Petschnig Mária Zita: „A közérdek helyett Orbán Viktor személyes érdeke, a NER-tagok jóléte áll a gazdaságirányítás központjában”

Petschnig Mária Zitát először talán '93-ban hallottam nyilvánosan beszélni arról, mit csinált rosszul a kormány. Érthetően és világosan magyarázta el. Azóta rendületlenül mondja és mondja, és a mindenkori kormányok rendületlenül adják neki a munkát: van mit kritizálni a tevékenységükön.

– Mit csinált jól a Fidesz 2010 óta?

– Például a gazdaság kifehérítésében vannak eredmények, amit a NAV-hoz bekötött pénztárgépekkel, a szigorúbbá váló ellenőrzésekkel értek el. A másik, hogy 2012 után komolyan vették az EU túlzottdeficit-eljárásra vonatkozó szabályát, és 3% alatt tartották az államháztartás hiányát a bruttó hazai termékhez viszonyítva. Jól csinálták még, hogy az államadósságon belül csökkentették a devizahányadot, ami azelőtt 50% is volt, és levitték 17%-ra. Ez sajnos 2020 óta megfordult, most már 25%-nál tartunk. Továbbá az eva helyett, ami már szinte tarthatatlan volt, a kisvállalkozások támogatására bevezették a katát. Viszont a mostani kivezetése érthetetlen. Nem tudni, miért. Az idei költségvetésben több mint 200 milliárd forint van beállítva a katából. Ennek nagyjából a fele be is jött az első félévben. De amikor megkérdezték Gulyás Gergelyt, hogy mennyi többletet várnak a kata felszámolásától, azt mondta, hogy 50 és 300 milliárd közöttit, ami azt jelentette, hogy fogalmuk sincs róla.

– Tavaly ősz óta egyre többen mondják, hogy nagy ára lesz a választási osztogatásnak. De valóban akkor kezdődtek a bajok?

– A laza, osztogató költségvetési politika körülbelül ‘17-től érhető tetten, párosulva a laza monetáris és jövedelempolitikával. Ezt hívták „túlnyomásos” gazdaságpolitikának, amivel a növekedést hajszolták. 2018-ban választás volt, utána egy évvel zajlottak az EP választások. Az azt követő évben meg önkormányzati választások voltak, vagyis komoly politikai oka volt annak, hogy a világgazdaság konjunktúrájára a magyar kormány még további keresletélénkítéssel rátegyen.

Végül ebből 7,8 % lett. Nálunk olyan nagy lezárások nem voltak, mint másutt, nem volt nagy fennakadás a termelésben, ezért más országokhoz képest kiemelkedő növekedést produkáltunk, 2021-re 7,1%-ot. Ebben az erős konjunktúrában nem lett volna szabad ilyen nagy deficitet produkálni, de már megint választásokra készült a kormány. Tehát a ‘21 őszétől felpörgő jövedelemkiáramlás csak rátett a korábbiakra. Ezek mind politikai alapú döntések voltak, nem gazdaságpolitikaiak.

Hiszen eredetileg a 13. havi nyugdíj esetében csak arról volt szó (és a költségvetésben is ennyi szerepelt), hogy most csak az első és a második hétre járó összeget adják vissza, tehát fél havi nyugdíjat. Aztán azt mondta, hogy majd megbeszéli a Vargával, és majd az egész hónap meglesz. Ugyanez volt a fegyveres testületek díjazásával is. ‘23-’24-ben lett volna az az emelés, amit előrehoztak az idei évre.

Ez például több mint 600 milliárd forintot jelentett. Óriási és növekvő összegekről döntöttek, ahogy közeledett a választás és úgy vélték, hogy romlanak a politikai esélyeik.

– Ebből számomra az derül ki, hogy ha a politikai szempontok helyett tiszta gazdaságpolitikát folytatnak (ami persze sehol nem vegytiszta), akár lehetett volna jól is csinálni ezt...

– Lehetett volna jól csinálni, igen. De ők vakon bíztak a túlnyomásos gazdaságban. Abban hittek, hogy nem hozza majd azt, amit tankönyvszerűen hoznia kellett, mégpedig a nagyobb inflációt.

– Korábban miért nem hozta?

– A 2010-es évtizedben azért nem, mert a világban mindenhol alacsony volt az infláció. Tehát a külső infláció hűtötte a magyar inflációt is. Persze a teljes igazság az, hogy ‘17-ben már a negyedikek voltunk az EU-ban infláció méretét tekintve, ‘18-’19-ben pedig a másodikak lettünk. Tehát már akkor relatíve magas volt nálunk az infláció, de ez akkor még csak 3 százalék körül alakult, tehát tényleg nem volt nagy. Valóban úgy tűnt, hogy folytatható a túlnyomásos gazdaságpolitika. De ‘17-től elkezd romlani a külkereskedelmi mérleg. Még aktív, de romlik. Ugyanis a túlnyomásos gazdaságnak csak az egyik következménye az infláció. A másik az importnövekedés. A meglóduló hazai beruházási és fogyasztási kereslet egy olyan országban, ahol az importhányad nagyon magas a bruttó hazai terméken belül, növeli az importot is. És ‘21 nyarától a külkereskedelmi mérleg már negatív, ami alapvetően befolyásolja a folyó fizetési mérleget is.

– Jól gondolom, hogy ciklusokon átívelően az egymást követő kormányok a versenyképességet nem a magas hozzáadott értékben, hanem az olcsó munkaerőben látják? És jól gondolom, hogy ez egy idő után már a felzárkózás akadályává vált? Ez magában foglalja azt is, hogy az EU-tól hozzánk érkező támogatások is többet érhettek volna, ha ilyen beruházásokba mennek inkább. Nem beszélve arról, hogy magasabb hozzáadott érték magasabb béreket is jelenthetett volna...

– Teljesen egyetértek, az uniós pénzeket nagyon rossz hatékonysággal használtuk fel. Ez látszik azon is, hogy a 2010 és 2020 közötti adatok szerint a 11 volt szocialista ország körül mi a 7. helyen vagyunk az unió átlagához való felzárkózást tekintve. Ha viszont 2004-től nézzük, akkor már az utolsók.

És igen, az olcsó bérekkel való manipuláció meghatározó volt, de annyiban újított emellett az Orbán-kormány, hogy tudatosan gyengítették a forintot. Tudatos árfolyamrontás volt a jegybank részéről. Meg is mondta Matolcsy, hogy nem foglalkozik az árfolyammal, mintha az árfolyam nem hatna az inflációra. Noha a jegybank első számú kötelessége a valuta vásárlóerejének védelme.

A gyenge forint jó az exportőröknek, és ha az export megy, abból növekedési többlet van, ezt versenyképesség erősítő tényezőnek tekintették. Másrészt a gyenge forinton keresztül profitált a jegybank, és ebből hozta létre az alapítványait. Olyan módon, hogy azt a devizatartalékot, amit megvett mondjuk 280 forintért, azt a később gyengülő forintárfolyamon átértékelte, és így százmilliárdokat söpört be.

– Erre joga volt?

– Amikor a jegybanknak nyeresége van, akkor szabály szerint ezt be kell fizetnie a költségvetésbe. És a jegybank tényleg nyereséges lett, ami céljuk is volt, noha egy jegybanknak nem kell semmiféle nyereséget felmutatni. Zömében ebből az árfolyamkülönbségből lett nyereséges, viszont

– Ez hogy írhatta felül a törvényt?

– Magyarországon minden lehetséges.

– Visszatérve az árfolyamrontásra mint versenyképesség növelő eszközre. Nekem déjà vu érzésem van. Azt érzem, hogy erre csak akkor van szükség, ha önmagában nem is annyira versenyképes az a termék, amit exportálunk. Mint a KGST-ben, amikor bóvlit exportáltunk, olcsón. Ellenben egy világszínvonalon teljesítő gazdaságnak nincsen erre szüksége.

– Igen, ezzel egyetértek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az évtized második felétől a jegybank folyamatosan írogatott arról, hogy probléma van az ország versenyképességével - a gyenge árfolyam mellett is. Pontokba is szedték az ajánlásaikat, legutóbb 330 pontot fogalmaztak meg a Nemzeti Versenyképességi Tanács részére arról, hogy mit kellene tenni az ország versenyképességének javítása érdekében.

A NER rendszerének működtetése gyenge versenyképességünknek és lecsúszásunknak a kiváltója. Nemcsak arról van szó, hogy a pénzeknek nem presztízsberuházásokra kellene nagy arányban fordítódnia, hanem arról is, hogy hogyan történik a források kihelyezése és felhasználása.

Az a leginkább romboló körülmény, hogy Magyarországon a piacgazdaság húzó-hajtóerejét kapcsolta ki Orbán Viktor, nevezetesen a versengést. És most, amikor az Európai Unió ezt számonkéri és a jogállamiságot akarja helyreállíttatni, akkor lényegében erről van szó. Én benne voltam a rendszerváltásban. Az előző rendszerrel is az volt a legnagyobb gond, hogy nincs hatékony tőkeműködés. És azért nincs, mert mindent politikailag irányítanak. Nincs érdekeltség, nincs a versenynek piaci hajtóereje. És most ugyanitt tartunk. Mondjuk nem az egész magyar gazdaságban, de meghatározó területeken erről van szó. És amikor ilyen ötletekkel állnak elő, mint az extraprofitadó például, az azt mutatja a befektetőknek, hogy itt távlatosan nem érdemes gondolkodni. Tehát akik a piacban gondolkodnak, és mondjuk külföldi működő tőkét hoznának ide, azok is megfontolják, hogy egy ilyen gazdaságba belépjenek-e.

– Ezért nem prioritás nálunk az euró bevezetése?

– Nem a közérdek áll a gazdaságirányítás középpontjában, hanem az egyéni érdek. Orbán Viktor személyes politikai és gazdasági érdeke. A NER-tagok jóléte is azért, hogy Orbán politikáját támogassák. Ez lett 2010 után - egyre erősebben - a gazdaság-, illetve a kormánypolitika középpontjába állítva.

– Ez a „nemzeti tőkésosztály”?

– Igen, és közben rámegy az ország. Itt azért sokan, több százezren nagyon jól élnek. Nem nagy erőfeszítésekkel nagyon jól élnek, csak az a baj ezzel, hogy nem a versenypiaci teljesítményük alapján, hanem azért, mert közel vannak a tűzhöz.

– Visszatérve az euróra. Egyáltalán: lett volna elvi lehetőség a bevezetésére? Volt pár olyan év, amikor megfeleltünk a feltételeknek, csak a politikai döntés hiányzott?

– Egyrészt 2004-ben szó volt arról, hogy 2008-ra bevezethetjük, de akkor is voltak problémák. 2002 választási év volt, szokás szerinti kiköltekezéssel. Ezt helyre kellett hozni, a megszorítások miatt azonban a növekedés elakadt. Olyan értelemben, hogy bár nálunk 5% körüli volt ekkor, de a világgazdaság száguldott, és a többi felzárkózó ország akkor már 6-7%-al nőtt. Aztán 2005-ben, amikor Gyurcsány készült a választásokra, megint kiszakadt a költségvetés.

2010 után például az infláció tekintetében voltak jó évek. Az euróövezetben ugyanis az a követelmény, hogy az adott állam inflációja az uniós átlagtól csak 1,5 százalékkal térhet el. Volt év az évtized közepén, amikor 0,4 volt a magyar infláció. A másik követelmény, hogy alacsony legyen a kamat, ezt is tudtuk hozni, és az is stimmelt, hogy a deficit 3% alatt legyen.

A negyedik követelmény, az adósságráta. Ott 60% a követelmény, de ezt nem veszik annyira szigorúan, ha azt látják, hogy az adósságráta csökkenőben van. Ez is megvolt, főleg, mivel Orbán Viktor 2010 után ezt tette meg a gazdaságpolitikájának központjává, ezért számolták fel a magánnyugdíjpénztári rendszert is.

Itt két éven keresztül kell bizonyítani, hogy folyamatosan tudjuk tartani a paramétereket, ám ehhez már kaptunk volna extra segítséget is.

A horvátok mellett most már a románok és a bolgárok is jelzik a szándékukat a belépésre.

Mert ha a forint van, akkor azzal tudnak játszani, tudják az árfolyamot alakítani. Hiszen, ha nincs forint, akkor nincs önálló monetáris politika, árfolyampolitika, akkor nem tudják mindazt eljátszani, amiről beszéltünk.

– Tudunk olyan számítást végezni, hogy mennyit veszítünk azzal, hogy nem vezettük be az eurót?

– Feltételezéseket kellene tenni, de a feltételezések mindig megkérdőjelezhetők, hogy helyénvalóak-e.

– És azt sejthetjük, hogy az EU-val folytatott huzavona mennyibe kerül? Most már óriási támogatási összegek nem érkeznek meg.

– Tavaly április 30-ig kellett leadni a Helyreállítási Tervet, amit már 2020 novemberétől elkezdték Magyarországon összeállítani. Mi az elsők között, április elején beadtuk a magyar elképzelést. Április 24-én Orbán kilátogatott Ursula von der Leyenhez, előtte azt mondta, pénzügyekről nem lesz szó, mert minden rendben van.

Viszont május 11-én új tervet nyújtottak be, amiről eredetileg két hónapon belül valamit mondani kellett volna az Európai Bizottságnak, de ezt a határidőt meghosszabbították szeptember 30-ig. Megállapodás a mai napig nincsen, holott Varga Mihály már idén januárban optimistán nyilatkozott a küszöbön állásáról. Persze magyarázták a csúszást mindennel. Először azzal, hogy a magyar „gyermekvédelmi törvény” miatt nem jönnek a pénzek. Ez nem volt igaz, ezt Navracsics is cáfolta.

Közben meg rájött a kormány, hogy a hitel rész is kell. A támogatási, helyreállítási projekt 15,3 milliárd eurót jelentene. Ebből 5,7 a támogatás és 9,6 a hitel, aminek a kamata egészen elenyésző, főleg ahhoz képest, mint annak a kamata, amivel esetleg ezt a hitelt pótolni tudnánk. A múlt évtől a hiányzó forrásokat újból a külső hitelpiacokról pótoljuk, amihez fel kellett emelni az eredetileg tervezett devizahitelkeretet a tavaly is és idén is. Tavaly 3 százalékot kellett kb. a hitelért fizetni, de idén már 5-6%-ot, legutóbb már 10%-os volt a hozam, és nem látni a végét! Ha lesz esetleg megállapodás októberre, abból pénz csak később folyik be. És addig azt mondják, hogy a költségvetés előfinanszírozza a programokat, ami, ha a költségvetés deficitjét szaporítja, akkor növekszik az államadósság.

Biztosan lemaradunk, nem növekszik a versenyképességünk, mert az a kamat, amit a felvett hitelekre fizetnünk kell, a GDP arányában is emelkedik. A következő évi költségvetés nagyon optimista. Borzalmas költségvetés, de azt jelzi, hogy a kamatráta, ami 2,3% volt a GDP-hez képest, jövőre már az irreálisan kedvező feltételezések mellett is 3%-ra megy fel. De ebben még nem szerepeltek az idei hitelfelvételek. Tehát a pénzügyminisztérium számításai szerint is növekszik a kamatszolgálat, ami ezermilliárd feletti. Sőt, 23-ra már 2000 milliárd fölötti lesz. Óriási pénz! Összehasonlításul: a mostani megszorítások értéke 2300 milliárd forint körüli. És ezek a kamatterhek a versenytársainkat nem fogják sújtani.

– Amiről eddig beszélgettünk, abból nekem az következik, hogy tizenkét év gazdasági szabadságharcának az eredménye egy gyenge forint, fényévekre kerültünk az euró bevezetésétől, versenyképességben az utolsók lettünk és a tartós lemaradásunk biztosított. Ön a cikkében államcsőd felé vezető útról ír. Megérte?

– Tisztázzunk valamit. Mit jelent az államcsőd? Azt, amikor egy ország fizetésképtelenné lesz. Forintban korlátlanul tudunk fizetni, mert a jegybank korlátlanul tud forintot teremteni. De devizában nem tudunk korlátlanul törleszteni, ha nem kapunk újabb forrásokat. Én nem arról írtam, hogy itt államcsőd lesz, csak azt jeleztem, hogy ráléptünk az államcsőd felé vezető útra. Bokros Lajos bedobta, hogy amennyiben nem kapjuk meg az uniós pénzeket, akkor itt államcsőd lesz. Idáig szerintem nem fogunk elmenni, mert az tényleg a teljes összeomlást jelentené, és ezt azért Orbán nem kockáztatja. Mehetne segítségért az IMF-hez is persze, de oda nem megy, mert korlátoznák és ellenőriznék. Bár már oly sokszor fordult a véleménye, hogy semmit sem lehet kizárni.

– Ön is írja, hogy miközben Navracsics Tibor a pénzekről tárgyal, Orbán folyamatosan gyengíti a magyar pozíciókat, hol egy tusnádi beszéddel, hol Trump mellett bukkan fel, például. Ön szerint Orbán Viktor nevével el lehet adni egy gyökeres (gazdaság)politikai fordulatot?

– A piac, ha lát rá elfogadható garanciát, akkor igen. Mert a piacnak sem érdeke, hogy Magyarországon államcsőd legyen. Nehezen, vitathatóan, hiteles emberek kellenének hozzá, de el lehetne adni.

– Mi lesz így a magyar felzárkózással?

– Amikor Nagy Márton miniszter lett, azt találta mondani, hogy amennyiben az EU átlaghoz képest 3,5 százalékpontos növekedési előnyt tartani tudunk, akkor 2030-ra az Európai Unióhoz fel tudunk zárkózni. Ekkora növekedési különbség azonban soha nem volt. Amikor nagyon jól ment ‘17 és ‘19 között, akkor 2,8% volt a különbség - a javunkra. Most, a második negyedévben egy 6,5%-os növekedést mutattunk – főleg a választások megnyerése érdekében felpörgetett fogyasztásnak köszönhetően, - de ez is csak 2,5%-ponttal volt több, mint az EU növekedési üteme. Kiszámoltam, hogy ha mi mondjuk 4%-al növekszünk, ami elég jó dinamika, Ausztria meg csak 2-vel, akkor Magyarország 2047-re éri utol Ausztriát.

– De csak ebben az egy adatban.

– Csak ebben, igen. Az egy főre jutó GDP tekintetében. ‘33-ra utolérhetnénk a mai Ausztriát.

– Nem hiszem, hogy ‘33-ban úgy fog az ország kinézni, mint most Ausztria... Meg aztán az osztrák GDP 2%-a az több, mint a magyaré, mert az osztrák gazdaság nagyobb. Tehát óvatosan kell a számokkal dobálózni, mert nem ugyanannyit jelent még ugyanaz a szám sem.

– Igen, az így is van. Ezért is ilyen lassú a felzárkózás üteme.

– Végül nézzünk a sok szám mögé, lássuk az embereket. Itt állunk egy bizonytalan tél előtt, elviselhetetlen energiaárakkal, óriási a veszélye, hogy sokan nem fogják bírni ezeket a terheket tovább fizetni.

– 2010 után csökkenésnek indult a leszakadó rétegek aránya, de ez most újból növekedni fog.

De azt láttuk eddig, hogy az Orbán-kormányt ez nem érdekelte. Nem tudom, lesz-e ebből társadalmi robbanás. Egyéni tragédiák egészen biztosan, de hogy ez összeáll-e egy társadalmi mozgalommá, nem tudni. Sajnos az ellenzék sem nyújt olyan meggyőző teljesítményt, amire rá lehetne bólintani. Nem látok embert és szervezeteket sem, aki vagy ami mellé oda lehetni állni, ami a Fidesz alternatívája lehetne. Nem tudni mi lesz, de hogy nagy bajok lesznek, az egészen biztos.