„Lezárkóztattak minket a vécékeféig, és most elveszik a méltóságunkat is” - mondja Orsós János, az Ámbédkar iskola egyik alapítója
Orsós János azt kérdezte Lázár Jánosól gyöngyösi fórumán, mit jelent szerinte, hogy a cigányság a belső tartalék, hogyan magyarázza ezt el a tanítványainak? Nem sokkal utána megdöbbentve látta, hogy Orbán Viktor azt mondta róluk, „bűnözők, bandába szerveződve”, akik a TISZA megbízásából mentek el a fórumra, hogy ott „balhét csináljanak”. A Fidesz oldalán egy videó is megjelent, ahol az elhomályosított arcokra ráközelítve, monogramokkal és életkorral megjelölve közöltek listát állítólagos bűncselekményekről, amiket a Lázár Jánost kérdőre vonó romák elkövethettek.
Azóta közülük többen is kitették a facebookra az erkölcsi bizonyítványukat, néhányan nem tagadva, hogy évtizedekkel ezelőtt követtek el bűnt. Ugyanakkor azt nem értették, ettől miért ne tiltakozhatnának Lázár János „szarpucolós” mondatai miatt. Ami Orsós Jánost illeti, ő emellett, hogy a TISZA Párt egyik aktivistája, a miskolci Doktor Ámbédkar iskola alapítója, vezetője, és tanára. 2004-től az Alsószentmártonban működő esélykiegyenlítő iskolában tanított, majd 2007-ben Sajókazán részt vett a Doktor Ámbédkar gimnázium megalapításában. Céljuk, hogy érettségit és versenyképes szakmát adjanak olyan mélyszegénységből érkező diákok kezébe, akik körében az érettségizettek aránya az 1%-ot sem éri el. Vele beszélgettünk Lázár János elhíresült mondatáról, a miniszter bocsánatkéréséről, a bűnbandázásról, de leginkább a romák helyzetéről.
— Legutóbbi videójában azt mondta, önt is támadások érték az elmúlt időszakban. Mi történt?
— Erről nem is szeretnék beszélni, sokkal inkább az eljárásmódról. Az történt, hogy csütörtökön ott voltunk a gyöngyösi Lázárinfón, ahol nagyon sok ember hangot adott a megaláztatásnak, ami érte őket. Én is ott voltam. Nem együtt érkeztünk, nem egy csapatban vagyunk, de ismerjük egymást, jó barátok vagyunk, és én nagyon sokra tartom azt a kiállást, amit ezek az emberek ott végeztek. Közösséget vállalok velük, ez a lényeg. Én végig vártam két órát, hogy feltehessek egy kérdést a miniszter úrnak arról, hogy fejtse ki bővebben, mit is jelent, hogy mi tartalékosok vagyunk ebben az országban. Valójában nem az a fő kérdés, hogy szélsőjobboldali szennylapok milyen mocskolódásokat hoznak velem összefüggésbe, hanem az, hogy ez a kormányzat valódi válasza az én kérdésemre.
Erőfitogtatás a hatalom részéről, amivel megmutatják, hogy nem érdemes velük ujjat húzni. A lényeg itt nem az, hogy ki mennyire volt bűnöző, vagy ki mennyire nem. Az emberek nem azért mentek oda, mert bűnözők, hanem hogy hangot adjanak a méltatlankodásuknak. Annak, hogy Lázár János a vécékefe-történettel helyezte kontextusba azt a kormányzati akaratot, ami elhelyez bennünket a társadalomban. Ez az a státusz, ami ellen szót emeltünk. Mi ennek a társadalomnak, nemzetnek a tagjai vagyunk, és nem a munka miatt sértődtünk meg, hanem a megalázás miatt, amit ez az egész narratíva sugall, és amit a kormány intézkedései alá is támasztanak.
— Érdekes fordulat, hogy Lázár János a bocsánatkérése, majd Orbán Viktor a Dankó Rádió hallgatása után mégis ellentámadásba lendült.
— Igen, mert ez is egy megalázó dolog. Lázár János már ott, magából kikelve azzal kezdte, hogy ezek fizetett rendbontók voltak. Ott mondtam neki, hogy ne tessék már ezt gondolni, és ne vegye el a méltóságunkat, mintha nekünk magunktól nem lenne annyi önérzetünk, hogy saját jogon kiálljunk. A miniszter magából indult ki. Ő ugyanis azért kért bocsánatot, mert vannak cigány barátai, és ők szóltak neki, hogy ez már sok. Tehát nem azért, mert önérzetéből vagy jóérzésből rájött volna, hogy így nem kommunikálunk. Neki szóltak a cigány barátai.
A miniszterelnök úr ezt mutatta meg: ő még a Dankó Rádiót is hallgatja, tehát nem is lehet rasszista. De arról nem szabad megfeledkezni, hogy csütörtök után alig telt el munkanap, és Orbán Viktor Hatvanban már konkrét bűnlajstromokkal rendelkezett a rendbontókról. Ez rekordsebességű mozgósítás, én azt gondolom. Azt nem értem, hogy ezt a rekordsebességet miért nem tudják alkalmazni akkor, amikor egy jó ideje azon gondolkodunk, vajon hová tűnt a Matolcsy-féle 650 milliárd. Vagy mi van a Szőlő utcai dolgokkal? Ott miért nem használják ugyanezt a gyors eljárást?
— Ezzel mintha a Fidesz elengedte volna a romákat, pedig korábban, főleg választások előtt, nagyon próbált nekik kedveskedni.
— Őket kéne megkérdezni, mi ezzel a szándékuk. Én nem tudom megjósolni, mert tényleg kiszámíthatatlanok. Jól is kijöhettek volna ebből a gyöngyösi históriából, hiszen elmondhatták volna utána, hogy „lám-lám, milyen jól működő demokrácia vagyunk, teret adunk a szabad véleménynyilvánításnak”. Ehelyett a bocsánatkérés után rögtön előjöttek a bűnlajstrommal. Sokkal könnyebb elhitetni a társadalommal, hogy ezek rendbontó, bűnöző cigányok, akik vadállatként viselkednek. Ez sokkal jobban illik a magyar ember fejében kialakított cigányképbe, semmint az, hogy megbántott emberekről van szó, akik önérzetből, demokratikus jogukkal élve adnak hangot annak, hogy így nem beszélhetünk embertársainkról.
ha azt gondolják, mi annyira bolondok vagyunk, hogy nem tudunk kiállni magunkért, és nem halljuk meg, amikor megaláznak minket. Ez ugyanolyan rasszizmus, mint amikor valaki a vécékefék mellé tud minket elképzelni.
— Bayer Zsolt azt üzente a tiltakozóknak, hogy „fogják be a szájukat”, és inkább akkor álljanak ki, ha meg akarják köszönni, mit adott nekik a Fidesz az elmúlt 16 évben. Mit adott valójában?
— Egyre több szegregált iskolát. Egyre több olyan 16 és 23 év közötti fiatalt, akinek nincs meg a nyolc osztálya. Én ezeket tapasztalom. És most kaptunk egy munkalehetőséget: a közmunkából a vécékeféken keresztül vezet az út a munka világába. Ezt kaptuk még. Nyilván, ha a kormányzatot kérdezi meg az ember, akkor néhány pillanat alatt legyártanak olyan adatsorokat és statisztikákat, amilyenekről Nyugat-Európa álmodni sem merne. De mivel az elmúlt 15 évben nincsenek olyan szociológiai felmérések, olyan kutatások, amelyek valódi látleletet adnának, addig csak a tapasztalatainkból tudunk kiindulni. És mi ezt látjuk:
— A rendszerváltás óta az előző kormányoknak volt érdemi hozzájárulásuk a romák felemelkedéséhez? Volt valamikor koncepció?
— Volt egy nagyon szép időszak, amikor Magyarország csatlakozni szeretett volna az Európai Unióhoz. Akkor nagyon fontos volt bemutatni, hogy a romák is a társadalom részei. Mindenféle, akkor még PHARE-programos beruházáshoz indikátorként írták elő a romák részvételét. Az indikátorokat teljesíteni kellett. Nagyon sokunknak sikerült középiskolai végzettséget szerezni, egyetemre kerültünk, akkor ez divat volt. A Soros Alapítványtól kezdve sok olyan szervezet volt, amely támogatta, hogy a legszegényebb roma fiatalok is eljussanak a gimnáziumokba. Így kezdődött, és akkoriban a Dél-Dunántúlon nagyon erősek voltak az e köré szerveződő oktatási programok is.
Az oktatás fontosságát pedig már nem a romákon kell lemérni, elég körülnézni a tanártüntetéseken, milyen problémák fogalmazódnak meg.
— Tehát az uniós csatlakozás után, kormányzati színtől függetlenül, ez a téma már nem volt fontos?
— A Magyar Bálint-féle időszakban még zászlóra volt tűzve az oktatási integráció, de a következő négy évben, Hiller István alatt ez már nem volt annyira hangsúlyos. A Fidesz pedig gatyába rázta azt az össznépi akaratot, ami abban nyilvánul meg, hogy a szegregáció ma egy elfogadott tény Magyarországon. Hiszen a baloldali kormányok idején is, amikor az iskolafenntartók még az önkormányzatok voltak, számos baloldali polgármester sem szüntette meg a szegregáló intézményét. Ebben tehát van egy folytonosság: a Magyar Bálint-érán kívül nem volt valódi akarat az oktatási integrációra.
— Olyan vélemények is vannak, hogy a rendszerváltás óta egyik párt sem gondolta, hogy a romák egyenjogúsításával választást lehet nyerni, ezért nem is fektettek bele energiát.
— Azért fogalmaztam meg nagyon hangsúlyosan, amikor elkezdtem kiállni a nyilvánosság elé, hogy
Ezt a döntést meg kell hozni: a hazai cigányság a magyar nemzet egészéhez tartozik. Nem tartalék, nem felzárkóztató program, semmi más. Ha a romáknak ugyanolyan jogaik vannak, mint bárki másnak, ha nyitva állnak előttünk a minőségi iskolák ajtajai, és nem az a hozzáállás, hogy „nekem vannak cigány barátaim”, hanem ezek a dolgok alapértelmezetten működnek, akkor kerülünk közelebb a megoldáshoz. Ezt a döntést nem helyi modellprogramokon keresztül kell meghozni, hanem felülről. Mert ha Mari néninek kell megszavaznia, hogy ki járjon az iskolába, akkor ő nem fogja a cigány gyereket beszavazni. Ha Mari néninek kell megszavaznia, hogy melyik cigány kerüljön be a parlamentbe, akkor nem fogja megszavazni. De ha van erre állami akarat, az egy idő után egyértelművé és önjáróvá tud válni.
— A közelgő választások után, ha a TISZA Párt kerülne kormányra, lát esélyt érdemi változásra?
— A TISZA jelenlegi narratívájából kiindulva maximális remény van, de nézzük reálisan a dolgokat. Egy TISZA-kormánynak óriási feladata lesz felfejteni mindazt, amit az elmúlt 15 évben nem láthattunk. El sem tudjuk képzelni, milyen csontvázak esnek ki a szekrényből. De a legfőbb érdemi változás meg fog történni: megtörik ez a másfél évtizede tartó kétharmados rendszer. Szerintem a mostani választásnak ez az egyik legnagyobb tétje.
— Az ön által vezetett iskola egy működő modell, egy példa. Lehetséges lenne az önök tapasztalatait országosan hasznosítani?
— Nem lehet, hanem kell hasznosítani.
— Keresik önöket a politika részéről, hogy mondják el, mit csinálnak?
— Hát, annyira nem. A Fidesz-kormányra gondol?
— Akár, de mondjuk a TISZA Pártra is.
— A TISZA Párt azért elég nagy teret ad az én meglátásaimnak. Azt látom, hogy a vezetősége olyan húrokat pendít meg, amelyek sokkal jobban rezonálnak a demokráciára, mint bármi, amit az elmúlt 15 évben éltünk. Ha a TISZA csak egy picit is demokratikusabban képzeli el a kormányzást, mint a Fidesz, amire elég nagy esély van, akkor már beljebb vagyunk.
— Tegyük fel, hogy elindul egy valódi esélyteremtő, felzárkóztató politika...
— A felzárkóztatás szót nem szeretem. Én lezárkóztatásnak hívom, ami eddig történt, mert
— Akkor mondjuk úgy, hogy egyenjogúsító, esélyteremtő politika. Ha egy ilyen elindul és jól működik, akkor évtizedek múlva az önéhez hasonló intézmények az egykori Szabad Európa Rádió sorsára juthatnak: okafogyottá válnak.
— Milyen jó lenne! Ezt mondom én is. De ma azt látjuk, hogy sokszor mi vagyunk az egyetlen intézmény, ahol igénybe tudják venni a szolgáltatásainkat. Azt szoktam mondani, hogy a miénkhez hasonló intézmények a rendszerváltás járulékos veszteségei. Sokszor elmondtam már: az lenne jó, ha a mi iskolánkat, mint nemzetiségi gimnáziumot, a diákok csak azért választanák, mert kifejezetten a nemzetiségi oktatásban szeretnének részesülni, mert a roma nemzetiséghez tartoznak, és ebben szeretnének elmélyülni.