KULT
A Rovatból

Olvass kortárs magyar írók műveiből! - Peer Krisztián, Terék Anna és Seres Lili Hanna

20/20 néven érzékenyítő kampányt indított a Mastercard, melyben kiváló kortárs írók, költők és a Budapest Street Photography Collective tagjai fontos társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. Oldalunkon a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket!

Link másolása

Kortárs kulturális programot indít a Mastercard

A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben népszerű kortárs írók és street fotósok különböző társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. A felvezető kampányban a Könyves Magazinnal működnek együtt. A Budapest Street Photography Collective fotósainak képei alapján – amelyek 20 szemszögből dolgoznak fel a megadott témákban történeteket – 20 kortárs író alkotását olvashatjuk a projektoldalon szegénység, digitalizáció és környezetvédelem témakörben.

A kampány szerzői: Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter

Oldalunkon decemberben a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket, melyek folytatásait a projekt oldalán olvashatod el!

Peer Krisztián - A szomszéd parabolája

Fiatal koromban tévéshopok slágerterméke volt

a parabolaantenna-külsejű,

ám értelemszerűen csak a hazai adók vételére képes

kültéri antenna.

A szomszéd irigységét kiváltotta az is.

Nem tudom, árulnak még olyat?

Hány tárgya lehetett a szépapámnak?

Volt-e ünneplője?

Váltóruha nélkül nehéz az emberi külsőt megtartani.

Pedig az a legfontosabb.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok,

hogy rendszeresen hajléktalannak néznek,

amiért gyerekkorom óta Old Shatterhand öltözködési tanácsait követem:

szép ruhában a Vadnyugaton zöldfülűnek könyvelnek el.

Plusz alkoholos eredetű püffedtség, erős homlokeresz és szakáll.

Fotó: Erdős Dénes

Peer Krisztián: A szomszéd parabolája c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.

Terék Anna - Egy marék föld

Az út szélén álltunk,

néztem a fémtáblán átvizesedett plakátokat.

Foszlottak,

és foszlottam én is belülről,

pergett ki ujjaim közül az idő.

Gyöngyözött az arcunkon a hajnal,

ott álltunk, szemben az éggel

meg azzal a fémtáblával,

amiről leszakadt már minden hirdetés,

a zsebünk végre tele volt pénzzel,

de nem tudtunk semmit sem venni rajta,

nem volt bolt az országúton,

és én már nagyon untam a szökést,

éhes voltam, vizes volt a kabátom, a gatyám,

pedig milyen boldog is lehet az ember,

ha végre szökésben van.

Nem könnyű szökésben lenni,

hosszú az út Pestről, gyalog,

minden irányba.

És mondom, hiába van tele a zsebed pénzzel,

egészen össze tud csavarodni a gyomrod,

ha csak gyalogolsz és fázol mindennap.

Hónapok óta magyarázta a Gyula,

hogy tud egy lakatlan házat Gyöngyösön,

ki van törve minden ablaka,

még az ablakkeretet is elvitte valaki,

biztos betüzelni,

de az nem baj,

mert ha nincs ablak,

simán lehet bármelyik szobában tüzet gyújtani,

nem fulladunk majd meg.

A nevelő még látta,

ahogy elindulunk a buszmegálló felé,

motyogott valamit, hogy minek

ennyi cucc a suliba,

és hogy ne magyarázzunk, szégyenek vagyunk,

húzzunk a szeme elől, és kiléptünk

az ajtón, és soha

nem értünk oda a megállóba.

Néztem a sárban a lábnyomomat,

semmire se hasonlított, és azt is tudtam,

hogy senki se lépne bele, mert

nem könnyű szökésben lenni,

és hosszú az út gyalog bárhova.

Úgy álltunk ott a sárban,

mint akiknek nem tud megmaradni

semmi sem a kezében már,

néztük a mezőket,

a fák közé szorult a hajnal,

sáros volt a hajam,

a nadrágom a lábszáramra tapadt, és

hiányzott nagyon a Juli.

Bántam, hogy őt az otthonban hagytam,

de mit lehet tenni azzal, aki

nem mer megszökni?

Terék Anna: Egy marék föld c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.

Seres Lili Hanna - Széledők, kilépők

Temesi Ádám fotójára

„Nem kiejteni, hanem vigyázni rá.

De nem tartogatni, hanem használni.

Nem tervezgetni, remélni,

hanem élni, megélni.

Nem összekutyulni, hanem megszámolni.

Nem elengedni, hanem összeszedni.”

A Mesélő itt elakad.

Könnycsatornáiba túl sok hulladékot dobtak,

vagy úgy is mondhatnánk, arcába szétégett almás pitét.

Nyögdös, hasa hullámzik, arca eltorzul, nem tudni,

röhög, fulladozik vagy agyvérzése van.

Végül ránk néz, szennyezett, égett hangján mond valamit,

de mi rögtön elfelejtjük.

Később előveszi újra a fotót,

figyelünk, mintha mi sem történt volna

Fotó: Temesi Ádám

Seres Lili Hanna: Széledők, kilépők c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Videó: Megnéztük Azahriah idei első koncertjét a SopronFesten, amit még a tripla Puskás Aréna koncertjei előtt adott
Az első sorokat kapunyitástól birtokba vették a lelkes Azahriah-rajongók, de ez nem is csoda, hiszen ebben a félévben csak a SopronFesten vállalt fellépést.

Link másolása

Véget ért a II. SopronFest. Magyarország legújabb fesztiválja formátumában is különlegesnek számít: 80 helyszínen 300 programon vehettek részt a Sopronból és az ország más részéről érkező vendégek. Mi is ellátogattunk az eseményre, az alábbi TikTok videóban megnézhetitek beszámolónkat róla:

TikTok-videónkat ITT nézheted meg:

@szeretlekmagyarorszag.hu♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Minden szempontból újszerű, izgalmas és tartalmas programmal indult az idei fesztiválszezon. A SopronFest szervezői célul tűzték ki, hogy koncertekkel, beszélgetésekkel, kiállításokkal, túrákkal, gasztronómiával és irodalommal töltik meg a város utcáit, tereit, kávézóit, éttermeit, teraszait. Harminc kiállításnak adott otthont Sopron, „A Hűség Városa” című tárlatot Lévai Anikó nyitotta meg, a kiállításon szereplő művészek – többek között Ef Zámbó István, Sibitka Panni és Bereczki Kata - pedig a belvárosban kialakított alkalmi művésztelepen alkottak napokon át. Az itt készült különleges művek, a hatalmas szív alakú szobrok a tervek szerint a jövőben helyi szállodákat, éttermeket díszítik majd, ezzel a hétköznapokba is csempészve egy szeletet a kortárs képzőművészetből.

Több tucat beszélgetés és színes témaválaszték jellemezte a SopronFest keretében megvalósult Telekom PodcastFestet. Itt mások mellett Kadarkai Endre, Ördög Nóra, vagy éppen Kende-Hofherr Krisztina ült a mikrofon elé, Áder János Steigervald Krisztiánnal beszélgetett, a boldogság és a mesterséges intelligencia kérdéséről Tari Annamária, Szabó Béla, Nánási Pál és Weiler Péter elmélkedett, a fesztivál egyik nyitó eseményét, Puzsér Róbert és Sebestyén Balázs „párbaját” pedig már közel félmillióan látták a YouTube-on.

A Fő téri Soproni Sörnapok programjai között szerepelt a Kispál és a Borz, a holland Kraak & Smaak, vagy éppen Demjén Ferenc koncertje,

az extrém helyeken felbukkanó „esernyős ember” pedig négy év után újra megmutatta magát, ezúttal a Tűztorony legtetején állva kápráztatta el a közönséget.

A hazai gasztronómia legismertebb alakjai közül Bíró Lajos, a Kistücsök Étterem csapata, Mautner Zsófia, Szabi, a pék és Gianni látogatta meg Sopron éttermeit, kávézóit, egy-egy napig ők látták vendégül a hozzájuk betérőket.

A „bemelegítő napok” után a legtöbb vendég a pünkösdi hosszú hétvégére utazott Sopronba. A Lővérekben felépült színpadokon a szervezők céljainak megfelelően az év könnyűzenei keresztmetszetét mutatták be. Ez a törekvés sikernek bizonyult, hiszen

Azahriah és a Halott Pénz csak a SopronFesten vállalt fellépést ebben a félévben, de a legaktuálisabb nevek mellett igazi legendák is jelen voltak a fesztiválon.

A Csillagok Városa projekt keretében Azahriah egy valódi szobor-széket kapott ajándékba. Ef Zámbó István alkotását a jövőben Sopronban kereshetik majd fel a rajongók.

„Sopron nem maradhat ünnep nélkül!” - Dr. Farkas Ciprián polgármester ezzel a gondolattal tette le a SopronFest alapjait. A munkában a főszervező Weekend Event mellett a város kulturális életének motorjai mind aktív részt vállaltak. Egy olyan új esemény indult el nagy sikerrel, amelynek alapítói célnak tekinti, hogy hosszabb távon is fenntartható és „emberi léptékű” legyen a fesztivál. Egy olyan új színnel bővült a hazai fesztiválpaletta, amely minden korosztály számára kínál lehetőséget. A Lővérekben zajló koncerteken harmincötezren, míg a SopronFest összes programján közel ötvenezren vettek részt. Nemcsak a szállodák, de az éttermek, kávézók, az utcák és terek is élettel teltek meg.

2025-ben a III. SopronFest június 6. és 8. között várja a közönséget.

Link másolása
KÖVESS MINKET: