prcikk: „Nővérke, meg fogok gyógyulni?” – egy egészségügyi dolgozó jelentése a frontvonalból | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Nővérke, meg fogok gyógyulni?” – egy egészségügyi dolgozó jelentése a frontvonalból

„Egyre többen jönnek és egyre fiatalabbak. Már kezd átláthatatlan lenni a hatalmas váróterem, amely feltehetőleg reggelig így fog maradni.”
AKUT Szakasz, Baji Anikó – Címkép: Hospital Clinic/Flickr - szmo.hu
2021. április 01.



Van, aki azért panaszkodik, mert a maszk alatt nem kap levegőt, de van, aki ezekben a percekben a vírus okozta tüdőgyulladás miatt fullad egy kórházban és az oxigénmaszk nélkül mozdulni sem mer.

Van, aki azért bánkódik, mert egyedül, bezárva érzi magát, de van olyan is, aki egy kórházi ágyon fekve imádkozik, hogy lássa még egyszer a családját, miközben elemészti a magány.

Van, aki azért panaszkodik, mert nem akarja, hogy arcának 3/4 részét maszk borítsa és szeretné, ha az nem takarná el őt a külvilág elől. De van olyan is, akinek ezekben a percekben húznak fehér leplet a testére és arcára, aki ma örökre lecsukta a szemét és nem marad más, mint egy féltve őrzött fájdalmas emlék.

03:00

Nem tudok aludni, megint alvászavarokkal küzdök. Megpróbáltam korán lefeküdni, de rövidre sikerült álmatlan alvás után felébredtem. Olyan ez, mint amikor az ember belesétál a félmaratonba, mert nem bírja egyben lefutni a távot. Az agyam folyton kattog, egyszerűen nem tud kikapcsolni. Több mint egy éve éljük a járvány által ránk erőszakolt életet, amelyből egyre nehezebb kikeveredni.

Bármennyire is próbálok koncentrálni valami másra, az élet visszahúz és egymás után ugranak fel előttem az arcok, a nevek, igaz történetek és a történetek mellé helyezhető emberek, akikért küzdünk minden nap.

Egyre szürreálisabb a valóság, amely ha egy könyvbe csomagolt történet volna, nem tudnám letenni, de ez sajnos egy eleven történet, és bár elcsépelt a narratíva, mégis azt gondolom, hogy ez a mi generációnk története és háborúja.

05:00

Túl hideg van a bringázáshoz, ezért a BKK zsúfoltságát elkerülve, gyalog indultam el a kórházba. Menet közben felpattintottam a facebookot és olvasgattam a híreket és a kommenteket. Volt, aki minket okolt azért, mert nem tud fodrászhoz járni, és szerinte mi csak parádézunk a kórházakban, mert le vagyunk fizetve.

Volt, aki idegen ember gyászán vihogott és kérdőre vonta az elkeseredett embert, hogy vajon mennyi pénzt kap azért, mert szerinte hazudja a fájdalmát. Volt egy-két kolléga, aki megpróbált egy-egy segítséget kérő kommentre reagálni, de azonnal odasereglett pár facebooker és miután beleoltották szerencsétleneket a világháló gödrébe: “maraggyá már nem tudc te semit tesa. Csak jáccátok a bazári majmot mert ez a feladatotok.” kiröhögték a kétségbeesett próbálkozást. Volt, aki meggyőződésből állította, hogy a PCR pálcán halálos méreg van, és fejpénzt kapunk a pozitívnak hazudott esetek után.

Amikor egy szakember megpróbálta cáfolni a képtelen állítást, akkor csípőből odavetett 2 emoji birkát és egy kupac szart, amellyel rövidre zárta a maga intelligens módján az elfajulásig el sem jutó nézetkülönbséget, mert erre már reagálni sem lehet. Szinte minden COVID témájú poszt alatt megtalálható ez a sajátos, kevésbé konstruktív kommunikáció, amelynek egyetlen célja, a sértegetni akarás. Nemes cél, tényleg…

06:30

Reméltem, hogy nyugodt éjszakát veszünk át hajnalban és tudjuk rendezni az osztályt, de nem így lett. A megfigyelő helyiségben minden ágyon feküdtek betegek. Arcukon a százas maszkkal, fullra tekert oxigén mellet küzdöttek a levegőért. Az elkülönítőben csendesre húzva csipogott a monitor és a hajnali félhomályban egy idősebb beteg várta az osztályra helyezést és a megváltást.

Törékeny karjai a paplanon, kezei összekulcsolva, egymásba kapaszkodva pihentek. Majdnem 100 esztendősen érte utol a járvány.

Néztem a dekurzus lapon a születési évet és azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent élt át ez az idős ember. Fiatal felnőttként vészelte át a második világháborút, ha Pesten élt, akkor a három hónapon át tartó ostromot is. Megtapasztalta a milyen a fegyverekkel vívott harc, a halálfélelem és az éhezés. Később meg kellett tanulnia egy szigorúan ellenőrzött rendszerben élni, majd ismét rákényszerítette az élet a félelem és fegyverropogás elől való menekülésre.

Végignézte, ahogy Budapest felépül, plázák és üvegpaloták nőnek a semmiből, a fekete-fehér színt kap és a világ kinyílik Európa mostoha szeglete előtt. Sajnáltam, hogy nem ismerhettem meg az életet és fájlaltam, hogy csak a végállomás előtti megálló lehettem.

A fokozott beáramlás napok óra tart, szűnni nem akaró erővel érkeznek egymás után a fulladásra panaszkodó betegek. "Egy hete kezdődtek a panaszaim… Tíz napja lázasodtam be… Azt gondoltam, csak kimerültem, azért nem bírom a terhelést, de mára már elkezdtem fekve is fulladni…" Kivétel nélkül mindegyiknek koronavírus-fertőzés okozta kétoldali tüdőgyulladása volt.

12:00

Lélegzetvételnyi időnkben az adatsorokat nézzük és a korábban nálunk megfordult betegek státuszát böngésszük a rendszerben. Egyre több fekete megjelölés ugrik fel, ami nagyon kétségbe ejtő. A fekete jelölések mögött fiatalabbak és idősebbek, anyák, apák, nagyszülők és azok gyermekei vannak. Az adatsoroktól sem kapunk megnyugtató pillanatokat, hiszen látványosan emelkedik a gépi lélegeztetésre szorulók száma. Minden 8. ember, aki kórházi felvételt igényel, az intenzív osztályos felhelyezésre kerül.

Ez borzalmasan erős mutató és egyben ijesztő is. Pár perces pihenésre szánt időzésünket a tetra rádió hangos csipogása töri meg. Egy légzési elégtelen házaspárt hoznak ismét, akiket be fogunk tolni a sokktalanítóba egy másik házaspár helyére, akiket sikerült elhelyeznünk a vizsgálatok után. Hallgatólagosan elfogadott egyezség alakult ki köztünk a házaspárok, családok vizsgálata esetén. Ha úgy hozza a sors, hogy megtehetjük és nem ütközik morális akadályokba a közös vizsgáló használata, akkor egyszerre vizsgáljuk őket, hogy addig is együtt maradhassanak. A csapat ketté válik. Az egyik team elkezdi felkészíteni a sokktalanítót a házaspár fogadására, a másik pedig re-triázsolja (a mért paraméterek: pulzus, vérnyomás, szaturáció) a már felvett betegeket, akik a folyosón várakoznak az oxigénpalackok mellé tolt ülő és fekvő helyeken, valamint az elkülönítő helyiségekben.

A mentő befutott a várt betegekkel. A pár mindkét tagja nagyon gyenge állapotban van, mindketten súlyos tüdőgyulladás tüneteivel érkeznek. A sokktalanítóba kijelölt csapat ádáz küzdelmet vív azért, hogy megfelelő szintre hozza mindkét beteg oxigénszintjét. Az egyik ápoló kirohan és “kell a gép, NIV-re kell tenni a bácsit” csatakiáltással elviharzik mellettem. – A néni? A néni hogy bírja? – kérdeztem utána. – Ő jobban tűri, de lehet, a másik gép is kelleni fog! – Mindkettő hátul van, most rakták készre. – Majd utána fordulva siettem, hogy segítsek a gépeket átvinni.

A fektetőben még most is teltház van, minden ágyon fekszik beteg, de stabilak és fali oxigén mellett állapotuk kielégítő. Futtában jelezzük a kirendelt ápolónak, hogy elvisszük a két gépet, aki a vállamra veti a légzőkört (a cső, amelyen keresztül az oxigén áramlik) és szedegeti a lehullott vezetéket, hogy ne pereceljek el. “Lesz mindjárt három hely, ha végeztetek, akkor képalkotó után jöhetnek a 3-as, 4-es ágyra!” – szólt utánam.

14:00

A tábla frissült, új betegek érkeztek. A délelőtti beáramlásban érkezett betegek nagyobb részét haza tudtuk engedni, de sokan sajnos kórházi kezelésre szorultak. Többen sírva hívták fel rokonaikat, hogy félnek és bent kell maradniuk a kórházban. Riadtan néznek ránk és félve teszik fel a kérdéseiket. “Nővérke, meg fogok gyógyulni? Meddig kell gépen lennem?” – Teszik fel egymás után a kérdést. Mindenkit biztatunk és mindenkivel eltöltünk pár percet. Azok, akik hazamehetnek szintén kétségbeesve keresik a lehetőséget, hogy beszélhessenek velünk.

Mindegyiket úgy engedjük el, hogy a lelkükre kötjük: ha úgy érzi, hogy rosszabbul van, azonnal jöjjön be! Ne feküdjön sokat a hátán, ha tud, forduljon az oldalára és hasra. Szedje rendesen a felírt gyógyszereket és igyon bőségesen folyadékot, egyen, amennyit tud, és ígérje meg, hogy mentőt hív, ha baj van, ha rosszabb! Ígérje meg!

Egyre többen jönnek és egyre fiatalabbak. Már kezd átláthatatlan lenni a hatalmas váróterem, amely feltehetőleg reggelig így fog maradni. Egyik mentős átadás után jelzi, hogy biztos jönni fognak még, nagyon-nagy a forgalom. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne kávét inni, de csak rázta a fejét, hogy nem lehet, mert kidiktálták nekik a következő feladatot.

17:00

A telefonom megállás nélkül csipog, csörög és jelez. Egyre több ismerősöm és ismerősök ismerőse keres meg. “Segíts kérlek” – Szinte minden mondat így kezdődik. Mintha megbolydult volna a város, mindenki kétségbe esve keresi a gyengélkedő rokonát. Van pár lopott percem, felnézek a rendszerre és sorban az első kettő keresett betegre rákeresek. Itt vannak, jól vannak, biztonságban, már kezelik őket. – rövidre húzott tájékoztatás, de több, mint a semmi és adott esetben megnyugtató válasz. Én is megőrülnék, ha a helyükben volnék.

Ahogy a gép előtt ülök, rákeresek egy korábbi betegemre. Egy fiatal betegre, akiről tudtam, hogy nagyon komoly bajban van. Néztem a monitort, s amikor váltott a kép behunytam a szemem. “Istenem, add, hogy még a belgyógyászaton legyen”. De nem! Nem, sajnos nem. az intenzívre helyezték és már gépen van. Lábammal hangosan dobbantottam a földön és kiszakad belőlem az ingerültség: A rongyos rohadt életbe! Mi a csodát vétett ez a kölyök, hogy ide került? Miért? A mellettem ülő rezidens elszörnyedve tapadt a monitorra. – Ez az a srác? – Igen, az, válaszoltam elkeseredve. Megnéztük a röntgenjét, amelyen súlyos progressziót írtak le, a laborjára pedig szavakat sem találtuk. Meredten bámultunk előre és próbáltuk elhinni, hogy van visszaút, hogy az ITO összeszedi valahogy szegény srácot.

Közben hoztak még 3 légzési nehézséggel küzdő beteget. Próbáltunk gyorsak lenni, hogy legyen mindig üres hely, de ezt a tempót ember nem képes tartani. A házaspár időközben osztályra került, de sajnos más-más részlegre. Az ápolónő, akik felügyelte őket az épület elé menekült egy szegletbe és sír, mert a búcsú megviselte. Gondolkodtam, hogy odamegyek hozzá, de tudtam, hogy most senkire nincs szüksége, hogy ez az az időpont, amikor egyedül szeretne lenni. Kinéztem rá jelezve, hogy itt vagyunk, vele vagyunk, de reakciójával a feltételezésemet megerősítette.

19:00

Az öltözőben ülök és a szüleimmel beszélek. Jó volt hallani a hangjukat, mert ez maga az élet. Igen, az élet, a kapcsolat és az érintkezés lehetősége. Elpityeredve mondogattam nekik, hogy nem para, minden rendben, miközben a rongyosra gyűrt nedves zsebkendőt galacsinná gyűrtem a kezemben. A srácra gondoltam és a házaspárra, a sokadikra, akiknek előttünk hullott darabokra az élete. Próbáltam megérteni, felfogni, de nem ment. Lehet, soha nem fogom megérteni, mert ez már az a szint, amit nem lehet.

20:00

A buszmegállóban várom a buszt, mert nincs elég erőm, hogy hazamenjek gyalog, taxira meg nincs pénzem. Egy busz állt meg előttem, teljesen ki van tömve. Én erre fel nem szállok, te jó ég! Ránéztem az órámra, 20:00 óra. Már él a korlátozás ideje. De az csak egy dolog. Úgy álltak a buszon az emberek, akár a heringek. Vártam még egy buszt, ami szintén tele volt, meg még egyet. Elképesztő!

Megértem, hogy mindenki feszült, hogy mindenki unja és elege van a bezártságból. Megértem! De legalább ésszerű keretek közt lenne elegetek…

  • Ha teheted, ne menj tömegbe!
  • Ha teheted, ne szállj fel tömött járműre!
  • Ha teheted, ne vásárolj zsúfolt közértekben!
  • Ha teheted, tarts ki még egy picit és ne most add fel!
  • Ha beteg vagy, vagy tünetes, akkor ne menj emberek közé!
  • Ha úgy érzed, hogy a lázad nem szűnik gyógyszer mellett, akkor hívj mentőt bevisznek az első sürgősségire.
  • Ha úgy érzed, hogy a legcsekélyebb mozgásra is elkezdesz fulladni, azonnal hívj mentőt, ne várj türelmesen, mert magától ez nem oldódik, nem szűnik meg.

Mi nem tehetjük meg, hogy otthon várjunk türelmesen, ezért arra kérünk, hogy helyettünk is tartsatok ki otthon még egy picit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat
Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja
A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?
A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Egy volt rendőr százados tálalt ki: A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei
Bartha Károly volt rendőr százados a győri események kapcsán a testületre nehezedő politikai nyomásról beszélt. „Van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.


A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei – állítja egy, a HVG-nek nyilatkozó volt rendőr százados. Bartha Károly szerint a testület kétségbeesetten próbál kimaradni a politikai csatározásokból, de ez nem mindig lehetséges. Az Orbán Viktor országjárásán feltűnt fekete ruhás csoporttal kapcsolatban úgy fogalmazott: tevékenységük ugyanolyan rendbontás volt, mint amit bárki más csinál.

Bartha Károly századosként szerelt le a rendőrségtől, ahol többek között a Készenléti Rendőrségnél és a BRFK sajtóosztályán is dolgozott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen írt szakdolgozata éppen a politikai rendezvények tömegkezeléséről szólt. A Covid-járvány alatt hagyta ott a testületet, ezt a döntését egy folyamat lezárásának nevezte.

„Amikor a 24.hu-nak beszéltem erről, akkor úgy hivatkoztam erre, mint egy bántalmazó párkapcsolatra, aminek a végén az ember azt mondja, hogy ez most már végképp többet visz, mint hoz” – fogalmazott. Azt mondta, nem akart 40 évesen gyomorfekélyben meghalni.

A volt százados nemrég egy videóban állt ki Szabó Bence, volt rendőr nyomozó mellett. Ezt azzal indokolta, hogy felháborította, ahogy Pintér Sándor belügyminiszter beszélt Szabó Bencéről.

„Én azt gondolom, hogy Szabó Bence egy kiváló rendőrtiszt, egy olyan nyomozó, aki tényleg hisz abban, amit csinál, szívvel-lélekkel teszi, és akár önmaga, az egzisztenciája és a teljes jövője, karrierje feláldozásával is kiáll az igazság mellett” – mondta Barta, aki szerint a kérdés az, hogy „milyen rendőrökre van szükség, ha nem ilyenekre?”

Bartha Károly szerint a rendőrségen belüli problémás működés, amiről a videójában beszélt, valójában csak egy tünet. „A betegség az, hogy maga a rendőrség egy politikai harapófogóban van” – állítja. Ezt úgy írta le, hogy a kormányoldal nevezi ki a rendőri vezetőket, az ellenzék pedig a rendőrségen keresztül támadja a kormányt, így a testület a politikai csatározás színterévé válik. Úgy véli, a rendőrséget ki kellene emelni ebből a helyzetből, a vezetőket nem a politikának kellene kineveznie, és nem is nekik kellene elszámolással tartozniuk.

A győri eseményeket is ennek a helyzetnek a következményeként látja. Szerinte a rendőrség „mindenáron megpróbál kimaradni ebből a helyzetből”, ami kampányidőszakban különösen nehéz. Hozzátette: „Csak van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.

Bár az ORFK közleménye szerint a politikai rendezvények biztosítása a szervező felelőssége, Barta szerint Győrben megalapozottan lehetett számítani ellentüntetőkre, hiszen eddig mindenhol megjelentek. A biztonsági szolgálat jogszerűen eljárhatott volna a rendzavarókkal szemben, de szerinte ami Győrben történt, az nem ez volt. Azt látni, hogy a biztonsági szolgálattól elkülönülten megjelent egy csoport, akik „azonos ruházatban vannak, szándék- és akarategységben cselekszenek”, és kifejezetten tagadták, hogy a hivatalos biztosításhoz tartoznának.

„Ráadásul volt, aki az arcát is eltakarta. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy nyilvános rendezvényen ez jogsértés” – emelte ki a volt százados. Szerinte egyértelműen megállapítható, hogy ezek az emberek nem tartoztak a rendezvényhez. „Innentől kezdve az a tevékenység, amit végeztek, kvázi ugyanolyan rendbontás, mint amit bárki más csinál.”

Bartha Károly szerint az, hogy nem láttak egyenruhásokat a helyszínen, nem jelenti azt, hogy nem voltak ott, lehettek tartalékban vagy civilben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendezvényen részt vett Magyarország első számú védett vezetője, akit korábban meg is fenyegettek. „Most egy ilyen helyzetben Orbán Viktor kiáll a színpadra, és nincs ott, csak a Valton? Kérdezem én. Ott volt egy hadsereg, jó. Csak nem láttátok” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy egy civil ruhás rendőrnek mikor kell beavatkoznia, azt mondta, a jogi határ a bűncselekmény vagy szabálysértés észlelése. „Akkor a szabálysértési törvény és a Btk. alapján fel kell lépni. Az muszáj. De amíg valaki csak csúnyán néz ki…” – magyarázta. A csoportos garázdasággal kapcsolatban elmondta, hogy ahhoz legalább három fő kell, és olyan kihívó, közösségellenes magatartás, ami másokban riadalmat kelt. De hangsúlyozta, minden esetet egyedileg kell vizsgálni.

A rendőrségi sajtóosztály működéséről, ahol maga is dolgozott, azt mondta, a testület próbál kimaradni a nehéz helyzetekből. Ha a sajtó kérdez, a rendőrség sokszor védekezik, mert támadást feltételez.

„Az a probléma a politikai harapófogó, amiben a rendőrség van. Egyrészt meg kell felelniük az elvárásoknak – a videóban említett dolgok mind a megfelelési kényszerből fakadnak. Másrészt pedig próbálják kimozogni, kivédeni az ellenzék támadásait, ahelyett, hogy a dolgukkal foglalkoznának”

– fejtette ki.

A politikai nyomás egyik eszközeként említette, hogy a parancsnoki láncban egy osztályvezetőt indoklás nélkül el lehet mozdítani. Arra a kérdésre, hogy látott-e erre példát, igennel felelt. „A lényeg, hogy ha valami nem tetszik, fel lehet állítani” – tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk