SZEMPONT
A Rovatból

„Putyin nem engedhette meg magának, hogy egy lázadó életben maradjon”

Jevgenyij Prigozsin kiiktatása egyfajta elrettentő akció volt az orosz elnök minden riválisa számára. Ezzel le is fejezték a Wagnert. Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Védelmi kutatóintézetének vezetőjével beszélgettünk.
Címlapkép: MTI/AP/ - szmo.hu
2023. augusztus 24.



Meghalt Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-zsoldoscsapat vezetője, miután a repülőgépe lezuhant Moszkva közelében szerda délután. A fedélzeten rajta kívül ott volt még Dmitrij Utkin is, a Wagner alapítója és irányítója is. így Tálas Péter szerint nem túlzás azt mondani, hogy szabályosan lefejezték a Wagnert. A merénylettel Putyin üzenni akart, de Prigozsin kiiktatása leginkább Szergej Sojgu védelmi miniszternek, és Valerij Geraszimov tábornoknak, az Ukrajnában harcoló orosz csapatok parancsnokának jöhet jól. A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, nem lesz újabb „igazságmenet” Moszkvába, de a Wagner veteránjai nem biztos, hogy beletörődnek vezetőik kiiktatásába.

– Prigozsin gépe Moszkvától kétszáz kilométerre észak-nyugatra, a tveri területen, Kuzsenkino falu körzetében zuhant le. Mit lehet tudni ennek körülményeiről?

– Vita van arról, hogy mi okozhatta a gép lezuhanását. A legáltalánosabb feltételezés, hogy légvédelmi rakétával lőtték le. Egy másik, közösségi médiában terjedő elmélet szerint magán a gépen is elhelyezhettek robbanószert. Ezt abból vezetik vissza, hogy a légiutaskísérő családja azt nyilatkozta: nagyon hosszú ideig szerelték a gépet, mielőtt útnak indult.

– És Ön szerint mi történhetett?

– Én is azt feltételezem, hogy megszervezték ezt a dolgot.

Abban konszenzus van, hogy nem baleset volt, és abban is egyetértés volt a szakértők között, hogy Prigozsinnal, és az esetleg ők követő wagneres vezetőkkel előbb-utóbb valamilyen módon végezni akar a Kreml. A putyini rendszer, és személyesen Putyin nem engedheti meg magának, hogy egy lázadó életben maradjon.

Le is lehetett volna tartóztatni, de ezt valamiért nem akarta megkockáztatni a politikai vezetés. Így valószínűleg a likvidálása mellett döntöttek. A legtöbben azt mondják, hogy gyakorlatilag merényletet követtek el a repülőgép ellen, és ezzel megfosztották a Wagnert a vezetőitől. A fedélzeten ott volt Dmitrij Utkin is, aki azért fontos, mert ő hozta létre a zsoldoscsoportot, és ő is volt a fő szervezője. Prigozsin inkább csak a csoport üzleteivel foglalkozott.

– Prigozsin óvatlan volt, amikor Moszkvába utazott?

– Nem tudjuk pontosan, miért ment most Moszkvába, de többször is járt már a lázadás után Oroszországban. Nem tudom, hogy ezt nevezhetjük-e kockázatnak, nyilvánvaló, hogy ő maga is számolt ezzel a lehetőséggel. Mindig nagyon figyelt arra, hogy megtévesszen mindenkit, arra vonatkozóan, hogy éppen hol tartózkodik. Néhány napja például úgy tűnt mintha Afrikából tett volna ki egy videót, de ez természetesen máskor is készülhetett. Tehát nagyon vigyázott, de nem gondolom, hogy az orosz titkosszolgálatnak olyan nagy problémát jelentett volna megtudni, hogy pontosan hol van, és mit csinál.

– Mondhatjuk, hogy ezzel a lépéssel végső soron lefejezték a Wagnert?

– Igen, mert ez egy erősen felülről irányított szervezet. Nem számolok azzal, hogy az alacsonyabb beosztású vezetők túl sok mindent tudnak csinálni.

Egyértelműen lefejezték a Wagnert. Inkább az a kérdés, hogy mi lesz majd a zsoldoscsoporttal Prigozsin és Utkin halála után, hiszen a lázadást követően be akarták őket olvasztani az orosz haderőbe.

A szakértők egy része azt mondja, ez most majd könnyebb lesz, többen írnak alá közülük a hadseregnek. Másik részük azt mondja, nem biztos, hogy a Wagner veteránjai könnyen bele fognak nyugodni a helyzetbe. Összességében azonban nem gondolom, hogy nagyon komoly következményekkel járó akciókat csinálnának. Tekintettel arra, hogy a Wagnerből Prigozsinnak volt a legnagyobb politikai befolyása, tekintélye. Inkább egyéni, kisebb tiltakozásokat tudok elképzelni, ha egyáltalán lesz bármilyen tiltakozás.

– A gép lelövése után a Wagnerhez köthető Telegram-csatornákon megjelent egy videó, amin három maszkos férfi látható. Ezen az hangzik el: „Kezdünk, számítsatok ránk!”. Mennyire kell komolyan venni ezt a fenyegetést?

– Én nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget ennek a videónak. Szinte kizártnak tartom, hogy a Wagner újból megpróbálkozott volna valamiféle lázadással. Ennyire már figyeltek rájuk. Vannak hírek arról, hogy a Wagner egyes tagjai Belaruszból megpróbálnak Oroszországba menni, de azt is tudjuk, hogy ez ellen a belorusz belbiztonság fellép. Nem tudom elképzelni, hogy Lukasenka bármi olyat lépne a Wagnerrel kapcsolatban, amiről ne tudna Putyin. Már az is Putyin ötlete és döntése volt, hogy a zsoldoscsapat tagjainak egy része Fehéroroszországba került.

Bár Lukasenka szívesen megszabadulna tőlük, nem hiszem, hogy önállóan merne bármit csinálni. Vagyis, amíg nem kap erre engedélyt, addig nem fogja őket elengedni Fehéroroszországból.

Ráadásul a Wagner itteni telephelyét úgy is választották ki, hogy az ország közepén legyen, jó távol a határtól. De nem is ilyen típusú „bosszúra” gondolok, legfeljebb személyes, az államapparátus tagjaival szembeni fellépésekre számítok.

– Nem lesz akkor egy második „igazság menete” Moszkva felé?

– Nem gondolom. Ez az egész merénylet alapvetően jól jön Putyin számára. Ezzel az egésszel valószínűleg üzenni is akart minden ellenzékinek, és általában minden olyan figurának, akinek a fejében megfordulhat, hogy bármiféle kritikát vagy fellépést fejtsen ki a putyini vezetéssel szemben.

Ez egy elrettentő akció volt a politikai és katonai elit minden potenciális riválisa irányába. Nem véletlen, hogy a moszkvai vezetés egyelőre nem nagyon tiltakozik az ellen, hogy a nyugati sajtó és a nyugati politikusok lényegében egy kivégzésről, célzott megsemmisítésről beszélnek.

Mert Putyinnak szüksége volt arra, hogy mindenki számára tisztába tegye az erőviszonyokat.

– Mekkora erőt képvisel a Wagner, hány zsoldos van Fehéroroszországban?

– A bahmuti harcok idején összesen egy 40-50 ezer fős kontingens volt, de eredetileg 8-12 ezres volt a csapat, és csak az ukrajnai agresszió időszakában növekedett meg a létszáma. Tudomásom szerint 5-8000 fő közt lehet a Belaruszban lévők száma. Fontos azonban tudni, hogy akik Belaruszba mentek, nem rendelkeznek nehézfegyverzettel. Ez szerintem azt is jelenti, hogy nincs is lehetőségük erőteljes tiltakozásra. Le fogják őket szerelni, vagy megkérdezik, hogy akarnak-e az orosz hadseregben szolgálni.

A nagy kérdés inkább az, hogy mi lesz a Wagner nemzetközi, például a jelentős afrikai érdekeltségeivel.

Az itteni vezetők nem is mindig Moszkvával tárgyalnak, hanem közvetlenül a wagneresekkel. Nem hiszem, hogy ezeket a részeit is beolvasztanák az orosz haderőbe, mert nem kormányzati kötődésű zsoldosokra továbbra is szüksége lesz a Kremlnek.

– Milyen hatása lehet a Prigozsin elleni merényletnek az ukrán fronton?

– Nem gondolom, hogy különösebb változás fog itt bekövetkezni. Részben azért, mert a Wagnert már kivonták innen a Bahmut körüli harcok után. Másrészt, amúgy is vita volt az Ukrajnában állomásozó orosz katonai kontingensek között arról, hogy ki mennyire kap támogatást, és ki mennyire fontos a műveletek szempontjából. Ha Wagner embereit beveszik az orosz haderőbe, és visszaküldik őket az ukrán frontra, az bizonyos értelemben növelheti az orosz erők katonai képességeit, mert a régi Wagner-zsoldosok jól képzettek.

Az a kérdés, hogy mennyien és kik akarnak majd közülük az orosz haderőben harcolni. Ezzel kapcsolatban vannak kétségeim, tekintettel arra, hogy a Wagner azért mindig is egy elit egység volt, így a felszereltség, az ellátás és a juttatások is jobbak voltak.

És azt se felejtsük el, hogy jelenleg az oroszok védekeznek Ukrajnában, ami nem igényel akkora katonai hozzáértést, mint a támadások.

– Összességében a Wagner vezetőinek kiiktatásával meg tudta erősíteni a hatalmát Putyin?

– Az biztos, hogy igyekszik megerősíteni, de

nem hiszem, hogy sikerül olyan képet kialakítani a rendszeréről, mint a Prigozsin-lázadás előtt volt. Ez sokkal inkább a rendszer brutalitását és korlátok nélküliségét bizonyítja.

Az események egyébként - akár Prigozsin halála, akár Szurovikin elmozdítása - leginkább Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valerij Geraszimov tábornokot erősítették meg. Vagyis ők lesznek azok, akik továbbra is vezetik és meghatározzák az ukrajnai eseményeket. Ilyen értelemben ez még akár jó is lehet az ukránoknak, hiszen eddig egyikőjük sem mutatott túlzottan nagy nagy hozzáértést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk