SZEMPONT
A Rovatból

Pikó András: Bement az ember, mondta, hogy rászoruló, elhittük neki, megkapta a pénzt

Az újrázó józsefvárosi polgármester és csapata arra a legbüszkébb, hogy egyetlen fillér sem maradt a költségvetésben, amit a rászoruló családok megsegítésére szántak. És rengeteget spóroltak a közbeszerzéseken.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. június 29.



Öldöklő harc ment Józsefvárosért 2019-ben, amikor a korábban Kocsis Máté, akkor már Sára Botond által vezetett kerületben is erős ellenzéki összefogással Pikó András győzött a Fidesszel szemben. De nemcsak ő, hanem az egyéni választókerületekben is biztos többséget szerzett az akkori összefogás. Ezt az eredményt ismételte meg Pikó András most is, nagyobb szavazataránnyal, ugyanolyan többséget szerezve a képviselőtestületben is. Pedig ez a második alkalom nehezített pálya volt.

A helyi MSZP ugyanis saját képviselő-jelölteket indított el minden körzetben.

Mindezt azért, mert nem fogadták el, hogy a polgármester az addigi szocialista képviselők munkáját nem tartotta jónak, ezért nem őket indította a csapatában. Az eredmény végül még egyértelműbb győzelem lett, a szocialisták pedig egyetlen képviselőt tudtak bejuttatni, őt is csak kompenzációs listáról.

Miközben, ide tartozik a Palotanegyed is, fényűző épületekkel és a Nemzeti Múzeummal, Józsefváros Budapest nem éppen gazdag kerületei közé tartozik, így a megoldandó problémák sem egyszerűek. Pikó Andrással beszélgettünk arról, miként maradhat talpon ilyen körülmények között a kerület.

– Hogyan lehetett ilyen kormánypárti ellenszélben hatékonyan működtetni a kerületet? Kívülről úgy tűnt, hogy szinte a semmiből kell nemcsak működtetni, de fejleszteni is Józsefvárost.

– Természetesen nem nulla forintból gazdálkodtunk. Talán az a különbség, hogy mi a Fidesszel szemben megbecsüljük a ránk bízott pénzt, és azt teljes egészében Józsefvárosra költjük. A kerületi költségvetés 40 milliárd forint fölött van. Ebben benne van az iparűzési adó, benne vannak az ingatlanértékesítésből származó bevételek, és az állami normatíva, amely folyamatosan csökken, arányaiban egyre kevesebbre elegendő. Nem fedezi a ránk bízott feladatok ellátását. Azonban, amivel mégis megteremtettük magunknak a fejlesztési lehetőségeket,

az a nagyon szigorú antikorrupciós politika és az átláthatóság. Ez forintosítható is, az elmúlt ciklusban hozzávetőlegesen 5 milliárd forintot jelentett.

Azaz ennyivel költöttünk kevesebbet, vagy ennyit spóroltunk meg a Fidesz időszakához képest. Két nagyobb tételt tudok mondani. Nyilván vannak kicsik, amelyek részben szimbolikusak, például nem tartunk fenn autóflottát. Egy autó a józsefvárosi önkormányzatnak bőven elegendő. Az egyik nagy tétel a közbeszerzések átalakítása volt, megszüntettük a meghívásos közbeszerzéseket. Mindenütt nagy verseny van, bár ez nem jelenti azt, hogy kicserélődtek volna a szereplők, mert építeni sok esetben csak a Fideszhez közel álló cégek, vagy azok a beszállítói tudnak. Viszont a verseny azt eredményezte, hogy

körülbelül 25-30 százalékkal olcsóbban építünk. Lehet, hogy ugyanazok építenek, újítanak fel, de inkább a 2020-as vagy 2019-es áron.

A másik nagy tétel pedig, hogy volt néhány, a költségvetést durván megterhelő közbeszerzésünk, a legdurvább a közétkeztetés volt. Ott azzal, hogy felmondtuk a Fidesz által örökül hagyott közbeszerzési szerződést, és újat kötöttünk, két év alatt másfél milliárd forintot spóroltunk, és azóta is folyamatosan megtakarítunk ezáltal. Viccesen szoktam mondani, hogy ha felküldtük volna a gyerekeket a Karmelitába, akkor is jobban jártunk volna, mert ott is olcsóbb az étel, mint amennyit mi fizettünk.

– Emiatt azonban önöket elmarasztalták és bírságot kellett fizetniük.

– Ez mindig véleményes, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság mennyire tekinthető függetlennek a Fidesztől. Mi vitattuk azt, amit ők állítottak, kaptunk egy ötvenmilliós büntetést. Ezzel szemben áll két év alatti másfél milliárdos megtakarítás. Szerintem ez a józsefvárosiak érdekét szolgálta.

– Korábban beszélgettem Kovács Gergő kutyapártos leendő polgármesterrel, ő azt mondta, hogy náluk a XII. kerületben eddig nem volt részvételi iroda. Önök viszont már megcsinálták, és van öt évnyi tapasztalatuk, hogy ez mit jelent, és hogyan működik. Mennyire tudnak erről a józsefvárosiak, és hogy vesznek részt ebben?

– A részvételi iroda annak az intézményes letéteményese, hogy mi az önkormányzást részvételi alapon, vagy részvételi működésben képzeltük el. Amit csak lehet, és ahol értelmes ez a dolog, ott különböző módon és különböző technikákkal, de kikérjük a kerületben élők véleményét. Ennek a legismertebb formája minden évben a részvételi költségvetés.

Az országban erre, a költségvetésünkhöz képest mi fordítjuk a legtöbbet, most már 200 millió forintot.

És itt elég rendesen aktívak is a polgáraink, akik különböző ötleteket adnak be, és azokat folyamatosan valósítjuk meg. De amikor nagyobb kérdés merül fel, például rendeletmódosítás, vagy új rendeletet alkotunk, akkor azt is társadalmi vitára, vagy véleményezésre bocsátjuk. Így volt ez például olyan esetekben, mint a filmforgatások szabályozása, ott azokon a területeken, amelyek leginkább érintettek, azaz a Palotanegyed környékén kérdeztük meg a lakókat, hogy milyen megoldásokat javasolnának, de ugyanígy kérdeztünk az ötéves vagyongazdálkodási tervünkről is. Amiről csak lehetett, mindenről kérdeztünk, a döntéseinkről, a döntéselőkészítésben és a döntés folyamatában is. Ezenkívül a mindennapi működésünk a közösség, a józsefvárosiak felé nyitott működés. A politikusokkal, meg a hivatal vezetőivel, minden hónapban legalább egy közösségi részvételi fogadóórát tartottunk. Ezek olyanok, mintha kis közmeghallgatások lennének. Józsefvárosnak van 12 városrésze. Minden hónapban elmentünk egybe, és a következő évben, amikor visszamentünk, akkor azzal kezdtük, hogy beszámoltunk, hogy az előző évben felvetődött témákban milyen előrelépések voltak.

Sokat és direktben kommunikálunk a józsefvárosiakkal.

Ezzel együtt ez nem egy csodaszer. Mondok egy példát, amiből kiderül, hogy hol vannak ennek a határai. A Józsefváros nem egy nagyon gazdag kerület, nem is nagyon gazdag emberek lakják. Itt aztán tényleg van helye az önkormányzati támogatásoknak, segítésnek. Mégis azt láttuk, hogy az elmúlt időszakban a szociális támogatásokra fordított pénzeknek körülbelül a negyven százaléka bent maradt a költségvetésben. Nem tudtuk odaadni, nem találtunk hozzá kérelmezőt. Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mi lehet az oka. Megvizsgáltuk, és kiderült, hogy

a legnagyobb gond az volt, hogy nem jutottunk el a leginkább rászorultakhoz, akiket sem az újsággal, sem a közösségi médiával nem lehet elérni.

Az is gondot jelentett, hogy a legtöbb támogatás eseti jellegű volt, sokszor kellett igényelni, túl nagyok voltak az adminisztratív terhek a kapható és bizonytalan nagyságú támogatáshoz képest. Más megoldásokat kellett találni. Például azt, hogy az új, rendszeressé tett szociális támogatásainkról, köztük a lakhatási támogatásunkról tudjanak a rászorulók, egy jó értelemben vett trükkel oldottuk meg. Beraktunk a támogatások közé egy tízezer forintos, úgynevezett azonnali inflációs támogatást, amit a legkönnyebben lehetett igényelni, nem volt hatalmas bürokrácia hozzá, bement az ember, mondta, hogy rászoruló, elhittük neki, megkapta a pénzt. De cserébe egy valamit kértünk, hogy

legyen szíves, nézze meg, milyen támogatásokra jogosult még, és lépjen be a mi támogatási rendszerünkbe, tehát ha ismerjük az életkörülményeit, azt is megtudjuk, hogy milyen további támogatásokra lehet még jogosult. Így az elmúlt időszakban több mint ezer új ügyfele lett a családtámogatási irodánknak.

Mindezt csak azért mondtam el, hogy részvételiség ide vagy oda, közösségi működés ide vagy oda, nagyon-nagyon nehéz megszólítani az embereket. Ez az egyik lehetőség, de emellett még sok minden mást kell csinálni. Mi ebben hiszünk, azzal együtt, hogy azt tapasztaljuk, hogy az emberek még mindig inkább részesülni akarnak a politikai döntésekből, és nem részt akarnak benne venni.

– Szó esett a lakhatási támogatásról. Van ennek kimutatható, mérhető eredménye? Például, hogy mennyi családot mentett meg ez az intézkedés a hajléktalanná válástól?

– Novemberben vezettük be, tehát éppen csak az elejénél tartunk. Egy év után érdemes lesz majd megnézni. Azt látjuk, hogy nagyon népszerű. A 2023.11.01 és 2024.02.29 közötti négy hónapban rendszeres támogatások keretében az önkormányzat közel kétszer annyi támogatást nyújtott, mint az azt megelőző 22 hónapban összesen. Az új bejövő ügyfeleink jelentős része emiatt jön be. Ez olyan rendszeres, havi támogatás, amely a jövedelmi viszonyokhoz igazodik. A legnagyobb támogatási összeg havi 50 ezer forint, ami már érzékelhető, a legalacsonyabb pedig havi háromezer forint. Általában ennél azért jóval többet szoktunk kihelyezni. Mi úgy látjuk, hogy a sikert az is mutatja, hogy meg kellett emelnünk az erre szánt költségvetési keretet félmilliárd forintra 130 millióról. Akkor azzal számoltunk, hogy körülbelül majd egy-két év múlva fogunk eljutni oda, hogy minden pénzt kiadtunk. Most úgy látjuk, hogy nem kell két-három évet várni.

Tehát azt a problémát, amivel szembesültünk, hogy a szociális támogatásra fordított összegeink 40 százaléka bennmaradt, szerintem idén meg fogjuk oldani.

Az az első pillanatban meglepő, de logikus helyzet állt elő, hogy a támogatások kihasználatlanságára nem a keret csökkentésével, hanem növelésével reagáltunk és ezáltal a kihasználtság és a célzás is sokat javult.

– A szociális munkások ismerik, hogy mik a hajléktalanná válásnak a lépcsőfokai és az útja. Ennek a programnak az is a célja, hogy ezt elkerüljék. Elégséges eszköz ez a hajléktalanság megelőzésére?

– Ez közvetlen támogatás, az egzisztenciálisan nehéz helyzetbe került emberek számára. Emellett szintén nagyon fontos, hogy mi a lehető leghamarabb hoztunk döntést az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmáról. Tehát egyrészt megpróbáljuk megoldani azt, hogy ne kelljen senkit sem kilakoltatni. Vannak olyan esetek, amikor ez elkerülhetetlen, viszont abban az esetben pedig azt vállaltuk, hogy minden ilyen ember esetében keresünk számukra valamilyen lakhatási megoldást. Ez nem lakást jelent, hanem elhelyezést. Van, ahol anyaotthont, van, ahol hajléktalanszállót, van, ahol mást. Általában ezt sikerül megoldani, de visszatérve arra, amit kérdezett, ott nemcsak a konkrét lakhatási támogatás a kezünkben lévő eszköz, hanem

kidolgoztunk egy előremutató hátralékkezelési rendszert, ahol azok az emberek, akik nehéz helyzetbe kerülnek és hátralékot halmoztak fel, az önkormányzat segítségével kezelni tudják ezt. Tehát ha ők részt vesznek a saját hátralékuk ledolgozásában, akkor az önkormányzat ehhez jelentős támogatást ad.

– Annak idején híres és példamutató volt Józsefvárosban a tűcsereprogram, amit aztán Kocsis Máté megszüntetett. Önök ezt újraindították?

– Van tűcsereprogram, egyházi szervezetek csinálják. Mint önkormányzat nem támogattunk tűcsereprogramot. Azzal kellett ugyanis szembesülnünk, hogy Józsefváros lakossága elutasít minden tűcsereprogramot. A helyzet az, hogy a demokratikusan megválasztott önkormányzat nem hozakodhat ilyen programmal elő, mert nincsen meg hozzá semmilyen társadalmi támogatás.

Ez egy rettenetes következménye annak, amit Kocsis Mátéék ezzel a programmal csináltak.

Nem lehet értelmesen beszélni arról, hogy a drogprevenciónak milyen eszközei azok, amelyek hasznosak, használhatóak és jók.

– Megpróbálták?

– Aki ezt fölveti, azonnal a népharaggal találja magát szemben. Én ezt tudomásul vettem, nem is vetem föl, nincs is ilyen szándék az önkormányzat részéről.

– Ezt úgy értsem, hogy örök időkre lekerült a napirendről?

– Belátható időn belül biztosan nem vethető föl. Úgy látom, hogy

ahogy a hajléktalanság kérdését, úgy a szenvedélybetegségek, a drogfogyasztás kérdését is a Fidesz politikai fegyverként és bunkósbotként használja az ellenfeleivel szemben,

ami azért rettenetesen visszás, mert olyan társadalmi problémák miatt mutogat másokra, amelyekért a kormány felelős. Maga a Fidesz volt az, amely zéró toleranciát hirdetve 2020-ra megígérte azt, hogy megszűnik Magyarországon a drogfogyasztás. Ehhez képest azt látjuk, hogy soha ennyi szerhasználó nem volt még, a kezeletlen szenvedélybetegek száma növekedett, a köztéri jelenlétük pedig nagyon sok gondot okoz szinte minden belvárosi kerületben. A rendőrség nem tudja utolérni azt a folyamatot, ahol a legnagyobb drogfogyasztást az otthon kotyvasztott, ki tudja, milyen szerek jelentik, amitől rettenetesen gyorsan beállnak a fogyasztók és nagyon agresszívak lesznek. Tűt már szinte alig használ valaki, és még mindig ott tartunk, hogy rázzák az öklüket, ha bárki kimondja azt a szót, hogy tűcsereprogram, mert egyszerűen nem lehet erről értelmesen beszélni.

– Van-e még valami olyan terület, ami tabusítva lett, pedig fontos lenne róla beszélni?

– Ilyen szerintem a hajléktalanság kérdése. A hajléktalanságot nem Józsefvárosban teremtik, nem itt vannak a kialakulásának az okai, hanem szerte az országban. Nagyon összetettek a vidéki szegénység kialakulásának okai. A szociális ellátórendszerek összeomlása, a munkanélküliség, az ipar leépülése mind-mind oda vezet, hogy rengeteg ember válik hajléktalanná, persze mindezek mellett jelen lehetnek magánéleti problémák is egy ilyen helyzetben.

Hatékonyabb országos szociálpolitika nélkül sosem fognak eltűnni a hajléktalan emberek az utcáról. Aki ezt állítja, az egyszerűen hazudik.

Ezek az emberek az ellátásért a fővárosba vagy a nagyobb városokba jönnek. Józsefvárosban évtizedek óta annyi hajléktalanellátó van, mint a fél Dunántúlon. Több mint egy tucat. Természetes, hogy ezek a kerületek, nem csak mi, hanem a XIII. kerület, a IX. kerület és a X. kerület a fővárosban sokkal többet szenved ettől. A legtöbbet pedig a hajléktalan emberek szenvednek a saját állapotuktól. De erről érdemben, értelmesen beszélni, hogy mit lehet ezzel csinálni, nem nagyon lehet. Én csak egyszer tudtam az elmúlt öt évben beszélni erről érdemi módon, akkor, amikor a fővárosi hajléktalanstratégiát vitattuk és alkottuk meg. Egészen odáig nem is lesz mód erről értelmesen beszélni, amíg van olyan politikai érdek, hogy a nyomorpornóval folyamatos felháborodást keltsenek, uszítsanak a hajléktalan emberek vagy a szenvedélybetegek ellen.

– Ezek szerint marad a prevenció, például a lakhatási támogatások...

– A megelőzés fontos, emellett bízunk abban, hogy a főváros végre eljut oda, hogy a hajléktalanstratégia végrehajtása elkezdődik. Ez nagyon sok mindent megoldana, például a nagyon koncentrált intézményrendszer dekoncentrálását. Nagyon igazságtalan Józsefvárossal és a többi érintett kerülettel az, hogy csupán ők végzik a fővárosi hajléktalanellátást, nekünk kell ezzel foglalkozni, miközben

vannak olyan területek és kerületek, amelyeknek nem kell kivenni a részüket ebből az egyébként fővárosi feladatból.

Nincsen józsefvárosi, mármint önkormányzati hajléktalanszálló, csak fővárosi, alapítványi, vagy egyházi intézmények vannak, de mégis a józsefvárosi polgármestert és az önkormányzatot találják meg azok, akik azt mondják, egyébként érthető felháborodással, hogy ez így nem tartható. És nem azért, mert a hajléktalanokat gyűlölnék. Persze lehet elemi gyűlöletet kelteni, de az emberek többsége józanul azt gondolja, hogy ezek nehéz helyzetben lévő, szerencsétlen emberek, akiknek támogatás kell, és valamilyen normális megoldás az életükre. A hajléktalan kérdést nem lehet rendőrhatósággal megoldani. Szélsőséges kommentelők írják, hogy pakolják fel őket egy platós kocsira, és vigyék vissza őket, ahonnan jöttek. Ez nyilvánvalóan nem megoldás. Éppen ezért a mi józsefvárosi polgáraink várják azt, hogy végre legyen megoldás, de

addig nem lesz megoldás, amíg csak az önkormányzat gondolkodik ezen, amíg erre nincsen határozott kormányzati szándék, és nincsen egy olyan háttér, amely az okokat szünteti meg.

A legfontosabb egy országos bérlakáspolitika megteremtése volna, hiszen a hajléktalanság ellen a valódi megoldást nem a szállók jelentik, hanem a lakhatás biztosítása azok számára, akik nem tudják a piaci albérleti árakat megfizetni. A magunk erejéhez mérten ebben is igyekszünk tenni, létrehoztuk a józsefvárosi lakásügynökséget és minden éven biztosítunk néhány lakást a családok átmeneti otthonából vagy a LÉLEK programból kikerülők számára. Civil és egyházi szervezetekkel is együttműködünk, hogy segítsük a hajéktalanságból kikerülést.

– Érdekes megfigyelni azokat a nagyon hasonló jelenségeket, melyek a 9., a 12. és a 8. kerületben történtek. Tehát azt, hogy az ellenzéki polgármesterre ráindította vagy az MSZP vagy a DK a saját jelöltjeit, és ezek a partizánakciók ettől egyig nagyon súlyos büntetésbe torkollottak a választók részéről. A VIII. kerületben egyetlen szocialista képviselő jutott be ezután az akció után, kompenzációs listáról. Mond-e valamit az ellenzéki együttműködés jövőjéről?

– Szerintem nagyon sokat mond, de talán visszatetsző lenne, ha én mondanám ki azokat a következtetéseket, amelyeket szerintem ezen pártok vezetésének kell levonni. Szerintem nem látták reálisan a saját helyzetüket, nem látták reálisan azt sem, hogy helyben mennyi munkát tettek az elmúlt öt évben a saját párttagjaik, akár az újraválasztásukba, akár az önkormányzat munkájába. Én pontosan láttam ezt. Az én döntéseim mögött ilyen megfontolások is voltak.

Nem ismerte fel jól a helyzetet szerintem, aki azt gondolta, hogy a 2019-es győzelmek eredményéből meg lehet élni egészen az idők végezetéig. Akkor egy teljesen más helyzetben nyertek valamennyi pozíciót.

Aki ugyanennyi pozíciót követel csak azért, mert öt éve ennyit szerzett, az szerintem nem ért a politikához. Minden egyes választás egy új meccs. Jött a Tisza Párt, teljesen átalakult a meccs képe, erre mind-mind reagálni kell, és azt gondolom, hogy azok a pártok, akiket most megbüntetett a választó, mindezeket az adaptációs kötelező köröket nem végezték el. Nemcsak a munka hiányzott, de a helyzetfelismerés is, és talán ennél több is, de idáig nem akarok elmenni. Valóban, nemcsak nálunk, nemcsak a Ferencvárosban, vagy a Hegyvidéken, de a Terézvárosban is, Soproni Tamásra ráindultak a szocialisták. Nagyon nehéz szerintem nyerni helyben dolgozó és beágyazott polgármesterekkel szemben, vagy olyan helyi politikusokkal szemben, akik, mint Kovács Gergő a XII. kerületben, aki öt éven keresztül jelen volt, folyamatosan dolgozott, jó ügyekbe állt bele. Ki gondolta volna, hogy kutyapártos polgármester fogja váltani Pokorni Zoltánt, aki önmagában egy intézmény volt? Ennyit változott a világ, és ezzel kell szembenézni. Munka nélkül a politikában sincsen sem teljesítmény, sem siker.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Csepeli György: Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt
A professzor szerint a megfélemlítés kis falvakban működhet, de a városokban nem ér célt. A politikai ügyek mögött szerinte más cél is lehet.


Csepeli György szociálpszichológus a Népszavának adott interjúban arról beszélt, hogy

a megfélemlítés csak korlátozottan lehet eredményes.

Úgy véli, ez leginkább kis településeken hatásos, ott, ahol az emberek közvetlen megélhetése kerülhet veszélybe, de a városokban szerinte nem működik.

A szakember szerint a hatalom különféle közvetett eszközökkel élhet. Példaként említette Molnár Áron színész esetét, akinek a közösségi médiás tevékenysége alapján küldött felszólítást a NAV.

Csepeli szerint azok is fenyegetve érezhetik magukat, akik állami, önkormányzati vagy egyházi intézményekben dolgoznak.

A civil szervezeteket és az önkormányzatokat pénzmegvonással lehet befolyásolni, de a rendőrség és az ügyészség is szerepet kaphat, ahogyan azt a Magyar Péter és Dobrev Klára ellen indult ügyek is mutatják. Csepeli úgy látja, a már ismert megfélemlítési módszerek gyakoribbá válhatnak, mert enélkül a hatalom attól tarthatna, hogy gyengének látszik.

Szerinte a fenyegetések célja elsősorban az, hogy a kormány hívei úgy érezzék, a hatalom kézben tartja az irányítást.

Úgy fogalmazott: „Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi Mátyás már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt.”

A Szőlő utcai javítóintézet ügye kapcsán kilátásba helyezett „megtorlás” sem egy átgondolt stratégia része – véli Csepeli –, inkább a kormánypárti szavazóknak szóló üzenet.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem tartja hatékony eszköznek.

A professzor szerint a fenyegetés akkor ér célt, ha azt, akit meg akarnak félemlíteni, valóban el is éri.

A Budapest és Pécs Pride példája alapján úgy látja, ezek a fenyegetések hatástalanok maradtak,

és ezt a sajtó és a közösségi média is egyértelművé tette azok számára, akik nem voltak jelen.

Csepeli úgy gondolja, hogy a 2026-os választások közeledtével bizonytalan hatósági vezetők inkább kivárnak. Ez viszont növeli azok kockázatát, akik ellenállnak.

A professzor korábban arról is beszélt, hogy „a tudatlan tömeg hiszékeny, a bolondok hajóján a konteó olyan, mint baktériumnak a húsleves.”

Akkor azt mondta, az iskolarendszer jelenleg nem készít fel a hamis állítások felismerésére.

via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Göd-ÉRT Egyesület: Azt tapasztaltuk, hogy szimbiotikussá vált a hatóság és az akkugyár viszonya
Nem a gyár létezésével van gond, hanem azzal, hogy a hatóságok nagyon engedékenyek voltak a működésével kapcsolatban - mondja Szegedi Ákos, a civil szervezet elnöke, amely pert nyert a gödi akkumlátorgyár ellen. A gyárnak szerintük most le kell állnia.


A gödi Samsung SDI gyár környezethasználati engedélyének visszavonásáért régóta küzdenek a civilek. Szerintük a kormányhivatal az engedély 2023-as kiadásakor nem vette figyelembe az üzem évek óta fennálló zajszennyezését, és rendkívül megengedő volt a levegő- és vízszennyezéssel, valamint a gyártás során keletkező akkumulátor-hulladékkal kapcsolatban is. A bíróság azonban nem emiatt, hanem azért vonta vissza az engedélyt, mert azt a kormányhivatal a per alatt háromszor is módosította, megemelve az üzem gyártókapacitását, engedélyezve újabb zaj- és légszennyező források beépítését, valamint azt, hogy többet használjanak a magzatkárosító NMP oldószerből.

Tavaly áprilisban egyszer már a bíróság úgy döntött, hogy a végleges ítéletig fel kell függeszteni a környezethasználati engedélyt, de azt a kormányhivatal úgy értelmezte, elég csökkenteni a termelést. A civilek szerint ilyen "trükközésre" most nincs lehetőség, a gödi gyárnak teljesen le kell állítania a gyártást. Egy új engedély megszerzése pedig három hónapba is telhet. Hogy addig mi történik, és hogyan állt elő ez a helyzet, arról Szegedi Ákossal, a Göd-ÉRT Egyesület elnökével beszélgettünk.

– Jogerős végzés született arról, hogy ennek az üzemnek nincs környezethasználati engedélye. Ma reggel működött a gödi gyár?

– A hangok alapján csendben volt a gyár. A procedúrának van még néhány napos kifutása: a kézhezvételtől számítva kell a gyárnak megfelelnie ennek az úgymond „nem működésnek”. Itt még van némi tér arra, hogy egy darabig működtessék a gyárat, mert a jogerős végzés az, ami számít.

– Tehát október végére kiderül, hogy a gödi gyár eleget tesz-e az ítéletnek, vagy sem. De még itt van még a Kúria, mint utolsó lehetőség...

– A Kúriánál már csak súlyos eljárási hibákra hivatkozhat a gyár. Amennyire tudom,

a Kúria felülvizsgálatának nincs halasztó hatálya.

Ez az ítélet is azon alapult, hogy kormányhivatali szinten mennyire voltak megfelelőek az eljárásjogi lépések. Itt eljárásjogi problémák voltak az összesen négy határozattal, és ez alapján hozta meg a törvényszék azt a döntést, hogy ilyenkor az összes így kiadott engedély semmissé válik.

– Ez most teljes csendet és tétlenséget jelent a gyár számára, ha az ítélet hatályba lép?

– Igen. Gyártó tevékenységet nem folytathat. Sarkítva: az üzemi konyha működhet, a bérszámfejtési papírokat kiadhatják a kollégáknak, de üzemi, gyártási tevékenységet nem végezhet a gyár.

– Ha betartják az ítéletet, akkor sok dolgozót el is fognak bocsátani, nem?

– Úgy gondoljuk, a dolgozók érdeke is az, hogy törvényesen működő gyárban dolgozzanak. Ez a per most a környezethasználati engedélyről szólt, de a Samsungnak súlyos munkaügyi bírságai voltak; legutóbb, 100 milliós, maximális összegű bírságot szabott ki a munkaügyi hatóság.

Úgy látjuk, ez a terület sincs rendben: a gyár rengeteg bírságot kapott, és nemcsak munkaügyi, hanem korábban építésügyi és katasztrófavédelmi bírságokat is.

Mi a működési engedélyt támadtuk, de ezekből látszik, hogy a dolgozók munkakörülménye, élete és egészsége sincsen feltétlenül biztonságban.

– Kérem, foglalja össze: miben lóg ki a többi hazai akkumulátorgyár közül a Samsung gödi működése?

– Visszakanyarodnék az előzményekhez. Egyesületünk úgy indította az egészet, hogy a legjobban érzékelhető probléma a zajszennyezés volt. Folyamatosan érkeztek a zajpanaszok az érintett lakosoktól, az életminőségük jelentősen romlott. Ezt a kormányhivatal nem kezelte megfelelően, sőt egyáltalán nem kezelte, a Samsung sem. Bizonyos időszakokban a kormányhivatal mért ugyan zajszennyezést, de akkor az egyesületünk figyelemmel kísérte a működést, és a jegyzőkönyvek mérési eredményeiből egyértelmű volt, hogy abban az időszakban a gyár nem működött üzemszerűen. Emellett a levegőbe kerülő anyagokról sincs transzparens, lakosság felé történő tájékoztatás. Rengeteg csőtörés történik, a veszélyes hulladékok elhelyezésével kapcsolatban is gondok vannak. Több mint öt éve húzódik ez az egész. A gyárnak muszáj volt környezethasználati engedélyt kérnie, ezt támadta az egyesületünk, és kiderült: a gyár így nem működtethető.

Nem a gyár létezésével van gond, hanem azzal, hogy a hatóságok nagyon engedékenyek voltak a működésével kapcsolatban.

A sok bírság – munkaügyi, építésügyi, katasztrófavédelmi –, azt mutatja, hogy a gyár csak „lekövette”, amit a hatóságok megköveteltek. Tudja, milyen lépéseket kellene megtennie, de mindig megvárja a hatósági lépéseket, és csak azok nyomására teszi meg, amiről tudja, hogy eleve meg kellene tennie. Tudna szabályszerű működést produkálni. Bár az, hogy ezt a veszélyes üzemet közvetlenül a lakóövezet mellett húzták fel, nemcsak a zaj miatt problémás, hanem ellentétes az Európai Unió katasztrófavédelmi irányelvével is. Ez ugyanis hangsúlyozza a lakóházaktól való biztonságos távolságot ilyen üzemek építése esetén. Nem véletlen, hogy nincsenek kijelölve a gödi gyár veszélyességi övezetei, pedig ez törvényi előírás, hiszen nyilvánvalóvá válna, hogy milyen sok ingatlant és lakost érintene egy esetleges baleset. Ami sajnos nem zárható ki, tekintve a Samsung SDI hatóság által is szankcionált számos iparbiztonsági és tűzvédelmi mulasztását.

– Kevesebb zajszinttel és kevesebb környezetterheléssel?

– Igen. Ehhez megvan a technológia. Például a zaj esetében: amikor vasútvonalat építenek, kötelező zajvédő falat emelni. Egy gyárnál sem lenne nagy kihívás ilyen lépéseket megtenni, mégsem tették meg. Régóta alkalmazható megoldások vannak, amelyekkel elkerülhető lett volna ennyi szabálysértés és probléma.

– A Samsung nyilván a profitot maximalizálja; amit nem kell, nem tesz meg. Az állami hatóságok viszont azért vannak, hogy betartassák a szabályokat. Hol hibázott a rendszer? Ráadásul, ha a Samsung így járt, lehet, hogy valaki felé kártérítési igényt is benyújthat.

– Azt tapasztaltuk, hogy szimbiotikussá vált a hatóság és a gyár viszonya. A per is így állt össze: egyesületünk volt a felperes, az alperes a kormányhivatal, amely az engedélyt adta, és mellé a Samsung becsatlakozott mint alperesi érdekelt. Ez a jogi kifejezés jól mutatja, hogy

a gyár és a hatóság kvázi együttműködött.

Úgy gondolom, a hatóság eléggé engedékeny volt a gyárral szemben.

– Amikor a gyár megépítése szóba került, végigment-e a folyamat az előírt úton? Volt-e lakossági tájékoztatás, környezeti vagy hatástanulmány, együttműködés civil szervezetekkel?

– Az indulás egy a város számára „nem ismert” szituáció volt: a korábbi, Markó József polgármester vezette testület opcióként felajánlott egy beruházási lehetőséget, ami „adta magát” a Samsung számára. A beruházás itt valósult meg. Adott volt az infrastruktúra alapja is: korábban katódgyár, majd képcsöves tévék gyártása zajlott itt.

A gödi lakosságot kész tények elé állították;

az akkori önkormányzati vezetésnek ez nem volt meglepő, hiszen ők hívták be a gyárat. Közmeghallgatások, lakossági fórumok az indulásnál nem voltak; csupán bejelentették, hogy a magyar kormány támogatja a beruházás megvalósítását.

– Végeztek-e számítást arról, hogy a gyár közvetlen közelében lévő ingatlanok értéke mennyivel csökkent?

– Annyira ellehetetlenültek a lakhatási körülmények, hogy ez a környék egyértelműen negatívan érintődött. Sokan láttak benne lehetőséget: a növekedés nagy munkaerőbeáramlást hoz, ezért sokan eladták az ingatlanjukat az induláskor. Mások olcsón megvették ezeket, majd tömegszállásnak adták ki. Hirtelen nagyon sok külföldi vendégmunkás jelent meg, nehéz körülmények közé kerülve. Az érintett ingatlanok értéke biztosan leértékelődött.

– Ráadásul duplán: egyik oldalon a zajos gyár, a másikon a szomszédság, családos övezet helyett tömegszállásokkal. Van erről számszerű adat? Négyzetméterár, bármilyen számítás?

– Mi nem végeztünk ilyen számításokat. Tudjuk, hogy vannak, akik polgári pereket indítottak az ingatlanjuk leértékelődése miatt a gyárral szemben. Konkrét lakosokról nincs információnk, csak annyi, hogy folynak ilyen perek.

– Ezek szerint arra sem tud konkrét választ adni, hogy ha mindent szükséges változtatást végrehajt a gyár, és csendesebben, biztonságosabban újraindul a termelés, mennyivel lehet visszaemelni az ingatlanok értékét.

– Ez függ attól is, mennyire fut fel a termelés, mekkora a kereslet a gyár termékeire; az akkumulátorgyártás konjunkturális. A nyilvánossá vált adatok alapján a gyár termelése súlyosan visszaesett, így a munkaerőigény is csökkent. De azok a házak, amelyeket erre a célra megvettek és átalakítottak, attól még nem fognak minőségben javulni, ha az ideiglenesen ott lakó munkavállalók elmennek. Még nagyobb probléma, hogy

a gyár néhány száz méteres körzetében is igényesen kialakított ingatlanok, gyönyörű kertes házak találhatók, amelyekből látni-hallanni a Samsungot,

így nagyon sok tulajdonos kényszerül döntéshelyzetbe: váljon meg szeretett, korábban értékes otthonától, vagy éljen a veszélyek közepette.

– Ha jól tudom, a Samsung mindettől függetlenül bővíteni is akarja a gyárát.

– Az engedély, mielőtt kimondták, hogy a működést le kell állítani, a bővítésre nem terjed ki; az az engedély a termelésről szól. Nagy terület van a Samsung birtokában, és az építkezés folyamatosan zajlik.

– Az új építkezésnél az engedélyezéssel kapcsolatban most már van rálátásuk? Tanultak-e a hatóságok a korábbi hibákból?

– A hivatalok és a kormányhivatal részéről nincs meg a transzparencia. Nem szabadna gondot okoznia annak, ha egy egyesület vagy magánszemély adatot kér, hogy megadják a nyilvánosan elérhető információt. Azt látjuk, hogy a gyár növekszik, új részegységek épülnek. Az ezekkel kapcsolatos engedélyeket az építésügyi hatóságtól próbáljuk beszerezni, ami a kormányhivatalon belül másik hatóság, és erről is nagyon nehezen kapunk információt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: