Putyin összefoghat Észak-Koreával, de nélkülük is félelmetesen felpörgette az orosz hadiipart
Kevés vonatot követett akkora figyelemmel a világ, mint Kim Dzsong Un páncélozott szerelvényét, amellyel begördült a Vosztocsnij űrközpontba. Az észak-koreai diktátor négy éve először mozdult ki hazájából, és ismét azért, hogy Vlagyimir Putyinnal találkozzon.
Bár a tárgyalásokról csak kevés konkrétumot árultak el, az orosz elnök utalt rá, hogy Oroszország segíthet Észak-Koreának rakétatechnikája fejlesztésében. „A KNDK vezetője nagy érdeklődést mutat a rakétatechnológia iránt” - mondta újságíróknak Putyin.
Kim Dzsong Un pedig arról beszélt, hogy 100 éves barátságot szeretne. Ukrajna megtámadását úgy értékelte, hogy Oroszország „szent háborút indított, hogy megvédje állami szuverenitását és biztonságát a gonosz erői ellen”.
Észak-Korea az elemzők szerint élelmiszert, üzemanyagot és készpénzt kérhet, emellett technológiai segítséget rakéta- és műholdprogramjaihoz. Cserébe pedig rakétákat és tüzérségi lövedékeket ajánlhat fel hatalmas készleteiből az oroszoknak.
Putyinnak égető szüksége van az utánpótlásra, még úgy is, hogy saját hadiiparát a korábbi nyugati várakozásokkal ellentétben, a szankciók ellenére is sikerült felpörgetnie.
Ezzel kapcsolatban a New York Times egyenesen arra jutott elemzésében, hogy
Az amerikaiak 2022 februárjában megtiltották mikrochipek, áramkörök, számítógép-processzorok és egyéb olyan eszközök exportját, amelyek szükségesek precíziós irányított fegyverek, valamint helikopterek és tankok gyártásához. Ezek a szankciók 6 hónapig valóban alaposan visszavetették az orosz rakétagyártást, de a tavalyi év végére Moszkva hadiipara új lendületet vett.
Ebben fontos szerep jutott az orosz védelmi minisztériumnak és a titkosszolgálatoknak, amelyek kiterjedt illegális hálózatot építettek ki, hogy közvetítő országokon keresztül hozzájuthassanak a rakétagyártás kulcsfontosságú elemeihez. Megtalálták azokat az országokat, ahonnan ezeket az alkatrészeket könnyen becsempészhetik, elsősorban Örményországot és Törökországot.
Dmitri Alperovitch nemzetközi biztonsági szakértő a szankciók sikertelenségét azzal magyarázta a New York Times-nak, hogy ha Oroszországnak egy különleges alkatrészből több millióra lenne szüksége, akkor az exportkorlátozások visszafoghatnák a termelést.
Az amerikai kormány számára nehézséget okoz az is, hogy Oroszországnak nem felső kategóriás chipekre van szüksége, amit könnyű lenne nyomon követni, hanem olyanokra, amelyeket sokféle célra fel lehet használni, és számos országban teljesen legális a forgalmazásuk.
Az amerikai és európai illetékesek válaszul a bankokkal közösen olyan figyelmeztető rendszeren dolgoznak, amelyek riasztják a kormányokat, ha felmerül, hogy egy üzlet a szankciók kijátszását célozza. Az amerikai bankok eddig mintegy 400 gyanús tranzakciót jelentettek a washingtoni kormánynak.
Augusztus 31-én három embert meg is gyanúsítottak azzal, hogy egy illegális orosz beszerző hálózat tagjai. Az orosz-német állampolgárságú Arthur Petrov például azzal vádolják, hogy amerikai exportőröktől mikroelektronikát vásárolt, papíron ciprusi, lettországi vagy tadzsikisztáni megrendelők számára. Azonban a szállítmányok valójában Oroszországban landoltak.
Az orosz hadiipar nem csak a rakétagyártásban mutat meglepő eredményeket.
Egy magas rangú nyugati védelmi illetékes szerint a háború előtt Oroszország évente 100 tankot gyártott, ma 200-nál tartanak. Szakértők azt sejtetik, hogy hamarosan évi kétmillió tűzérségi lövedék gyártására lesznek képesek, ez a háború előtti nyugati hírszerzési becslések kétszerese. A New York Times azt írja, hogy összességében
Kusti Salm észt védelmi minisztériumi vezető a lapnak ezt azzal magyarázta, hogy az orosz gyártási költségek sokkal alacsonyabbak, mint Nyugaton, mert Moszkva a dömping kedvéért feláldozza a biztonságot és a minőséget. Például egy nyugati 155 mm-es tüzérségi lövedék előállítása 5-6 ezer dollár, míg a hozzá hasonló orosz 152 mm-es lövedék mindössze 600 dollárba kerül.
Ami jó hír lehet a Nyugat számára, hogy bár az oroszok rendkívül sikeresen csempésznek be processzorokat és áramköröket, hiányt szenvednek rakéta-hajtóművekben és robbanóanyagokban. Az orosz fegyver- és lőszergyártás pedig még mindig messze elmarad attól a mennyiségtől, amit a fronton harcoló katonák igényelnének.
Ezért próbál Moszkva új forrásokat keresni, és ezért annyira fontos számukra, hogy megegyezzenek Észak-Koreával. Még azon az áron is, hogy elnézőbbé válnak az ottani nukleáris fegyverkezési programmal szemben, amit korábban Ororszország is ugyanúgy ellenzett, mint a többi atomhatalom.
