világháború végétől mindmáig az Egyesült Államok partnere volt az európai közösségnek, majd az Európai Uniónak. Felkészületlenek vagyunk arra a helyzetre, amikor a két egymással szemben álló nagyhatalomnak, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak egyszer csak az a közös érdeke, hogy az Európai Uniót, két különböző okból, de gyengítsék. És ebben a konfliktusban szürke és unalmas európai politikus az, aki az EU mellett érvel ahhoz képest, aki EU-tagállami vezetőként uniókritikus politikát folytat. Orbán Viktor ez utóbbi utat választotta, mert így nagy nemzetközi politikusnak tudja megmutatni magát, aki mind az Egyesült Államok, mind Oroszország, mind Kína vezetőjével személyesen jó kapcsolatot ápol.
Ebben pedig nagyon fontos neki, hogy egy kicsinek mondható ország vezetőjeként úgy tudjon fellépni, mintha az összes nagyhatalom vezetője a személyes jó barátja lenne.
— Az év végére több külpolitikai ígéret sem jött be: nemcsak a „repülőrajt”, hanem a „védőpajzs” sem. Mintha a nagyhatalmak vezetői mosolyognának, meghallgatnák, utána átlépnének rajta.
— Orbán úgy csomagolja a külpolitikát, mintha az pusztán személyes viszonyrendszerek lennének: attól jó két állam együttműködése, mert a két aktuális vezetője személyesen szimpatizál egymással. Ez amúgy a trumpi politika üzenete is. Csakhogy a trumpi politika mögött mindig ott van az Egyesült Államok összérdeke, legalábbis az, amit a Trump-adminisztráció annak azonosít. Így alakul ki az a helyzet, hogy a „milyen jó barátom Trump” üzenete elegyedik azzal a kérdéssel, hogy, de akkor „ha találkozom vele, miért nem tudok elérni semmit sem.” Persze, a kormányzati kommunikációs pénzek sok mindent kezelni tudnak: Orbán felpakolta az összes megmondó emberét, fizetett bértollnokát és miniszterét a washingtoni repülőre, majd kampányszerűen hetekig mindenki a saját felületén és Orbán Viktor az interjúiban eladta ez egyelőre leginkább nagy semmit, amit ez az út hozott. Mindig lehetnek persze új helyzetek, előállhat új szituáció, de eddig amit Orbán Viktor állított az energiaügyben, az oroszokkal kapcsolatos mentességről, illetve a „védőpajzsról”, arról azt tudjuk, hogy nincs, vagy nem úgy van, ahogy ő azt állította.
Milyen barát az ilyen? Egyáltalán barát-e? Ezt az általam felvázolt logikát azonban így nem lehetne eladni Magyarországon. Orbánnak az a politikai érdeke, hogy ha találkozik egy nagy vezetővel, pláne, ha az az Egyesült Államok vezetője, akkor hatalmas lármával eladja, ha mást nem, akkor legalább magát a találkozót.
— Úgy tűnik, Orbán Viktor most is a „béke záloga” szerepet játssza, mint 2022-ben. Azt mondta: 2026-ban ez a háború előtti utolsó választás lehet, amennyiben a magyarok „nem jól választanak”, azaz a „nemzeti kormány” helyett más jön. Eladható ez még egyszer?
— Ha a háborút teszi meg fő politikai kérdésnek, és azt, hogy ezt kell elkerülni, és ő el tudja akkor, ha ő marad a miniszterelnök és ezzel vezetheti tovább az országot, egy regnáló miniszterelnöktől ez sokak számára reális kijelentésnek hathat. A kérdés az, Orbán jól találja-e ki ezzel a számára legjobb témát a választás megnyeréséhez. Szinte korlátlan mennyiségű pénze van a propagandára, ez eddig tízszeres túlerőt jelentett a médiában az ellenzékkel szemben. Azaz a saját politikáját körülbelül tízszer nagyobb intenzitással tudja eladni, mint az ellenzék a sajátját. A tudatformálást könnyen tudja tehát végezni.
A versenyben ugyanis a két politikai tömb közötti választás legfontosabb kérdése, hogy melyik oldal elmesélt története lesz lényegesebb a választók számára.
— Mintha Orbán Viktor Orwell 1984-e receptjét alkalmazná: „a háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő”.
— Orwell ebben a könyvben azt írta le, hogy ilyet meg lehet csinálni, és el lehet adni az embereknek. Az 1984 nem egy soha meg nem történő disztópiából táplálkozott, hanem abból a rémségből, amit személyesen is látott. 1948-ban írta a regényt; túl voltunk a második világháborún, és
Most is azt látjuk, hogy ha nagyon sokszor ismételnek valamit, ha nagyon sok helyről jön elő egy állítás, akkor az működhet, függetlenül mindentől. Ha abból indulunk ki, amit például a Political Capital legfrissebb kutatásának egyik eleme mutatott, mely szerint közel 200 ezer honfitársunk Fidesz-szavazóként azt gondolja, hogy a Fidesz el fogja csalni a választásokat, és így szavaz a pártra, nos ez azért nagyon tanulságos. Azt kell mondanom, elég nagy választói erők állnak rendelkezésre ahhoz, hogy akár olyan politika valósulhasson meg az országban, amely biztosan nem szolgálja a nemzet összérdekét.
— Mielőtt áttérnénk Magyar Péterre, röviden említsük meg Gyurcsány Ferenc távozását, ami szintén 2025 történése volt. Mi maradt utána?
— Maradt egy Demokratikus Koalíció, amely a parlamenti bejutás határán van. Ilyen szempontból egy működő politikai erő. Dobrev Klára nagyon aktívan beleállt, látszik, hogy politizál és küzd azért, hogy a DK benn maradjon a magyar politikában. Sokan gondolták, hogy Gyurcsány csak hátráltatja a DK működését, látszott, hogy nála valami megborult. Sokaknak megmaradt az a videó, amikor bemegy egy magánterületre, két félig hajléktalan ember teljesen lerobbant szállásán azt magyarázza, ha rendet raknak a saját otthonukban, akkor, de csak akkor majd épít nekik ingyen egy másik házat. Úgy tűnt, hogy valaminek itt tényleg vége szakadt. Ilyenkor nem nagyon lehet mást tenni, mint közös erővel véget vetni ennek. Nem nagyon látszott más út. Sokakat ugyan váratlanul ért Gyurcsány távozása, de az előzmények már régen arra mutattak, hogy vagy lelép, vagy ennek a pártnak biztosan vége van.
— Térjünk át Magyar Péterre. Szinte folyamatos országjárása alatt konzekvensen viszi a témáit: egészségügy, oktatás, szegénység, és az állam működésképtelensége. Mintha azzal védené ki a Fidesz háború–béke narratíváját, hogy nem vesz róla tudomást, hanem teljesen másról beszél. Ráadásul a mozgalma egy gyermekvédelmi botrányból indult, ez a téma pedig ismét forróvá vált.
— A gyermekvédelmi ügy olyan téma, ahol már hatalmi szinten is megtörténik a szivárogtatás. Olyan videók jönnek elő, ahol az alapállítás az, hogy akár az ügyészségnek is köze lehet a szivárogtatáshoz. Persze nem tudom, hogy így van-e, de
Bizonyítani akarják, hogy nem voltak részesei a bomló hatalomnak. Próbálnak mentelmi jogot szerezni maguknak, barátkozni az új politikai erővel, amit sokan a Tiszának gondolnak. Ilyen szempontból várható, hogy újabb és újabb szivárogtatások lesznek.
A gyermekvédelemben ez különösen súlyos. Magyar Péter ebben a történetben jelent meg először a nyilvánosságban.
Különösen problémás ez egy olyan kormány esetében, amely magát gyermekvédő, családbarát kormányként azonosítja. Ebben a keretben veszélyes, ha újabb és újabb ügyek jönnek elő. És pont az ilyen ügyeknél nem tudni, mikor áll elő egy újabb esemény. A Szőlő utcában is váratlanul, a semmiből jött elő ez a videó. Nem tudhattuk, hogy lesz ilyen. Ha bárkinek a kezében van bármilyen, különösen vizuális bizonyíték, bármikor újra és újra kitörhet az ügy. Elég egy újabb felvétel, ami sokkolja a közönséget. Nem mondhatjuk, hogy ennek valaha vége lenne, mert bármikor előkerülhet valami, ami újra előhozza.
— Mondhatjuk, hogy ez lehet az a banánhéj, amin elcsúszhat a Fidesz terve? Hiszen megint sikerült a fókuszt elvinni a háború–béke, olaj, gáz témákról.
— Az év vége felé már-már úgy látszott, mintha csak Orbán Viktornak lennének témái, és ő uralná a fókuszt. Trumphoz ment, Putyinnal találkozott, különböző osztogatási programokat jelentett be, minden nap adott egy interjút, Magyar Péternek nem igazán volt terepe. Néha előjöttek izgalmas történetei, például a Gajdos László-féle nyíregyházi állatparkos történet. Amikor ugyanott tartott gyűléseket, ahol Orbán Viktor, ott is rá kellett kapaszkodnia Orbán programjára még akkor is, ha ezek kifejezetten okos akciók voltak.
Az ő üzenete ugyanis az, hogy nem működik az ország, sőt olyan szinten nem működik, hogy a gyermekek életét is tönkreteszik benne, és az állam a bántalmazott gyerekekre sem tud felügyelni. Ez lett a téma: egy rosszul működő állam, ami borzalmas eredményeket szül.
Ezt erősítette Pintér Sándor megszólalása is a „nem mi szültük őket”-mondatával. Miközben ez nem is az intézeti gyerekekre vonatkozott, hanem arra a szörnyű helyzetre, hogy több száz csecsemő állami kórházakban ragadt, és nem tudják hova elhelyezni őket. Erre azt mondani, hogy „nem mi szültük őket”, olyan érzéketlenséget mutat, amiről Magyar Péter beszél: az orbáni politika felépített egy korrupt és teljesen érzéketlen államot.
— De bármit mond PintérSándor vagy bárki, amíg az állami médiában ezek nem mennek át, addig azt beszélhetnek, amit akarnak.
— Az állami médián túl ma már sok más kommunikációs eszköz is rendelkezésre áll. Ezek az ügyektehát elérnek a választók nagy részéhez. Lehet a propagandára persze építeni, sok helyen megjelenik a kormányzati álláspont, de azért nem abban a világban élünk, amikor kizárólag csak a kormányzati álláspont jelenhet meg.
— 2024-ben az év háromnegyedét már Magyar Péter uralta, idén pedig a teljes év során jelen volt a politikában. Mondhatjuk, hogy a Fidesz a ciklusa felét egy erős kihívóval harcolva töltötte. A végén egy tavalyi kérdésemet ismétlem meg: történhetnek-e olyan rendkívüli események, hogy a Fidesz esetleges veresége esetén 2026-ban ne legyen hatalomátadás?
— Történhet bármi, a politika sok-sok emberi dologból áll össze. A kérdés az, hogy valaki képes-e egyáltalán arra gondolni, hogy a választók kifejezett akaratával szembenn nem adja át a hatalmat. Juthat-e abba a lelkiállapotba, hogy úgy érzi, neki a hatalom „jár”, és nem kívánja átadni. Ez emberi, nem politikusi tulajdonság. A professzionális politikus ugyanis kárkezelésnél minimalizálni próbálja a kárt, nem maximalizálni. Egy választást ha megnyer egy politikai erő, a győzelme meggyőzően erős, ott nem nagyon tud senki semmit tenni ezzel szemben.
Sok pozícióban kétharmaddal korábban kinevezettek ülnek majd sok-sok évig. Kétharmad nélkül nem lehet lecserélni őket, ők nem az új kormány emberei lesznek, és nem biztos, hogy a pozíciójukban az új kormány munkáját segítenék. Itt van például a Költségvetési Tanács. Ha nem tetszik nekik a költségvetés, a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet. A Tanácsban kétharmaddal kinevezett, fideszesnek tekintett emberek ülnek, és a köztársasági elnök is fideszes, közösen pedig feloszlathatják a parlamentet. Ez így biztosan nem működő kormányzási modell. És akkor majd ebben az esetben ott lehet a politikusi, diplomáciai dilemma: ezt a feszültséget hogyan oldják fel a felek ahhoz, hogy az ország kormányozható maradjon.
