A mesterséges intelligencia eddig többnyire ellenérzéseket, aggodalmakat váltott ki azokból, akik féltik az embert egy olyan eszköztől, amely talán a szellemi alkotó munkában is felülkerekedhet, vagy akár feleslegessé is teheti bizonyos területeken. A WIRED most egy olyan esetről számolt be, amely arra mutat, hogy a ChatGPT akár a kreativitásunkat is serkentheti.

A Harvard egyetem doktori iskolájának 60 tanulójának egy etikai esettanulmányt mutattak be, amit értékelniük kellett. A történet szerint egy középiskolás diáknál az iskola egyik adminisztrátora nagy mennyiségű marihuánát talált. Mivel Jorgénak már volt ilyen problémája a hatóságokkal, elvileg az ügyet jelenteni kellett volna pártfogó tisztjének. Ha ezt az adminisztrátor megteszi, a fiút kicsapják, és mint visszaeső, legfeljebb a legrosszabb iskolákban számíthat befogadásra. Ha viszont nem jelentik, azzal törvényt sértenek.

A hallgatóknak bemutatták azt az elemzést is, amelyet a ChatGPT készített. Az AI a következő megoldást kínálta: „Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen iskolai politikák és eljárások léteznek a drogfüggőséggel kapcsolatban, hogy ezek mennyire alkalmasak, átláthatóak a gyakorlatban. Az iskolának egy együttérző megközelítést kell alkalmaznia, ugyanakkor világosan kommunikálnia kell, hogy a drogfüggőséget és az ehhez kötődő büntetendő cselekményeket nem tűrik el. Ezt a megközelítést úgy kell alkalmazni, hogy az iskola megfeleljen diákjai sajátos szükségleteinek, különösen azokénak, akik szegény környezetből és a munkásosztályból származnak.”

„Csak sablonos, divatos szavakat írtunk le, ahelyett, hogy valami újat találtunk volna ki” – vallotta be az egyik hallgató.

A diákokat láthatóan megdöbbentette, egyeseket valósággal megrémítette, hogy a ChatGPT megoldásai mennyire közel álltak az övéikhez, és hogy a válaszok pontosan úgy hangzottak, mint ahogyan az egy iskolától elvárható.

Az egyikük megpróbálta azzal elütni a rosszkedvüket, hogy a ChatGPT „nem mondott semmit.” Egy másik erre visszavágott: „És mi mondtunk egyáltalán valamit?”

Rájöttek, hogy az esettanulmány középpontjában az iskolai vezetőinek nézőpontja áll, és hogy az ő korábbi beszélgetésükben sem kaptak cselekvési teret a tanárok, a diákok és maga az érintett sem. Elkezdték megkérdőjelezni a létező struktúrák logikáját és legitimitását, az iskolarendszertől az igazságszolgáltatásig, amelyek meghatározzák a tizenévesek választásait és jövőjüket, és ennek nyomán új, kreatívabb megoldásokat találtak ki.

Az egyik diák tréfásan azt javasolta, hogy a tanárok füvezzenek együtt Jorgéval, hogy ezzel ők is a hatóságok célpontjaivá váljanak, egy másik szerint el kell törölni az iskolákat. Egy harmadik azokkal a nagymamákkal példálózott, akik köztulajdonokat rongáltak a környezeti igazságosság nevében. Bár ezek az ötletek nonszensznek tűnnek, de mégis eltérnek a létező gondolkodási sémáktól.

A vita végére a diákok nemcsak megtalálták saját válaszaikat Jorge esetére, hanem potenciális akciókat is fontolóra vettek. Kezdtek rájönni arra, hogy lehetséges egyszerre tiszteletben tartani a törvényt, és azt elutasítani, ha van erre elegendő kollektív erő. Például feladhatják Jorgét, ugyanakkor azzal fenyegethetnek, hogy sztrájkba lépnek, bezárják az iskolát, amennyiben a fiút kicsapják.

A diákok között nem született teljes egyetértés, viszont miután a ChatGPT rákényszerítette őket arra, hogy szembenézzenek ötlettelenségükkel, a beszélgetés árnyaltabb, kreatívabb, gazdagabb lett, és többé nem mások szavait szajkózták.

Sőt, növelhetik produktivitásunkat, és nem azzal, hogy jobb válaszokkal látnak el bennünket, hanem azzal, hogy rájövünk, hogy jobb megoldásokat találhatunk ki, mint az átlagos internetes válaszklisék, és kereshetünk olyan új alternatívákat, amelyeket a ChatGPT nem láthat előre. Vagyis a mesterséges intelligencia fontos eszköze lehet annak, hogy átalakítsuk gondolkodásunkat, és újra meg újra keressük a saját megoldásainkat – vonja le a tanulságot a Wired.