JÖVŐ
A Rovatból

„Sajnos nem léptünk akkorát, amekkorát a klímaválság komolysága indokolt volna” - nem omlott össze a klímacsúcs, de nem is lett sikertörténet

A végső kompromisszum a fosszilis energiahordozók szót sem említi. A Green Policy Center társalapítója, Schaffhausser Tibor ezt nevezte a legnagyobb csalódásnak. Szerinte már 2025-re el kellett volna érni a globális kibocsátások tetőzését, de ettől messze vagyunk.


A levegő tele volt feszültséggel a belémi konferenciaközpont termeiben. A november 22-i határidő már rég lejárt, a globális klímacsúcs a teljes összeomlás szélén táncolt. A színfalak mögött Wopke Hoekstra, az Európai Unió klímabiztosa egy szűk körű megbeszélésen tette egyértelművé az álláspontját a brazil elnökség által előterjesztett, felpuhított szövegtervezetről. „Semmilyen körülmények között nem fogjuk elfogadni ezt a szöveget” – mondta a Washington Post szerint, jelezve, hogy az EU kész megvétózni egy olyan megállapodást, amely nem néz szembe a klímaválság gyökerével.

Ed Miliband, az Egyesült Királyság energiaügyi minisztere később úgy fogalmazott a drámai órákról: „Készen álltam otthagyni az egészet.”

Végül, órákkal a hivatalos zárás után, megszületett a Belém-csomag néven elhíresült kompromisszum: egy dokumentum, amely megmentette a multilaterális folyamatot, de a legfontosabb kérdésben mélyen hallgatott.

A tárgyalások dinamikáját alapvetően meghatározta az Egyesült Államok példátlan távolmaradása. A Fehér Ház hivatalosan nem küldött delegációt, mondván, az elnök „nem fogja kockára tenni az ország gazdasági és nemzetbiztonsági érdekeit homályos klímacélokért”. Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter még ennél is tovább ment egy, a csúcs előtt adott interjúban. „Ez lényegében egy átverés” – mondta a globális klímakonferenciákról, tükrözve a washingtoni adminisztráció mély szkepticizmusát.

Pedig november 10-én kezdődött COP30 csúcstalálkozó tétje nagy volt. A világnak arra kellett választ adnia, hogyan tölti meg tartalommal a két évvel korábbi, Dubajban elfogadott történelmi döntést a „fosszilis tüzelőanyagoktól való átmenetről”. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök az „igazság COP-jának” nevezte a találkozót, ahol a szavaknak tettekké kell válniuk.

A COP30 elnökség által kiadott összefoglaló szerint a Belém-csomag több területen is előrelépést hozott.

A legfontosabb politikai vállalás szerint a felek 2035-re megháromszorozzák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást segítő éves finanszírozást, amely így eléri majd az évi 120 milliárd dollárt.

A csomag másik sarokköve egy új „Igazságos Átmenet Mechanizmus” kidolgozásáról szóló döntés, amelynek célja, hogy a tiszta gazdaságra való átállás társadalmilag méltányos legyen, segítve a munkavállalókat és közösségeket. A konferencia megerősítette a korábban Bakuban kitűzött célt is, miszerint 2035-re évente legalább 1,3 ezer milliárd dollárt kell mozgósítani a klímavédelemre köz- és magánforrásokból. Oldalvonalon konkrét felajánlások is születtek, Németország például egymilliárd eurót ígért a brazíliai erdővédelmi alapba.

Azonban a legélesebb vita arról szólt, ami végül kimaradt a hivatalos szövegből. Több mint nyolcvan ország, köztük az EU tagállamai, az Egyesült Királyság és számos sérülékeny szigetállam, egyértelmű menetrendet sürgetett a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésére. Ezt az ambíciót Szaúd-Arábia, Oroszország és több más, a fosszilis energiahordozóktól erősen függő ország hevesen ellenezte.

A végső kompromisszum a fosszilis energiahordozók szót sem említi, csupán egy homályos utalást tesz a korábbi dubaji konszenzusra.

Erre válaszul André Corrêa do Lago, a COP30 elnöke egy szokatlan lépéssel a hivatalos folyamaton kívül jelentett be két ütemterv kidolgozását: egyet az erdőirtás megállítására, egy másikat pedig a fosszilis tüzelőanyagokról való átmenetre.

A klímacsúcson ott volt Schaffhausser Tibor is, aki a Green Policy Center társalapítója, de most a hamarosan kezdődő ciprusi EU-elnökség szakmai munkáját támogató munkatársként vett részt a konferencián.

A Másfélfok által szervezett sajtótájékoztatón azt mondta, szakmai szempontból nem sikerült annyit előrelépni, amennyit a klímaváltozás súlyossága indokolt volna. Bár a tudomány szerint 2025-re már el kellett volna érni a globális kibocsátások tetőzését, és onnantól meredeken csökkenniük kellene, a jelenlegi vállalások ezt nem teszik lehetővé.

„Ha mindenki betartaná a mostanit, 2035-re 10–15% körüli csökkenés jönne ki – ez nem elég” - fogalmazott.

A legnagyobb csalódásnak ő is azt nevezte, hogy a fosszilis energiahordozók kivezetése nem került be egyértelműen a záródokumentumba. „Sajnos ez a szókapcsolat, hogy fosszilis energiahordozók kivezetése, nem szerepel a végső döntésben, viszont hivatkozás van rá, egy elrejtett jogi megoldással sikerült becsempészni, de nem olyan szinten, amit a világ elvárt.”

Pozitívumnak nevezte, hogy több támogatás juthat az alkalmazkodásra, és megőriztük a korábbi döntések kereteit – vagyis nem borult fel a folyamat.

Schaffhausser Tibor kiemelte az Európai Unió megváltozott, a korábbiaknál sokkal keményebb hozzáállását. Míg korábban az EU a „hidak építője” és a kompromisszumkereső szerepében volt, most egyértelmű üzenettel érkezett.

„Most az EU úgy ment oda a tárgyalásokra, hogy ha nem lesz valami konkrétum a kibocsátás-csökkentésről, akkor konkrétan megvétózzuk a végső döntést. Ezt nem szoktuk mondani, ez egy nagyon új hozzáállás volt.”

Ennek oka szerinte az, hogy az uniós tagállamok úgy érzik, ha a saját polgáraiktól és gazdaságuktól hatalmas áldozatokat várnak el a zöld átmenet érdekében, akkor más nagy szennyezőknek is ki kell venniük a részüket a munkából. A szakértő szerint ez a kemény fellépés kellett ahhoz, hogy a kezdetben az olajmonarchiáknak kedvező javaslatokból egy kiegyensúlyozottabb szöveg szülessen.

A legnagyobb kibocsátók rangsorát továbbra is az egyezményből kilépett Egyesült Államok, Kína, India és Oroszország vezeti.

Schaffhausser szerint Kína most először tett konkrét csökkentési vállalást, de sem ők, sem India vagy az USA nem szeretik, ha számon kérik rajtuk a dolgokat, ezért gyakran a valóságnál alacsonyabb célokat jelentenek be, hogy biztosan teljesíteni tudják azokat.

„Ami vállalást az asztalra letesznek, az sokkal alacsonyabb, mint amit valójában fognak tenni vagy tudnak hozni, és ez azért is van, hogy ne lehessen számon kérni rajtuk.”

Arra a kérdésre, hogy az EU felismerte-e a zöldítés versenyképességi hátrányait, a szakértő igennel felelt, és megerősítette, hogy ez volt az új, keményebb fellépés egyik fő motivációja. „Nem érdeke az Európai Uniónak versenyhátrányba hoznia magát, miközben mások nem tesznek semmit. Mert ha megnézzük globálisan, az Unió 6-7 százalékát teszi ki a globális szennyezésnek. Tehát nem az EU fogja itt majd megváltani a világot ebből a szempontból.”

A fejlődő országok kompenzációjával kapcsolatban elmondta, hogy a fő probléma az 1992-ben rögzített „fejlett-fejlődő” felosztás.

Azóta olyan országok, mint Dél-Korea, Szingapúr vagy Szaúd-Arábia gazdaságilag lehagytak több EU-s tagállamot, de továbbra is a fejlődő kategóriába tartoznak, így semmilyen kötelezettségük nincs mások támogatására.

Az EU ezért azt szorgalmazza, hogy a legszegényebb és legsérülékenyebb országok kapják a legtöbb segítséget. A pénzügyi mechanizmusok léteznek, de nem elegendőek. Schaffhausser szerint lenne honnan átcsoportosítani a forrásokat. „Ha a fosszilisok támogatását áttennénk zöldbe, akkor még több forrás lenne. Csak hát ebben nem mindenki érdekelt.”

Végül a technológiai felkészültségről szólva Schaffhausser Tibor kijelentette, hogy

a fosszilis energiahordozók kivezetéséhez szükséges technológiák már léteznek, de a megvalósításhoz hatalmas beruházásokra és időre van szükség.

Éppen ezért lenne fontos egy jogilag kötelező érvényű menetrendet lefektetni. „Mert amíg nincs kitűzve egy cél, nincs kitűzve egy céldátum, nincsenek konkrét mérföldkövek kitűzve, addig ez egy nagyon gyenge politikai akarat csak.”

A konferencia lezárásaként a helyszínen Simon Stiell, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének főtitkára igyekezett optimista hangot megütni. „A klíma-együttműködés él és virul” – jelentette ki, hangsúlyozva, hogy a folyamat a geopolitikai feszültségek ellenére is halad előre. A következő hónapok és évek fogják megmutatni, hogy a Belémben elért kompomisszumok – különösen az Igazságos Átmenet Mechanizmus és a hivatalos kereteken kívül indított fosszilis ütemterv – képesek-e valódi eredményeket hozni. A következő nagy állomás a 2026-os COP31 klímacsúcs lesz, amelyet Törökország és Ausztrália közösen rendez meg, újabb lehetőséget teremtve a világnak, hogy a szavakat tettekre váltsa.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Rab Árpád: nem attól félünk, hogy az AI a munkánkat veszi el, hanem attól, hogy a pénzünket
A jövőkutató egyetemi tanár az AIToday-nek adott interjúban kifejtette: az AI tényleg felforgathatja a munkaerőpiacot, de ez inkább újraárazás, mint összeomlás. A katonai felhasználás viszont aggasztó, furcsa módon azért, mert az AI-jal „eltávolítottuk magunktól a gyilkolást”.


Az utóbbi hetekben-hónapokban egyre több figyelmet kaptak azok a jóslatok, amelyek szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban rázza meg és alakítja át a gazdaságot, illetve a munka világát. Egy sokat idézett jegyzet, az úgynevezett „Doomsday AI memo” például azt állítja, hogy az ügynök alapú mesterséges intelligenciák megjelenése már a közeljövőben gyökeresen átalakíthatja a gazdaság működését, és tömegesen tűnhetnek el a fehérgalléros állások. Az ilyen forgatókönyvek erős reakciókat váltanak ki: a tőzsdéken erős kilengések következtek, a technológiai cégek körüli várakozások és a munkaerőpiaci félelmek pedig azt mutatják, hogy az AI-val kapcsolatos elképzelések egyszerre hordoznak reményt és bizonytalanságot.

De mennyire reális az a kép, amely szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban forgatja fel a gazdaságot? Valóban eltűnhetnek-e rövid idő alatt egész szakmák, vagy inkább egy újraárazási folyamat zajlik le? És mit árul el a technológiával kapcsolatos jelenlegi várakozásokról az, hogy az AI-val kapcsolatos hírek gyakran azonnali piaci reakciókat váltanak ki?

Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató szerint a mesterséges intelligencia kétségtelenül komoly hatással lesz a gazdaságra, de a változások nem egyetlen pillanat alatt következnek be. Az AIToday.hu-nak adott interjúban levezette, hogy az AI hogyan épülhet be a mindennapi rendszerekbe, miként alakulhat át a munka világa, és miért lehet kulcskérdés a következő években az, hogy valójában mennyit ér a ma még a csak belé vetett hit alapján beárazott mesterséges intelligencia.

– Nemrég megjelent a gazdasági AI-apokalipszissel fenyegető „Doomsday AI memo”. Ez a jegyzet 2028-ra datálta, hogy az ügynök alapú AI-ok által alakított gazdaság nagyon másképp fog kinézni, mint a mostani. Ön szerint mennyire tekinthető a következő néhány év reális forgatókönyvének a Doomsday AI memo – és főleg az az állítása, hogy a fehérgalléros állások ilyen rövid idő alatt eltűnnek?

– Egyrészt: hangzatos címről van szó. A „Doomsday” amúgy is olyan fogalom, amit szoktak használni, például a klímaváltozás kapcsán, hogy érezzük: jön valami határidő, amikor minden megváltozik, és helyrehozhatatlan lesz. Itt ezt én abszolút nem gondolom, mint ahogy az sem, hogy az AI-alapú ügynökök teljesen elvesznek munkaköröket és mindent megváltoztatnak, pláne nem ilyen rövid idő alatt. Az viszont, hogy nagy hatással lesz és rengeteg új árazási és kihívással kapcsolatos gond jön, az biztos. Persze itt nem az egész világról beszélünk, hanem a fejlett világ bizonyos országairól és munkaköreiről. Ez azért pontos, mert egy rendszert mindig más rendszerek kontextusában kell nézni. Hogyha például bizonyos szellemi munkáknak az értéke lecsökkent, mert már nem lehet annyi pénzt kérni érte, mert az automatizáció elvégzi a munka egy részét, az óhatatlanul azzal jár együtt, hogy más munkaköröknek az értéke megnő: amelyek mondjuk kétkeziek, vagy jelenlétet, vagy másfajta hitelességet igényelnek.  A piac mindig ilyen árapály-jellegűen mozog. Olyan, hogy hirtelen eltűnik a pénz a teljes gazdaságból és mindenki munkanélküli lesz, nem történik, és ha mégis, akkor sem három év, hanem hosszabb időtartam alatt. Egy ideig például sikeresnek láttuk a jogászi munkakört, mert egy biztos szaktudásért biztos jövőt ad, és amikor elképzeltem a gyerekem jövőjét, mondtam neki, hogy legyél jogász, mert akkor biztos lesz munkád.

Most valószínűleg kevesebb jogász fog egyébként jobban élni, és kevesebb jogásznak lesz munkája, de lehet, hogy ugyanezek az emberek más jellegű dolgot fognak végezni.

Másrészt az ilyen híradások vagy híresztelések szerintem azért is helytelenek, mert a mesterséges intelligencia el fog bújni. Most még beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de ahogy közeledik a valósághoz, úgy egyre inkább annak a valóságnak a folyamatairól fogunk beszélni. Most még azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia mi mindent csinál az egészségüggyel, de amikor majd szépen beépül egy csomó helyre, akkor arról fogunk beszélni továbbra is, hogy „az orvos munkája”, a „szakdolgozó munkája”, a diagnóziskészítés és a receptírás, és mindebben persze lesz mesterséges intelligencia, csak már nem fogunk beszélni róla.

Ahogy arról sem beszélünk már, hogy az internet mit csinált bizonyos folyamatokkal: nem mondjuk, hogy internetezek, amikor útvonalat tervezek vagy utánanézek valaminek.

Amikor az AI közelebb kerül a valósághoz, akkor azt mondjuk majd, hogy az orvos már könnyebben adminisztrál. Miért? Mert van egy ilyen szoftvere? Milyen az a szoftver? Persze van benne egy AI. Szóval már nem lesz annyira lényeges. És minél közelebb kerül a valósághoz, annál jobban beárazódik: tudni fogjuk, hogy mennyit ér. Ebben a pillanatban már nem a mesterséges intelligenciáról és nem arról fogunk beszélni, hogy az AI-ügynökök világa jön el, hanem azt mondjuk, hogy a munkakörökben, bizonyos helyeken megjelenik egy árazás. Ha egy kórház üzemeltetése AI ügynökkel, nem tudom, egymilliárd, AI nélkül meg kétmilliárd, akkor tudni fogom, hogy az AI egymilliárdot ér, mert annyi spóroltam meg vele. De nem AI-ként fogok tekinteni rá.

– Ez az álláspont teljesen logikus, mégis érdekes látni, hogy a Doomsday jegyzet megjelenése milyen tőzsdei pánikot váltott ki – legalábbis ideiglenesen. Ez a reakció mit árul el az AI-jal kapcsolatos várakozásokról és félelmekről?

– Ezt olyan kontextusban érdemes nézni, hogy az emberiség nagyon sok változást átélt a technológia mentén az utóbbi 150 évben. Mi vagyunk a legsikeresebb faj: megdupláztuk, lassan megtriplázzuk az élettartamunkat. Az egész világot be kell látni, a látóhatáron túli dolgok is számítanak, az összvagyon a 250-szeresére nőtt stb. – ezek jó trendek, de közben vannak olyan gazdasági folyamatok is, amiben van virtuális tőke. Ez olyan tőke, ami igazából tőzsdei: beárazzuk, hogy egy cég ennyit, vagy annyit fog érni, meg vannak konkrét munkák, amiket be tudunk árazni, hogy mennyibe kerülnek. És a piac – ahogy mondtam az előbb – árapállyal mozog: ha kevés van egy szakemberből, akkor többet tud kérni a munkájáért, nagyobb mozgástere van, olyankor odaáramlanak a dolgozók, amikor viszont sokan lesznek, akkor meg inflálódik.

A mesterséges intelligenciára biztosan szükségünk van azért, hogy a fenntartó jövőt megteremtsük.

Azt is látjuk, hogy ezek jelenleg üzleti szolgáltatásként léteznek, elég koncentráltan: igazából elég kevés cég gyártja a hozzá szükséges processzorokat, kevés helyen van meg olyan mértékű szaktudás, ami az AI fejlesztéséhez kell, és akkor az a kérdés merül fel, hogy jó, de akkor ez mennyit ér. Ha azt mondom, bármennyit, mert ez a jövő, akkor a tőzsdei árazás mentén a csillagos égig elmehetünk. Ha azt mondom, amiről az előbb beszéltünk, hogy már közeledik a valósághoz, és meg tudom mondani, mennyit ér, hiszen például vízgazdálkodást tudok vele megoldani egy megyében, és ennyivel meg ennyivel javul tőle az emberek életkörülménye, és ennyi energiát éget el közben, viszont annyit meg megspórol, akkor a kettő különbözetéből látom, mennyit ér.

A nagy tőzsdei mozgás pedig azért van, mert az AI még elég hit alapú. Azt mondjuk, hogy „szerintünk ennyit ér”.

Most folyik a mesterséges intelligencia árazása, ami nagyon nehéz témakör. Megmondani pontosan például, hogy ha egy munkahelyen bevezetem a mesterséges intelligenciát, akkor mennyit spórolok időben, pénzben stb. És itt rengeteg oda-visszahatás van, hiszen az emberek sokszor maguk tompítják „emberi hatékonytalansággal” a gépi hatékonyságot. Lehet, hogy a levelezésem hatékonyabbá válik, mert a mesterséges intelligencia összegzi a leveleket, sőt, segít nekem a levél megírásában, de ha az ahhoz vezet, hogy még hosszabb leveleket írunk és még többet, akkor igazából nem javul a hatékonyság, hanem csak nagyobb lesz a zaj. És ezek a mérések most folynak.

Amíg hitalapú, addig nagyon ugrál az árazás. Erre a legjobb példa a kriptovaluták piaca: amikor éppen nagyon hiszünk bennük, akkor nagyon sokat, akár végtelen pénzt érnek, de ha nem hiszünk bennük, akkor meg semmit nem érnek. Mert nem áll mögötte valóság, ezért hit alapú.

A mesterséges intelligencia tőzsdéje ugyanezért tud nagyon mozogni, mert az a kérdés, hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez mindent megváltoztat. Biztos, hogy nem érnek annyit, mint amennyit a virtuális tőke jelenleg beszél róluk. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit érnek, ezért ilyen kilengések várhatóak, de ez nem biztos, hogy érinthet egy társadalmat. Ez érinthet egy adott céget, hogy éppen mekkora vagyona van, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy az embereknek lesz kevesebb pénze, kivéve persze, ha olyan részvényeket vettek.De ez nem azt jelenti, hogy összeomlik a mesterséges intelligencia, meg a piaca, és nem is lesz, hanem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy bizonyos cégek nem fognak olyan sokat keresni egy adott időszakban. Minél közelebb kerülünk – és ígérem, utoljára mondom el – a valósághoz, annál stabilabban fogjuk látni, hogy mi mennyit ér. És azt láttuk már, ugye, hogy a részvénypiacon mindenféle cég szerepel. Vannak, amiket nagyon jól be tudunk lőni. Ha mondjuk bútorokat gyárt: ennyi meg ennyi bútort tud eladni, ennyibe kerül a fa, az előrejelzései szerint ennyi bútort fog gyártani, ebből látjuk kb. mekkora lesz a bevétele. Ha ez több, mint tavaly, akkor megveszem a részvényeit és osztozom a sikerében. Be tudom lőni. Az AI-t viszont még nem tudjuk belőni. Ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek is nagy ugrálások.

Biztos vagyok benne, hogy itt nem az AI-lufi kipukkanásáról, vagy a piac megsemmisüléséről van szó.

De ezt két szempontból azért folyamatosan követni kell. Az egyik ugye az egyéni, vagy a céges haszonszerzés, hiszen itt tőzsdei dologról van szó: befektetések múlnak rajta, nagyon sok embernek nagyon sok pénze múlhat rajta, de ez az üzleti oldal. A másik, hogy azért nem mindegy, hogy a piac mennyire stabil. Például, ha én egy bizonyos cég termékére ráoptimalizálom a saját cégem működését, és ha az a cég tönkremegy a tőzsdén, akkor ez nyilván egy kockázat. Tehát egy olyan piacon, ahol nagy mozgások lehetnek, ott óvatosan kell bánni a külső szereplők felé való kiszolgáltatottsággal.

– Ez ugye a gazdasági rész, de a gyakorlatban, amikor mondjuk munkahelyekre vonatkoztatjuk ezt az egészet, és tömegesen megjelennek az ügynök alapú AI-ok, akkor mely gazdasági területeken és milyen fajta átalakulás indulhat el? Akár idefűzve rögtön Mustafa Suleyman Microsoft-vezér véleményét, aki azt is mondta, hogy a fehérgalléros állásokért már 2028-ra eljön az AI. Szóval álláspiac szempontjából milyen átalakulás jön?

– Suleyman könyvei és meglátásai nagyon jók. Mindenképpen nagyon jó dolgokat ír, én is olvasom és szeretem a könyveit. És igen, az AI biztosan felforgatja a piacot. Az is biztos, hogy itt van egy sokk, hiába tudjuk és beszélünk róla tíz éve, hogy fejlesztik a mesterséges intelligenciát. De, emlékszem, még a tíz évvel ezelőtti konferenciákon is, amelyekre meghívtak előadni, két témakör volt. Az egyik kicsit a lélekről szólt: az öntudat, az öntudatra ébredés, mi is történik, teremtünk vagy építünk. Ez inkább, mondjuk úgy, filozófiai megközelítés volt. A másik téma viszont az volt, hogy igen, közeledik a mesterséges intelligencia, ami végül is egyfajta intelligens automatizáció, és valahogy ez a közhangulat érződött ezeken a konferenciákon: igen-igen, meg fog támadni munkahelyeket, de valahogy mindig arra jutottak, hogy biztos valaki másét, vagy biztosan az alacsonyabb szintű munkákat. És akkor megérkezett a generatív mesterséges intelligencia, és sok modell a szellemi dolgozókat támadja. Aztán a humanoid robotok terjedésével majd a fizikai dolgozók is átélhetnek egy ilyen sokkot, ha azt látják, hogy most már a robotok cipelik a tárgyakat egy logisztikai területen, vagy akár festenek, vagy akár embereket gondoznak. Tehát ezt a sokkot, hogy úgymond senki munkája nincs biztonságban, ezt átéltük, és olyan szempontból igaz, is, hogy létezik ilyen alternatíva. De emellett vannak más fontos trendek.

Rengeteg munkahelynél egyáltalán nem az a problémánk, hogy bevonjunk-e gépeket, hogy elvegye-e valakinek a munkáját, hanem azt, hogy nincs elég munkaerő.

Nincs elég orvos, nincs elég tanár stb. Abszolút nem arról van tehát szó, hogy el akarja venni bárki egy orvosnak a munkáját, hanem az, hogy hogyan tudjuk segíteni az orvosok munkáját úgy, hogy mondjuk gyorsabban képezzük ki őket, vagy a mindennapi munka során könnyebb legyen nekik. Tehát itt egy ember-gép együttműködésről van szó. És ezek nagyon drága technológiák – erről sokszor elfeledkeznek, mert a társadalom mindennapi megélésében ez egy ingyenes technológia: leírok neki valamit, az AI pedig válaszol. Az e-bizniszben mindig van egy ilyen ingyenes megoldás, de az sose olyan minőségű, és a másik amúgy drága. Egy átlagos ChatGPT-felhasználó, aki ingyen használja, havi 20-30 ezer forintba kerül az üzemeltető cégnek, jelen esetben az OpenAI-nak, mert rengeteg energiát fogyaszt, rengeteg kutatás-fejlesztési pénz volt benne, karban kell tartani stb.

Nem az lesz a jövőben a kérdés, hogy „ingyenes mesterséges intelligenciák kontra ember”, hanem „havi több százezer forintba kerülő, jó minőségű mesterséges intelligencia kontra havi több százezer forintba kerül ember”. És egymás mellé tesszük, hogy ki miben más.

Ezt, meg ezt a feladatot ki tudom gépnek adni, mert itt nem szükséges a fizikai jelenlét, azt, meg azt viszont nem tudom kiadni, mert szükséges mondjuk egy kézfogás, vagy, hogy egy irodában üljenek és a többi. Tehát ez egy jóval bonyolultabb árazás lesz. És a mesterséges intelligenciák azok szoftverek és gépek. Sokat lehet arról beszélgetni, hogy mikor mennyire működnek jól, közben egyetértünk abban, hogy folyamatosan fejlődnek. Tehát, hogy erre alapozni, hogy most éppen hallucinál, vagy nem, ez fölösleges, hogyha hosszútávról beszélünk, de azért mindig szükség lesz egy validátorra. Nem önálló jogi személyiségek, nem döntéshozók, nem vállalnak felelősséget, ezek üzleti szolgáltatások.

Inkább az a kérdés, hogy az lenne a jó út-e, hogyha a jó szakemberek kevesebbet dolgoznának és több értéket állítanának elő, hosszabb távon tudnának dolgozni, egészségesebbek lennének, el tudnák látni a feladatukat, de alapvetően tény, hogy a digitális szolgáltatások azok mindig növelik a munkanélküliséget.

Pont azért, mert hatékony eszközök - ezt mindig láttuk. Tehát ahogy terjed az internet, ahogy terjed a mobilinternet, ahogy terjed a web 2.0, az mindig elvesz bizonyos feladatokat és történik egy újraárazás, hogy alapvetően az információs társadalom a munkanélküliséget növeli, de azt, hogy ezt negatívan vagy pozitívan fogjuk föl, ez igazából kontextus kérdése, mert a pozitív az az, hogy ugye tudjuk, hogy most túl sokat dolgozunk és túl kevesen vagyunk rá. Kiégés, túlhajszoltság, nincs időnk megmenteni a Földet, nincs idő a családra, túl sokat dolgozunk.

Ugye nem attól félünk, hogy a munkánkat veszik el, hanem hogy a pénzünket.

És akkor az a kérdés, hogy akkor ez pénzügyileg hogy jön ki. A támadást szerintem mindenki érzi, ezt érdemes szerintem egy konstruktív energiává fordítani, és azon elgondolkodni, hogy én mit szeretnék dolgozni a jövőben, mi az, amit kiadnék egy gépnek, mi az, amit nem, mi az, amit tanulnom kell, mi az, amiben én több vagyok, mint ugyanazok a társaim, akik ugyanazt a technológiát használják.

A szellemi munkakörökben a mesterséges intelligencia vagy a generatív mesterséges intelligenciának az értéke nulla, hiszen mindenkinek megvan ugyanaz. Nagyon gyorsan az a kérdés tevődik fel, hogy ki az, aki jobban tud kérdezni? Ki az, aki jobban tud kezdeni valamit a válasszal? Például forráskritikát gyakorolni vagy használni az életben. És ezek pont az emberi képességek.

Úgyhogy első körben úgy tűnik, hogy a szellemi munkahelyeket szétveri, de igazából az történik, hogy fölemeli az emberi értékeket, elveszi a rutinszerű munkákat, és aki a rutinszerű munkákat szerette, az nagyobb kockázatban van, akik meg mondjuk a több kérdezést, a világhoz közelállást, azok meg azt érzik, hogy kaptak egy olyan eszközt, ami továbbviszi őket. De alapvetően szükségünk van rá, mert sok kihívás van előtte, amihez sok együttműködésre, meg sok IQ-ra van szükségünk, és ezt adja meg az AI. Van előttünk egy klímaváltozás, van előttünk egy életminőség tartásának a szándéka, nagyon sok minden van, és ezekhez kelleni fog. Ezek újra fognak árazódni, csak ez az időszak, ami pont most van, ez a következő 2-3 év, ez nagyon turbulens.

Az AIToday.hu-n folytatódó interjú további részében Rab Árpád

- kifejti, hogy a digitalizáció hogyan gyorsította fel a korszakváltó technológiák terjedésének időtartamát fél évszázadról csupán 1-2 évre,

- elmagyarázza, hogy miért érezzük többnek az AI-t egy innovatívabb kütyünél, holott statisztikai szoftverről beszélünk,

- szót ejt róla, hogy a mesterséges intelligencia hogyan nehezíti annak megítélését, mennyit is ér a szellemi munka és a szakértői tudás,

- arról is beszél, hogy az AI-t gyakran önmagában szemléljük, pedig tágabb társadalmi és gazdasági környezetben igazabb arcát mutatja,

- foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit okoz az AI egy olyan értékválságokkal teli korszakban, mint a mostani,

- rámutat, hogy miért kérdőjelezzük meg egyre többen, hogy hogyan éljünk, és egyáltalán meddig tart a gyerekkorunk,

- mérlegeli a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának lehetőségeit, valamint azt, hogy az AI felett gyakorolt technológiai uralom hogyan válhat szó szerint fegyverré - ráadásul kiválasztott kevesek kezében.

FOLYTATÁS AZ AITODAY.HU-n.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Hatalmas lépés a Balaton jövőjéért: 6300 hektáron mentik meg az egykori mocsárvilágot
A bővítés többek között Buzsák, Kéthely és Lengyeltóti külterületeit is érinti a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. A beavatkozásoktól egy, a klímaváltozásnak jobban ellenálló táj kialakulását várják.


Friss miniszteri rendelet alapján több mint 6300 hektárnyi területet helyeznek országos védelem alá a Balaton déli partján, hogy újraéledhessen a Nagyberek egykori vizes élővilága.

A döntés célja, hogy a térségben megmaradt természeti értékeket hosszú távon megőrizzék, és lehetőség szerint visszaállítsák a táj eredeti vízháztartását.

A rendelet előkészítésének újabb lépéseként ma nyilvánosságra hozták a bővítés természetvédelmi kezelési tervének hivatalos tervezetét is.

A bővítés két fő részből áll: egyrészt mintegy 770 hektárnyi, részben már eddig is érintett terület kerül teljes egészében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésébe, másrészt több mint 5500 hektár olyan földrészlet is védett státuszt kap, amely eddig nem állt országos oltalom alatt.

Az intézkedés többek között Balatonfenyves, Fonyód, Buzsák, Ordacsehi, Kéthely, Lengyeltóti és Táska külterületeit érinti.

A kijelölt területeken belül különböző természetvédelmi kategóriákat határoztak meg. Egy kisebb, mintegy 16 hektáros rész fokozottan védett besorolást kapott, ahol a legszigorúbb előírások érvényesek. A terület egy része emellett a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik, ami európai szintű jelentőséget ad a térségnek.

A Balaton déli partján húzódó Nagyberek egykor nádasok, mocsarak, láprétek és nyílt vízfelületek mozaikja volt, de a vízrendezések és a mezőgazdasági hasznosítás miatt mára csak töredékei maradtak fenn.

A most védetté nyilvánított, alacsonyan fekvő, időszakosan vízjárta vidék kiválóan alkalmas a víz visszatartására, ami kulcsfontosságú a táj természetes működésének helyreállításában. A szakemberek szerint a Nagyberek jövője azon múlik, sikerül-e újra közelebb hozni az egykori természetes állapotokat. Ha a tervek megvalósulnak, nemcsak a biológiai sokféleség erősödhet, hanem egy, a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló táj is kialakulhat.

A természetvédelem 2025-ben új lendületet kapott, amikor 42 milliárdos fejlesztés kezdődött a nemzeti parkokban.

Via Sokszínűvidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Nemmeghatározó AI-gép a laborban? – a brit tudósok bejelentése után elszabadulhat a pokol a lombikbébi-klinikákon
Felröppentek a hírek, hogy a mesterséges intelligencia már a terhesség 3. napján felismeri az embrió nemét. Ezzel a technológiai lehetőséggel jogi és etikai vihart kavarhatnak a tudósok.


Mindössze három nap alatt egyesül a két sejt, és egy mikroszkopikus embrió osztódni kezde egy Petri-csészében. Egy brit bulvárlap most azt állítja, hogy a mesterséges intelligencia már ebben a stádiumban képes megmondani, hogy fiú vagy lány lesz-e a megszületendő baba.

A The Sun azt állítja, hogy brit kutatók olyan algoritmust fejlesztettek, amely az in vitro fertilizáció során készült mikroszkópos képek alapján, minden beavatkozás nélkül felismeri az embrió nemét – állítólag pontosabban, mint az embriológusok.

A szenzációs állítást azonban egyelőre sem lektorált tudományos publikáció, sem hivatalos intézményi közlemény nem támasztja alá.

A valóságban a mesterséges intelligencia már most is fontos szerepet játszik a termékenységi klinikákon, de főként az embriók rangsorolásában.

Egy idei, randomizált kettős-vak vizsgálat szerint az iDAScore algoritmus teljesítménye nem marad el a képzett embriológusokétól, miközben jelentősen felgyorsítja a döntéshozatalt.

Más kutatások viszont arra jutottak, hogy az „okos inkubátorok” és a time-lapse képalkotás önmagukban nem növelik az élveszületések arányát.

A nem-invazív kromoszóma-becslés és a beágyazódási esély előrejelzése szintén kutatott terület, de ez még nem jelenti azt, hogy a harmadik napon készült képekből meg lehetne mondani az embrió nemét.

A biológiai adatok sem támogatják a bulvárlap állítását. Friss klinikai vizsgálatok szerint a két-három napos embriók fejlődési ütemében nincs megbízható különbség a későbbi fiúk és lányok között. Az embrió nemének meghatározása egyébként régóta lehetséges, de ehhez invazív módon sejtet kell eltávolítani és genetikai vizsgálatnak alávetni.

Még ha a technológia működne is, komoly jogi és etikai akadályokba ütközne.

Az Egyesült Királyságban a törvény tiltja a nemválasztást, ha annak nincs orvosi oka, például nemhez kötött genetikai betegség elkerülése. Ez a kérdés része annak a szélesebb vitának is, amely az embriók genetikai tulajdonságok szerinti rangsorolását övezi.

A szakértők ezért óvatosságra intenek a túlzó ígéretekkel szemben.

Randomizált, kontrollált vizsgálatok nélkül nehéz áttörésről beszélni, és sokan attól tartanak, hogy az ilyen technológiák komoly etikai dilemmákat nyitnak meg.

Ez azonban nem jelenti, hogy a mesterséges intelligencia zsákutca lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET: