KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Pacsival jelzi, ha baj van - egyedülálló munkát végez Gofree, a gluténjelző kutya

Magyarországon ez az egyetlen erre kiképzett segítő kutya, pedig az ételérzékenyek számára életmentő lehet, ha tudják, miből nem ehetnek. Gofree gazdájával, Bengyel Nórával beszélgettünk.


Egy kutya odamegy a gazdájához, aki egy lyukas tetejű üveget tart a kezében. Az üveg alján egy kis liszt látható. A kutya megszagolja, majd a mancsával egy pacsit ad az üvegre. Ezzel jelzi, hogy a liszt glutént tartalmaz, Emma nem ehet belőle.

Emma cöliákiás, vagyis gluténérzékeny, ez egy élethosszig tartó diétát kívánó autoimmun-betegség. A kislány ráadásul hiperérzékeny, a legkisebb keresztszennyeződéstől is rosszul van.

Az édesanyja szakemberek segítségével képzett ki egy kutyát, Gofree-t arra, hogy mindig jelezze, ha gyanús élelmiszer kerül az otthonukba – így tudják megelőzni a rosszulléteket és az esetleges súlyos betegségeket. „Gofree képzésének az ötlete onnan indult, hogy amikor megpróbáltam kiválasztani, melyik élelmiszert vegyem le a polcról a kislányom számára, mindig arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valaki meg tudná nekem mondani, tartalmaz-e glutént - mondja Bengyel Nóra.

Ez a rizsliszt mentes:

Log into Facebook

null

„A kislányom szervezete minimális mennyiségű glutént sem tolerál. Elindul tőle az autoimmun folyamat. Ez különböző tüneteket okozhat: többek közt hányást, hasmenést, fejfájást, általános rosszullétet. Ha egy gluténérzékeny nem tartja a szigorú gluténmentes diétát, olyan betegségek kialakulását kockáztatja, mint a diabétesz vagy a krónikus gyulladás, de depressziót és meddőséget is okozhat a rosszul beállított étrend.”

Bengyel Nóra úgy tapasztalta, hogy a gluténmentesként forgalmazott ételek és alapanyagok egy része sem megfelelő a kislányának, mert gyakori a keresztszennyeződés, vagyis az, hogy gluténtartalmú élelmiszerekkel egy légtérben gyártották, tárolták, csomagolták az adott alapanyagot, így „szennyeződött” gluténnel.

„Vannak olyan cöliákiások, akiknek a szervezete a keresztszennyeződést még elbírja, és nincsenek durva tüneteik, mások milligrammoktól is rosszul vannak. A dietetikusunk mesélte, hogy egy hölgynek el kellett költöznie, mivel a közelében élelmiszer-feldolgozó üzem működött, és a levegőből hozzá eljutó gluténtól rosszul lett. Tehát nem csak étkezéssel kerülhet be, egy gluténérzékeny eleve nem dolgozhat emiatt pékségben.”

Bengyel Nóra elmondja, hogy az emberek nem is gondolnák, mennyi nehézséget okozhat egy ilyen szigorú diéta. A kislányánál elő sem fordulhat, hogy ha váratlanul megéhezik, csak bemegy egy üzletbe, vesz magának valamilyen élelmiszert és megeszi. A büfék és éttermek 99 százalékában semmit sem fogyaszthat. És ez nem csak egyszerű kellemetlenség, ez a társas kapcsolatokat is rombolja.

Ha elmegy táborba, a kislányának a reggelitől a vacsoráig mindent előre be kell csomagolnia több napra, hogy biztosan gluténmentes ételeket kapjon. Hiába hiszik azt sokan, hogy ők meg tudják oldani egy gluténérzékeny gyerek étkeztetését, számtalan hibát lehet ejteni, ha valaki nem elég gyakorlott, nem a téma szakértője, nem ebben él. Ráadásul arra is figyelni kell, hogy az olyan foglalkozások is veszélyesek lehetnek számára, mint a só-liszt gyurmázás, amikor a búzaliszt ott száll a levegőben játék közben…

„A szociális és társas kapcsolatok középpontjában mindig valamilyen közös étkezés áll, márpedig ezekből a közös étkezésekből a különböző ételérzékenyek vagy autoimmun betegséggel küzdők kimaradnak, és ezt nagyon nehéz megélni. Főleg egy gyereknek. Az ezzel járó feszültség pedig kihathat egy gyermek pszichés állapotára is.”

Az iskolai fellépés is stresszhelyzet lehet. Amikor szereplés után mindenki kap valamilyen kis ajándékot, mondjuk csokit, csak az ételérzékeny gyerek nem. Ezeket a szomorúságot okozó szituációkat a mindennapos küzdelem, a gyakori orvosi vizsgálat, vérvétel, kontroll mellett a szülőknek is nehéz elviselniük, de igazán mélyen az ezzel az állapottal együtt élő gyerekek élik meg.

„Gofree-t nem csak azért képeztük ki, hogy ellenőrizni tudja az ételt, hanem azért is, hogy egyfajta támaszként és társként legyen a kislányom mellett. Kiegyensúlyozottabb és boldogabb az élet, amióta segítő kutyája van.

Felnőttként nyilván már nem lesz ennyire nehéz számára ez a helyzet.”

Gofree kiképzésének előzménye az, hogy Bengyel Nóra 7 éve dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél önkéntesként, terápiás kutyafelvezető lett. Mivel a kisfia autizmusban érintett, őmellette már van segítő kutyájuk. Fontos szerepet tölt be a kisfia életében, szoros a kapcsolat, sokat köszönhetnek a fejlesztésében a kutyának, vele teljesebb életet élhet a mindennapokban.

Bengyel Nóra részt vesz egy speciális, szemléletformáló programban is: idősek otthonába, gyerekcsoportokba, iskolákba, óvodákba mentek el és mutatták egy-egy sérüléssel, fogyatékossággal élő gazdi segítségével, milyen munkát végeznek a segítő kutyák.

Miután az egyesületnek kiképeztek egy vércukorszintet jelző kutyát egy diabéteszes kislány támogatására, Nóra utánanézett angol nyelvű weboldalakon, hogy ki lehet-e a glutént szagolni. Felvette a kapcsolatot amerikai kiképző szervezetekkel, amerikai gazdákkal, skype-on beszélgetett velük, információkat szerzett. Majd adódott egy lehetőség: szóltak neki, hogy van egy 3 hónapos, menhelyre leadott kiskutya jó idegrendszerrel.

„A segítő kutyák képzését kölyökkorban a legjobb elkezdeni. Fontos, hogy az állatnak jó idegrendszere legyen, ne féljen, ne támadjon, ne zökkentse ki egy-egy erősebb ingerközeg, mint amilyen a bevásárlóközpont. Ezért sem alkalmas erre a feladatra minden kutya.

Szerettem volna külsős szakembert bevonni a képzésbe, aki irányít minket, segít nekünk. Szlovéniában találtunk Maja Golobra, kiautóztunk hozzá, megnézte Gofree-t, és elvállalta a munkát, azzal a feltétellel, hogy időnként nála kell lennie a kutyának. Emellett folyt az online betanítás.

Tavasszal befejeződött a képzés, ezután jött volna a vizsga a biztosok előtt. Ez úgy zajlik, hogy ők jegyzetelnek, a kutyának el kell végeznie a törvényben leírt vizsgafeladatokat, különböző szituációkba rakják külső és beltéri helyszíneken a kutyát, és figyelik, hogyan viselkedik. Csakhogy jött a járvány, a karantén, az Országos Rehabilitációs Központot, ahol vizsgázott volna, lezárták. Nyáron újrakezdődtek a képzések, de miután a képzés és a vizsga olyan helyen zajlik, ahol tömeg van, a gyerekem miatt nem vállaltam a kockázatot. Remélem, jövőre újra megpróbálhatjuk.”



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: