SZEMPONT
A Rovatból

„Nővérke, meg fogok gyógyulni?” – egy egészségügyi dolgozó jelentése a frontvonalból

„Egyre többen jönnek és egyre fiatalabbak. Már kezd átláthatatlan lenni a hatalmas váróterem, amely feltehetőleg reggelig így fog maradni.”
AKUT Szakasz, Baji Anikó – Címkép: Hospital Clinic/Flickr - szmo.hu
2021. április 01.



Van, aki azért panaszkodik, mert a maszk alatt nem kap levegőt, de van, aki ezekben a percekben a vírus okozta tüdőgyulladás miatt fullad egy kórházban és az oxigénmaszk nélkül mozdulni sem mer.

Van, aki azért bánkódik, mert egyedül, bezárva érzi magát, de van olyan is, aki egy kórházi ágyon fekve imádkozik, hogy lássa még egyszer a családját, miközben elemészti a magány.

Van, aki azért panaszkodik, mert nem akarja, hogy arcának 3/4 részét maszk borítsa és szeretné, ha az nem takarná el őt a külvilág elől. De van olyan is, akinek ezekben a percekben húznak fehér leplet a testére és arcára, aki ma örökre lecsukta a szemét és nem marad más, mint egy féltve őrzött fájdalmas emlék.

03:00

Nem tudok aludni, megint alvászavarokkal küzdök. Megpróbáltam korán lefeküdni, de rövidre sikerült álmatlan alvás után felébredtem. Olyan ez, mint amikor az ember belesétál a félmaratonba, mert nem bírja egyben lefutni a távot. Az agyam folyton kattog, egyszerűen nem tud kikapcsolni. Több mint egy éve éljük a járvány által ránk erőszakolt életet, amelyből egyre nehezebb kikeveredni.

Bármennyire is próbálok koncentrálni valami másra, az élet visszahúz és egymás után ugranak fel előttem az arcok, a nevek, igaz történetek és a történetek mellé helyezhető emberek, akikért küzdünk minden nap.

Egyre szürreálisabb a valóság, amely ha egy könyvbe csomagolt történet volna, nem tudnám letenni, de ez sajnos egy eleven történet, és bár elcsépelt a narratíva, mégis azt gondolom, hogy ez a mi generációnk története és háborúja.

05:00

Túl hideg van a bringázáshoz, ezért a BKK zsúfoltságát elkerülve, gyalog indultam el a kórházba. Menet közben felpattintottam a facebookot és olvasgattam a híreket és a kommenteket. Volt, aki minket okolt azért, mert nem tud fodrászhoz járni, és szerinte mi csak parádézunk a kórházakban, mert le vagyunk fizetve.

Volt, aki idegen ember gyászán vihogott és kérdőre vonta az elkeseredett embert, hogy vajon mennyi pénzt kap azért, mert szerinte hazudja a fájdalmát. Volt egy-két kolléga, aki megpróbált egy-egy segítséget kérő kommentre reagálni, de azonnal odasereglett pár facebooker és miután beleoltották szerencsétleneket a világháló gödrébe: “maraggyá már nem tudc te semit tesa. Csak jáccátok a bazári majmot mert ez a feladatotok.” kiröhögték a kétségbeesett próbálkozást. Volt, aki meggyőződésből állította, hogy a PCR pálcán halálos méreg van, és fejpénzt kapunk a pozitívnak hazudott esetek után.

Amikor egy szakember megpróbálta cáfolni a képtelen állítást, akkor csípőből odavetett 2 emoji birkát és egy kupac szart, amellyel rövidre zárta a maga intelligens módján az elfajulásig el sem jutó nézetkülönbséget, mert erre már reagálni sem lehet. Szinte minden COVID témájú poszt alatt megtalálható ez a sajátos, kevésbé konstruktív kommunikáció, amelynek egyetlen célja, a sértegetni akarás. Nemes cél, tényleg…

06:30

Reméltem, hogy nyugodt éjszakát veszünk át hajnalban és tudjuk rendezni az osztályt, de nem így lett. A megfigyelő helyiségben minden ágyon feküdtek betegek. Arcukon a százas maszkkal, fullra tekert oxigén mellet küzdöttek a levegőért. Az elkülönítőben csendesre húzva csipogott a monitor és a hajnali félhomályban egy idősebb beteg várta az osztályra helyezést és a megváltást.

Törékeny karjai a paplanon, kezei összekulcsolva, egymásba kapaszkodva pihentek. Majdnem 100 esztendősen érte utol a járvány.

Néztem a dekurzus lapon a születési évet és azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent élt át ez az idős ember. Fiatal felnőttként vészelte át a második világháborút, ha Pesten élt, akkor a három hónapon át tartó ostromot is. Megtapasztalta a milyen a fegyverekkel vívott harc, a halálfélelem és az éhezés. Később meg kellett tanulnia egy szigorúan ellenőrzött rendszerben élni, majd ismét rákényszerítette az élet a félelem és fegyverropogás elől való menekülésre.

Végignézte, ahogy Budapest felépül, plázák és üvegpaloták nőnek a semmiből, a fekete-fehér színt kap és a világ kinyílik Európa mostoha szeglete előtt. Sajnáltam, hogy nem ismerhettem meg az életet és fájlaltam, hogy csak a végállomás előtti megálló lehettem.

A fokozott beáramlás napok óra tart, szűnni nem akaró erővel érkeznek egymás után a fulladásra panaszkodó betegek. "Egy hete kezdődtek a panaszaim… Tíz napja lázasodtam be… Azt gondoltam, csak kimerültem, azért nem bírom a terhelést, de mára már elkezdtem fekve is fulladni…" Kivétel nélkül mindegyiknek koronavírus-fertőzés okozta kétoldali tüdőgyulladása volt.

12:00

Lélegzetvételnyi időnkben az adatsorokat nézzük és a korábban nálunk megfordult betegek státuszát böngésszük a rendszerben. Egyre több fekete megjelölés ugrik fel, ami nagyon kétségbe ejtő. A fekete jelölések mögött fiatalabbak és idősebbek, anyák, apák, nagyszülők és azok gyermekei vannak. Az adatsoroktól sem kapunk megnyugtató pillanatokat, hiszen látványosan emelkedik a gépi lélegeztetésre szorulók száma. Minden 8. ember, aki kórházi felvételt igényel, az intenzív osztályos felhelyezésre kerül.

Ez borzalmasan erős mutató és egyben ijesztő is. Pár perces pihenésre szánt időzésünket a tetra rádió hangos csipogása töri meg. Egy légzési elégtelen házaspárt hoznak ismét, akiket be fogunk tolni a sokktalanítóba egy másik házaspár helyére, akiket sikerült elhelyeznünk a vizsgálatok után. Hallgatólagosan elfogadott egyezség alakult ki köztünk a házaspárok, családok vizsgálata esetén. Ha úgy hozza a sors, hogy megtehetjük és nem ütközik morális akadályokba a közös vizsgáló használata, akkor egyszerre vizsgáljuk őket, hogy addig is együtt maradhassanak. A csapat ketté válik. Az egyik team elkezdi felkészíteni a sokktalanítót a házaspár fogadására, a másik pedig re-triázsolja (a mért paraméterek: pulzus, vérnyomás, szaturáció) a már felvett betegeket, akik a folyosón várakoznak az oxigénpalackok mellé tolt ülő és fekvő helyeken, valamint az elkülönítő helyiségekben.

A mentő befutott a várt betegekkel. A pár mindkét tagja nagyon gyenge állapotban van, mindketten súlyos tüdőgyulladás tüneteivel érkeznek. A sokktalanítóba kijelölt csapat ádáz küzdelmet vív azért, hogy megfelelő szintre hozza mindkét beteg oxigénszintjét. Az egyik ápoló kirohan és “kell a gép, NIV-re kell tenni a bácsit” csatakiáltással elviharzik mellettem. – A néni? A néni hogy bírja? – kérdeztem utána. – Ő jobban tűri, de lehet, a másik gép is kelleni fog! – Mindkettő hátul van, most rakták készre. – Majd utána fordulva siettem, hogy segítsek a gépeket átvinni.

A fektetőben még most is teltház van, minden ágyon fekszik beteg, de stabilak és fali oxigén mellett állapotuk kielégítő. Futtában jelezzük a kirendelt ápolónak, hogy elvisszük a két gépet, aki a vállamra veti a légzőkört (a cső, amelyen keresztül az oxigén áramlik) és szedegeti a lehullott vezetéket, hogy ne pereceljek el. “Lesz mindjárt három hely, ha végeztetek, akkor képalkotó után jöhetnek a 3-as, 4-es ágyra!” – szólt utánam.

14:00

A tábla frissült, új betegek érkeztek. A délelőtti beáramlásban érkezett betegek nagyobb részét haza tudtuk engedni, de sokan sajnos kórházi kezelésre szorultak. Többen sírva hívták fel rokonaikat, hogy félnek és bent kell maradniuk a kórházban. Riadtan néznek ránk és félve teszik fel a kérdéseiket. “Nővérke, meg fogok gyógyulni? Meddig kell gépen lennem?” – Teszik fel egymás után a kérdést. Mindenkit biztatunk és mindenkivel eltöltünk pár percet. Azok, akik hazamehetnek szintén kétségbeesve keresik a lehetőséget, hogy beszélhessenek velünk.

Mindegyiket úgy engedjük el, hogy a lelkükre kötjük: ha úgy érzi, hogy rosszabbul van, azonnal jöjjön be! Ne feküdjön sokat a hátán, ha tud, forduljon az oldalára és hasra. Szedje rendesen a felírt gyógyszereket és igyon bőségesen folyadékot, egyen, amennyit tud, és ígérje meg, hogy mentőt hív, ha baj van, ha rosszabb! Ígérje meg!

Egyre többen jönnek és egyre fiatalabbak. Már kezd átláthatatlan lenni a hatalmas váróterem, amely feltehetőleg reggelig így fog maradni. Egyik mentős átadás után jelzi, hogy biztos jönni fognak még, nagyon-nagy a forgalom. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne kávét inni, de csak rázta a fejét, hogy nem lehet, mert kidiktálták nekik a következő feladatot.

17:00

A telefonom megállás nélkül csipog, csörög és jelez. Egyre több ismerősöm és ismerősök ismerőse keres meg. “Segíts kérlek” – Szinte minden mondat így kezdődik. Mintha megbolydult volna a város, mindenki kétségbe esve keresi a gyengélkedő rokonát. Van pár lopott percem, felnézek a rendszerre és sorban az első kettő keresett betegre rákeresek. Itt vannak, jól vannak, biztonságban, már kezelik őket. – rövidre húzott tájékoztatás, de több, mint a semmi és adott esetben megnyugtató válasz. Én is megőrülnék, ha a helyükben volnék.

Ahogy a gép előtt ülök, rákeresek egy korábbi betegemre. Egy fiatal betegre, akiről tudtam, hogy nagyon komoly bajban van. Néztem a monitort, s amikor váltott a kép behunytam a szemem. “Istenem, add, hogy még a belgyógyászaton legyen”. De nem! Nem, sajnos nem. az intenzívre helyezték és már gépen van. Lábammal hangosan dobbantottam a földön és kiszakad belőlem az ingerültség: A rongyos rohadt életbe! Mi a csodát vétett ez a kölyök, hogy ide került? Miért? A mellettem ülő rezidens elszörnyedve tapadt a monitorra. – Ez az a srác? – Igen, az, válaszoltam elkeseredve. Megnéztük a röntgenjét, amelyen súlyos progressziót írtak le, a laborjára pedig szavakat sem találtuk. Meredten bámultunk előre és próbáltuk elhinni, hogy van visszaút, hogy az ITO összeszedi valahogy szegény srácot.

Közben hoztak még 3 légzési nehézséggel küzdő beteget. Próbáltunk gyorsak lenni, hogy legyen mindig üres hely, de ezt a tempót ember nem képes tartani. A házaspár időközben osztályra került, de sajnos más-más részlegre. Az ápolónő, akik felügyelte őket az épület elé menekült egy szegletbe és sír, mert a búcsú megviselte. Gondolkodtam, hogy odamegyek hozzá, de tudtam, hogy most senkire nincs szüksége, hogy ez az az időpont, amikor egyedül szeretne lenni. Kinéztem rá jelezve, hogy itt vagyunk, vele vagyunk, de reakciójával a feltételezésemet megerősítette.

19:00

Az öltözőben ülök és a szüleimmel beszélek. Jó volt hallani a hangjukat, mert ez maga az élet. Igen, az élet, a kapcsolat és az érintkezés lehetősége. Elpityeredve mondogattam nekik, hogy nem para, minden rendben, miközben a rongyosra gyűrt nedves zsebkendőt galacsinná gyűrtem a kezemben. A srácra gondoltam és a házaspárra, a sokadikra, akiknek előttünk hullott darabokra az élete. Próbáltam megérteni, felfogni, de nem ment. Lehet, soha nem fogom megérteni, mert ez már az a szint, amit nem lehet.

20:00

A buszmegállóban várom a buszt, mert nincs elég erőm, hogy hazamenjek gyalog, taxira meg nincs pénzem. Egy busz állt meg előttem, teljesen ki van tömve. Én erre fel nem szállok, te jó ég! Ránéztem az órámra, 20:00 óra. Már él a korlátozás ideje. De az csak egy dolog. Úgy álltak a buszon az emberek, akár a heringek. Vártam még egy buszt, ami szintén tele volt, meg még egyet. Elképesztő!

Megértem, hogy mindenki feszült, hogy mindenki unja és elege van a bezártságból. Megértem! De legalább ésszerű keretek közt lenne elegetek…

  • Ha teheted, ne menj tömegbe!
  • Ha teheted, ne szállj fel tömött járműre!
  • Ha teheted, ne vásárolj zsúfolt közértekben!
  • Ha teheted, tarts ki még egy picit és ne most add fel!
  • Ha beteg vagy, vagy tünetes, akkor ne menj emberek közé!
  • Ha úgy érzed, hogy a lázad nem szűnik gyógyszer mellett, akkor hívj mentőt bevisznek az első sürgősségire.
  • Ha úgy érzed, hogy a legcsekélyebb mozgásra is elkezdesz fulladni, azonnal hívj mentőt, ne várj türelmesen, mert magától ez nem oldódik, nem szűnik meg.

Mi nem tehetjük meg, hogy otthon várjunk türelmesen, ezért arra kérünk, hogy helyettünk is tartsatok ki otthon még egy picit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Elveszi a nyugdíjakat”/ „Ez egy baromság” – Magyar Péter megosztott faluban kezdte új országjárását
Már Magyar Péter érkezése előtt ott voltunk Csákberényben, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodnak a Tiszáról és a Fideszről új országjárásának első állomásán. Magyar azt mondta: személyes jelenléttel, őszinteséggel, tájékoztatással lehet a kis településeken győzni.


Magyar Péter a Fejér megyei Csákberényben kezdte legújabb országjárását, amelynek az „Út a győzelembe” nevet adta. A faluban egyesek a migránsoktól és a nyugdíjuk elvesztésétől rettegnek, mások a TISZA Pártban látják a jövőt és a Fidesz-propaganda végét.

„És én megmondom őszintén, én félek a migránsoktól, igen” – jelentette ki egy helyi asszony, aki szerint Magyar Péternek teljesítenie kell, amit „Brüsszelből, a Weberék diktálnak”. A nyugdíjas asszony arról beszélt, hogy ő a kormányváltástól a megélhetését is félti. „Azt beszélik, hogy elveszi a nyugdíjakat, elveszi a 13. havit” – panaszolta, majd hozzátette, hogy bár ez egyelőre csak „szóbeszéd”, szerinte „az előbb-utóbb igaz lesz”. Arra a kérdésre, hogy ki tud-e jönni a nyugdíjából, egyértelmű nemmel felelt.

Mások azonban egészen másképp látják a helyzetet. „Aki ezeket elhiszi, az menthetetlen” – vélekedett egy férfi, aki szerint a Fidesz hazugságait terjeszti.

„A független médiában és a nem állami pénzből fizetett médiában milliószor elhangzik, hogy mi az igazság”

– tette hozzá. Egy nő egyenesen „baromságnak” nevezte a nyugdíjak elvételéről szóló híreket. „Hogyne, ezt mondja a Fidesz. Én nem gondolom, nem hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ez egy baromság” – mondta.

„Munka, munka, munka, személyes jelenlét, őszinteség, emberség, tájékoztatás” – sorolta Magyar Péter, hogy szerinte hogyan lehet győzni a kis településeken.

Üzent a nyugdíjasoknak is:

„látni fogják, hogy ha most 80 ezer forint a nyugdíja, korábban egy év alatt esetleg kap 20 ezer forint pluszt, nálunk meg 7200 forinttal fog többet kapni. A SZÉP-kártya miatt, meg az 50%-os nyugdíjemelés miatt.”

Hozzátette, hogy a propagandát az emberek pénzéből finanszírozzák, de „158 nap múlva majd ez is megszűnik”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk