Ranschburg Zoltán: Magyar Péter gyakorlatilag „csapágyasra” van járatva ebben a kampányban, elképesztő nyomás alatt van, és ez csak fokozódik

A Tisza továbbra is vezet, de szűkülni kezdett a különbség a két nagy párt között - ezt mutatják a Medián és a Závecz Research legújabb közvéleménykutatásai. A Medián friss felmérése egy másik fontos mutatóban is fordulatot rögzített: a miniszterelnöki alkalmasság megítélésében Orbán Viktor és Magyar Péter jelenleg fej-fej mellett áll, míg korábban a Tisza Párt elnöke vezetett. Az is kiderült, hogy hatalmas a szakadék a választói korcsoportokat tekintve: 65 év felett egyértelműen a Fidesz a népszerűbb, 40 év alatt azonban szinte behozhatatlanul vezet a Tisza.

Mit mond mindez el a jövő áprilisi esélyekről? Mit tehet a Fidesz, és mit tehet a Tisza, hogy felfelé mozduljon el? Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

— Mi lehet annak az oka, hogy a Fidesz, ha nem is beéri, de befogni látszik a Tiszát?

— Az, hogy befogni látszik, nekem egy kicsit túlzásnak tűnik, én ezt nem mondanám. Amennyire én láttam, ezekben a kutatásokban gyakorlatilag minden változás az utóbbi hónapokban hibahatáron belüli a megelőző hónapokhoz képest. Nagyon kicsi változások vannak, kis mozgások föl-le, de én nem látok trendfordulót. Az, hogy a Tisza stabilan őrzi az előnyét, nekem elég világosnak tűnik. Amit látni vélek, az két folyamat. Az egyik, hogy a Fidesz nagyon aktívan kampányol. Azt hiszem, még mindig nagyon élénken él az emlékezetünkben a tavasz és a nyár. Akkor a Fidesz sokkal alacsonyabb fordulatszámon működött, mint azóta. A Tisza pedig, főleg a nyár elejéig, egyértelműen felfelé ívelő szakaszban volt. Akkor egy nagyon aktív Tiszát láttunk, amely folyamatosan bővíti a támogatói bázisát, és egy nagyjából stagnáló Fideszt. Ehhez képest a Fidesz ősszel tényleg összeszedte magát és elkezdett aktívan kampányolni, ami várható volt, hiszen közeledünk a választások felé. Az, hogy az a tendencia, ami az év első felében megfigyelhető volt, változik, nem lephet meg senkit. Nehéz ezt összeegyeztetni azzal, hogy Magyar Péter a tavaszi-nyári eredmények alapján sokáig kétharmados, „földcsuszamlásszerű” győzelemről beszélt. Nem véletlenül hangsúlyozta minden elemző, engem is beleértve, hogy nagyon messze vannak még a választások, addig sok minden történhet, például a Fidesz felpörgetheti a kampánygépezetét, és most ezt látjuk. Ez az egyik fele a történetnek. A másik, hogy

Az, hogy a Tisza felfelé nem mozdul el ebből, vagy legalábbis hibahatáron túl nem igazán látszik elmozdulni, érthető. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz és a Tisza mögött is felsorakoztak már az elkötelezett szavazók, most a maradékért megy a küzdelem. Ha két-három-négy hónap egymás után tendenciózusan mutatja valamelyik párt erősödését és a másik gyengülését, vagy az egyik stagnálását és a másik erősödését, akkor már lehet hosszabb távú következtetéseket levonni. Most egyelőre annyi látszik, hogy folyamatosan zajlik a kampány, mindkét fél aktívan dolgozik a saját szavazóinak megtartásán és újak megnyerésén.

— Úgy tűnik, a Fidesz számára gyakorlatilag elvesztek a 40 év alattiak, miközben a 60 év felettiek között egyértelműen vezet. Egy másik bontásban pedig az látszik, hogy a nők körében a Fidesz erősebb, mint a férfiak között. Mi lehet ezekre a magyarázat?

— Kezdem a női kérdéssel, bár valódi, érvényes választ egy komoly, erre vonatkozó kutatás eredményei alapján lehetne adni. Így csak tippelni tudok. A Fidesz többek között olyan közpolitikai intézkedéseket vezetett be, például a többgyermekes anyák adómentességét, amelyek kifejezetten női célcsoportot érintenek, bár rajtuk keresztül nyilván teljes családokat is, tehát ez önmagában nem teljes magyarázat. Viszont az a fajta konzervatív, családcentrikus kommunikáció, amelyet a Fidesz képvisel, sok nő számára vonzó lehet, még úgy is, hogy ez nem feltétlenül jelent családcentrikus szakpolitika-alkotást, mert azt kevésbé látom. Ez az egyik fele a történetnek. A másik, hogy relatív mutatóról beszélünk: a Tiszához képest több női szavazója lehet a Fidesznek. Ezt Magyar Péter személye is befolyásolhatja.

De még egyszer: ezek spekulatív magyarázatok, nagyon jó lenne látni mélyebb kutatást erről, mert lehetnek mélyebb társadalmi okok is. A magyar társadalom általában konzervatív. Amikor például Orbán Viktor Kecskeméten azt mondja, hogy „az asszonyok tartják egyben a családokat, a férfiak csak jönnek-mennek”, engem ettől a víz ver ki, de el tudom képzelni, hogy egy többségében konzervatív társadalomban ez rezonál. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor ilyeneket mond: pontosan tudja, hogy ez az ő közönsége számára hiteles, olyan megszólalás, amivel azonosulni lehet, és talán jobban hat a női szavazókra.

— Mi a helyzet a korcsoport szerinti különbségekkel?

— Ezek nem újak. Amióta a Tisza Párt létezik, a korosztályos eltérés látszik: a Fidesz nagyon régóta teret veszít a fiatalok körében, aminek számtalan oka van. A legkézenfekvőbb, hogy jövőre 16 éve lesznek folyamatosan hatalmon. Felnőtt egy, sőt, már több generáció, amelynek nincs más politikai tapasztalata, és ez számukra unalmas, avítt, régi, nem akarják ezt látni. Ez részben független a politikai teljesítménytől is:

Ez hosszú távon a demokráciára nevelés szempontjából is fontos. De sorolhatnánk konkrétumokat is: a fiatalokat negatívan érintő intézkedések, a konzervatív hangvételű kommunikáció, amely lehet, hogy a családos, többgyermekes anyákra pozitívan hat, de egy pályakezdő 18 évesre kevésbé. Ők általában nyugatorientáltabbak, szabadelvűbbek, világot szeretnének látni, nekik ezek fontos szempontok, és a kormány ezt nem tudja megadni. Ha egészen konkrét akarok lenni, ott az Erasmus-ügy vagy az Európai Unióval való állandó konfliktusok: a nyugat-európai uniós országok továbbra is sok fiatal számára jelentenek vágyott életkörülményt. Amikor a kormány ezzel az európai eszmével napi szinten harcban áll, az sok fiatalnak taszító lehet.

— Van egy adat, amely viszont mindenképpen hibahatáron túli változásnak tűnik: mind Orbán Viktort, mind Magyar Pétert a szavazók 48–48 százaléka tartja alkalmasnak miniszterelnöknek a Medián szerint. Korábban Magyar Péternek bő 10 százalékos előnye volt Orbán Viktorral szemben.

— Igen, ebben látszik elmozdulás. És ez fontos mutató. Amikor az úgynevezett inkumbenciáról beszélünk, azaz arról, hogy a kormányon lévő politikus vagy párt vezetője képes aktív, cselekvő entitásként megjelenni az emberek számára, az Orbán Viktor előnye.

Ő ezt nem tudja, mert ellenzéki vezető; Orbán Viktor meg tudja. A Fidesz régóta látja ebben a potenciált: Orbán Viktor karakterét úgy építi, mint egy nagy nemzetközi, globálisan is jelentős vezetőét, szemben Magyar Péterrel, akit igyekeznek ugribugri, hőzöngő, kellemetlenkedő, belterjes alaknak beállítani. Ezt a kontrasztot nagyon régóta építik, és ennek van hatása. Ráadásul a narratíván túl van valóságmagja is: nem véletlenül erős üzenet, mert Orbán tényleg képes olyan politikai cselekvésekre, amelyekre Magyar Péter nem, vagy kevésbé. A kérdés, hogy a választók mennyire következtetnek ebből arra, hogy ki mennyire tudja a hazai politikát számukra megfelelő irányba mozdítani. Amíg Orbán Viktor a globális szférában mozog, és ez a fókusza, addig Magyar Péter a magyarországi, a magyarokat közvetlenül érintő ügyekre koncentrál, és ez akár Magyar Péter malmára is hajthatná a vizet. De a Fidesz azon dolgozik, hogy Orbán nemzetközi megjelenéseit, Trumppal, Erdogannal, illetve a „Brüsszel” elleni hadjáratokat lefordítsa a hazai politika nyelvére. Azt mondják, mindez végső soron azért fontos, hogy önöknek ne kelljen több pénzt fizetni a gázért, önöket ne vigyék el a háborúba, és Erdogan „megvédje” a magyarokat a bevándorlóktól, akiket Törökországban tartóztatnak fel.

és sok tekintetben hozzájárul Orbán karakterépítéséhez, ami nyilván Magyar Péter rovására mehet.

— Van-e, ami kimozdíthatja a két pártot a jelenlegi helyzetből?

— Azt látom, legalábbis az utóbbi hetekben, hogy nagyon kevés újdonságot hallottunk Magyar Pétertől és Orbán Viktortól is. A kecskeméti Fidesz–KDNP fórum és a Magyar Péter-féle Tisza-gyűlés gyakorlatilag felcserélhető akár a nyíregyházival, akár a győrivel: politikai üzenetben igazán újat nem hallottunk.

— Mondjuk Nyíregyházán Gajdos azért szólt egy nagyot.

— Igen, ilyen személyi bejelentések persze lehetnek, de alapvetően új politikai üzenet nem volt. Új ígéret sem volt. Orbán folytatja a háborús narratívát, folytatja a migrációs narratívát, ez utóbbit kisebb volumennel, mint a háborúsat, de ez megy tovább.

— Orbán Viktor már odáig ment, hogy azt mondta, ez az utolsó választás, mielőtt Európa hadba lép.

— Nyilván fel kell tekerni a maximumra a fordulatszámot.

— Mit tehet ezzel szemben Magyar Péter és a Tisza?

— Ez biztos, hogy nagyon nagy kihívás Magyar Péternek. A politika alapvetően érzelmi játék. Van benne sok érvelés és racionalitás, a szakpolitikai intézkedések megalkotása komoly munka, de a választók megnyerése alapvetően érzelmi folyamat, és ennek van hullámzása.

egy sikeres tavasz után a Fidesz első támadási kampányát a Tisza nagyon sikeresen verte vissza. Bár nagy elmozdulások akkor sem voltak, mintha még nyert is volna egy kicsit. Nagyon jól állt. Viszont ezt a lelkesedési szintet nem lehet jövő áprilisig fenntartani. Nem lehet folyamatos ünnepi hangulatban élni ilyen sokáig, pláne úgy, hogy üzenetben már nincs nagyon hová fokozni. És nem is nagyon láttunk erre próbálkozást: nem voltak új bejelentések, nem volt új, „eget rengető” dolog.

– Mit várhatunk most?

– A karácsonyi időszakban, esetleg január első heteiben a politikusok természetesen jelen lesznek, de a valódi politikai aktivitásból ilyenkor visszavesznek. Posztolnak majd képeket, ahogy bejglit sütnek, hógolyóznak a gyerekekkel, de nagy bejelentések nem ebben a decemberi időszakban várhatók.

Ha addig sikerül egy újabb felfelé ívelést elérni és újra fellelkesíteni a tiszás közönséget, az jó dinamika lehet, hogy a választásokhoz érve egy hullámhegy tetején legyenek. Olyan ez, mint amikor a sportolók időzítik a formát: kell az edzés, de a verseny idejére kell csúcsformába kerülni. Néha azt jelenti, hogy az előző nap kimarad egy edzés, máskor meg pont akkor kell még egyet betenni. A következő hetek-hónapok inkább a kampánydinamika megtervezéséről szólnak majd, nem egy új, mindent letaroló bejelentésről.

— Van itt még valami. A kormánypárt fűtött csarnokban tart showműsort, a Tisza rendezvényei viszont az utcán vannak. Most azonban jön a tél. Nyíregyházán már éreztem a létszámon, szellősebben álltak az emberek.

— Ez valóban veszély. Persze nem tudom, van-e a Tiszának alternatív forgatókönyve, nem ismerem a belső terveiket. Készültek-e arra, mit tegyenek, ha mínuszokban kell nyilvános helyen gyűlést szervezni, mert ez sok szempontból nem biztonságos és nem feltétlenül kifizetődő stratégia. El tudom képzelni, hogy vannak terveik. A helyszínválasztás is fontos: mindig olyan teret érdemes választani, amit biztosan fel tudnak tölteni, hogy ne nézzen ki rosszul. Sok kampánytechnikai kérdéssel kell szembenézni. El tudom képzelni, hogy bizonyos esetekben beltérre vonulnak, bár pontosan tudjuk, milyen nehéz kormánykritikus előadónak helyiséget találni például egy fideszes vezetésű városban. Mégis, ki lehet találni alternatívákat. A lényeg az, amit Magyar Péter hangsúlyozni szokott:

itt nem kordonok és TEK-esek mögött lépnek színpadra a szereplők. Ezt a vonását a rendezvényeknek fontos megtartani. Ha megoldható, hogy mindez beltérben, fűtött vagy a hidegtől védettebb helyen történjen, önmagában nem baj, ha egy Tisza-esemény beltérre kerül. Inkább a technikai megvalósíthatóság nehéz, de ezt a kampánycsapatuknak kell kitalálnia.

— Most éppen a „Tisza-adótól” zeng az ország. Gondolom, ilyen „leleplezésekre” még számíthatunk. Ezzel lehet választást nyerni?

— Nem tudom. Sokáig gondolkodtam rajta, és sem magyar, sem külföldi példát nem nagyon találok arra, hogy egy kampány ilyen mértékben arra épüljön, hogy egy párt olyasmit tulajdonít az ellenfelének, amit az egyáltalán nem mondott. Ez egészen különleges helyzet. Ha a Fidesznek ez működne, arról is legfeljebb a választás napján lesz valamiféle képünk, és akkor sem leszünk teljesen biztosak benne, hogy az eredmény pontosan minek tulajdonítható, ezen viszont ráérünk akkor rágódni. Engem azért aggaszt ez a módszer, mert

Pedig egy kampánynak mégiscsak a különböző elképzelések versenyéről kellene szólnia. Nem akarok idealistának tűnni: tudom, a modern politikában a kampány nem arról szól, hogy mindenki végigolvassa a programpontokat és kimatekozza, hogy neki melyik a jobb. De vannak nagy, egyszerűbben megfogható kérdések. Például akarunk-e progresszív adórendszert vagy egykulcsosat, támogatjuk-e az azonos neműek házasságát vagy sem, stb. Ezekről lehetne vitatkozni. Ha viszont én kijelölöm a másik fél „álláspontjának” azt, amit én találtam ki róla, a politika már nem tartalmi kérdésekről szól. Ez nagyon aggasztó. Őszintén remélem, hosszú távon nem bizonyul kifizetődőnek, mert komoly bizalmi deficithez vezet, és megint csak eltávolítja az embereket a politikától: azt érzik, hogy az egész hiteltelen. Kialakulhat az emberekben egy olyan attitűd, hogy „nem hiszek el semmit senkinek soha”, ami veszélyes.

— Kecskeméten az állami televíziótól Császár Attila megszólította Magyar Pétert, aki szóváltásba keveredett vele. Pontosan ugyanúgy osztotta ki, ahogy a kormánypárti politikusok szokták a független sajtót. Vajon jó üzenet ez a Tisza elnökétől?

— Magyar Péter gyakorlatilag „csapágyasra” van járatva ebben a kampányban, sőt amióta megjelent a magyar politikában. Nem tudni, mikor alszik: posztol, utazik, országot jár, folyamatosan szerepel, elképesztő nyomás alatt van. Ennek megvan az eredménye, látszik a párt politikai sikere, de nincs olyan ember, még ő sem, aki ebbe ne fáradna bele mentálisan. A következő hónapokban ez a nyomás csak fokozódik, és biztos vagyok benne, hogy sok olyan helyzet lesz még, amikor szándékosan provokálják, akár kormánypárti médiumok munkatársai, politikusok, aktivisták, pont azért, hogy elfogadhatatlan reakciót csikarjanak ki belőle. Ahogy Menczer Tamás csinálta annak idején, csak akkor más helyzetben voltunk. Ez komoly kihívás: nagyon oda kell figyelnie, hogy ezekben a helyzetekben visszafogja magát. A kezdetektől fogva, és erről vannak felvételek is, szerintem Magyar Péter egyik legnagyobb problémája a médiához való viszonya. Ez egy személyes ügy, amit valahogy saját magával kellene „lejátszania”, mert végtelenül elidegenítő tud lenni, főleg azoknak az ellenzéki szavazóknak, akik kormánykritikus vagy független médiumokból tájékozódnak.

amilyenben látni szeretné magát, vagy bármilyen módon kritikus a Tiszával szemben. Ez nagyon nincs rendben. Emlékszünk, amikor Dezső Andrást propagandistának nevezte. Ez a viselkedés olyan médiumokkal kapcsolatban is előfordult, amelyeknek a fogyasztói az ő elsődleges szavazóbázisa: olyan ellenzéki szavazók, akik sok éve innen tájékozódnak, érzelmileg kötődnek hozzájuk, tisztelik őket, akár fizetnek is értük. Nagyon fontos lenne, hogy a médiához való viszonyát tisztázza, és itt most kifejezetten a kormánykritikus vagy független médiáról beszélek. Magyar Péter régóta mondja, és szerintem nem igazán valósítja meg, hogy fontos különbséget tenni „médiamunkások” és „propagandisták” között. Értem, mire gondol; borzasztó nehéz és kényes kérdés. Mélyen hiszek a sajtószabadságban, abban, hogy aki sajtóval foglalkozik, szabadon végezhesse a munkáját. Ugyanakkor értem, hogy kontraproduktív lehet úgy tenni, mintha például a közmédia valódi, független tájékoztató forrás lenne. Nagyon nehéz meghúzni azt a határt, amiről ő is beszél, és gyakran bele is keveredik. Mindenképpen érdemes lenne általában a médiához való viszonyát átértékelni, és kevésbé abban a szerepben tetszelegni, hogy ő mondja meg az újságírónak, mit jelent újságírónak lenni, és ő dönti el, ki újságíró, ki nem. Mindemellett

Olyasmi ez, mint amikor valakit „független elemzőként” mutatnak be, miközben pontosan tudjuk, hogy a kormányzati álláspontot képviseli, ezért pénzt kap, és valójában nem szakmai munkát végez, hanem a kormánypárt szekerét tolja, tehát politikai munkát lát el. Őt nem keverném össze a sajtómunkatárssal, de még egyszer mondom: ez nagyon homályos határvonal. Ám ezzel a problémával végső soron neki kell megküzdenie.