Az ifjúsági olimpiai bajnok, felnőttek között Európa-bajnoki ezüstérmes Szilágyi Liliána szerdán közösségi oldalain hosszú bejegyzésben írt arról, hogy apja gyerekkorától kezdve bántalmazta "testileg, lelkileg, szexuálisan".

Szilágyi Zoltán csütörtökön reagált lánya vádjaira, s jelezte, hogy büntetőeljárást indít a kijelentések miatt, egyúttal arra kérte lányát, hogy a jövőben ne használja családi nevét.

Liliána húga, Gerda is hosszú levélben reagált egyrészt ifjúsági olimpiai bajnok testvérének vádjaira, másrészt Wladár Sándor üzenetére.

"A szörnyűségek, melyeket Szilágyi Liliána állít, hazugságok, ezt ő is nagyon jól tudja."

Liliána ezt követően a közösségi oldalán keresztül üzent a húgának.

A sportoló most a HírTv Magánterület című műsorában is beszélt a bántalmazási ügyéről, és újabb megrázó részleteket osztott meg.

Szilágyi azt mondta, nincs túl sok jó élménye gyermekkorából. „Amire emlékszem az otthoni közegből az, hogy folyamatosan rettegek, folyamatosan kiszámíthatatlan az, hogy mikor robban ki valami veszekedés vagy bántalmazás (…), mikor kell látnom a földön az anyámat”.

„Egy másodpercig nem tudom, hogy egyébként milyen, hogy ha van egy apja az embernek. Az apám soha nem viszonyult hozzám érzelmileg, ha csak nem manipulálni akart” - mondta.

Szerinte egy gyerek általában meg akar felelni a szüleinek, és el akarja fogadtatni magát. Ő is másfél-két évvel ezelőttig szinte minden verseny előtt arra gondolt, hogy „bárcsak az apám egyszer azt mondta volna, hogy büszke rám.”

„Húszéves koromig nem dönthettem semmiről” – mondta. Az apja egyszer megkérdezte tőle, hogy mit szeretne csinálni holnaptól: úszni vagy balettozni?

„Tisztán emlékszem, hogy azt mondtam, hogy balettozni. Mire visszafordult, és annyit mondott csak, hogy rendben, akkor holnap az uszodában találkozunk.”

A legmegrázóbb rész akkor következett, amikor arról beszélt, hogy odáig jutott, hogy rádöbbent: nem csak ennyi az élet. Ekkor már nagyon rossz lelkiállapotban volt.

2015-ben egy izraeli családi nyaraláson öngyilkos akart lenni, mert nem látott más kiutat.

Akkor lett 7. a vb-n, lettek komoly eredményei, de az apja is egyre jobban elborult, és még jobban megtörte és elnyomta őt.

Az akkor 19 éves Liliána lement a tengerpartra a nyaralás utolsó estéjén, és magával vitte a nagyapjától örökölt kiskést.

„Levittem a tengerpartra, és azt mondtam, hogy nem megy tovább. Itt a tenger mellett, énnekem elég volt, kiszállok. És csak ültem ott, teljesen egyedül, és valami belső hang azt mondta, hogy nincs vesztenivalóm, és most, akárhogy, de el fogok jönni.”

Végül 2016-ban jött el otthonról az édesanyjával, és kezdte meg a traumái feldolgozását.

Arról is beszélt, hogy a 2016-os olimpia után szerette volna felfüggeszteni a sportolói pályafutását, és kis pihenőt kérni, de környezetéből azt mondták, most van élete csúcsformájában, és folytatnia kell. Mádrészt akkor kapott egy amerikai ösztöndíjat az úszás kapcsán.

2017 januárjától Amerikában kezdte újra összerakni magát.

„Nagyjából két éve kezdődött el az, hogy nem nézek be minden sarkon, hogy ott van-e, nem félek belépni egy új helyre. Elkezdtem megpróbálni élni.”